Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-02-04 / 5. szám

UJ BUDAPEST gyalások, amelyek a belügyminisz­térium és pénzügyminisztérium ille­tékes osztályain, valamint a fővá­ros illetékes ügyosztályai között folytak, befejeződtek. Most már csak a konkrét döntés van bátra, ennek a meghozatala előtt azonban — úgy tudom — még egy konkrét tárgyalás lesz és pedig a belügyminiszter ur és Sipőez polgármester, illetve Borvendég alpolgármes­ter között. Azok a hirek, amelyek szerint a bel­ügyminiszter ur egyes tételekkel szemben különböző kifogásokat emelt volna, egyáltalán nem felel­nek meg a valóságnak. Minden egyes ilyen állitás tévedésen alap­szik, vagy pedig egyszerű kitalálás. A tanácskozások lényege arra irá­nyul, hogy a borfogyasztási adó mérséklése következtében előállott három­millió pengős hiányt pótolni tudjuk. E hiány pótlásának a módozatairól folynak megbeszélések. Sok nehéz­ség merül fel. E nehézségek miatt még mindig nem alakult ki semmi­féle vélemény abban a tekintetben, hogy milyen utón igyekezzünk az előállott hárommillió pengős hiányt pótolni. Nekünk bizonyos előterjeszté­seink és javaslataink voltak, ezeket azonban illetékes kor- mántényezők nem fogadták el. Egyedül ennek az elvi kérdés­nek a tisztázása késlelteti a költségvetésnek jóváhagyását. — Ami azt a kérdést illeti, hogy a költségvetés kormányhatósági jó­váhagyásának a hiányában milyen formák; mellett gazdálkodunk, ebben a tekintetben az eddigi gyakorlat irányadó. A törvényes rendelkezé­sek szerint a tavalyi költségvetés az irány­adó, ami azt jelenti, hogy ugyan­olyan keretek között kell gaz­dálkodnunk. mint tavaly ugyan­ebben az időben. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok között, amikor a bevételek alakulá­sa kiszámíthatatlan, a megszavazott és jóváhagyott költségvetést csak keretnek tekintjük. Felvetettük Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok előtt azt a kér­dést is, hogy a kormány legújabb pénzügyi rendeletéi, amelyek külön­böző adóemelést tartalmaznak és uj terheket raknak a polgárság vál- laira, érinteni fogják-e a főváros bevételeit. Lamotte Károly dr. pénz­ügyi tanácsnok igy felelt: Az üzemi probléma, amely sok eszten­dei viszontagságos előkészítés után a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé kerül, sokkal nagyobb érdeklődést szántott a közönség körében, mint azt várni lehetett. És ez természetes i s. Az agonizáló ipar, a tönk szélén álló kereskedelem, amikor a folyton csök­kenő tendenciájú fogyasztást méri, ide­ges türelmetlenséggel reagál minden okra, amely alkalmas arra, hogy a fel­vevőképesség a fogyasztási piacon még jobban összezsugorodjon. Ezekhez a speciális magyar okokhoz hozzájárul még az a kaotikus európai jelenség, hogy a világgazdasági össze­roppanásban eltolódnak a változhataí- lanoknak hitt közgazdasági alapfogal­mak determinálásai is és ma valóban nem tudjuk az üzemesitési tendencia és az általános elkartelleződés határvona­lait és a nagyközönségre gyakorolt ha­tásait egymással szemben lemérni. Hibának tartom, hogy a főváros üzemi vitája nélkülözte a fentem- litett objektiv gazdasági szempontokat és az üzemi problé­mát, amely a kartelltörekvésekkel szem­ben állítva egyik gerince közgazdasági életünknek, a napi politika hullám­verései közé taszította és apró város- politikai célok szolgálatába igyekezett, nem egy esetben a valóság tudatos vagy tudattalan meghamisításával, állítani. Uta­lok etekintetben arra, hogy pl. egyes sajtóorgánumok az én törvényhatósági tanácsi és közgyűlési állásfoglalásomat az üzemi kérdésben a valóságnak meg — A főváros számára ezek a pénzügyi rendeletek nem nyit­nak meg uj bevételi forrásokat. Papiroson tehát számunkra a helyzet nem változik meg, a gyakorlatban azonban megtör­ténhetik, hogy a jelentkező többletterhek éreztetni fogják hatásukat a most meglévő és a fővárost érintő adónemeknél. Csak esetlegességről lehet itt beszélni, annyi azonban bizo­nyos, hogy fokozott óvatosságra van szükségünk. nem felelően olyképpen állították be, mintha én, aki tudvalévőén közéleti mű­ködésem minden ténykedésében a kisipar és a kiskereskedelem védőbástyája va­gyok, a törvényhatósági tanácsban és a törvényhatósági bizottság közgyűlésén kisipar- és kiskereskedelemellenes politi­kát folytattam volna. Nem tudom, a d o I g o k nem isme­résén vagy tudatos ferdíté­sen alapulnak-e ezek a v á - d a k, ki kell jelentenem azonban, hogy én a magam részéről egyetlen pillanatig sem változtattam meg álláspontomat az üzemi kérdésben; amit Ígértem, a legerélyesebb módon be is tartottam, a magam célkitűzései szerint harcoltam és szavaztam az üze­mek ellen. Lehet, hogy pl. a törvény- hatósági bizottság közgyűlésén az üze­mek kérdésében mondott beszédem nem felel meg bizonyos önző és olcsó népszerűséget hajh ászó poli­tikának, de lelkiismereti meggyőződé­semnek és a véleményem szerint való közérdeknek — minden körülmények kö­zött megfelel. — Ha a kérdést szorosan nézzük — mondottam közgyűlési beszédemben —, akkor tárgyilagosan meg kell állapíta­nunk azt, hogy ha az összes üze­meket megszüntetnénk, akkor sem volna érezhető valami nagyon előnyösen az egyes kisemberek részére a közüze­mi kérdésnek léte vagy nem léte. — De a magam részéről sokkal továbbmentem az üzemi bizott­ság javaslatánál, amikor azt kívántam, Utóhang az üzemi kérdéshez Irta: Müller Antal országgyűlési képviselő, fővárosi tanácstag 1933 február 4. ■mm iiwiwiin i mm iimiíimi hogy mindazokat az üzemeket, amelyek­re nézve a közérdek nem írja elő paran­csoló kötelességnek, hogy fönnmaradja­nak, amelyek nem monopolisztikus üze­mek, amelyekről tényleg bebizonyítható, hogy jogtalanul konkurenciát csinálnak az iparnak és kereskedelemnek, igenis, meg akarom szüntetni: akkor eleget tettem lelkiismereti kötelességem­nek és senki sem állíthatja rólam, hogy az üzemek érdekeit képviseltem volna szemben azokkal a kisiparos érdekekkel, ámeneknek évtizedek óta állok változ- hatatlan lelkesedéssel és kitartással szolgálatában. A közgyűlésen is idéztem, ez alkalom­mal is ismétlem Wolff Károlynak a törvényhatósági tanácsban elmondott azon megállapítását, hogy minden kontárüzemet, amely a kis­iparosságnak jogtalan kon­kurenciát csinál, meg kell szüntetni. A kisipari műhelyek ál­talam követelt megszüntetése nem a kartelek, hanem a kisiparosság érdeké­ben történt- Ugyancsak nem kívánjuk a közüzemeket magánkézre átjátszani, ellenkezőleg azt akarjuk, hogy a köz­üzemek ténykedéseit, amennyiben most a töi'vényhatóság bölcsesége folytán ezek megszűnnének, a magán ipar- nak juttassák. Ezek előrebocsátásával fogadtam el a törvényhatósági tanács határozatát a polgármester javaslatával szemben. Hi­vatkozva az ipartörvényre, azt is java­soltam, hogy mivel az uj ipartörvény értelmében községek kéz mii jel­legű ipart csakis a kereske­delmi miniszter jóváhagyá­sával gyakorolhatnak, meg kell vizsgálni, hogy a fővá­ros ezen üzemek és műhelyek vitelére megszerezte-e a ke­reskedelmi miniszter jóvá­hagyását. Azt hiszem a fentiekben teljesen igazolva vagyok atekintetben, hogy üzempárti vagyok-e vagy üzemel­lenes. Lehetetlennek tartom azonban, hogy még mindig akadjanak politikai pártok és egyesek, akik a közérdeket ál­landóan a maguk apró politikai játék­szerévé akarják csak azért süllyeszteni, hogy a hordó tetejéről legyen azután mit szavalniok az elkábitott tö­megeknek. __________________ Bo baceSí és lársü parketta és asztalosáru gyára Dudapest, Váci ut 66. Telelőn: 90 6-02 Gyárt és vállal minden parkettázási munkákat Karteien kívüli olcsó árak____________ Vá rosházi notesz SIPŐCZ POLGÁRMESTERT — mint legutóbb jelentettük — a múlt hét végén újból megröntgenezte Ri- to ók professzor. A vizsgálat mea- állapitotta, hogy az eltört csont igen szépen összeforrt, további gipszkö­tésre tulajdonképpen nincs is szük­ség. Este azonban, amikor T eme s- váiry főorvos lakásán felkereste a polgármestert, mégis jobbnak lát­szott — talán túlzott óvatosságból is — a gipszkötés megújítása. Mivel a polgármester már hozzá is szo­kott a gipszkötés viseléséhez, semmi akadálya nem volt annak, hogy a biztos gyógyulás elérése céljából még egy darabig gipszben marad­jon az eltört felsőkar. A legköze­lebbi napokban azonban most már véglegesen el fogják távo­lit an i a^ gipszkötést és meg­kezdődhetik a hosszú heteket igény­bevevő diatermiás kúra. A polgármester napjai különben a Boráros-téri lakásban folyto­nos munkában telnek el. Mond­hatni, többet dolgozik a pol­gármester, mint amikor bejár a hi­vatalába. Délelőtt, délután, szinte naphosszat csilingel a telefon, jön- nek-menek a; referensek, a baráti lá­togatásokról és érdeklődé sekkről nem is szólva. Titkárai: Farkas Ákos dr. főjegyző és C s and dy Gusztáv_ dr. tanácsjegyző naponta felkeresik a polgármestert, hogy neki a folyó ügyekről referáljanak. Másodnaponkint látogatják meg a polgármestert Liber és B or v en- d é g alpolgármesterek, nemkülön­ben a resszort-tanácsnokok is, akik­nek megbeszélni valójuk van a po- desztával. * WOLFF KÁROLY, a Keresztény Községi Párt elnöke, teljesen fel­gyógyult influenzájából és a kép­viselőház szerdai ülésén már részt­vett. * AZ INFLUENZA-FRONTOT a városházán N émethy tanácsnok tartja a legerősebben: második hete beteg. Beteg helyettese Antal ffy főjegyző is és igy a rangban soron következő tanács jegyző, Tőkés Gyula dr. intézi a folyó ügyeket. Gyógyulóban van Bódy tanács­nok, Salamon Géza dr., a köz­egészségi ügyosztály vezetője azon­ban, ahogy az a közegészségügyi ta­nácsnokhoz illik, utolsónak kapta meg az influenzát és most betegen fekszik. * B. VIRÁGII GÉZÁT ünnepelte va­csora keretében kedden este baráti társasága abból az alkalomból, hogy a Független Budapest érde­mes szerkesztője betöltötte hatvana­dik életévét. Lib er alpolgármester volt az ünnepi est első szónoka, aki­ről kiderült ez alkalommal, hogy a béke boldog esztendeiben hosszabb ideig belső munkatársa volt a nép­szerű városházi hetilapnak. B o - r oss László dr., az Esti Kurir szer­kesztője, az ujságiró-szervezeték ne­vében köszöntötte az ünnepeltet, B a- r a sits Tivadar, a Magyarság fő­városi rovatának vezetője pedig a városházi újságírók üdvözletét tol­mácsolta, A Független Budapest szerkesztősége részéről R át kai Károly dr. mondott még meleg­hangú beszédet. * LAT IN OV ITS ENDRE felsőházi tagnak, Lukács László, majd T i- s za István egykori titkárának, a Nemzeti Kaszinó vasárnapi köz­gyűlésén bekövetkezett tragikus ha­lála egy kényes és nehéz városházi problémát old meg. Amikor Joanovich Pali bácsi az emlékezetes decemberi felsőházi tagokat választó közgyűlésen a pár­tok közötti béke érdekében Glücks- tahl Samu javára felsőházi tag­ságáról lemondott, illetékes helyről Ígéretet kapott arra vonatkozóan, hogy még december hónap folya­mán kinevezés utján lesz tagja a felsőháznak. A december 31-iki ter­minusra azért volt szükség, mert január első napjaiban az újonnan megalakuló felsőház újra megvá­lasztja tisztikarát, amikor is Pali bácsi elveszti j eg y zői tiszt­ségét. A kinevezés nem jött meg idejé­ben, Pali bácsink m ég mi n dig nem felsőházi tag, sőt időközben betöltötték a felsőházi elnöki és jegyzői tisztségeket is. Többek kö­zött Latinovits Endre dr.-t is felső­házi taggá választották. Váratlan elhunyta következtében üresen ma­rad jegyzői tisztsége és igy semmi akadálya sincs annak, ha — amire különben minden remény megvan — Pali bátyánkat rövidesen kineve­zik felsőházi taggá, akkor az üre­sedésben lévő jegyzői tisztségre is azonnal megvá­lasztható. * NAGY A KAVARODÁS PLAT- THY GYÖRGY ÖRÖKÉT ILLE­TŐEN. Ki legyen mindannyiunk szeretett Gyuri bácsija utódaként a törvényhatósági bizottság örö/cös tagja? Kétségtelen, hogy az örökös tagság a Keresztény Községi Pár­tot illeti, sőt van olyan vélemény is, hogy az speciálisan a bu­daiak örökös tagsági he- l y e, hiszen az elhunyt Buda kép­viselője volt a városatyák gyüleke­zetében. A budaiak jelöltje az örö­kös tagsági helyre L am p el Vil­mos nyug. miniszteri tanácsos, egyike Buda legtiszteltebb egyéni­ségeinek, aki a törvényhatósági bi­zottságban és annak albizottságai­ban tizenkét esztendeje értékes mű­ködést fejt ki. Tizennégy eszten­deje elnöke Larnpel a budavári ka­tolikus egyházközségnek is, aki a főváros minden fórumán készsége­sen és szorgalmasan dolgozik, ha az ő szeretett Várhegyéről van szó, Larnpel megválasztása mellett azzal is argumentálnak, hogy utána T e- mesi Győző dr., a cserkész-mozga­lom egyik kiváló vezetője kerülne vissza a törvényhatósági bizott­ságba,, aki a Várbeli pótválasztás alkalmával kibukott. A pesti oldalon viszont azt han­goztatják, hogy sok érdem és érték szól egynéhány pesti jelölt mellett is — a régi Ígéretekről ez alkalom­mal nem is szólván. Igen sok a hive Ilovszky János örökös tagságá­nak: a Baross Szövetség népszerű elnöke legutóbb is komoly jelölt volt az örökös bizottsági tagságra. Amennyiben Ilovszkyt választanák meg, W en ez el Árpád dr. ügyvéd lenne törvényhatósági bizottsági tag, aki tiz esztendőn át mint az Ügyvédi Kamara választmányának kiküldöttje vett részt a törvényha­tósági életben. Szó van Kirchner Béláné örö­kös tagságáról is, akinek megvá­lasztásával — szemben a budai T o- p er ez er Akosnéval, a pesti oldal is hozzájutna a maga női örökös bizottsági tagjához. Kirchnerné megválasztása esetén M inich Jenő dr. nyug. táblabiró, a keresztény Terézváros egyik oszlopos tagja jutna, bizottsági tagi mandátum­hoz. Végezetül Hunkár Béla fe­rencvárosi plébános jelöltségéről emlékezünk meg: a belső Ferenc­város érdemes prépostjának tör­vényhatósági bizottsági' örökös taggá való megválasztása esetén Schindle r Árpád nyug. állam­titkár, Sipőez polgármester sógora, lenne városatya.

Next

/
Thumbnails
Contents