Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-04-15 / 15-16. szám
XL évfolyam 15—16. szám Budapest, 1933 április 15 UJ BUDAPEST Tek' IpeV8t°3VTT?ilV!n0S Könyvtár, «Pest, Vili., Revitzky-u. 1. ÍCÖZÚA2J1ASÁQI mm Eoétc évre Fél Elfidzetéil éraki ..................................................30 pengő év re.............................................................*3 pengő Eg yet izén Ara 80 fillér I ...... irr«iiiMiwBBwi—— FE LELŐS SZERKESZTŐ: DOBV ANDOR DRi Szerketzlőtég ét kiadóhivatal i Budapest. IV.. Kant Ivor-ulca o. Telefon: Aut. S2S—23. Potlalakarékp. chequetzémla 30913 Húsvéti harangszó Húsvéti harangszó zeng a tavaszi légben, hozsanna ujjong a templomok mélyén, vidám halleluja hirdeti, hogy tizenkilenc évszázaddal ezelőtt megnyílt a szent sir, és üressé vált öbléből megváltás és szeretet áradott szerte a világra. A krisztusi gondolat isteni származását mi sem mutatja jobban, mint hogy rövid néhány század alatt, a maga kévére tudta formálni a földgömb akkor ismert részeit. A betlehemi jászol fölött a csillag évezredek távlatán át sem fakult, a Krisztusban való feltámadás hite ma erősebb, tisztább és ragyogóbb, mint valaha. A tanítványok nyomán, akik elmentek minden népekhez, Délamerikában csakúgy mint Ausztráliában, az ázsiai szigetvilág dzsungel - templomaiban csakúgy, mint Labradorban holnap reggel felzendül a zsolozsma, dicsőítvén az Urat, aki feltámadott. Végzetes szerencsétlenség azonban, hogy az emberek ezermilliói csak testükre vesznek ünneplő ruhát husvét ünnepe alkalmából, lelkűk hétköznapi marad, a krisztusi szeretet és szocializmus örök tanításai nem érnek el a lelkek mélyéig. Pedig soha nagyobb szükség nem volt arra, hogy Krisztus sze- retetében egyesüljön a világ, mint ezekben a szomorú időkben, a háború utáni elnyomorodás, a gazdasági le züllés kétségbeejtő esztendeiben. Uj és uj jelszavak kerülnek napvilágra bomlottagyu tudósok könyveiben vagy gazdasági világkonferenciák szánalmas eredményeképpen: kommunizmus, technokrácia, önellátás —• ezek a most divatos világ áramlat ok, amelyek mind meg akarják váltani a szenvedő emberiséget, holott a megváltásra egyetlen ut van, a krisztusi gondolat, melynek örökkévalóságát zengik a harangok husvét ünnepén. A húsvéti ünnep alkalmával a nagypénteki kereszt árnyékából a nagy centrumok: Róma, Páris, London és Washington felé fordítja remegő arcát a szenvedő világ. A nagy irányitó elmék, a népek vezetői és miniszterelnökei tanácskoznak ezeken a helyeken, még a húsvéti ünnepek alatt is. hogy hogyan tudnák kirántani a pusztulás mélységeiből országaikat. Senki sem veszi észre közülük, hogy a jelszavak, amelyeknek jegyében tanácskoznak, kopottak és haszontalanok, nem hallják a húsvéti harangszót, nem érzik azt, hogy csak a krisztusi gondolat érvényesítésével, a krisztusi tanok valóraváltásával menthető meg a világ. A bűnbe és kétségbeesésbe merült emberiség igazi husvétja az lesz, amikor a milliók sorsát intéző vezérek is ráeszmélnek, hoay csak Ö az ut, az igazság, az élet. A nagy kh aoszt csak a szeretet örök lángja változtathatja napsugaras tavasszá, ennél a tűznél melegíthetik csak téltől gémberedetf tagjaikat az elhagyottak, ez a fáklya az egyetlen kivezető utat mutatja a rettenetes zűrzavarból. Egész Európában egyetlen politikus hirdette a krisztusi gondolat elhivatottságát az uj megváltásra: Wolff Károly, aki fanatikus hittel vallja, hogy csak a krisztusi szeretet jegyében egyesülhet, békés munkára az emberiség. Bárcsak valóra válna az ő elgondolása és a húsvéti harangszó szerte mindenütt felébresztené az alvó lelkiismereteket! Akkor derülne csak az igazi husvét reánk, akkor örvendezhetne az igazi húsvéti halleluja! Hogpn kell gazdálkodnia a fővárosnak, ka el akarta kerülni a Háztartási egyensúly felborulásának veszedelmet? Beszélgetés Wolff Károllyal — Az Uj Budapest tudósítójától, — Husvét hetében, a nagyhéten szünetelt a várospolitikai élet. A városházi adminisztráció ebben az ünnepi hangulatban is folytatta azoknak az előterjesztéseknek az előkészítését, amelyek a legközelebbi időben a törvényhatósági tanács és a közgyűlés elé kerülnek. Az egyes városházi ügyosztályok vezetőinek kevés lehetőségük nyílik különösebb tervezgetésekre és igy érthető, ha a városházi adminisztráció tempója, lassúnak látszik. A városházi adminisztráció vezetőinek a kezét erősen megköti a gazdasági viszonyok leromlása. A legegyszerűbb tervezgetéseknél is szemben találják magukat azokkal a nehézségekkel, amelyek a fedezet i előteremtése tekintetében jelentkeznek. Ilyen körülmények között a városházi adminisztráció működése csak olyan problémák megoldásának az előkészítésére szorítkozik, amely problémákat a közgyűlési többségi pártok vezetői napirendre tűznek. Ebből a szempontból mindig döntő jelentősége van Wolff Károly állásfoglalásának. Az Új Budapest munkatársa a húsvéti ünnepek alkalmából beszélt Wolff Károllyal, a Keresztény Községi Párt vezérével. Arra kértük meg, jelölje meg a városházi adminisztráció legközelebbi teendőit és ismertesse azokat a szempontokat, amelyek az aktuális városházi bro- blémák megoldásánál a Keresztény Rácsé gi Pártot vezetik. Wolff Károly a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Legfontosabb feladatunk a főváros háztartásának átmentése jobb időkre. Ma nem engedhetünk meg semmiféle kilengést, hanem minden rendelkezésre álló eszközzel arra kell törekednünk, hogy a fővárosi háztartás egyensúlyát biztosítsuk. Ez igen nagy feladat, mert súlyos nehézségekkel kell ezen a téren megküzdeni. Megnehezítették a helyzetet azok a kormányzati intézkedések is, melyek legutóbb a főváros törvényhatósági bizottságának a közgyűlését is foglalkoztatták. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan bizonyos támadást is intéztek ellenzéki oldalról a városházi többségi pártok vezetői ellen. Ezt a támadást én a legerélyesebben visszautasítottam. E támadások során szembehelyezték a főváros és a vidéki lakosság érdekeit, amelyeknek a képviseleténél a kormányzat részéről — az említett ellenzéki beállítások szerint — nem helyeselhető megkülönböztetés mutatkozik. A fővárosi és a falusi lakosság között — akarva-nem akarva — mutatkoznak bizonyos ellentétek, amelyeket én magam is többször tettem kifogás tárgyává. Egyes üléseken, igy például a főváros közigazgatási bizottságában, a 33-as bizottságban, sőt a parlament plénumában is kifejezést adtam annak a felfogásomnak, hogy úgy az adózás kérdésében, mint pedig a magánjogi viszonyok elbírálása tekintetében nem az egyetemes, klasszikus jognak az általános szabályai kezdenek irányadókká lenni, hanem bizonyos osztályérdekek kedvéért megváltoztatják az általános jellegű magánjogi szabályokat. Én a magam részéről mindig a székesfőváros speciális érdekeit tartom szem előtt és nagyon sajnálom, hogy az adószabályokban, a végrehajtási eljárásban mindinkább előtérbe lép az a különbségtétel, hogy az adós milyen foglalkozási ághoz tartozik. Ilyen körülmények között természetesen egyre jobban kiéleződik a falu és a város közötti ellentét. Súlyosbítja helyzetünket a gazdasági viszonyok romlása is, aminek következtében erősen csökkennek bevételeink. Nem szabad behunynunk a szemünket. Meg kell állapítanunk, hogy a főváros pénzügyi helyzete rosz- szabbodik. A városi adóbevételek — a legutóbbi kimutatás szerint — egy hónap alatt több, mint négymillió pengővel csökkentek. Ha ez igy megy tovább, akkor a főváros háztartásában is zavarok következhetnek be. Felvetem itt éppen ezért a csekk- rendszernek a gondolatát. Ezt a gondolatot már egyszer megpendítettem éspedig az útépítésig és csatornázási járulékok kérdésénél. A 33-as bizottságban szerettem volna kieszközölni azt, hogy a főváros éppen annyira legyen jogosult kincstári, helyesebben városi jegyek kibocsátására, mint az állam. Ennél a kérdésnél szembehelyezték velem a külföldi hitelezők álláspontját. — Felvetették ugyanis a kérdést : mit fognak ehhez szólni a külföldi hitelezők. Pedig más megoldás el sem képzelhető. A közület kénytelen lesz halasztásokat engedélyezni, ez pedig kiesést jelent. Ez történt állami vonatkozásban is, ahol szintén nem tudtak eltekinteni a halasztások engedélyezésétől. így következett be szükségszerűen és nem mellőzhetően a kincstári jegyek kibocsátása, így lesz fővárosi vonatkozásban is, ha a bevételek esése folytatódik. A fővárosi kiadásokat nem hagyhatjuk fedezetlenül és igy kénytelen lesz a főváros megfontolás tárgyává tenni, hogy ne tolja-e ki mintegy kölcsön formájában a későbbi generációkra a terheket. Ha nem engedélyeznek nekünk városi kincstár-jegyeket, akkor a csekk- rendszer bevezetésére kell gondolni. A csatorna- és útépítési járulék szintén fundálva van az ingatlanokkal. Az uj házaknál első helyen történhet a betáblázás és erre a fundálásra bizonyos csekkrendszert vezethet be a főváros. Ezzel a csekkrendszerrel azután lehetne tovább operálni még az inségmun- kák kérdésében is. — Ami a városházi adminisztráció legközelebbi feladatait illeti, ezek között első helyen uj munkaalkalmak teremtését kell megemlítenem. Sokat várok ebben a tekintetben a Tabán újjáépítésének a megindításától. Az Uj Budapest egyik legutóbbi számában felhívtam a polgármester ur figyelmét a tabáni őslakosság érdekeire, ezt a felhívásomat most megismétlem. Minden tekintetben elsőbbséget kell nekik biztosítani, nehogy mellőzés érje őket akár elhelyezésük, akár üzleteik berendezése szempontjából. Uj munkaalkalmak teremtésére látok lehetőséget más vonatkozásokban is. Ebben a tekintetben nagy segítséget jelenthet a fővárosnak a munkaszervező intézet, amely tudvalévőén 15 millió pengő alaptőkével alakul meg. A főváros 2,250.000 pengőt jegyzett ebből az összegből. Ezen az alapon bizonyos nagyobb hitelt kell kapnia a Nemzeti Banktól. — Én most arra kérem a főváros vezetőségét: vigyázzon, hogy a székesfővárosban elvégzendő közmunkák legalább is arányban legyenek azzal a hitelösszeggel, amit a befizetési összeg figyelembevétele mellett a Nemzeti Bank folyósítani fog. Úgy hallom, hogy a Tabán újjáépítésének a megkezdéséhez hatmillió pengő forgótőkét fog a munkaszervező intézet folyósítani. Ez megfelel az általunk teljesített befizetés arányának. Felvetem továbbá ugyancsak a munkaszervező intézet működésével kapcsolatosan az Autóbuszüzem _ fejlesztésének problémáját is. Arra kérem a főváros vezetőségét, hogy foglalkozzék az autóbuszpark szaporításával. Másképpen ugyanis nem elégíthetjük ki a jelentkező jogos igényeket. — Az Autóbuszüzem fejlesztésével nemcsak a forgalom lebonyolításának a zavartalanságát biztosítjuk, hanem uj munkaalkalmakat is^ teremtünk. Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy nincs e célra fedezet, nekem az a válaszom, hogy áruhitel formájában kell az Autóbuszüzem fejlesztését megkonstru-
