Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-05-19 / 20. szám

2 UJ BUDAPEST 1934 május 19 Budojtestí (guták hja: llwsatkfy ptms A fútdaskadé — Ami végül a pesti Dunapart rendezésének az ügyét illeti — az Erzsébet-hid és a Lánchíd között nekem az a felfogásom, hogy a villamost innen ki kell küszö­bölni és a közlekedést a Mária Valéria-uteán át autóbusszal lebonyolítani. Természetesen gondoskodni kell ar­ról is, hogy a hajók füstje ne kor­mozza a levegőt és ne piszkitsa ép­pen azt a környéket, amelynek ép­pen idegenforgalmi szempontból nagy jelentősége van. A kereske­delmi miniszter sokat tehet ebben a vonatkozásban, mert hiszen ő a fe­lettes hatósága a hajózási vállala­toknak. Már a járásában is kifejezésre akarja juttatni, hogy fontos személy. Peekcsen lép. Járása hasonlít a struccéhoz, csak nem mozgatja annyira tempósan előre­­hátra a nyakát. Ha szalmával bélelt fejet hord is a vállán, azt úgy viszi, szemével úgy tekint körül, vagy néz mereven egy pontra, mint akinek mód­jában lenne mindenkit jelenlegi hely­zetéből felemelni, vagy egy intéssel a mélységbe taszítani. De nem teszi. Még nem látja elérkezettnek az időt. Még vár. Ezt minden mozgásában kifejezésre juttatja. És ha húsz fillér van a zse­bében, — akkor is milliós vagyont ki­­! ván sejtetni. Ez a ílgura-tipus található: szobor­­leleplezésen, főpróbán, premieren, sport­­eseményeken és mindenütt; — ál­landóan a világ legközömbösebb arcá­val és szétterpesztett lábbal áll a villa­mos perionján, vagy ül a színházban, ahova potyajegyet szerzett. A néző­téren úgy rakja keresztbe a lábait, mintha teljes árat fizetett volna és te­kintse a színház megtiszteltetésnek, hogy ő egyáltalában oda betette a lá­bát. Amikor valahol beszélge­tést hall, iparkodik szemtelenül ki­hallgatni, füle lapátjai ilyen­kor majdnem olyan moz­gást végeznek, mint a lo­vaké, annyira fülel, de a fülei mozgásán kívül más­kép ezt nem árulja e 1. * Ha üléseken van, nem beszél: mert nem tud egy ép mondatot elmondani, — de az ülésre érkező miniszter elé, eset­leg mellé, vagy mögé furakodik, ilyen­kor egy mondatot hibátlanul, sőt racs­­csolva, parancsolólag dob mindenki íc-lé: — Helyet a Kegyelmes ur­nák! * Ha sporteseményen, tegyük fel fut­ballmeccsen valamelyik játékos hibát követ el, ő az, aki a loglesujtóbban le­gyint. Nem kiált; — csak legyint. De hogyan legyint! Egy moz­dulattal intéz el embereket, klubbokat, sőt az egész ország sportját. * Amikor valahonnan távozik, önmagá­nak tör utat: botját, esernyőjét jobb kezében, vízszintes helyzetben előre­­hátra lóbálja, és ha belsőleg nem félne ijedten a következményektől a lóbált esernyőjére, botjára úgy szurkálná fel az előtte haladókat, mint a ligeti cuk­rász pálcikájára a cukrozott diókat. * Jót nem tesz: — de jót vár. Ha kívánsága van, azonnali elintézést akar és ha nem teszed meg: hirdeti, hogy bukott ember vagy! Téged is 1 e 1 e g y i n t ! Ha azonban legközelebb avanzsálsz, ő az, aki; bár hűvös előke­lőséggel, az elsők között gra­tulál! * Sok van Budapesten belő- I ü k. Típus, figura, amely minden na­gyobb társaságban fellelhető. Néha má­sod-, sőt harmadmagával is — tesz sze­rencsétlen hangulatúvá egyébként jól összehangolt és kellemes embereket. Mg. Román Jeiii mémöHöh, építési vállaiEfozóh BUDAPEST, ¥111., N£p$ZinlidZ-U. 13 Telelőn : 43-1-44 ECEIPÉ** szellözö­berendezések SCÍltitStötlO* FCrCIlC magánmérnök BUDAPEST, 111., FÖLD-UTCA SÍ Telelőn: 62-2-06 WliMAlI ÜMMLLO DFöSizlíntö SliPAPESI Lakás; Peíneíiázy-uíca is/i*. Gyár; VI., JáSZ-Utttl 74. SZÓ ül TELEFON : AUTOMATA 919-12. lirai minőén nap lámád tűz, de minden perclen kéméi nyüeg védett „Hlromofag“ Tűzoltó bomba „SKOMOFAG“ vegy. gyár, VI., Reiter Ferene-utea 13 MROmíIi JVOTE§I SIPÖCZ POLGÁRMESTER MEG­HŰLT József főherceg ék szombat­esti fogadó-estéjén. Vasárnap már 39-en felül volt a polgármester lá­za. Kezelőorvosa, R i h m e r pro­fesszor, influenzától féltette a pol­gármestert, szerencsére azonban kiderült, hogy egyszerű m e g - h ü lésről van szó, minden komo­lyabb következmény nélkül. % ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖKÖN ÜNNE­PELTE szeriózus egyéniségének megfelelő szerénységgel 59-ik szüle­tésnapját Huszár főpolgármes­ter. A főpolgármester münden ün­neplés elől elzárkózott, csak S i­­pőcz polgármester kereste fel^ őt az uj városházán, hogy a főváros egész tisztviselő társadalma _ nevé­ben jókívánságait tolmácsolja. Minden szerénysége dacára nem tudott az elől elzárkózni természet­szerűen a főpolgármester, hogy h i­­v at ali személyzete ne üd­vözölje az évforduló alkal­mából. G ü n th er főjegyzővel az élén jelent meg a főpolgármesteri hivatal teljes személyzete a tulaj­donképpeni születésnapot áldozó­­csütörtöliön megelőző köznapon a főpolgármester dolgozószobájában. Az üdvözlő beszédre a főpolgármes­ter néhány keresetlen szóval vála­szolt: — Nem szoktam megtartani, — mondotta Huszár főpolgármester — sem név- sem születésnapomat, mert az én koromban már n e m szívese n emlékszik az em­ber az idők múlására. Hivatali személyzetem megemlékezését mégis méltányolom, mert másféléves itte­ni munkásságom arról győzött meg, hogy hivatalom minden egyes tag­ja nemcsak a komoly kötelesség szempontjából látja el a legtökélete­sebben munkakörét, hanem azért is, mert Önök mindannyian szeret­nek dolgozni és szívesen is dolgoz n a k! — Hivatali pályámon eddig elért sikereimet főleg annak tulajdoní­tom, hogy megtaláltam az utat mun k at ár s aim h o z, a, mely közvetlenségénél fogva alkal­mas volt arra, hogy megnyerje a velem dolgozók szerete­tő t. Aki politikai pályára lép, an­nak göröngyös az útja! Hozzon bár­mit is a jövő, én a magam részéről mindig értékelni és becsül­ni fogom e hivatal tiszteletét és szeretetét! % SZERDÁN DÉLUTÁN A VÁ­ROSHÁZA UDVARÁN két gyö­nyörű akácfa- összeboruló lombja alól a friss gyepen felállított rava­talról elindult utolsó útjára: a Ke­­repesi-ut melletti temetőben levő családi sírboltba Bőd y Tivadar, Liber alpolgármestertől szárma­zott a gyönyörű gondolat, hogy Bódy Tivadart o n n an kell t e­­metni, ahol egy élet munkásságát töltötte, a városházáról. Előtte csak Vázsonyi Vilmost, mint a fővá­ros díszpolgárát temették a város­házáról, a Károly-köruti front ud­varáról. A fővárosi főtisztviselők közül Bódy Tivadar az első, akit az a megtiszteltetés ér, hbgy kartársai és barátai a r r ól a m Unka h e l y­­r ő l kisérik örök nyugalomra, ahol 1886-tól, amikor még mint joghall­gató lépett a főváros szolgálatába, 1920-ig, amikor mint polgármester távozott nyugdíjba, 34 esztendőt, egy teljes emberöltőt eltöltött. M indenk it k ö n n y e k i g m e g - h a tolt az a meleg, baráti szívről tanúskodó beszéd, amellyel Liber Endre búcsúztatta cl remegő hangon és fátyolos szemmel nagy elődjét. Már a második előd ebben az évben, aki annakidején Liber alpolgármes­ter mai szobájában székelt és akit ő parental el. Az első M a tus k a al­polgármester volt, a második, ime Bódy Tivadar. * ...BA1TNER TIVADARRÓL, ami­kor 1912-ben még Ferenc József a férfiágon kihalt ősrégi Bódy-család nemességét adományozta számára, a losonci előnévvel, mindenki tudta, hogy nemcsak nagy múlt, de nagy jövő is áll előtte. A mult: a káposztásmegyeri vízmü­vek építkezésének befejezése, a la­­kásépitési program megvalósítása, az Állatkert, a Széchenyi- és a Szent- Gellért-fürdő megépítése. A jövő a háború végefelé a nemzet legválságosabb idejében a polgár­­mesteri szék és azután az a hatal­mas és értékes közgazdasági mű­ködés, amelyet nyugalombavonu­­lása után kifejtett. Háborús műkö­désére jellemző, hogy 1916-ban a háborúval szorosan összefüggő köz­­igazgatási ágazatok és intézmények élén való lelkes, buzgó és oda­adó tevékenysége elismeré­séül kapta a magyar királyi ud­vari tanácsosi címet. Nem rajta múlt, hogy olyan időkben állott Budapest élén, amikor nem alkotás­ban, hanem a meglévő javak kon­zerválásában merült ki tudása és tehetsége. * VEREBÉLY JENŐ DR. LESZ A FELSŐHÁZBAN Szigeti Já­nos bátyánk utóda, Bódy Tivadaré pedig Harrer Ferenc. Az az előkelő pozíció, ame­lyet Verebély Jenő a keresztény városháza jjolitikai irányításában elfoglal, jelentőségében növekszik azáltal, hogy a főváros törvényha­tóságának képviseletében az or­szággyűlés felsőházába kerül. A Beszkárt alelnöki minőségében ma­radéktalanul vigyáz a főváros ha­talmas vasúti vállalatában a Ke­resztény Községi Párt célkitűzé­seire Verebély, amelyeknek, mint a ferencvárosi kereszténypárt elnöke, aktiv katonája is. Kétségtelen, hogy tudását és szorgalmát fogja érvé­nyesíteni uj méltóságában is. * A SORS FURCSA UJJMUTA­­TÁSA, hogy Bódy Tivadarnak, a nyugalmazott polgármesternek a felsőházban Harrer Ferenc, a nyugdíjas alpolgármester lesz az utóda. Szemben Bódy Tivadar kissé visszahúzódó egyéniségével, kétségtelennek látszik, hogy Har­rer kegyelmes ur aktiv és ha r­co s tagja lesz a felsőháznak, aminthogy őt nagyvonalú egyéni­sége, komoly munkabírása és nagy­­értékű szaktudása rég arra pre­desztinálták, hogy tagja legyen az országgyűlés valamelyik házának. Az óbudai városháza szülötte, Óbuda első és utolsó polgármeste­rének fia, szinte v ég z e t s z e­­r ü e n terelődött a szülői ház leve­gőjéből a városi szolgálat felé. Most az ország legfőbb törvény­hozó testületében uj karrier kezdődik a hatvanéves Har­rer Ferenc előtt. Kétségtelen, hogy mint minden cselekedetében, felsőházi működésében is annak a Budapestnek rajongó szeretete fogja vezetni Harrer Ferencet, amely hosszú és érdemekben gaz­dag közéleti működésére eddig min­dig rányomta a maga bélyegét. * PAPANEK ERNŐ MINISZTERI TANÁCSOS, a főváros számszéki igazgatója, nem vett részt a pénz­ügyi bizottság szerdai ülésén, a zárszámadás tárgyalásán. Örven­detes családi esemény aka­dályozta a népszerű számszéki igazgatót hivatalos kötelessége tel­jesítésében, fia, Papanek János dr„ a főváros statisztikai hivatalának nagyreményű fogalmazója ezen a napon tartotta esküvőjét a belvá­rosi főplébánia templomban B endl Duci urleánnyal. * NÉMETHY KÁROLY tanácsnok,, a közművelődési ügyosztály/ érde­mes vezetője, influenzában megbe­tegedett és lakásán ápolják. * AHOGY A VÉRMÉRGEZÉSES BETEGNÉL csuklási és lázrohamok szokták megelőzni a halálos kifej­lődést: ideges rázkódtatások gyöt­rik a nagybeteg városházát. Lázas napok egymásutánja a főváros élete: a pünkösdi ünnepeket meg­előző héten alig volt nap, hogy uj és minden addigira rácáfoló szen­zációval ne szolgált volna az auto­nómia.

Next

/
Thumbnails
Contents