Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-07 / 1. szám
mama 1933 január 7. UJ BUDAPEST Wollt Károly nogy beszéde — Kedves Barátom! Mélyen tiszteit Hölgyeim és Uraim! Mélyen meghatva mondok hálás köszönetét a hozzám legközelebb álló tábor, a Keresztény Községi Párt nevében kifejezésre juttatott jókívánságokért. Talán más hang is megrendült lelkemben ez alkalommal, de éppen az előbb mondottam, minél nagyobb az egyénnek a megpróbáltatása, annál nagyobb az elhatározása, hogy azt az eszmét, amelyet maga elé tűzött, rendületlenül fogja szolgálni. — Sokszor mondottam és sokszor fogom is mondani, hogy a nemzetek életében is, miként az egyének életében, a könny sokkal nagyobb tényező, mint a mosoly, amely futó, játszi könnyedséggel ráül az ajkakra. A mosoly röpke pillanat, egy ötlet, amely a lélekből valami jóérzést hoz ki, de a könny nagyon mélyen szánt, belemegy a lélek legmélyébe és ott kavarja fel az érzelmeket, de ott termeli is ki az értékeket. — Nemzet, amely csak kacagva él, kulturális szempontból nem is tényező. Nemzet, amely könnyeken át éli a maga történelmét, az értékeket szolgál és értékeket termel az emberiség javára is. —- A jó Isten, amikor odaadta a fájdalmat, a megpróbáltatást ós szenvedést, azt akarta, hogy akár az egyénről, akár a nemzetről legyen szó, termeljen ki magából az a szenvedő én, az a szenvedő nemzet olyan erőket, amelyekkel biztosítani tudja a maga fennmaradását. Könnyeink és szenvedéseink értékesebbé teszik a nemzeti szolgálatot. Mi most a szenvedés hullámvölgyében járunk és a mi jövendőnk azon múlik, hogy infer- nális erőkre fogunk-e hallgatni, akik kacagva mondják: ime a Krisztust követők szenvedésben és megpróbáltatásban, vagy lelkünk nemesebb énjére hallgatunk-e, amely azt mondja, hogy a szenvedés csak argumentum a hit mellett, mert minél több a szenvedés, annál jobban gondolkodunk azon, milyen utón tudjuk biztosítani fennmaradásunkat. — Mi a székesfővárosban dolgozunk. Igen, mert a székesfőváros a nemzet értelme. A székesfővárosban összpontosul a szellemi élet és sugároz ki a vidékre; ©manálja magából a szellemi erőt. Voltak nagy gondolkozói és vannak is nagy gondolkozói a vidéknek, akiknek az a céljuk, hogy vidéken szellemi empóriumot teremtsenek. De mindez hiába, ennek a nemzetnek igazi szellemi empó- riuma mégis mindenkoron Budapest fog maradni. Egy nemzet életében nem lehet csak úgy egy évtized alatt szellemi empóriumot kitermelni. Szép törekvés, helyes is, kitűzendő cél is, de azért az igazi szellemi emporium ez a főváros marad. — Nézzük a vidéket. Mindem szellemi erőnek a legfőbb ambíciója és vágya, hogy Budapestre kerüljön. Miért van ez a centrális törekvése a vidéknek1? Ha a vidék akar a szellemi emporium lenni, akkor a szellemi arisztokrácia ne törekedjék Budapestre, hanem maradjon a vidéken és egyéni munkával teremtsék meg a szellemi empó- riumokat. — Budapestet nem lehet máról holnapra háttérbe szorítani ennél a lénynél. Ha ez i gaz, akkor nekünk őrt kell álla- nunk ennél a szellemi emporium n á 1, az iskolákban, ahol alakítják a társadalmat, ahol irányítják a zöld asztalnál, ahol sorsunkat döntik el, mert ennek a szellemi empóriumnak nem egy nemzet érzés világát ól távolálló szab ad k ő m ii ve«, dekadens, destruktiv szellemet szabad ki- árasztani, hanem ugyanazt a szellemiét, amely ezt a nemzetet ezer éven át megtartotta, amely megőrzi és megtartja. Ez a szellem nem lehet más, csak keresztény és nemzeti szellem. — Budapestnek ezt a szellemet kell kisugároznia, Budapestnek igy kell irányítania az egész vidéket. Azt kérdem, lehetséges-e semleges alapon hatalmi tényezőt megkonstruálni Budapesten. Lehetséges-e, hogy 9(i%-ban keresztény nemzet belbékét teremtsen a saját maga kereszténységének a rovására? Mi békét, konszolidációt akarunk és ki akarjuk elégíteni ezt a 9(! százaléknyi kereszténységet úgy erkölcsi, mint gazdasági és kereskedelmi vonatkozásokban. — Ez az igazi béke útja. Ez mindenkinek a közös érdeke, munkásnak, tőkésnek egyaránt. Igenis, mi vagyunk a bűnösök. Mert nem tudjuk kitermelni azt az erőt, hogy tőkénket, továbbá pénzügyi tényezőinket rákényszeritsük arra, hogy ennek a nemzetnek életében sem a tőkének, sem más tényezőnek nem lehet mást célt szolgálni, mint a nemzet egyetemes érdekét. Nem lehet külön politikát csinálni? Itt nem lehet házi politikát csinálni, itt a szeretet jegyében kell keresztény politikát csinálnunk. — A szociáldemokráciának is be kell látnia, hogy ő ma már nem tényező, cs,ak olyan köz- benszóló állomás, amely mögötti erők türelmetlenül várják, hogy őket is letaszítsák onnan és jöjjenek a kommunizmus tanával, amely semmit nem tud teremteni. Mit hadakozzunk k ö z b c n s » ó 1 ó állomással,, amikor látom a végcélt és ez, ellen nine® más szervezeti alap, mint a keresztény alap, amely meg tudja mozgatni az embereket, munkássá goit, iparosságot, intelligenciát, minit láttuk, mindenkit. — Az igaz, hogy a n e m z e t © é 1 u s á- g o t századokon keresztül nem tudtuk kifejteni. Magam láttam. Tíz éven keresztül ott voltam a monarchiánál a másik fővárosiban, ah oil a leg illetékesebb tényezők előtt hirdettem, hogy b ü n a, n e m- létező osztrák á i 1 a m e s z ni © kedvéért feláldozni a magyar n e m- z e t b on r e j 1 ő ő s ©r ő t. — Búd a p e ® t n e k e z ért kell k e- reisztény nek é ® m agya r n a k m a- r adnia. Nem adjuk oda iskoláinkat. Ott fogunk maradni. Nem a,dijuk oda, gyermekeink leikét. Miért i® adnánk oda?! Egy fantazmagóriáért, egy közbenszóló állomásért, egy úgynevezett demokráciáért! Sohasem éltek vissza jobban a demokráciával, mint a mostani időkben. A demokrácia jegyében tiporták lábbal sárba ezt á nemzetet, — állítólag nem demokratikus nemzetet — amely pedig a keresztény d e- mokráciát követi és aim elvnél szebb alapot sohasem fognak tudni kitalálni. — Igen, tudom, hogy sok baj vár ránk. Tudom, hogy a székesfőváros, mint általában a városok súlyos pénzügyi helyzetbe fognak kerülni. Az állam mindig több és több terhet akar a városokra hárítani anélkül, hogy gondoiskodmék a városok bevételi forrásairól. Mindenesetre nem helyeseljük a túlságos centralizációt. Helyeseljük az autonómiát, ha rációnál izmusról van szó1, de ennek aiz autonómiának a, keretében nem lehet meglapulni olyan erőtényezőiknek, amelyek romba akarják dönteni a várost és a nemzetet. •— Mi az á 1 t a 1 dnos titkos « z u v a- z a t i j o g alapja ,n j ö 11 ü m k b e, de az általános titkos szavazati jog nem öncél, csak eszköiz, hogy szolgálja a város és a nemzet érdekét. — Nem habozom kijelenteni, nem az általános titkos válasz,tójog az, — ezen az alapon állok immár a tizenharmadik esztendeje — melyet szemelőtt tartok, hanem szem előtt tartom városomnak és nemzetemnek jogos érdekét és érdeke szolgálását. Ezért az autonómiát helyeslem, de az autonómiát ne a szovjet kívánja nekem, hanem kívánja az a magyar, aki lelkében ott őrzi a hazának izzó szeretetét. — A túlságos centralizációt a világháború termelte ki, és ha racionalizmusról van szó, akkor az autonómiákat Igenis azzal a munkával kell ellátni, amelynek elintézése a polgárság feladata. Nem szűkítés, hanem, bővítés! De azt is rettenetes nehéz kérdésnek tartom, bogy a munkanélküliség feladata olt áll a városok előtt, anélkül, hogy eszközei lennének ennek megoldásúbam. A vidékről valló ideesőditése ,a munkanélkülieknek, szaporítja a városok terhét. — Sürgetjük a* település kérdését! Sürgetjük a mezőgazdaság ' érdekeltségének hathatós kialakítását; sürgetjük az egészsége® ipart, elsősorban kisipart, de nem sürgetjük azt a nagyipart, amely mesterségesen — amikor el vannak zárva az ország határai a nyersanyag elől, amikor nem vehetik fel a versenyt — arra törekszik, hogy jobb autót gyártsanak Budapesten, mint olyan országban, amely acéllal és minden egyéb nyersanyaggal bőven rendelkezik. Igenis, a helyes, észszerű irányítás gazdasági életünkbeax fogja biztosítani ennek a városnak a sorsát. A város máris nagy. Azért . ellenezzük Nagy-Budapest gondolatát. Mert nem lehet kielégíteni ezt a polgárságot, rni pedig ki akarjuk elégíteni jogos erkölcsi és anyagi érdekeit. Ezért innen intézem ma újból a szózatot Budapest egész p o 1 gársúgáh oz: Te munkás, aki hiába keresed kenyeredet, nem találod. Te iparos, aki visszaadod iparigazolványodat és bezárod műhelyedet. Te kereskedő, aki nem kapsz semmi vevőközönséget és napról-napra látod a rettenetes helyzetet, azt kiáltom neked: elsősorban a kereszténység jogos erkölcsi és anyagi igényeinek a kielégítése legyen a politikánk, Krisztus és a haza jegyében. Mara d unk a z o le, a k i k v o 1- t u n k, állunk azion az alapon, amelyen álltunk, igenis, szolgálni akarjuk a nemzet- egység gondolatát. Többször hangoztattam: «íz o ii g á 1 a i a fc arjuk a nemzeti egység gondolatát, a keres z tény erkölcsi és anyagi érdekek kielégítésének az utján. Nekem nem mérvadó a genfi pénzügyi megbízott és tanácsadó. Én nem helyeslem azt a túlságos deflációs politikát, amely azzal dicsekszik, hogy ma csak ennyi bankjegy van forgalomba. Ha mindenkit leteszek a Farkasréti- és Kerepesi-temetőbe, akkor a Nemzeti Bank kimutathatja, hogy semmi bankjegyforgalomra nincs szükség ebben az országban. Ha az életet és nem a tételeket és e 1 - m életeket akarom szolgálni. hanem nemzetiem anyagi és erkölcsi igényeinek a jogos ki elégi tését, akkor újév hajnalán azt mondom: fel továbbra is arra a harcra, amelyben eddig voltunk, Isten ég a haza n ev é b e n a hazának és a fővárosnak boldogságáért. (Percekig tartó, szűnni nem akaró lelkes éljenzés és viharos taps.) Huszár Aladár üdvözlése W o 1 f f Károly beszéde után a párttagok teljes számban átvonultak a főpolgármesteri hivatalba, hogy Huszár Aladár dr.-t, Budapest uj főpolgármesterét köszönbsék az ujesztemdő alkalmából. Az üdvözlő beszédet itt is Csilflióry András dr, a párt ügyvezető elnöke tartotta: — A Keresztény Községi Párt— mondotta Csillóry — immár tizenhárom esztendeje próbálja formálni ennek a székesfővárosnak az arculatát és ezen formálás közepette nem feledkezett meg sohasem azokról a nagy kötelezettségekről, amelyeket mindig elsősorban szem előtt kellett tartania, hogy egy ország fővárosának a vezetését és irányítását bizonyos mértékben kezében tartsa. A Keresztény Községi Párt a székesfőváros törvényhatóságának ezidőszerint számszerűleg legnagyobb pártja, amely tizenhárom évvel ezelőtt fordította meg annak az eszmei és ideológiai áramlatnak ellenében a keresztény ó s nemzeti politika tengelyében a székesfőváros működését. Egy romokban heverő, gazdaságilag tönkretett ország közepén állott egy ugyanolyan viszonyok között sínylődő főváros s ezt a fővárost talpra kellett állítani. Méltóságodnak, aki ma ennek a fővárosnak az élén áll és úgy a legfelsőbb helynek a bizalmából, mint a székesfőváros bizalmából és valamennyiünk bizalmából és szeretetéből áll ezen az őrhelyen, meg kell látnia azt, hogy mi itten, akik valamennyien itt állunk Méltóságod előtt és akiknek képviseletében meg is jelentünk, semmi mást nem kérünk és nem akarunk, mint ennek a székesfővárosnak, a mi egyetlen megmaradt drága kincsünknek a konzerválását a jövőben. Igenis konzerválni kell, mint magyar értéket, mert a székesfőváros képviseli ma ennek a szükreszabott országnak a határain belül a kulturális gazdasági erőt és mindazt, ami magyarságot jelent. — Őszintén bevalljuk Méltóságod előtt, hogy éveken keresztül nem voltunk ezen a helyen. Lehet, úgy talán voltak közöttünk bizonyos antagonizinusok, de ezeket az antagonizmusokat nem a személyekben kell keresnünk, hanem mélyreható harcban, amelyben nem tudtunk talán egészen egyetérteni. Ma azonban Méltóságod személyében olyan kemény és elhatározó garanciát kapunk arra, hogy Méltóságod pártatlanságában, meggyőződésében, mint ennek az országnak fővárosa egyetemes érdekeinek a jövőjét, azon mélységes és nagy ideálokat fogja diadalra vinni és azokat fogja szolgálni, amelyek a keresztény és nemzeti politikán keresztül ennek az országnak csak hasznára válnak. — Mi eddig Méltóságodnál csak megértést találtunk, mi eddig Méltóságodnál csak szeretetben részesültünk és kedves fogadtatásban is. Nem kérünk mást a jövőre nézve sem, csak hallgasson meg bennünket és vegye át azokat az ideúkat, amelyeket önzetlenül, minden hátsó gondolat nélkül e főváros lakosságának szolgálatába kívánunk állítani. Huszár Aladár dr. főpolgármester meghatott szavakkal választolt az. üdvözlésre: — Én itt idegenüli állok a székesfőváros élén — mondotta a főpolgármester — és ©1- gondoiláeaimiait, feladataimat csak úgy tudom megvalósítani, ha in u n k á ni b a n b a- r á t s á g o t o k a t, tanácsadásotokat é s támogatásotokat élvezte- t © m.I Torm&szetesen nekem, mint az egész főváros f őpol g ár mesterének, tekintetbe kell vennem mindazokat a szétágazó nagy érdekeket és felfogásokat, amelyek itten a fővárosban élnek. — Kedves barátaim! Az én telkemet azonban ismeritek, mert leszögeztem magamat a keresztény nemzeti gondolat mellett és ezen gondolat mellett kivánok állani és megmaradni. Én nem vagyok sem a tekervényes utaknak, sem a hátulról való lökdösésnek, sem pedig a hátsó gondolatoknak az embere. Nyílt szívvel közeledtem felétek és boldog vagyok, hogy ti ezt meg is értettétek, utamat, amely küzdelmes volt, amelyet a k e- r esz tény és nemzeti gondolat jegyében és annak szolgálatában tettem meg, olyannak tekintitek, mint egy garanciát arra, hogy a jövőben is kizárólag ezek az eszmények és ideálok fognak vezetni. — Toleráns vagyok, tiszteiebbeni tartok minden felfogást, tisztelet ben tartok minden nézetet, de azt megkívánom és követelem, hogy nemzetemet azok irányítsák és vezessék, akiknek lelkisége egy az én nemzetem lelkiségével. Azt tehát ne vegye senki a mi részünkről, keresztény magyarok részéről intran- zigenciának, ha mi azt kívánjuk, hogy Budapestet olyan lelkiség vezesse, mint amilyen a nemzetnek a lelkisége. — Senki ne vegye tőlünk rosszméven, hogy ez a székesfőváros méltó r epre z e n t á s a ó s kifejezője Te - g,yen a nemzet lelkének, tradíciói n a k és történelmi felfogásának. Nagyon jói tudjuk, hogy ez a. párt ezt a nézetet szolgálja és nagyon jól tudjuk, hogy ezt a pártot ez az eszmény vezeti: a keresztény Budapestnek a gondolata, a magyar Budapestnek a gondolata, a nemzeti Budapestnek a gondolata, amely nem akar egy különálló test lenni a nemzet testében, hanem, részit akar venni a nemzet vér kéri,ngeseben és részt akar vermi a nagy nemzeti célkitűzésekben, azok meg- oldásában, egy akar lenni és össze a k a r olvadni a nemzet géni u s z á v a 1 és le 1 k i s é g é v e 1. — Meg vagyok arról győződve, hogy ha az erős barátság, az egyetértés és az esz- mék közössége alapján meg fogjuk egymás kezét, vájjon ki fog bennünket m egin g a t n i ? Ezt úgy értem, hogy egy akarok lenni a polgármester úrral, teljesen egy utón, egy értelemben kivánok vele haladni és sohasem fogjátok hallani, hogy köztem és a polgármester ur között kicsinyes kérdések, vagy érzékenykedés állna elő. — Amit cselekedni fogok, azt úgy sem fogom az ő megkérdezése nélkül megtenni és amit ő fog tenni, bizonyára meg fog kérdezni engem. Teljes egyetértés és összhang jegyében kívánunk együtthaladni ; ezt az összhangot veletek is meg akarom a legteljesebb mértékben őrizni. Meg vagyok arról győződve,, hogy ha ezekben a szomorú állapotokban nem is ragyog valami nagy perspektíva, nagy koncepciók megvalósításának lehetősége, mégis őrizzük meg kincsünket, tovább építsük, fejlesszük, különösen őrizzük meg a polgárság munkaerejét ó s lehetőségét, nehogy az a polgárság a terhek nagy súlya alatt összeroskadjon: H ászár főpolgármester ezután a párt telkes éljenzése közepette meleg szeretettel, viszonozta m újévi jókívánságokat.
