Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-03-11 / 10. szám
Budapest, 1933 március 11 XL évfolyam W. szám 7 w ZU BUDAPEST Tek. Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpest, Vili., Revitzky-u. 1. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D« I Szerkeszifitég é* kiadóhivatal: Budapest. IV.. Kaas Ivor-ulcA 9. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequetzAmla 30013 Orvosi bulletin Amint a tudós professzor figyelő szemmel ül a nagybeteg ágya mellett, hogy diagnózisát megállapítsa, azonképen a főváros életének érverésén tartva kezét a legszörnyübb betegségek egész halmazáról, a közönséget gyötrő kínos kórságokról számol be Sipőcz polgármester a közigazgatási bizottság hétfői ülésén tárgyalandó jelentésében. Nyavalyák egész sora, amelyek mindegyike külön-külön is halálos: az elviselhetetlen közterhek, a főváros bevételeinek folytonos csökkenése, az üzemek forgalmi visszaesése, a munkanélküliség és általában a gazdasági válság ragályszerü terjedése azok a szimptómák, amelyeket a polgármester mint tüneteket megjelöl. Az orvosi bulletinnek is beillő jelentés legszomorubb része az a kimutatás, hogy a kerületek szegény- nyilvántartásában közel hetvenezer család szerepel és ha a családtagokat is számítjuk, kétszázezerre tehető a segélyezettek száma, vagyis a fővárosban már minden ötödik ember segélyezésre szorul. A szociológus, a társadalom orvosa, előtt nem kétséges, hogy a betegség egyéb nyilvánvaló jelei: a tejfogyasztásnak a magas tejárak következtében a legutóbbi hónapokban napi négyszázezer literről háromszázezerre való csökkenése, egyedül február hónapban az adó jövedelmeknek napi százezer pengővel való visszaesése, a forgalmi adó bevételének az elmúlt esztendők hasonló időszakához arányitottan a folyó esztendő első két hónapjában csaknem felére való visszazsugoro- dása végeredményben az agóniát jelenti. Tudós professzor Sipőcz azonban csak a bajokat tudja megállapítani, orvosságot adni ő nem képes, de nem is adhat, hiszen az egyetlen recept, amely rendelkezésére áll: a kormányhatósághoz való felírás, hasonlatos az egyszeri katonaorvos csodatevő medikamen- iumjóihoz, aki tudvalévőén, minden bajt ricinus-olajjal gyógyított. Kétségtelen, hogy a főváros bajai, amelyek annyira klasszikus tömörséggel vannak felsorakoztatva a polgármester félévi jelentésében, korántsem lokális jelentőségűek és1 rossz orvos lenne az, aki csupán a beteg tagot akarná gyógyítani, elhanyagolva a korpusz többi részeit. A fővárosnak ezt a sok fájdalmas kórságát — jól tudjuk — nem képes meggyógyítani a polgármester, de a miniszterelnök sem, mert hiszen végeredményben nemcsak a kis Magyarország, hanem egész Europa, sőt az egész világ beteg és várja a csodadoktort, aki uj keringést hoz a fáradt és elernyedt érrendszerbe. Amíg azonban ez a nagy gyógyító folyamat meg nem kezdődik — előhb-utóbb el kell kezdődnie, mert elpusztul a világ, — kötelessége a polgármesternek és a kormányzatnak egyaránt, hogy a lehetőség szerint enyhítse a szenvedéseket ha már azokat megszüntetni semmiképen nem tudják. Számos olyan injekciót és egyéb kezelést ismer az orvosi tudomány, amely megköny- nyiti a beteg szenvedéseit, ha magát a gyógyulást előidézni nem is képes. Ezeket a kezelési folyamatokat kell a legsürgősebben alkalmazni beteg fővárosunk és beteg országunk fájdalmainak csökkentésére, hogy el ne halljanak és kioperálva szemétre ne kerüljenek a gyulladásos izomrostok, ha majd a világ nagy gyógyulásának időpontja egyszer mégis elkövetkezik! \ beiüggmtnlszter a partok vezérelnek meghallgatása nélkül döntött a töváros költsegreltseriH Petrovácz Gyula éles nyilatkozata — Az Uj Budapest tudósitójától — A belügyminiszter leirata, amely a költségvetés jóváhagyását tartalmazza.. általános meglepetést kellett nemcsak a városházi adminisztráció vezetői körében, hanem a várospolitikusoknál is. A belügyminiszter lényeges törléseket eszközölt az egyes költségvetési tételeknél, úgy hogy végeredményben a költségvetés egész konstrukciója megváltozott. Éppen ezért a pénzügyi ügyosztály a belügyminiszteri rendelkezéseknek megfelelően kénytelen átdolgozni az egész költség- vetést, amely a törvényhatósági tanács legközelebbi ülését fogja foglalkoztatni. A belügyminiszteri leiratról és az abban foglalt rendelkezésekről megkérdeztük Petrovácz Gyulát, a Keresztény Községi Párt vezető tagját. Aziránt érdeklődtünk, hogy a Keresztény Községi Párt vezetősége milyen álláspontra he lyezkedik a belügyminiszter rendelkezéseivel szemben. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Már a költségvetés tárgyalása során nyilvánvaló volt, hogy a borfogyasztási adó mérséklése következtében előálló hárommillió pengős hiányt valamilyen módon pótolni kell. Arról volt szó, hogy a kormány kártalanítani fogja a fővárost, arra azonban senk lsem gondolt, hogy a bortermelés előmozdítása érdekében történt kormányzati elhatározás ellenében a főváros tisztviselőinek, tanügyi alkalmazottainak, nyugdíjasainak és üzemi munkásainak a fizetését kell majd redukálni. — A főváros nem kapott semmiféle kárpótlást a borfogyasztási adó mérséklése következtében előálló hiányért, hanem ehelyett az alkalmazottak _ járandóságait kellett csökkenteni. A helyzet ma az, hogy 1,682.000 pengővel csökken a kiadási oldal a tisztviselők és nyugdíjasok ellátásának redukciója folytán, további 1,210.000 pengő megtakarítást ir elő a belügyminiszter a munkások órabérének öt .százalékos csökkentéséből. 170.000 pengőt töröl a leirat a különmunkák és pótlékok tételeinél, 150.000 pengőt pedig az önálló vagyonkezelésű intézmények és üzemek alkalmazottainak és nyug- dijasainak a járandóságából. Végeredményben tehát a helyzet úgy alakul, hogy a gazdák részére adott kedvezményt a fővárosi alkalmazottaknak kell megfizetniük, Kénytelen vagyok igazat adni a. közgyűlési vita szociáldemokrata szónokának abban, hogy a borfogyasztás érdekében a kenyérfogyasztást áldozta fel a belügyminiszter. Az eredmény egyelőre háromnapos közgyűlési vita, amelyben a kormány intézkedései mellett egyetlen védő szó sem. hangzott el, eredmény továbbá egy tiltakozó közgyűlési határozat és egy nagyfokú elkeseredés a tisztviselők, a nyugdíjasok és különösen az üzemi munkások körében, ami aligha lehet alkalmas eszköz a nemzeti egység gondolatának a megkedvel- tetésére, legfeljebb arra lehet alkalmas, hogy elősegítse az üzemi munkásoknak a szociáldemokrata táborhoz való csatlakozását. Nem keltenek megnyugvást azok a belügyminiszteri intézkedések sem, a melyeik a kórházak költségvetésének redukálását rendelik el. A belügyminiszter például törli a vidéki törvényhatóságok részéről vármegyék hozzájárulása cimén várható 700.000 pengős bevételt, azzal az indokolással, hogy ez az összeg a mai rossz gazdasági viszonyok között nem fog befolyni. Ugyanakkor leszállítja a belügyminiszter e bevételi törlés ellenértékeképpen o kórházak élelmiszer- és kötszer-ellátására felvett költségösszeg tiz százalékát. Ez a két intézkedés egybevetve azt jelenti, hogy a fővárosi betegek élelmezési és gyógykezelési nívóját kell a belügyminiszter állásfoglalása következtében leszállítani a vidéki törvényhatóságok részéről Budapestre szállított betegek miatt, akikért senki sem hajlandó fizetni, Ezekután nagyon közelfekvő gondolat lesz, hogy a főváros a közeljövőben ne szüntesse-e meg kórházainak közkórházi jellegét. — Hangsúlyozottan sérelmes a belügyminiszternek az a rendelkezése is, amely az ínség járulék címén várható bevételből egymillió pengőt töröl azzal, hogy a társulati adó után kivetett Ínség járulék kulcsát 15 százalékról 5 százalékra szállítja le. Ennek a rendelkezésnek az lesz a következménye, hogy a főváros szociálpolitikai tevékenységét szü- kebb keretek közé kénytelen szorítani. —- Úgy az üzemeknél, mint a városigazgatásban is nem kerüli el a miniszter figyelmét a legkisebb személyi kiadás sem. Mindenütt redukál. A legkisebb takarítónőnek a díjazása is szemet szúr a belügyminiszternek és egyszerűen megvonja egész sereg kisexisztenciának az alkalmazási lehetőségét is — minden különösebb indokolás nélkül a költségvetési bevételek csökkentésének ellensúlyozásaképpen. Töröl például a belügyminiszter a könyvbeszerzések cimén szereplő összegből ötezer pengőt, törli az írók Gazdasági Egyesülete részére felvett ötezer pengős segélyt, de ugyanakkor a legmelegebb hangon ajanl ja a fővárosnak, hogy tegye újabb megfontolás tárgyává az Operaháznak 200.000 pengővel való szubvencionálását. Ugyanitt függőben hagyja az uj közigazgatási kerületekben felállítandó elöljárósági kirendeltségek létesítésére felvett 200.000 pengős előirányzatnak az engedélyezését. A belügyminiszter egyenesen junktimot állít fel az uj elől- járósági kirendeltségek felállítása és az Operaház szubvencionálása között, amivel — enyhén szólva — ellentmondásba került önmagával a belügyminiszter ur, mert hiszen egyik előző leiratában megsürgette az uj kerületek mielőbbi felállítását. amire egyébként a fővárost az uj törvény is kötelezi. Mégsem hagyja jóvá a belügyminiszter az uj elöljáróság! kirendeltségek felállítására előirányzott 200.000 pengőnek a felhasználását. Az a székesfőváros, amelynek minden intézménye megsínyli a belügyminiszteri pirosceruzának ez évi működését, algiha lesz abban a helyzetben, hogy eleget tegyen a belügyminiszter kívánságának, amely az Operaház támogatására vonatkozik. Annál kevésbé teheti ezt, mért hiszen éppen a belügyminiszter teszi kötelezővé a fővárosi háztartás takarékos, óvatos és rendkívül elővigyázatos vezetését. — Ha a fővárosnak volna felesleges kétszázezer pengője, akkor ezer és ezer jobb helyet tudna, találni. Ha pedig éppen színházra akarná költeni ezt a kétszázezer pengőt, a főváros inkább a budai színház-problémának a megoldására fordítaná. Bár pesti ember vagyok, a legnagyobb mértékben támogatom a budaiaknak azt a törekvését, hogy állandó koszi nházuk legyen. Az Operaiház támogatására szánt kétszázezer pengős szubvenciónak a forszirozása abból a szempontból is indokolatlan, hogy az ország adójának több mint 45 százalékát a székesfőváros lakossága fizeti, ilyen körülmények között az állami színházak költségeinek csaknem a fele amugyis a főváros lakosait, terheli, — A főváros ezévi költségvetésének most vázolt nagymértékű változtatásai mellett sajnálattal kell megállapítanom azt a tényt is, hogy ezúttal először döntött a kormány a költségvetés jóváhagyásáról a pártok vezetőinek meghallgatása nélkül. A pártok vezérei a helyi viszonyok ismeretében alapos felvilágosításokkal szolgálhattak volna, amely felvilágosításoknak a hiánya erősen meglátszik a jóváhagyó leiraton. A fővárosi törvény tárgyalása során a legélénkebben tiltakoztam annak a szakasznak a felvétele ellen, hogy a belügyminiszter felemelhesse, leszállíthassa, vagy törölhesse a költségvetés egyes tételeit. Álláspontom most — sajnos — teljes mértékben igazolást nyert. Egyenesen képtelenség-számba megy, hogy a belügyminisztériumban alapos indokok és helyi ismeretek hiányában gyökerében legyen lehetséges felborítani azt a fő-
