Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-18 / 7. szám
Budapest, 1933 február IS XL Évfolyam 7. szám UJ BUDAPEST < au-0+mUCAJ Előfizetési Arak: Lgész évre...................................................30 pengő Fél évre...............................................................13 pengő Egyes széna éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : ANDOR BOBY DR Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas ivor-utca 9. Telefon: 4ut. 828-23. Poslalakarókp. chequeszómla: 30913 mm Tavasz — pénz és Közmunka nélkül------------------------------ii——-------------------------------------- Sz omorú beszélgetés Petrovácz Gyulával Á^osbfi Géza | A Kerepesi-ut melletti temető díszsírhelye, amelyen az anyaföld a fagyos februári délutánon visz- szafoyadta a tragikus váratlansággal elhunyt Ágoston Géza haló porait, egy nemes és szép életet zárt le. Egy életet, amely teljes harmincöt esztendőn át a közé volt, egy köztisztviselői pályát, melynek hívfehér tógái jóm soha ma- kulányi folt nem esett, egy baráti szivet, melynek meleg együttérzése mennyire hiányzik azoknak, akiket ez a mindig önzetlen, mindig másokért dobogó szív az igaz férfi-barátság ma már szinte szokatlan nemességig értelmezésével magába fogadott! Az árvaszék elnökét a közvélemény a maga inkább ösztönös sejtésével, mint tudatával, a többi köztisztviselő fölé helyezi. Az árvaszék elnöke az árvák atyja, reá van bízva az árvák pénze, a köztudat szerint a többi köztisztviselőnél melegebb szívű, körültekintőbb és megközelithetetlenebb ember ő, őrzője és gyámolitójü az apátiatoknak, de azoknak is, akik valamely elmegyógyintézetben várják, hogy lelkűk elborulását fényessségre ■váltsa az örök világosság. Az árvaszéki elnök ezt ,i köztudatbon élő típusának valóban megszemélyesítője volt Ágoston Géza, aki nem érdemtelenül egyesitette magában az árvák atyját megillető közbizalmat, de ezenfelül is a maga nagy képzettségével, gyakorlati családjogi tudásával és lángoló szivével nagyban hozzájárult ahoz, hogy az utolsó évtizedben az árva-ügy, és ami az árvaszék hatáskörében ezzel egyenértékűen fojiios: a hivatásos gyámság, az elhagyott gyermekek védelme óriási lendületet nyert. Abból a ritka fajtából való volt, amely a régi táblabiró világ nemes hagyományait szerencsésen egyesíti a szociális érzés krisztusi parancsaival és a modern szociológia uj és uj eredményeivel. Ha egyetlen szóval akarjuk jellemezni Ágoston Gézát: melegszívű tudósnak nevezhetjük őt, mert egyénisége a szívnek és az észnek oly tökéletes vegyüléke volt, amely épen annyira fontos, mint kényes közmegbizatá- sában a legelsők közé emelte. Ágoston Géza néhai tanítómesterét és elődjét: Sipőcz Lászlót tartotta mindig példaképének. Emberi és szellemi nagyságát —- írja Ágoston Sipőcz Lászlóról az Üj Budapest tavalyelőtti húsvéti számában — legjobban az bizonyítja, hogy legendás alakja és halhatatlan szelleme most is ott lebeg állomdóan az árvaszék felett. A két nagy árvaszéki elnök puritán egyénisége, becsületes kötelességtudása a rájuk való emlékezés közösségében mindenkor ott kering láthatatlanul a budapesti árvaszék hivatalszobáiban. A kötelességtudásnak, a nemzetükhöz, vallásos meggyőződésükhöz és hivatalukhoz való férfias hűségnek inkarnációi a mester: Sipőcz László és tanítványa: Ágoston Géza, akik találkozván az örökéletben, elmondhatják magukról, hogy: Non omnis mo- riar! Emlékezetük lobogó fáklyaként fog élni, nemcsak tisztviselőtársaik tudatában, hanem mindenütt, ahol tisztelik és megbecsülik az őket annyira naggyá és kiválóvá tevő erényeket. — Drága Géza. barátom, ebben a fájó, de felemelő tudatban mondok Neked, utolsó Isten- hozzádot! — Az Uj Budapest tudósitójától A főváros mindig' jó példával járt elől munkaalkalmak teremtése tekintetében, különösen a tavasz közeledése idején, amikor általában is lendületet szokott venni az építkezési tevékenység. Az általános pénztelenség erősen érezteti a hatását minden vonalon. Az iparos-társadalom és a vállalkozói érdekeltségek egytől-egyig az államtól, vagy a fővárostól várnak megrendeléseket, pedig a mai súlyos pénzügyi viszonyok között sem az állam, sem az autonóm testületek nem tudnak nagyokbszabásu és hosszabb időre szóló munkaalkalmakat nyújtani. A főváros kétféle fedezetből tud beruházási terveket megvalósítani. Az egyik fedezet az, amit fel lehet venni a rendes évi költségvetésbe, a másik fedezet a kölcsönpénz. A költségvetési kereteket erősen korlátozni kellett, a takarékossági szempontokat végig kellett vezetni minden egyes költségvetési fedezeten. és igy költségvetési fedezet közmunkák céljaira nem áll rendelkezésre. Kölcsönt a mai súlyos időkben természetszerűen nem vehet fel a főváros. Felmerül tehát a kérdés: tud-e egyáltalán közmunkaalkalmakat nyújtani a főváros a. tavaszi hónapokban? Petrovácz Gyula tanácstag. a Keresztény Községi Párt egyik legkitűnőbb közgazdasági és építkezési szaktekintélye, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A fővárosnak rendkívül sovány közmunkaprogramja van ebben az esztendőben. Ha végignézünk a különböző megvalósításra váró beruházási terveken, azt fogjuk tapasztalni, hogy ezek vagy folyamaiban lévő közmunkáknak a folytatásai és igy munkaalkalma kát nem jelentenek, vagy pedig egészen kisjelentőségü tervez- getések, amelyek nem fognak észrevehető hatást gyakorolni a munkapiac alakulására. Nézzük meg például az üzemi beruházásokat. Az üzemek kizárólag régebbi keletű rekonstrukciós programjuk keretében adnak ki munkálatokat és pedig nem annyira épitőipari természetüeket, hanem inkább csak gép-munkákat, amelyek nem hoznak semmiféle javulást a munkanélküliség frontján. Az egyetlen épitőmunka az üzemek keretében a benzolgyár megépítése, amit a közgyűlés már megszavazott és amelyre már a fedezet is rendelkezésre áll. Az egész építkezés a felszereléssel együtt egymillió pengőt teszi ki, tehát ez is csak csöpp a tengerben. A Vízmüvek beruházási munkálatainak egy része már régebben megindult, legutóbb azonban az alagut-épités megakadt. Ami pedig az uj kutak fúrásának az ügyét és ezzel kapcsolatosan az önálló budai vizmütelep létesítésének a kérdését illeti, ez még egyelőre tisztázatlan, mert a kutak fúrásához szükséges szentendrei partterületek megszerzése még csak a jövő feladata, — A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén kérdést intéztem az iránt, hogy miért nem folytatja a főváros a zuglói villamosvonal építését. Azt a választ kaptam Borvendég alpolgármester úrtól, hogy az építkezést azért nem lehet folytatni, mert- hiányzik az a 212.000 pengős fedezet, amire itt szükség volna. Ügy tudom, hogy ezt az összeget Borvendég alpolgármester ur abból a kölcsönből akarja majd kihasítani, amit a Beszkárt rekonstrukciós munkákra fog kapni. E rekonstrukciós kölcsönből akarják kicserélni az elhasznált kocsimotorokat. Kérdéses tehát még az is, hogy marad-e akkora összeg, amiből a zuglói villamosvonal építését folytatni lehet. Az autóbuszüzem fejlesztése körül is- volnának vl. on, fp.ladatnV, amelyeknek az elvégzése uj munkaalkalmak teremtését jelentené. Uj kocsikra volna szükség és pedig nemcsak azért, hogy az elavult rendszerű on to busz- kocsikat kicseréljük, hanem azért is. hogy a forgalmat sűríthessük és uj vonalakat állít hassunk be. Belátható időn belül ezeket a terveket sem valósíthatja meg a főváros és pedig egyszerűen azért, mert nincs pénz... — De vegyük sorra az egyes vá- i os h á z i ü gy o s z t á 1 y o k a t. Egyedül a közoktatási ügyosztály tervez nagyobb építkezést, amennyiben a Koronaőr-utcában leánygimnáziumot akar építeni. Az ebhez szükséges 200.000 pengő sem áll azonban rendelkezésre. Úgy tervezik^ ennek a pénzügyi fedezetnek ;>z előteremtését, hogy majd az év folyamán megtakarításokat érnek el és az igy szerzett pénzből kezdik meg majd jövőre az építkezést. Templomépités sehol sem folyik, de nincs is tervbevéve. A közélelmezési ügyosztály befejezte a nagy élelmiszer-csarnok megépítését, most már nem tervezi sem vásárcsarnok, sem fedettpiac építését. Ha megemlítem még annak a hatvan ikerháznak a megépítését, amely a városszéli telepitéssel kapcsolatban létesül, akkor befejeztem az összes városházi tavaszi közmunkáknak a felsorolását. Sovány program ez... Felvetettük a kérdést: mi a véleménye Petrovácz Gyulának a Tabán újjáépítésével kapcsolatos legújabb tervekről, amelyekről Borvendég alpolgármester nyilatkozata keretében lapunk más helyén számolunk be. Petrovácz Gyula igy felelt: — Nagy örömmel hallottam a köz- igazgatási bizottság legutóbbi ülésén Borvendég alpolgármesternek azt a bejelentését, hogy a főváros forgótőkét kap a Tabán újjáépítésének megkezdéséhez. Amennyiben ez a forgótőke valóban rendelkezésre fog állani, szerintem lehetne némi fellendülést előidézni. Mindenekelőtt meg kell állapítani a Tabán végleges szabályozási tervéi, azután ki kell épiteni a közmüveket és ki kell jelölni azokat a telekparceHákat. amelyek adásvétel tárgyául szolgálhatnak. A fővárosnak a Tabán kiépítése kereken 40 millió pengőjébe kerül, ha most azt nézzük, hogy ebből a hatalmas, részben már befektetett, részben ezután felhasználandó tőkéből mennyit lehet visszakapni akkor igen szomorú meg- állapiláisra kell jutnunk. Az az egész telekkomplexuru, amely a Tabánban eladható: 80.000 négyszögölet tesz ki, vagyis a fővárosnak 500 pengőjébe kerül egy-egy négyszögöl. Hiába fogjuk azt magyarázni vevőinknek, hogy ez a terület a Belvárosban fekszik, nehéz lesz kielégítő árakat elérni. Szerintem olyan megoldást kellene propagálni, hogy a külföldi kölcvsönkötvény-tulajdonosok a transzferalapba beíizetett összegeket tabáni építkezésekre fordítsák. Ezt a propagandát nézetem szerint eredményesen lehetne végrehajtani, mert hiszen ezek a külföldi kötvénytulajdonosok megértenék, hogy ezen az utón minden valnlá- ris változástól függetlenül tudnák megóvni tőkéjüket és egyben biztosítanák is a maguk részére lefizetett összegeket, mert hiszen pengőben nem vihetnék ki. A magántőkére vár tehát végeredményben a legnagyobb feladat a Tabán, újjáépítése körül. Mindenesetre örülnünk kell, ha megtörténik az első lépés a Tabán újjáépítése felé. Megkérdeztük Petrovácz Gyulától, hogy a magánépitési tevékenység a tavaszi időjárás bekövetkezése alkalmából mutat-e valamelyes lendületet. Petrovácz Gyula a következőket mondotta: — Rendkívül szomorú tapasztalataim vannak ezen a téren. A kormány uj pénzügyi rendeletéi erősen visszaszorították az énitkezési tevékenységet, mert a tőkének háztulajdonba való fektetése, vagyis bérházak építése ma már nem rentábilis vállalkozás. A kormány a háztulajdonra, mely eddig is a legkülönbözőbb és legsúlyosabb adók terhe alatt nyögött, újabb terheket rakott, amivel minden vállalkozónak elvette a kedvét újabb építkezésektől. Tavaly az, épitőipari tevékenység fellendülését lehetett megállapítani, ma azonban súlyos visszaeséssel állunk szemben, amit legjobban bizonyit az a tény, hogy negyedrész annyi építkezési engedélyt kérnek az idén a fővárostól, mint tavaly, a tavalyi építkezési engedélyekben szereplő szobák száma, pedig tízszerese volt az idei építkezési kérvényekben szereplő szobák szórnának. Olyan visszaesés ez, amit minden túlzás nélkül katasztrofálisnak lehet nevezni. Ez a helyzet igazi képe, amit nem lehet é-s nem is volna célszerű eltitkolni. Petravácz Gyulának ez a nyilatkozata, amely elszomorító adatokat tartalmaz, őszinte és világos képet fest ug*y a tavaszi építkezési frontról, mint azokról a közmunkákról, amelyeket a fővásos indít meg a tavaszi hónapokban.
