Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-03-25 / 12. szám
Jl. évfolyam 12. szám Budapest, 1933 március 25 TU BUDAPEST Tek. FöváW1 Ny,1A Sxi‘r’ vAitospouruouv cs Előfizetési Arak: Egész évre...................................................30 pengő Fél évre..............................................................13 pengő Egyes szám éra 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ s DOBY ANDOR D« Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., K.aas Ivor-utca 9. Telefon: Aul. 828-23. Postalakarékp. chequeszAmla 30013 M llj Budapest hözmuiiKa anhétjc Petrovácz Gyula: Az egyetlen pillanatnyi reménység az Ipari Munkaszervező Intézet — A tranzferpénzek felhasz= nálása, a magánépitkezések számának katasztrofális lecsök= kenése, a városszéli telepités deformálódása és a többi megoldhatatlannak tetsző, súlyos probléma A legnagyobb per A képviselőház szerdai illésén Beyer Károly interpellációja kapcsán szóbakerült a lakásépítési akció: A szociáldemokrata képviselő uj építkezéseket, uj munkaalkalmakat követelt: talán átmenetileg sok a felmondás alatt levő lakás szerinte, de végeredményben mégis kevés és a bér kétszerese a békebeli bérnek. A miniszterelnök személyesen válaszolt az interpellációra, kijelentette, hogy a főváros jelentéséből is tudomása van a kormánynak, hogy Budapesten igen sok az üres lakás. Ez kényszeri- tette a pénzügyi kormányt annak megfontolására, hogy helyes-e a további lakásépítés. A kormány állandóan foglalkozik a problémával és amint állásfoglalása megtörtént, érdemben fog a miniszterelnök nyilatkozni. A nagy per tehát, amely a lakók és a háztulajdonosok között folyik, Budapestet illetően a közeljövőben cl fog dőlni. Kérdés, összeszedték-e a szükséges adatokat, bizonyítékokat és iratokat, hogy az ítélet bölcsen dönthesse el, melyik félnek és milyen mértékig van igaza. Mert hogy teljesen igaza sem a lakóknak, sem a háztulajdonosoknak nincs, az olyan igaz, mint ahogy a legrégibb szumir ásatásokból fenn-, maradt ékírásos téglák és az egyiptomi hieroglifek is rengeteket mesélnek a háztulajdonosok és a bérlők között már ezredévekkel ezelőtt fennállott ellentétekről. A főváros feiratát a kormányhoz a lakásépítések megindítása ügyében nem eléggé komolynak és átgondoltnak és túlzottan sablonszerűnek találjuk. Amit a legnagyobb bajnak tartunk: a nagy perben sok a nyitva hagyott ajtó, amelyre elfelejtették rávilágítani a statisztika reflektorát. így fogalmunk nincsen a jelenlegi berlini, párizsi vagy londoni lakás statisztikáról, hiányzik annak megállapítása, hogy a lakbér mai összegében a bérlő keresetének hányadrészét teszi, nem tudjuk, a háború óta mekkora tőkét fektettek magánosok ' uj építkezésekbe, mekkorát a háziurak adóba beleszámítható és bele nem számítható renoválásokba, mennyi ^ az uj városrészek közmunka-építkezésének költsége a főváros kiadási könyveiben. A sok elvont értékű statisztikai kiadvány helyett most volna a legfőbb ideje (t lakásproblémát minden oldalról megvilágító könyvnek! Az igazság, mint mindenütt, most is valahol a középen van. Kétségtelen, hogy a nagyvárosok struktúrája megváltozott, a világvárosok külterjesen fejlődnek, napfény és levegő jelszavai az uj városhyglőnének. Természetes tehát mindenütt egyes régi városrészek elnéptelenedése, amin a régi bérkaszárnyák semmifajta modernizálása sem fog segíteni. Viszont azonban a külterjes fejlődés — legalább Budapesten — a közmunka-követelmények, kielégítését illetően annyira elviselhetetlen terheket ró a közre, hogy a külterjes fejlődés tultengé- sét meg kell akadályozni. Olyképen azonban, hogy a magántulajdon szentségét propagáló családiház- épitkezés nagy sérelmet mégse szenvedjen. Azt tartanók helyesnek, ha, a polgármester az összes érdekelt tényezők bevonásával ankétot tartana ebben az ügyben, amelyen háziurak és lakók, szocialisták és lutpitalisták, egy képen elmondhatnak véleményüket. — Az Uj Budapest tudósitójától Mivel a gazdasági él.et vérkeringésének a felfrissítése csak uj munkaalkalmak teremtése révén képzelhető el és ebben a tekintetben a fővárosnak kell vezető szerepet játszania, az Uj Budapest tavaszi közmunka-ankétet rendez, amelynek során Borvendég Ferenc alpolgármester, Budapest székesfőváros legilletékesebb adminisztratív tényezője mellett, elsőnek a Keresztény Községi Párt közgazdasági és építkezési szakértőjét, Petrovácz Gyula országgyűlési képviselőt és tanácstagot szólaltatja meg. Azt a kérdést vetettük fel. hogy milyen közmunka-lehetőségeket lát fővárosi vonatkozásban és milyen reményeket fűz a különböző fővárosi közmunka-tervek megvalósításához. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A főváros vezetősége háromféle formában igyekszik uj munka- alkalmakat teremteni: költségvetésbe felvett összegekkel, transzferpénzek felhasználásával és az ipari munkaszervező intézményben való részvétellel. El lehet mondani, hogy a főváros vezetősége minden olyan módot megkísérel, amellyel polgárai számára uj munkaalkalmakat teremthet. Sajnos ezt a jószándékát nem támogatják a külső körülmények. A költségvetésben szereplő közmunka-tervek megvalósításának legfőbb akadálya az, hogy a közadók és az üzemi bevételek katasztrofálisan zuhannak lefelé a múlt esztendőhöz viszonyítva is. Miután pedig ezeket a munkákat csak a bevételek arányában lehet megindítani, a munkálatok megkezdése még hosszú ideig fog késni és pedig mindaddig, amig az előirányozott bevételek legalább a minimálisan remélt mértékben be nem folynak. A főváros vezetősége az üzemek megerősítésére szánta azt a tizenegy millió pengőt, amit a transzferalapba fizetett be. Ennek az összegnek a felhasználása azonban a hitelezők beleegyezésétől függ. Nines kétség afelől, hogy a főváros hitelezői a maguk részéről hozzájárulnak e kérés teljesítéséhez, annál is inkább, mert a főváros köl- csöneinek a biztosítékául éppen azok az üzemek szolgálnak, amelyeknek a megerősítését célozzák a tervezett beruházások. Ennek a tranzakciónak a lebonyolítására azonban a mai nyugtalan külpolitikai helyzet egyáltalán nem alkalmas. Egészen bizonyosan meg fog majd érkezni a külföldi hitelezők beleegyezése, de egyelőre még várnunk kell. A főváros kiküldöttjei, akik Berlinben ezekről a kérdésekről tárgyalásokat folytattak, tele vannak a legjobb reménységekkel, de ők is pesz- szimisztikusan Ítélik meg az időpontot. —• Az Ipari Munkaszervező Intézetben való részvételünk biztosítja a főváros részére mintegy hatmillió pengőnek az igénybevételét, aminek legnagyobb részét a tabáni közmüvek megépítésére és egy-két nagyüzemben a legsürgősebb produktiv beruházások eszközlésére kell ie1 használni. A közmunka-fronton ez az egyetlen pillanatnyi reménység. A Tabán - probléma megoldásánál van az egyetlen lehetőség arra, hogy még a tavaszi napokban meginduljon a munka. Ehhez azonban az szükséges, hogy a Tabán uj szabályozási tervei gyorsan elkészüljenek és azokat úgy a főváros tanácsa. mint a Közmunkák Tanácsa és a közgyűlés is, a legrövidebb idő alatt letárgyalja és elfogadja. '— Ami a magánépitési tevékenységet illeti, ezen a vonalon minden zátonyra futott. A tőkehiány, az uj adórendeletek kedvezőtlen hatása és a lakbérek csökkenése, amely a ház- tulajdon rentabilitását illuzóri- ussá teszi, annyira súlyosbította az építkezési fronton a helyzetet, hogy az érdekeltségek súlyos katasztrófa bekövetkezésétől tartanak. Az építtetők már az adómentességi Ígéretekben sem bíznak, mert nap- róFnapra azt látják, hogy rendeleti utón minden eddig szilárdnak hitt bázis máról-holnapra felborítható. Az elmúlt években a tisztviselők családiházak építésére vállalkoztak, most azonban a lecsökkenteti fizetések és a havonta kiutalt lakbérek lehetetlenné tesznek minden olyan vállalkozást, amelynek törlesztési bázisa a teljes összegben és egész bizonyosan megkapott negyedévi lakbér volt. Az építési kérvények száma megdöbbentő mértékben csökkent az utóbbi hónapokban. Tavaly januárban még 101 építési kérvény futott be a városházára, az idén mindössze 37. Ezekben a kérvényekben sem szerepel egyetlen nagyobb építkezés sem. A kérvények legnagyobbrósze családiház építésére vonatkozik. A tavaly ugyanebben az időszakban épített egyemeletes házaknak csak a fele, kétemeleteseknek csak egynegyedrésze, a három- és ötemeleteseknek csak egyötödrésze épül meg az idén. Az emeletráépítési rendszer csaknem teljesen megszűnt, holott tavaly még jelentős számú munkaalkalmat nyújtott. Ezek az adatok mind azt bizonyítják, hogy katasztrófától kell tartani. — Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a városszéli telepítési munkálatokra kiirt pályázat eredménye kedvezőtlen. Az engedélyezett keretben hatvan házat akartunk építeni, a verseny- tárgyalás kedvezőtlen eredménye következtében csak 54 ház épülhet fel. A benyújtott ajánlatok épületenként átlagban 6000—6500 pengő között mozognak — anélkül, hogy ebben az összegben a kályha, a tűzhely, a villanyvilágitási berendezés, a bádogosmunka és a redőnyök költségei bennfoglaltatnának. Ezek házanként még legalább 500 pengő külön költséget jelentenek. Külön meglepetést okozott, hogy az a felszólításunk, amelyet a pályázókhoz intéztünk a legolcsóbb ajánlattevők egységárainak az alapulvételére, szintén eredménytelen maradt. Mindössze 27 pályázó nyilatkozott ilyen értelemben. Előállott tehát az a helyzet, hogy az építési szakbizottságnak azt az ex*edeti álláspontját, amely szerint minden épületet kü- lön-külön más és más vállalkozónak kell munkába adni, meg kellett változtatni. Hiába határoztunk ilyen értelemben az egyik ülésen, a másik ülésen módosítani kellett elhatározásunkat és most azt javasoljuk a polgármesternek, hogy a pályázóknak két-két épületei adjon ki és csak két szövetkezet-pályázó kaphat öt-öt épületet. Ezek öt részre osztják a kapott munkát. De még ebben a felosztásban is mellőzni kellett a 12 tervezett típusból a két legdrágábbat, mert ezeknek a bekapcsolásával az előirányzatot nem tarthattuk volna be és mellőzni kellett azt az elvet is, hogy minden típusból öt épületet készítsünk, ami a telep külső képének a változatosságát volt hivatva biztosítani. Ehelyett a drágább típusból 4—4, az olcsóbbakból pedig 8—8 épületet létesítünk, mert a telepet a rendelkezésre álló fedezetből csak igy tudjuk egyáltalán megépíteni. A pályázat végeredménye tehát rendkívül kedvezőtlennek mondható, mert kénytelenek voltunk a városzéli telep külső művészi képét teljesen lefaragni és leegyszerűsíteni, kénytelenek voltunk továbbá az előirányzott költségeket részben felemelni és mégis, a tervezett épületek számát hattal leszállítani. Kényszerhelyzetben voltunk, ami mindenesetre sajnálatos, úgy a váy rosszéli telep esztétikai képe, mini a főváros pénzügyi helyzete szempontjából.
