Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-03-18 / 11. szám
XI. évfolyam //. szám Budapest, 1933 március 1S TU BUDAPEST >• '««ói Nyilvános Könyvtár, T6k- Vili.. Kevitzky-u. 1. ElOllzetéal Araki ..................................................30 pengő «v re.............................................................*3 pengő Eg yet tzAin «re OO filier EoCtc «vre Vél «v i FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR D» i Szerketzlötég ét kiadóhivatal j Budapest, IV., Kaas Ivor-ulcfk O. Telefon: Aut. 828-23. Poitatakarékp. chequeuémla 30013 Hogyan ünnepeljünk? A lépcső, amelyről ezelőtt nyolcvanöt esztendővel a magyarság legnagyobb költője szavalta el a Talpra. magyar-t, üres volt ennek az évnek március idusán. A magánházakon — a főkapitánynak vagy más valamelyik arra illetékes tényezőnek felszólítása elmaradván — nem lobogtak a nemzeti szinü zászlók, azokat csupán a középületekre tűzte ki a hivatalos előírás. A közhivatalok és az iskolák szünetén, és az obiigát ifjúsági nagygyűlésen kívül a főváros nem ünnepelte az idén a magyar szabadság ünnepét, a lelkek hidegek és közönyösek maradtak, naptári dátummá szürkült a március tizenöt, melynek egyre halványuló színei annyira fakónknak látszanak a téli gúnya kopottságát kétszeresen hangsúlyozó józan és világos ta- ixiszi napfényben. De lehet, hogy nem a nemzeti ünnepben van a hiba, amely, hu törvénycikké merevedett is, történelmi valóság, lázas és szenvedélyes álmodása nemzetünk hőskoráinak, emlék, élénk és eleven, amíg magyar szív dobban a világ bármely részén. Nem az ünnepben, bennünk van a hiba: már nem tudunk ünnepelni! Korunk a szomorú realitások, a gazdasági hanyatlás kétségbeesett korszaka, a maga csüggedt fantáziátlanságában elfelejtett emlékezni és elfelejtett ünnepelni. Törpeségünk tudatában fel sem merünk nézni negyvennyolc nagyjaim, akikben nem volt meg a realitások kifinomodott érzése, de telve voltak nemes idealizmussal, tudtak lelkesülni és tudtak nagyot, szépet és merészet alkotni! Pedig kétségtelen, hogy ma nagyobb szükségünk van mint valaha a nagy március példaadására, arra a hazafias lelkesedésre, amely csordultig töltötte a negyvennyolcas ifjak szivét. Az évezred kisebb és nagyobb szerencsétlenségei közepette soha súlyosabb helyzetben nem voltunk, mint amilyenben most leledzünk, és soha nagyobb szüksége nem volt ennek a nemzetnek a márciusi szent lángra, amely azonban csak pislákoló zsarátnok a nemzet szunnyadó lelkében. Ha mint a nemzetet tápláló és fenntartó erőre nem számíthatunk március idusára, akkor jönni fog, mert jönnie kell az a bizonyos, a költő által megénekelt nagyszerű halál! Bizonyos, hogy a március tizenöt megünneplésének mai sablonja, amikor a nemzeti ünnep az üres hivatalszobákban és iskolapadokban és itt-ott kitűzött gyér lobogókban merül ki, nem felel meg az ünnep jelentőségének. A törvényhozó, nemzeti ünnepeink legelsőjévé iktatva március idusának halhatatlan emlékezetét, elfelejtkezett arról, hogy a lényeg mellett a formákat is tekintse. Egyre halványuló nemzeti öntudatunk amúgy is kirívóan kietlen a régi láng üszkös maradékánál: ha nem is ünnepelünk akkora lelkesedéssel, mint az északamerikai unió julius negyedikét, a harmadik philadelphiai kongresszus emléknapját, vagy a franciák julius tizennegyedikét, a Bastille bevételének évfordulóját, — de minden házon lobogjon a zászló és a gomblyukakban virítson a kokárda! Talán a márciusi szél által lobogtatott zászlóerdő felébreszti a szivek fásult közönyét és azzá lesz nemzeti ünnepünk, aminek lennie kell: örökkön élő és éltető kovásza a szabadság halhatatlan eszméjének! Beszélgetés Wolff Károllyal a főváros aktuális problémáiról A Kormány teljes elismeréssel van a városházi adminisztráció munkája iráni — A borfogyasztási adó csökkentése csak a közvetítőket gazdagítja — Az OTI késedelmi kamatai, a tabáni adómen= tesség, a kormány nem dotálja a hídépítési alapot — Az Uj Budapest tudósítójától — A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén szociáldemokrata részről azt az állítást kockáztatták meg, bogy a fővárosi kormányzó pártoknak nincsen tekintélyük a kormány előtt. Ezt az állítást azzal az indokolással próbálták valószínűsíteni, hogy a kormány — a két városi többségi párt vezéreinek tiltakozása ellenére — mérsékelte a borfogyasztási adót és ezzel a főváros háztartásának bevételi oldala hárommillió pengével csökkeni. Bár Wolff Káa következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A főváros többségi pártjai ellen nyilvánvaló politikai éllel elhangzott támadásokat még a köz- igazgatási bizottság hétfői ülésén erélyesen visszautasítottam. Ugyanakkor hangsúlyoztam, hogy a bor- fogyasztási adó leszállítása nem a fővárosi autonómia. kormányzó pártjainak a hibájából történt. A borfogyasztási adó mérséklése iránt országos akció indult meg a bortermelők részéről. Én már több Ízben kifejtettem ebben a kérdésben a magam álláspontját. Megmondottam, hogy a borfogyasztási adó mérséklése nem fogja meghozni a termelők által kívánt eredményt. A termelők egyetlen fillérrel sem kapnak többet a borért, mint eddig, sőt, a borfogyasztás sem emelkedik. A borfogyasztási acló mérsékléséből származó jövedelmeket a közvetítők vágják zsebre. Ez a jövedelem a városok és főként Budapest székesfőváros háztartási helyzetének a romlásából áll elő. Úgy a vidéki városok, mint a főváros fontos bevételi forrástól estek el, egyedül Budapesten 3 millió pengő hiányt eredményez az adóleszál- litás. De nemcsak ezen a ponton mutatkozik ellentét a főváros és a vidék érdekei között. A kormánynak nem szabad szem elől tévesztenie, hogy az állami bevételeknek majdnem a felét — 45 százalékot —, Budapest szolgáltatja. A felmerülő problémákat, amelyek annyi ellentétet támasztanak, csak agy lehet megoldani, ha roly, a Keresztény Községi Párt vezére ezt a támadást a közigazgatási bizottság ülésén a legerélyesebben visszautasította, az Uj Budapest munkatársa mégis szükségesnek tartotta, hogy kérdést intézzen Wolff Károlyhoz— annál is inkább, inert az utóbbi időben mesterségesen ellentéteket igyekeznek támasztani a városházi kormányzó pártok és a kormány között. Egyben megragadtuk az alkalmat, hogy más aktuális városházi kérdéseket is felfessünk. a vidék és a főváros harmóniáját megteremtjük, ami viszont a vidéki és a székesfővárosi érdekek összeegyeztetése alapján jöhet létre. A főváros vezetőségét ez a szándék hatja át. — Hogy a fővárosi pártok és a kormány között mesterségesen támasztott ellentétek mennyire nem helytállók, legfőbb bizonyíték ebben a tekintetben a költségvetést jóváhagyó leiratnak a bevezető része, amely teljes elismerést tartalmaz a városházi adminisztráció munkája iránt. Ezeket az állításokat a magunk részéről is száz százalékig aláírhatjuk. Annyi bizonyos, hogy az állami igazgatással szemben lényegesen több kritikára van lehetőség. A főváros adminisztrációjában kevés támadási felület található. Wolff Károly javaslatára a köz- igazgatási bizottság elhatározta, hogy a főváros felterjesztést intéz a kormányhoz az OTI-késedelmi kamatoknak a leszállítása iránt is. E javaslatát Wolff Károly igy indokolta meg: — Azért tartottam szükségesnek e félterjesztés indítványozását, mert erélyes akciók eredményeképpen sikerült az összes köztartozások után fizetendő késedelmi kamatoknak a mértékét, leszállittatni, egyedül az OTI-nál maradt a helyzet változatlan. Nem volna logikus a késedelmi kamatok leszállítása, ha ez csak az adótartozásokra vonatkoznék, és egyedül az OTI-ra nem, ahol pedig sokezer kisiparos és kiskereskedő van érdekelve. Bizonyosra veszem, hogy a kormány ezen a ponton is honorálni fogja kívánságainkat. Szóbahoztuk Wolff Károly előtt a Boráros-téri bid építkezés megkezdése körül tapasztalható késedelmet, Wolff Károly ezeket felelte: —- A Boráros-téri hidépitkezés megkezdése főként azért késik, mert a kormány a hídépítési alapot egyáltalán nem dotálja. A főváros pontosan eleget tesz erre vonatkozó összes kötelezettségeinek, amennyiben minden hónapban befizeti a megállapodás alapján esedékes összegeket. Ezzel szemben a kormány eddig kizárólag a vasszerkezet konstrukciójához szükséges anyagot, a vasat szolgáltatta. A főváros vezetőségének érdeklődnie kell a kereskedelmi minisztériumban az iránt, hogy a kormány mit, szándékozik tenni a jövőben. Már csak azért is szükség van a legerélyesebb érdeklődésre, mert hiszen uj munkaalkalmak megteremtésére kell törekednünk, különben a munkanélküliség csökkenésére nem számíthatunk. — A munkanélküliség csökkentését célozza uz a konkrét javaslatom is, hogy a főváros szerezzen be ötven uj autobuszkocsit. Egyrészt uj kenyérkereseti lehetőségeket nyújtanának a gépiparnak, másrészt lehetővé tenné az autóbusz- közlekedés lényeges megjavítását is. Ezzel a tervvel szemben fölmerült az az ellenérv, hogy a fővárosnak ötven uj autobuszkocsi beszerzésére nincsen pénze. Magam is tudom, hogy költségvetési fedezetet előteremteni nem lehetett, föltétlenül van azo'nban mód mégis e terv megvalósítására, és pedig áruhitel alakjában. Ez a mód ugyanis már többször bevált. A munkanélküliség csökkentésére irányuló fővárosi törekvésekkel kapcsolatosan megemlítettük a Tabán újjáépítésének a tervét is, amely rövidesen konkrét formát ölthet. Wolff Károly, aki tudvalévőén esztendők óta leghatékonyabb propagálója a Tabán újjáépítésének, a következőket mondotta: — A legnagyobb örömmel és megelégedéssel hallottam Borvendég alpolgármesternek a kijelentéseit a Tabán újjáépítésének a megkezdéséről. Wolff Károly
