Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-18 / 7. szám
1933 február 18. Itt BUDAPEST 3 A ma problémái Wolff Károly nagy közigazgatási bizottsági beszédében Az ul adórendeletek és a városi lakosság, a mezőgazdaság további pusztulása, a háztulajdon katasztrófája, a belső fogyasztás krizise, a burkolt infláció, a falu Budapestre torlódása, a tizenkét százalékos késedelmi kamat uzsora-jellege, az inségmunkák árnyoldalai és egyéb aktuális kérdések — Az Uj Budapest tudósítójától — A várospolitikai életben folyton növekvő jelentősége van a közigazgatási bizottság üléseinek: itt mondják legfontosabb beszédeiket a pártvezérek és a város vezetősége itt teszi a legmesszebb hangzó kijelentéseket. Amikor a törvényhatósági tanács zárt ajtók mögött ülésezik, a szakbizottságokról nem is beszélvén, a törvényhatósági bizottság ülése pedig a túlnyomó nagyrészben jelentéktelen napirend ledarálásában és unalmas interpellációkban merül ki, akkor valóban megállapíthatjuk, hogy a közigazgatási bizottság a való élet tükre, a gyakorlati problémák fóruma. A közigazgatási bizottság jelentőségének emeléséhez tagadhatatlanul hozzájárul ily körülmények között a nyilvánosság is, a törvény azon intézkedése, hogy a közigazgatási Wolff Károly beszéde — Az adórendeletek kérdésével kapcsolatban több kritikai megjegyzés hangzott el, amelyeket a magam részéről teljes mértékben osztok, miután ez gazdasági kérdés, amellyel kapcsolatban itt a közigazgatási bizottságban is többször felszólaltunk. Nem tudom akceptálni azt az adóügyi taktikát, amely a teljesítőképességükben megrokkant adóalanyokat azzal akarja doppingolni, hogy emeli az egyes adótételeket azzal az utógondolattal, hogy a felemelt adótételekkel ugyanaz a bevétel fog adózni, amit alacsonyabb adóbevételekkel kontempláltak, de nem tudtak-elérni. - * Állandóan hangoztatom", — egyelőre pusztába kiáltó sióként — hogy a fogyasztás szempontjai nem vétetnek kellő mértékben figyelembe. Az adóbevételek kérdése ugyanis nem el/szigebizottság az egyetlen, amely a sajtó nyilvánossága előtt folytatja tanácskozásait. A közigazgatási bizottság havonta visszatérő üléseinek mindenkor eseménye Wolff Károly beszéde. A Keresztény Községi Párt vezére ezekben a beszédekben a mögötte álló keresztény tömegek érzéseit, hangulatát és panaszait juttatja kifejezésre, ezek a megnyilatkozások tehát a legnagyobb figyelmet érdemlik. Az a beszéd, amelyet Wolff Károly hétfőn, a köz- igazgatási bizottság februári ülésén elmondott, a maga nagyvonalúságával, komoly készültségével túltesz azon az előkelő nivón is, amelyet Wolff beszédeinél megszoktunk. Szükségesnek tartjuk, hogy Wolff Károly beszédét, amely hü tükre az aktuális problémáknak, teljes terjedelmében közreadjuk. telt jelenség, hanem a forgalom n a k, a termelésnek a függvénye. Tehát abban az esetben, ha én az adóbevételt nagyobbitani akarom, .akkor emelnem kell a fogyasztást és lehetővé kell tennem a termelést. Rettenetes depresszió! Ezt a tételt a doktrinéf pénzügyi adminisztrátorok nem veszik kellő mértékben figyelembe és innen van az, hogy a hiányokat állandóan az adótételek emeléséből akarják pótolni. Látom azt a rettenetes depressziót, amelyet az adórendeletek a közvéleményben előidéztek és mondhatom, hogy talán a legnagyobb nehézség azok részéről forog fenn, akik szimpátiával állanak a kormány működése mellett. Sokkal könnyebb ugyanis ma kritikát gyakorolni a másik o 1 d a 1 o n, de sokkal nagy bőrszíjon ne lógott volna a foto gráf áló masina, Rengeteget foto gr áfáit Ágoston a Szentföldön, ezeket a képeket azután gyönyörű albumba ragasztva, elküldte Rómába, és mondhatatlan büszkeséggel mutatta barátainak őszentsége levelét, aki hálás udvariassággal köszönte meg a kedves figyelmet. Ágoston Géza ekkor feltette magában, hogy tudását és képességét v állá s a szolgálatába állít j a és közreműködik abban, hogy a Szent Sir közelében magyar kápolna épüljön. Egyesületről-egyesületre járt „létlekből vetített képeivel“, előadásokat tartott a Szentföldről, a teljes brutto bevételt a legnagyobb önzetlenséggel arra a célra áldozván, hogy alapot teremtsen a magyar kápolna felépítésére. Rém,éljük, hogy tragikus elhunytéval a, sz ép terv nem p u s zt ul el, és lesznek, akik felemelik az elejtett zászlót. Szebben és neki tet- szőbben nem áldozhat senki az emlékének, mintha be próbálja fejezni a megkezdett müvet... jJ* CSALÁDI ÉLETE MÉLY ÉS BENSŐSÉGES VOLT. Bár házasságát gyermekkel nem áldotta mea az ég, rajongó szeretettel beszélt mindig feles énéről, aki a keresztény női politikának eayik leqexpo- náltabb harcosa. Valóságnál imá- dással csüggött édesanyján, nem múlt el nap, hogy fel 'ne kereste volna és órákat ne töltött volna társaságában. Egy alkalommal meakérdeztük tőle: hol tölti a húsvéti ünnepeket? — Sehol, barátom, — mondotta. — Ha én az édesanyám karosszéke mellé ülök a zsámolyra, és ő a fejemre teszi a kezét, az számomra a legnagyobb ünnep a vitáit o n! * GALLINA FRIGYES TANÁCSNOK, az elnöki osztály kitűnő vezetője, vasárnap délelőtt még vidáman elbeszélgetett szokott asztal- társaságával a Belvárosi kávéházban. Amikor meginterpellálták, hogy miért nem ment el vadászni, hiszen az ünnepeket soha puska nélkül nem szokta eltölteni, Gallina mosolyogva felelt: — Kissé fáradt voltam reggel, nem ízlett a korai felkelés! A délután folyamán az Országos Kaszinóban, ahol Buzáth János, J o an ov ic h Pali bácsi és mások társaságában napról-napra el szokta a délutánokat tölteni, váratlanul rosszul lett és elájult Gallina ta- nácsnok. Azonnal bevitték a Rókus-kórház- ba, ahol Borszéky professzor és Temesváry főorvos vették vizsgálat alá és eret vágtak rajta. Mintegy nyolc-tiz nőmig kell a kórházban maradnia, Rit o ók professzor azonban, aki szintén megvizsgálta Gallinát, máris kijelentette, hogy ha el is hagyja a kórházat, egyelőre tovókbra is szigorú orvosi felügyelet alatt kell élnie. A városházán hétfőn reggel n a gy megdöbbenést és ált alá, - nos részvétet keltett a tanácsnok balesetéről szóló hir. Felkai főjegyzőt, aki most az elnöki ügyosztályt vezeti, szinte percenként ostromolták személyesen és _ telefonon a, kérdezősködők, hogy javult-e már Gallina állapota, A pártokban a hétfői és kedd esti értekezleteken nemkülönben a szerdai közgyűlésen is általános volt az öröm, hogy csak múló rosszullétről van szó. amely minden következmények nélkül fog maradni. Látogatókat egyelőre nem fogad Gallinai tanácsnok, és akik állapota iránt érdeklődnek a Rókusbám csak a kitett ivet Írhatják alá. nehezebb azoknak a helyzete, akik szimpátiává'! fogadták a kormányt és egyébként szimpátiával nézik a kormány szándékait és terveit. — Ez a kérdés nem politikai kérdés, hanem gazdasági és ha ebben nem a szabad eszmecsere és a kritikai argumentumok fognak érvényesülni, akkor nem tudunk eredményt biztosítani. A legtágabb kritikát kell biztosítani, hiszen itt elméletek küzdenek egymással és el lehet mondani, hogy évszázados elméletek, maga a pénzügyi adminisztráció pedig a legkonzervatívabb alapokon áll. A pénzügyi adminisztráció megtartotta az alaptételeket, amelyek legalább két évszázadosak. A pénzügyi adminisztráció fogyasztási kérdéseiben, vannak olyaii rendelteink, amelyek valóban évszázadosak, sőt az adóügyi és fogyasztási kihágási rendeletek pro mine neiáját nem is kell felhoznom, mert hiszen ha vannak is ujabbkori rendeletek, azért az alaprendele- tek évszázadosak. — A pénzügyi adminisztráció konzervatív alapon áll mindenütt a kulturvilágban és nem akar megbarátkozni azzal a helyzettel, amit a világháború gazdasági vonatkozásban előidézett az egész világon. Ez vonatkozik Európára és Amerikára is, hogy a pénzügyi adminisztráció az uj helyzetnek megfelelően nem akarja revideálni a maga konzervatív tételeit és ennek megfelelően az adóügyi tételeket sem. Csak a városi lakosság! — Hangsúlyozom, hogy azok az adórendeletek, amelyek életbelépték, a fogyasztás csökkentését fogják maguk után vonni. Én, mint egy városi autonómiának a tagja, kénytelen vagyok rámutatni arra a körülményre, hogy kétszeresen hibáztatom az adóügyi szanálásnál azt, hogy most kizárólag a városi lakosság teherbíró képességét veszik Igénybe. Méltóztassanak a legújabb rend eleteket megnézni, a tétel ez: mentesíteni a mezőgazdaságot és az igy előálló hiányokat pótolni a városoknál. Hozzáteszem azt, hogy a mezőgazdaságot én is mentesíteni akarom, — nehogy ebből valami félreértés keletkezzék — mert te-ljes mértékben osztom azt, amit már az amerikai nagyipar is leszögezett, hogy egy rentábilis mezőgazdaság nélkül teljesen problematikus az egész ipari termelés. Ez természetes folyománya a dolognak. Tehát én a mezőgazdaságot szintén mentesíteni akarnom. Itt azonban világ- je'il ínséggel állunk szemben, amely jelenség a mezőgazdasági termények esésében és az ipari árak változatlan megmaradásában jelentkezik. Amerikában és mindenütt a szakszervezeti szervezkedés olyan körülmény, amelyen nem lehet tul- tenmi magukat azoknak, akik a pénzügyeket intézik és igy az ipari termelésben bizonyos árak tartják ínagukat, ezzel szemben a mezőgazdaságban, amely nincsen úgy megszervezve, az árak világszerte estek. Természetesen tehát a mezőgazdaságot talpra kell állítani, de nem lehet talpraállítani egyedül a városi lakosság, a fogyasztók terhére és nem lehet talpra állítani az államgazdaság terhére. Ugyanis abban a pillanatban, ha az államháztartás egyensúlyát tartom szem előtt, ugyanakkor pedig állami bevételekkel akarom a mezőgazdaságot megsegíteni, akkor ez egyoldalú megoldást jelent azoknak a szempontjából, akik még adóit űzetnek. A földadónál a tendencia a lefelé való gravltálás volt, míg a házadónál a felfelé gravltálás. Van ebben lélek tant igazság, még pedig az, hogy a ház nem fizetett vágyó n vált ságot úgy, mint- a föld, elfelejtik azonban azt, hogy a a á .1 lám elmulasztotta ugyanezt a folyamatot a házaknál, mert hiszen ebbe a kérdésbe szántén belenyúlhatott volna. Ma már egész sora épült az uj házaknak, amelyek állami garanciák és Ígéretek mellett épültek, közben pedig bekövetkezett a házadó természetes csökkenése, tehát most már nem lehet helyeselnem olyan pénzügyi irányzatot, amely ezt a nagy vagyontömeget Is megtámadná létében. Azt stau szabad figyelmen kívül hagyni-, hogy a húz,vágyon ez idő szerint az adóztatás legbiztosabb alapja, még pedig fogható a 1 <v p ja, — é s n c m o 1 d u g- ható alap — amit például nem mondhatok a jövedelmi adónál, az adórendszernek eme örök kríziséinél, mert igenis, ott az adómorál igen nagy szerepet játszik, míg o. háznál teij-osen nyílt kérdéssel állunk szemben. Hangsúlyozom, hogy hibáztatnám, h a ezi a nagy vagyontömeg is kata s z t ró fáIs helyzetbe jutna m o s t. Az önellátás kínai fala — A városi lakosság nevében fel kell szólalnom és le keld szegeznem, hogy a fogyasztásnak ilyen megnehezítése, amit az adótételek emelése egyrészt, másrészt pedig a közalkalmazottak fizetéscsökkentése jelent, az ipart és kereskedelmet- — amely végeredményben mégis a városokban van, nem pedig a falvakban — úgy meg fogja Toppantani, bogy ebből a fogyasztásnak a teljes krízise fog clöállani, amit közvetlenül meg fognak érezni az állami bevételek és a mezőgazdaság, mert hiszen a mezőgazdaság krízisének megoldása túlnyomó részben a fogyasztás emelésében rejlik. A fogyasztás emelésénél mellőzhetetlen tényező a városi lakosság, mert hiszen az a legnagyobb fogyasztó réteg. Szakadatlanul azon nyargalnak, hogy az exportot biztosítsuk. Tessék elolvasná ebből a< szempontból a németországi és az ausztriai lapokat, azokból méltózfatnak meglátni, hogy az önellátás kérdése olyan falakat fog emelni az egyes országhatárok köré, hogy a mi exportunk elé mindig nagyobb és nagyobb akadályok fognak gördülni. Ebből az következik, hogy törekednünk kell a belső fogyasztás emelésére, vagyis az a pénz, amit én a belső fogyasztás emelésére fordítanék, — mint állam — az nem infláció, hanem a termelés előmozdítása. Állandóan hirdetem és itten is többször mondottam, hogy a t n 1- z o 11 d <2- f 1 á e i ó s politikát helytelenítem. Látok ugyan már olyan si imp t ó mákat a túlzott defláció® politikával szemben, hiszen a kincstári jegyek feltűnése az állam gazdaságban tulajdoniképpen nem egyéb, mint szaporítása a bank jegyi orgal-omn a k. Ax adóhátralékok eszkomptálása — Különböző terveket juttatnak hozzám ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Legutóbb Szatmár vármegyéből kaptam egy memorandumot, ahol a szerző különböző dolgokat közöl velem. Csak egyet akarok ebből mint megszívlelendő gondolatot kiemelni, nehogy csupa negatívumban merüljön ki a kritikánk, még pedig azt, hogy az adóhátralékok és illetékhátralékok összege folyton szaporodik, növekszik és végeredményben hatalmas összeget tesz ki. Magánjogikig ezek a követelések körül vannak bástyázva, mert hiszen az árveréseknél ezek a legelső helyre sorolandók, vagyis a magánjogi védelem a kincstári követelésekre nézve fennáll. Már most felmerült az a kérdés, hogy a be nem hajtott adóhátralékok összegét pontosan megállapítva, rá kell táblázni az ingatlanokra ezeket az összegeket és ezen összegek erejéig kincstári jegyeket lehet kibocsátani.
