Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-13 / 19. szám
1933 május 13* armimJTsr 5 A tisztviselők memorandumai eélttévesztett puskagolyók, amelyek meghallgatásra nem találnak - mondja a FANSz főtitkári jelentése A fővárosi tisztviselők parlamentje lelkesen ünnepelte az Uj Budapestet — Az Uj Budapest tudósitójától. — Lapunk legutóbbi számában közöltük a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének ezóvi közgyűlésén elhangzott elnöki megnyitóbeszédet, mélynek során Liber Endre alpolgármester, a szövetség elnöke, hatalmas beszédben mutatott rá arra, hogy a négyszeri illetmény- csonkítás elvitte a tisztviselő életéből a kényelmet és az ünnepnapokat és ma már a tisztviselő lemondása az áldozatok tudatos viselése. A közgyűlésről szóló tudósításunk során megemlékeztünk Budó Jusztin levéltárosnak, a tisztviselő-szakosztály kiváló főtitkárának jelentéséről is, amelyért Liber alpolgármester mondott köszönetét. Az a szeretet, amely bennünket a tisztviselőtársadalomhoz fűz, arra késztet bennünket, hogy a főtitkári jelentés fontosabb részleteit ez alkalommal hasábjainkon közzétegyük. A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének működése — ál- lapitja meg elöljáróban a főtitkári jelentés — abban merül ki, hogy igyekezik elhárítani a fővárosi alkalmazottak létét pusztulással fenyegető veszélyeket, amelyek a sorozatos fizetéscsökkentésekben jelentkeznek. Nem rajtunk múlt, hogy a rengeteg memorandum, amelyekben rámutattunk a múlhatatlanul bekövetkező összes erkölcsi és anyagi károkra, mind, mint célját tévesztett puskagolyó süvített el az illetékesek füle mellett. Meghallgatásra, könyörületre sehol sem találtunk. Megállapítja ezután Budó főtitkár jelentése, bogy a kormányrendeletek folyamatos jogfosztást tartalmaznak a fővárosi közalkalmazottak fizetéscsökkentését illetően és hogy azokban antiszociális és családellenes rendelkezések vannak elszomorító mértékben. A fizetést csökkentő kormányrendeletek sértik az egyenlő elbánás elvét, fokozzák a jogbizonytalanságot és útvesztőbe vezetnek, mert a munkát más elvek alapján értékelik, mint a munka értéke alapján. Foglalkozik ezntán a jelentés az uj kormány megalakulásával kapcsolatosan azzal, hogy Gömbös Gyula kormányának gesztusa a közalkalmazotti sors alakulása tekintetében elevenitőnek, regenerálónak, vagy legalább is irgalmas szamaritánusnak ígérkezett. Ebben a hitében azonban alaposan megrázta a tisztviselő-társadalmat — figyelembe véve a miniszterelnök nyomatékkai kisért és bizakodó reményt keltő szavait a magyar köz- alkalmazottak további standard-sü- lyedése ellen — a február elsejei rendelet, amely folytatja és sietteti a magyar köztisztviselő elvérzését és teljesen proletár sorsra jutását. Most már nem csupán kulturembert megillető igényekről kell lemondani — jajdul fel a főtitkári jelentés, — hanem betüszerinti értelemben pri- mér életszükségleteket kell kielégítetlenül hagyni. Hősi küzdelmet folytatunk az élettel és ahogy Szo- kola Leó árvaszéki ülnök a múlt esztendei közgyűlésen annyira találóan fejezte ki: A nyugodt, tiszteletteljes hang nem nyugalmunknak és keserűségünknek, hanemf fegyelmezettségünknek erkölcsi és szellemi színvonalunknak a hőmérője. A főtitkári jelentés ezután részletesen közli, hogyan lett az elmúlt esztendő során egyre kisebb és kisebb a, falat kenyér. Ezután a szövetség adminisztratív életének ismertetésére került sor, közölvén Si- pőcz polgármesternek a Fansz novemberi vacsoráján tett kijelentését, amely szerint a köztisztviselő- társadalomnak, ennek az értékes nemzetfenntartó elemnek támogatása nem politika, hanem a nemzet egyetemes érdeke, mert ha a köztisztviselői kar anyagilag és erkölcsileg elbukik, akkor nincs más osztály, amely az annyira fontos nemzetfenntartó feladatokat, mint a nemzet legértékesebb rétege el tudná végezni. A főtikári jelentés hálásan emlékezik meg a sajtóról, elsősorban a városházi sajtóról, amely mindig szerető figyelemmel és aggódó együttérzéssel kisérte a fővárosi t i sz t v i s előtárs ad al om 1 ót f e nntart ó harcát. Amikor Budó főtitkár az Uj Budapestet említette, a közgyűlés minden része lelkesen éljenezte lapunkat. Ezúton is hátasán köszönjük a fővárosi tisztviselői kar irányunkban megnyilvánuló szeretetét, amely arra kötelez bennünket, hogy nem változó buzgalommal és kitartással álljunk a jövőben is teljes fegyverzetben a tisztviselő-osztály jogos igényei és érdekei mellé! Szabad=e felépíteni a Tabánt?-------------------------------Mill I ----------------------------A kisajátításba iektetett huszonegy és léi mitlió aranykorona teljesen elveszett, a telkek eladási ára évek hossza során át legleljebb a közmüvek megépítésének költségét iedezi — Az Uj Budapest tudósítójától. — A törvényhatósági tanács az e hét csütörtökjéről a jövő hétre halasztott ülésén fogja tárgyalni a polgármester előterjesztését a Tabán rendezési tervének megállapítása ügyében és ezt követően a pénzügyi ügyosztály elgondolását a Tabán újjáépítésének végrehajtása tárgyában. A vonatkozó polgármesteri élőterjesztéseket már szétküld- ték a törvényhatósági tanács tagjainak és azok magukban foglalják a városrendezési és magánépitési ügyosztály javaslatát, nemkülönben azt a határozatot is, amelyet a Tabán rendezésének tárgyában a városépítési külön szakbizottság hozott. Megállapíthatjuk, hogy a városházi közvélemény csak a polgár- mesteri előterjesztés kapcsán kap először tiszta képet a Tabán ügyében, olyan képet azonban, mely arra késztet, hogy kellő megf ontolás után revízió alá vegyük véleményünket és szükségesnek tartsuk a Tabán újjáépítésére vonatkozó terveket és a már részben el is fogadott törvényhatósági tanácsi és szakbizottsági határozatot újbóli megfontolás tárgyává tenni. A polgármesteri előterjesztés legfontosabb megállapitása pénzügyi természetű. Közli a polgármester, hogy az 1912-ben elkezdődött kisajátítás végösszege huszonegy és fél millió aranykoronát tett ki, viszont az ut- és közműépítési hálózat költsége az akkori anyagárak és munkabérek^ alapulvételével végrehajtott számitások szerint mintegy három és fél millió aranykoronára rúgott volna. A Bárczy István polgármestersége idején végrehajtott számitások szerint az építkezésre akkor felhasználható harminchat- ezer négyszögöl kiterjedésű terület értéke és az ut- és közműhálózat kiépítése után az akkori becslések szerint mintegy tizennyolcmillió koronát képvisel, vagyis a befektetett tőke a várható bevételt már akkor hétmillió aranykoronával haladta volna túl. Nos, a polgármesteri előterjesztés szerint a kisajátításba fektetett húszon- egy és fél millió aranykorona teljesen és tökéletesen elveszett, a Tabán újjáépítéséből nem remélhető egyéb, mint hogy az ut- rendezésre, csatornázásra, parkozásra és fásításra, elektromos hálózat és gázcsőhálózat kiépítésére, nemkülönben az Ördögárok átépítésére előirányzott 7,882.000 pengő a legjobb esetben kamatok nélkül megtérülne a telkek eladásából. Vagyis a helyzet végeredményben az, hogy a közmüvek kiépítésével és a parkírozással a főváros voltaképpen ingyen adja a jelentkezőknek a tabáni telkeket. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Az érem másik oldala sokkal csúnyább: a polgár- mesteri városrendezési ügyosztály és az illetékes szakbizottság annyira horribilisán magas árakat remél a tabáni telkek eladásából elérni, amelyek a legnagyobb mértékben irreálisak és végeredményben a fővárosra anyagi szempontból méríhetetlenül nagy károsodást jelentenek, mert hiszen a közmüvek építésére a tőkét kölcsönző Ipari Munkaszervező Intézetnek a főváros feltétlen adósa, viszont a telkek eladásából, amennyiben ezeket az ügyosztályi szakbizottság által kon- templált árakat a főváros fenn kívánja tartani, a telkek nagy részét nem tudják eladni és az előirányzott összegnek a fele sem fog befolyni. Feltevésünk szerint az előirányzott mintegy nyolcmillió pengd közműépítési költségből esztendők hosszú során keresztül maximali tér négy- ötmillió pengő folyik be, vagyis a főváros nemcsak a Bárczy által befektetett huszonegy és fél millió aranykoronát, annak több mint hu szeszt end ős kamatait veszíti el a Tabánon, hanem a mai súlyos időkben az adófizető polgárok nyomorúságos filléreiből újabb milliókat és milliókat áldoz a szerencsétlen tabáni gondolatra. Az ügyosztály és a szakbizottság véleménye szerint a tabáni főút mentén fekvő telkek négyszögölenként 600—660, az Attila-körut mentén fekvő telkek négyszögölenként 520—590, a Gellérthegy-utca meghosszabbításában tervezett utca mentén fekvő telkek négyszögölenként 300—380, a No,phegy-utca meghosz- szabbitásában tervezett utca mentén fekvő telkek négyszögölenként 200— 290. végezetül a hegyoldalon fekvő villatelkek négyszögölenként ^ 180 pengős árakon lesznek majd értékesíthetők. Az ügyosztály és a szakbizottság ezen ármegállapításait semmivel alá nem támasztja és meddők azok a remények, hogy ezeket az árakat el lehet érni. Amikor Buda legjobb sík részein kapni 200, maximálisan 300 pengőért négyszögölenként bérháztelket, amikor a Naphegy-utcában, a Dezső-ut- cában, a Tigris-utcában a villatelek négyszögölenkénti ára száz pengő körül mozog, akkor nagyfokú naivitás kell ahhoz, hogy a Tabánban csak azért, mert az most friss és divatos lesz, sokszáz pengős négyszögölenkénti árakat fog a főváros a telkekért megfizettetni. Ismételjük: leszámítva a kisajátításra fordított összegek régen elveszettnek tekinthető aranykoronamillióit, ma a telkek eladási ára a közmüvek építési költségét sem fogja fedezni. Ily körülmények között pedig megfontolás tárgyává kell tenni: érdemes-e, szükséges-e a Tabán újjáépítése? Nincs-e igazuk azoknak, akik a Tabán beépítésétől a fürdőváros gondolat megvalósulását féltik és nem lenne-e helyesebb: egyetlen gyönyörű parkot csinálni a Tabánból, ísétahelyekkel, kurszaiumnl avt a 7 IMI-féle pénzt pedig, amelynek se- gitsógóvel a Tabán felépülne, egyéb közmunkák létesítésébe fektetni? A nyilvános kertekben és parkokban annyira szegény Budapest legszebb közkertje lenne a Tabán helyén, ahol a lebontás után jelentéktelen befektetéssel gyönyörű kertkultúrát tudna létesíteni a főváros kapcsolatosan a fürdőváros-gondolat megvalósításával. Bizonyos, hogy a Tabán-gondolat megkésett. Ha akkor készítették volna el^ a Tabán szabályozásának terveit és parcellázták volna a területet, amikor dühöngött az építkezés konjunktúrája, nem épült volna fel az uj Lipótváros, nem épült volna be a Sasad, hanem a város közepén élne és virágozna az uj Tabán,. ^ Mennyit takarított volna meg a főváros a városfejlődésbe kapcsolt uj területek közmüveinek meg nem építésén, mennyire elősegítette volna a Tabánnak három-négy esztendővel ezelőtt történő újjáépítése Budapest belterjes fejlődését? A mai dekonjunktúra idején nagyon nagy kérdés: van-e szükség a Tabán felépítésére, közmüvekkel való ellátására és nem ke!l-e a Bárczy-féle kisajátítás visszavonhatatlanul elveszettnek tekintendő millióival együtt véglegesen eltemetni a Tabán újjáépítésének gondolatát is? Miiül FERENC építész és építőmester BUDAPEST, VII., COLUMBUS-U. 5/b Telefon: 96-9-08. Igyunk „Hamar-uizei! Megrendelhető Székesfővárosi Ásványvíz-üzemnél (I., Gellért-rakpart 1. Telefon: 53-0-03)
