Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-10-28 / 43. szám
m HJBZmAPEST 1933 október 28 Budapest földalatti kincsei Huszár főpolgármester hatalmas beszéde a Fürdőváros Egyesület jubiláns közgyűlésén — Az Uj Budapest tudósítójától — A Budapest Fürdőváros Egyesület, amely József Ferenc királyi herceg elnöklése és Szviczsényi Zoltán dr. miniszteri ^ tanácsos, ügyvezető igazgató vezetése mellett éppen tiz esztendeje dolgozik, önzetlenül és intenziven a fürdőváros-gondolatért, szombaton, e hó 21-én tartotta ezévi rendes közgyűlését. A közgyűlés szenzációja volt az a hatalmas beszéd, amellyel Huszár Aladár dr., a székesfőváros főpolgármestere vázolta azokat a tennivalókat, amelyek Budapest-fürdő város kialaki- tása szempontjából a legfontosabbak és a legsürgősebbek. A beszéd, amely mély hatást tett a nagy számban egybegyült illusztris közönségre, magában foglalja azokat a programpontokat, amelyeket régen zászlajára irt az egyesület, ezenfelül azonban egy friss ember ötletes meglátásával olyan gyakorlati teendőket is megjelöl, amelyek nem- kevésbbé alkalmasak arra, hogy a magyar metropolis egyben olyan fürdőváros is legyen, amely gyógy- tényezőivel világhírt érdemel a szenvedő emberiség körében. A főpolgármester szombat esti nagyhatású beszédét az alábbiakban bő kivonatban közöljük: — Nekünk, akik az adminisztráció keretei között dolgozunk, sokszor más irányba terelődik figyelmünk, a bürokratizmus útvesztőibe, mert néha a legjobb szándékunk is megakad. Szükség van tehát a társadalom lelkesítő erőire, hogy bizonyos gondolatokat kimozdítsanak ezekből a kátyúkból és szárnyakat adjanak egyes gondolatoknak, hogy azok a maguk nagy céljait elérhessék! — Amikor még boldog Nagy-Magyar- ország volt, amidőn a kincsek úgyszólván a földön, az utcán hevertek s mindenkinek megvolt ebben a boldog országban a darab kenyere, a biztos megélhetése, mindenki tudta azt, hogy a holnap ugyanolyan lesz, mint a ma, nem kellett mindig reszkető lélekkel beletekinteni a sötét bizonytalan jövőbe, akkor bizony nagyon sok dolgot elhanyagoltunk, nagyon sok kincset kiaknázatlanul hagytunk és nem törődtünk velük. — Hiszen adott ez az ország bőven mindent, amire népének szüksége volt. Most azonban, amikor úgy csonkították meg a határait, hogy ez a magyar nép ezen a csonka területen nem képes a maga gazdasági expansiojához szükséges anyagi erőit kitermelni, amidőn minden talpalattnyi földet és lehetőséget ki kell használnunk, hogy a nép energiáját fenntartsuk, akkor fel kell kutatni minden lehetőséget és módot arra, hogy gazdasági erőinket felszabadítsuk és azokat népünk javára hasznosítsuk. Puttonnal kell felhordanunk a földet... — Boszniában láttam, hogy a sziklákra puttonnal hordták fel a földet, hogy valamit termelhessenek rajta, mert erre is szükségük volt, hogy megélhessenek; nekünk is puttonnal kell felhordanunk a földet minden kis talpalattnyi helyre és minden talpalattnyi helyet ki kell használnunk, mert különben nemzetünk abszolút elpusztulásra van ítélve. Ez azonban nem azt jelenti, hogy bele kell nyugodnunk ebbe a helyzetbe, mert ilyen szűk keretek között vagyunk. Ebbe nem szabad belenyugodnunk, hanem konzerválnunk kell erőinket addig, mig majd eljön az idő, hogy ezeket a szűk kereteket kitágítsuk. — Elsősorban Budapestről van szó, hiszen az ország szive ebben a gyönyörű városban dobog, amelyet az Isten jókedvében teremtett és megáldott. Kell, hogy ezekhez az Istentől adott szépségekhez hozzákapjuk azt is, amit az emberi lélek, a technika és a művészet kitermelnek, hogy még szebbé és gyönyörűbbé tegyük ezt a várost. Le kell nyúlnunk a föld alá, hogy onnan szedjük elő azokat a kincseket, amelyeket ez a föld létre tudott hozni! Amig békében nem törődtünk azzal, hogy beszéljünk Budapestről, mint fürdővárosról, mert még megvolt a Tátránk, Pöstyéniink, Herkulesfürdőnk és Erdély gyönyörű fürdői, ma, amikor úgyszólván csak Budapest maradt meg összes kincseink közül, ezt a lehetőséget ki kell aknázni. — Amikor látjuk közelebbről megvizsgálva thermálforrásainkat és tapasztaljuk, hogy ezek milyen kincseket rejtenek magukban, amelyek világviszonylatban is nagy értéket jelentenek, amidőn tudjuk azt, hogy itt a gyógyulni akaró betegeknek olyan keretet adhatunk, amilyent sehol a világon más fürdő nem tud nyújtani, hiszen egy milliós világváros, kulturváros keretét nyújthatjuk nekik: minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy Budapestet mint fürdővárost kiépíthessük. Kezdünk divatba jönni! — Ma is jönnek idegenek Budapestre. Hála Istennek: kezdünk divatba jönni! Jönnek ide az idegenek, mert érdekli őket Magyarország, mint exotikum. Érdekli őket ez a szép város, de pár nap múlva, amikor megnéztek mindent, elmennek. Nekünk főként olyan idegenekre van szükségünk, akik hosszabb ideig tartózkodnak itt és akik komolyan bekapcsolódnak gazdasági életünkbe, akik pénzeket hagynak itt és ezzel fellendítik gazdasági életünket. — Ezen a téren az egyetlen komoly tényező, amihez hozzányúlhatunk: fürdőink kihasználása. A kincs itt van s kibugyog a föld gyomrából, kínálja magát és azt mondja: te ember! Használj fel! Látjuk azt, hogy esztendők óta folyik ez a viz, ez a nagy érték a Dunába és mi összetett kézzel nézzük és nincs lehetőségünk, hogy az Istentől adott kincs hasznunkra váljék és az emberiség gyógyulására felhasználtassék. A magyar Gastein — Isten és ember ellen való bűn az, amikor itt olyan gazdag forrás bugyog fel a földből, mint az uj rádiumtartalmu forrásunk, amely Gasteinnal vetekszik, amidőn ez visszaadhatja ezreknek és ezreknek a fiatalságát, frisseségét és energiáját, nem használjuk fel. — A legfontosabb teendőnk, hogy a fürdőtörvény végrehajtási utasítását a belügyminisztérium a fővárosra vonatkozóan mennél előbb kiadja. Ugyanis feltétlenül szükség van arra, hogy az 1929. évi XVI. te. és annak rendelkezései alapján dolgozó Gyógyhelyi Bizottság itt a maga működését megkezdhesse. Szükség van arra, hogy az összes fürdők egységes gondolat szerint vezettessenek. Szükség van arra, ha felmerül egy gondolat, a bizottság keretében megbeszélhessük azt, hogy hol és miként lesz legkönnyebben az a gondolat megvalósítható. Ma ugyanis számtalan olyan tényező van, mely érdeklődik Budapest fürdői iránt, de nincsen olyan törvényes tényező, amelynek megvan a lehetősége arra, hogy ennek a kérdésnek a megoldása elé tornyosuló nehézségeket minden eszközzel eltávolítsa az útból. Ezért van égetően nagy szükség arra, hogy a Gyógyhelyi Bizottság mielőbb megkezdhesse a maga működését. Az északi fürdőcentrum problémája — Itt van az északi fürdőcentrum: a Margit-sziget, Szent Lukács-fürdő és Császár-fürdő kérdése. A Szent Lukács-f ürdő már — hála Istennek — meglehetősen modernizálva van és olyan szép létesítmények vannak ott, hogy a betegek rendelkezésére a legteljesebb mértékben és a legreálisabb formák között használatba vehetők. A Császár-fürdő azonban rendkívül elhanyagolt, annak környéke olyan szomorú, hogy fürdőéletet tulajdonképpen nem is lehet várni olyan környéken, ahol a fürdő előtt teherkocsik állnak, vasúti sin van, szemetet raknak le, a Dunából kotorékot hánynak fel. Ez lehetetlen helyzet, ezt a környéket tehát minden körülmények között rendezni, parkírozni kell. Ezeknek a fürdőknek tehát meg kell adni azt a keretet, hogy azon a helyen kivirágozhassanak. — Ha mi valóban nagy idegenforgalmat akarunk és azt akarjuk, hogy az az idegen itt jól érezze magát, akkor meg is kell adnunk minden téren azt a lehetőséget, hogy a maga anyagi erejének megfelelő elhelyezkedést találhasson, jól érezhesse magát és nyújtsunk neki mindent, amit lehetséges. A Rudas — Itt van a Gellért-szálló, valóban gyönyörű hely, európai viszonylatban is a legszebb helyek egyike. Fürdője, berendezése szintén elsőrangú. De itt van a Gellért-szálló tőszomszédságában a Budas-fürdő, amely a lehető legszomo- rubb állapotban van, — szintén a főváros tulajdona. Talán 1.5, vagy 2 millió pengő kellene ahhoz, hogy olyan állapotba tudjuk juttatni, illetve átalakítani a Rudas-fürdőt, hogy európai viszonylatban is megfeleljen a követelményeknek. De ezen a helyen vannak a leggazdagabb forrásaink is. Sajnos, költségvetésünk kerete szűk, azonban ilyen befektetés nem egy költségvetés keretébe kell, hogy beszorittassék. Ezen a téren mindenekelőtt az az első feladatunk, hogy megállapítsuk azt a tervet, miként akarjuk a Rudas-fürdőt kiépíteni. A Tabán-probléma — Itt van a Tabán kérdése, amely ma szintén aktuális és megoldásra vár. Elhibázottnak tartanám, ha a Tabánnal kapcsolatban nem gondolnánk Budapestre, mint fürdővárosra. Elhibázottnak tartanám, ha a Tabánt nagy bérpalotákkal és lakóvillákkal építenénk be, amikor a Tabánt a Gellért-heggyel való ösz- szefüggése, a gellérthegyi fürdőcentrumhoz való közelsége egyenesen arra predesztinálja, hogy ott nagy luxussal berendezett különféle szállodák és pensiók egész serege épüljön fel úgy, mint ahogyan Gasteinban is, továbbá vezessük be ezekbe a szállodákba és pensiókba értékes vizeinket, hogy az ott gyógyulást kereső beteg megtalálhassa azt, amit kíván a gyógyvizeinktől. — Azt hiszem, ha a székesfőváros megadja ezt a keretet, még pedig a megfelelő keretet, akkor ezeknek a fürdőknek az érdekeltségében is meg lesz a vállalkozási kedv arra, hogy ott nagyobb befektetéseket eszközöljenek és fürdőiket modernizálják. Reuma-kórházat! — Úgy gondolom, hogy az említett fürdők keretében volna megoldandó a reuma-kórház régóta vajúdó kérdése. A reumagyógyitás terén eddig itt komoly munkát végezni nem lehetett, illetve addig nem lehet végezni, amig a reuma-kórház kérdését intézményesen meg nem oldjuk. Ha drágább és olcsóbb elhelyezkedési lehetőség keretében megoldjuk a kérdést és csak csinálunk egy százágyas reuma-kórházat, amely később fejleszthető és nagyobbitható lesz, akkor ezt a kérdést hatalmas lökéssel tudjuk előbbre vinni. Ha a mi európai hirü és világviszonylatban is első helyen álló orvosi nagyságaink Írnak tudományos cikkeket külföldi folyóiratokban és példákkal bizonyítják be azt, hogy Budapest vizei milyen csodálatos hatással vannak egyes betegségek esetén az itt gyógyulást kereső betegekre, abban az esetben minden orvos és minden beteg el fogja hinni e gyógyító tényezők áldásos hatását és eljönnek Magyarországra gyógyulást keresni. A Margitsziget és a Széchenyi-fürdő — Itt van a Margitsziget, amely talán az egész világ legszebb gyöngye, melynek szépsége páratlan, hiszen minden külföldi csodálkozva és elragadtatással nézi ennek a szigetnek a szépségét, szintén gazdag talaja a thermál-f orr ásóknak. Sajnos, eddig ha bementünk a szigeten épített szállodába, azt láttuk, hogy ott olyanok voltak az állapotok, mint amikor odajártak nagyanyáink és szépanyáink. Ilyen körülmények között előkelő vendéget odavinni szinte lehetetlen volt. Örömmel olvasom, hogy ezen a téren nagy elhatározó lépés történt, mert a Közmunkák Tanácsa ezt a szállodát olyan bérlőnek adta ki, aki köteles lesz majd nagyobb összegű befektetéseket eszközölni és a szállodát modernizálni. El tudom képzelni, hogy annak, aki üdülni akar, milyen gyönyörűséges helye lesz majd a Margitsziget, ha modern és a mai igényeknek mindenben megfelelő szálló áll a rendelkezésére. — A Széchenyi-fürdő már ki van épülve, azonban kevés a thermál-vize, tehát okvetlenül szükség van arra, hogy uj mélyfurrással újabb vízmennyiséget hozzunk elő a föld mélyéből. Mert addig, amig a jelenlegi helyzet áll fenn, komoly formában a fürdő kihasználásáról beszélni nem lehet. Ez az első lépés, amit ott meg kell tennünk. Addig erről a harmadik rayonról, amit a Széchenyi- fürdő és környéke alkot, szállodaépítésről és minden másról nem beszélhetünk, mig azon a helyen uj forrást fel nem tártunk. Optimista lelkem előtt... — Előttem, optimista lelkem előtt, mint egy film vonul el az a kép, hogyan képzelem el magamnak Budapest fürdővárost és annak jövő fejlődését. Sokszor bizony kétségbeejt a gondolat, hogy éppen olyan korszakban lettem ennek a szép fővárosnak a főpolgármestere, amidőn a gazdasági viszonyok mind szükebbek és szükebbek lesznek, amidőn a fantáziának és az alkotó gondolatnak nincsen nagy terrénuma, hanem az embernek a mindennapi kenyér gondjaival kell bajlódnia. — Milyen kedves gondolat az, ami a lelkemben él, hogy a Dunapart pesti oldalán a sétányt kiszélesítsük, hogy el- távolitsuk arról a helyről a villamossíneket, ne járassuk ott a villamosokat, melyek ott zörögnek a nagy világszállodák előtt. El kell távolitanunk onnan a kikötőket, hogy egész éjen át a munkások ne rakhassák a hajókra a terheket és ne lármázzanak, mert hiszen nyáron át nyitott ablak mellett az idejött idegen nem tud aludni. — Milyen perspektíva lett volna, ha arra gondoltak volna, hogy 40—5ö méterrel beljebb építsék az ottani palota- sort és ennek következtében széles, nagy Dunapart állott volna rendelkezésünkre! De ha már számolnunk kell mai adottságunkkal, akkor legalább azt kell megtennünk, hogy szélesítsük ki a Duna- partot egészen a Duna vonaláig, — legyen ott park, széles sétány, egyedül egy hajóállomás a Vigadó előtt a nagy személy szállító hajók számára. Ha az az idegen megérkezik és felmegy arra a gyönyörű sétányra, akkor elragadó képet, pompás környéket találjon ott, amely első pillanatban barátjává és szerelmesévé teszi őt ennek a fővárosnak. Ez olyan gondolat, mely lelkemben él, amelynek megvalósítását keresnünk kell és amelyre meg is kell találnunk a módot. Nagy Magyarország leié — Sokszor mondják, hogy amit a békeszerzők tudatlansága és ostobasága, mint Magyarországot meghagyott, idom- talan roncs, hogy túlságosan nagy ennek a feje, ez a Budapest. Azt is mondják, hogy Budapest nincsen arányban a testtel, — ezt elismerem. Szintúgy mondják, hogy az adminisztrációnk is túlságosan nagy, nincsen arányban a mi koldus szegénységünkkel. De kérdem, leszállhatunk-e mi bizonyos kultúrát elért és lelkiekben oly gazdag nemzet, mi magyarok ugyanarra a nívóra, egy balkáni paraszt nívójára, amidőn ennek a nemzetnek lelke újabb és újabb erőket termel, ezek az erők bugyognak, mint a föld mélyéből kincseink, tehát leszállhatunk-e arra a nívóra, vagy fekhe- tünk-e egy Procrustes-ágyba, levág- hatjuk-e tagjainkat, hogy abba beleférjünk? Elismerem, szűk ez a keret, amelyet meghagytak, azt is elismerem, hogy nagy Budapest ehhez a csouka országhoz, de ebből nem azt következtetem, hogy csorbítsuk meg Budapestet, zsugorodjunk össze, minden felfelé menő, előrehaladó gondolatot sorvasszunk le, hanem azt következtetem belőle, hogy a testet nagyobbitsuk meg a fejhez és szerezzük vissza ennek a nemzetnek azt, ami öt megilleti! Miért késik a fürdötörvény végrehajtási utasítása?
