Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-12-09 / 49. szám
4 IU BUDAPEST 1933 december 9 A nyugdíjas tisztviselők bontja Válasz az Uj Budapest multheti vezércikkére Ma i ALMÁDV GÉZA a Nyugdíjas Fővárosi Tisztviselők Egyesülete elnöke Az Uj Budapest december 2-iki számában megjelent vezércikkében kritizálja a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének, vagyis a FANSz-nak, valamint a KANSz-nak magatartását a tisztviselők védelmében, különösen pedig a nyugdíjtörvény-tervezetitek a főváros autonómiáját ismételten sértő paragrafusával szemben. Megállapítja a cikk, hogy az a túlzott lojalitás, amellyel a FANSz kínos óvatossággal a háttérbe bújik, a legteljesebb mértékben visszatetsző, sérelmes úgy a tisztviselők érdekeit, mint a főváros autonómiáját illetően. Azt is megállapítja, hogy a FANSz felülemelkedhetne vacsorákat és hangversenyeket rendező társaság vidéki színvonalán, és opportunizmusból nem áll ki a viharverte küzdőtérre, aminek következtében végül odajut, amikor a védekezés mellőzése az öngyilkossággal egyértelmű. Ugyancsak kritizálta már Dulácska Jenő szerkesztő a hivatalos Székesfővárosi Alkalmazottak Közlönye ez évi első számában közölt vezércikkében a magyar tisztviselő-szervezetek, mint a FANSz és NyUFTE magatartását azzal, hogy csak hallgatnak vagy az egyszerű tiltakozáson túl nem mennek. Felajánlja tehát a hivatalos lap hasábjait azoknak, akik segíteni kívánják a nagy kérdések megoldását, sőt erre közvetlenül felkéri a FANSz, meg a fővárosi nyugdíjasok szervezetét, vagyis a NyUFTE-t, a cikk végén pedig azt kiáltja, hogy: Félrevertük a harangokat. Dolgozzatok! Erre a kijelentésre, felhívásra a NyUFTE elnöke azonnal szóval felelt és a már egyszer megküldött védőiratait, valamint a közigazgatási bírósághoz intézett beadványát újból megküldötte mert a szerkesztő a hivatalos lapjában a NyUFTE-t a FANSz-hoz kapcsolva, e NyUFTE-re is ráhúzta a hallgatás vád ját, noha a főváros autonómiájának meg védésében és a fővárosi közalkalmazottak jogfosztása ellen eddig a közalkalmazottak közül egyedül csak a fővárosi nyugdíjasok tették meg igazán, komolyan és férfiasán a maguk kötelességét. Tanúbizonyságul szolgálhat az 1927. és 1932. évben 30—40 oldalas védelmi nyomtatvány-füzete, amelyet a főrendiház, képviselőház, törvényhatóság, minisztériumok, közigazgatási hatóságok tagjainak, bíráknak és másoknak díjmentesen megküldött. Továbbá tanúsítják a fővárosi nyugdíjasoknak a fővároshoz és a bírósághoz intézett beadványai, valamint a sajtóban és illetékes körökben kifejtett propaganda, az erélyes levelek, nemkülönben a törvényhozóknál és fővárosi bizottsági tagoknál történt kálvária-járás. A NyUFTE elnöke természetesen a Székesfővárosi Alkalmazottak Közlönye szerkesztőjének fentebb említett felhívására — közlés végett — szintén küldött cikket, amelyet azonban a szerkesztőség bizonyára loyalitásból és opportunizmusból csak bizonyos fontos részeknek kihagyásával akart közölni, ami azonban az ügy érdekében megengedhető nem volt, mert elnök a sajtójogi felelősségei vállalta, a yoyozást nem tartotta férfias eljárásnak és amit a cikkben állított, azok mind igaz tények és a szerkesztőségnek el kell ismerni, ha nem akar yoyozni. A cikket nem is közölte, sőt a felhívás ellenére a cikkezést egyáltalán beszüntette. Tehát a tessék-lássék akció csődöt mondott. Hasonló meddő munkát végez a KANSz nyugdíjas osztálya, valamint a KANSz- nak más tisztviselő-szervezetek kiküldötteivel tartott értekezletei, amelyeken csak az elnökség irányítása érvényesülhetett, ami miatt a NyUFTE elnöke az ez évi május 6-án tartott értekezlet után, amelyen még résztvett, felkérte a KANSz elnökségét, hogy őt ilyen értekezletre ne hívja meg, mert a KANSz tovább is azon utón kívánt maradni, amely az évek során át tapasztaltak szerint a köz- alkalmazottak sérelmeinek orvoslására nem vezettek, sőt a közalkalmazottak helyzete rövid időközökben egyre roszszabbodott. Ezért iparkodott még annak idejében a NyUFTE elnöke a FANSz elnökét a hozzá intézett levelében más politika követésére bírni, mint amilyent a KANSz érvényesít, amely levélben őszintén azt is megírta, hogy két nyeregben egyszerre ülni nem lehet, mert ha a h. polgármester és a FANSz elnöke egy nyeregben ül, akkor a h. polgármester egyszerűen bekapja a FANSz elnökének fejét és azt hajával meg bajuszával együtt lenyeli, megeszi. így megette az irattár, a FANSz 1932. évi március 1-én 38.332—932—1. sz. alatt iktatott beadványát is, amelyben azt kérte a FANSz a polgármester úrtól, hogy tegyen felterjesztést a kormányhoz az iránt., hogy tekintsen el a további fizetéscsökkentéstől. A kérvénynek azonban nem volt foganatja, mert a beadvány elintézés nélkül az irattárba tétetett. A tényleges közalkalmazottak szervezeteinek vezetőségei ugyan szövetkeznek, tömörítenék, értekeznek, üléseznek, tárgyalnak, tiltakoznak, óvást emelnek, emlékiratokkal depute! cióznak, sajnos azonban minden siker nélkül. Sőt a sérelmeket újabb sérelmek követik. Közben csak a miniszterek változnak, ellenben a minisztériumban az a bizonyos garnitúra mindig ugyanaz marad. Valóságos szélmalomharcot vivnak. De a malom üresen jár. Nem őröl ki semmit, pedig kerekei annyira kerepelnek, hogy a malmosok szinte beleszédülnek és elnémulnak, mert különben a vezérek előmenetele megakad, vagy más baj érheti őket, ha komolyan és erélyesen védekeznek. A nyugdíjasok teljesen magukra maradnak, senki sem támogatja őket és nem védi érdeküket, noha azok támogatásával a ténylegesek a maguk harcát nagyon megkönnyithetnék és mindenki boldogulna. Ezek dacára a fővárosi nyugdíjasok elhagyatva is már annak idejében a cselekvés útjára léptek. Arra az útra, amelyet a törvény jelöl ki és amelyben kellé' kitartással az igazságnak végre is győzni kell, — amelyet hiába akarnak megnevezhető egyesek eltemetni! DEBRECEN ÉTTEREM RÁKÓCZl-UT 68 DÉLI MENÜ P 1.40 Hátráng vagy ásványolaj? SsiSyos felelősséget vesz magára a Köztisztasági Hivatal az Utah portalanításánál a gázgyári kátrányolajjal valő naiv, teljesen felesleges kísérletezéssel — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Gázgyár melléktermékeinek értékesítése kapcsán felmerült a gondolat, hogy a fővárosi makadámúinkat ásványolaj helyett a Gázgyár kátrány óla iával por mentesítsék. Szó van arról, hogy a jövő esztendei porolajozási versenytárgyalás során a pormentesitendő terület csak egy részét írják ki versenytárgyalásra a porolajozással foglalkozó gyárak számára, a terület megmaradó részét. egyelőre kísérletképpen a Gázgyár kátrányolajával pormentesite- nék. Mindenesetre helyes az az óvatosság, amellyel a gázgyári kátrányolaj pormentesitósére való felhasználásánál a pormentesitendő utak; nak csak egy részét teszi kísérleti tárgyává az ut- és csatornaépítési ügyosztály, annál is inkább, mert komoly szakkörök véleménye szerint a kátránnyal való kísérletezés megmosolyogni való, amely gyakorlati eredményre egyáltalában nem fog vezetni. Természetszerűen nem vagyunk hivatottak arra, hogy jogtalan magánérdekeket védjünk és nem is ezen szempontból foglalkozunk az ásványolajjal vató portalanítás kérdésével. Kötelességünk azonban a főváros közönsége szempontjából azokat az állításokat, illetőleg vádakat, amelyek szerint a kátrányolajjal való pormentesités olcsóbb, mintha az ásványi porolajjal történik, továbbá, hogy a város porolajozását olyan minőségű ásványolajjal végzik, amely tulajdonképpen az olajgyártás salakja — vizsgálat tárgyává tenni. Ami azt a vádat illeti, hogy az ásványi porolajjal való portalanítás drága, megállapítjuk, hogy az idén a fővárosnak a makadámúink portalanítása 140 ezer pengőbe került. Ezen összegnek több mint egyhar- mad része kincstári részesedés, a fennmaradó összeg a felhasznált anyag, munka, bélyegilleték és _ a haszon fedezésére fordittatik. Kérdés: lehetséges lesz-e, hogy a Gázgyár kátrányával ezen munkát olcsóbban elintézze a főváros? Szakemberek véleménye szerint a szóbanforgó anyag a kívánt célnak meg nem felel, ezzel szemben a költségek alig valamivel kisebbek, mint az ásványi porolajozás költségei. A legfontosabb probléma: mi alkalmasabb a gyakorlatban a makadámútok portalanítására, a jelenleg használt ásványi porolaj, vagy pedig a Gázgyár kátrányolaja? Internacionális vonatkozásban műszakilag már rég megállapították, hogy Budapesten kivül Bécs, Páris, London a Budapesten szokásos, vagy ahhoz nagyon hasonló ásványi porolajjal portalanit, Mindenütt a világon kísérleteztek már szurrogátumokkal, többek között kátránynyal is, de teljesen eredménytelenül. A helyzet ugyanis az, hogy az ásványolaj az egyedüli alkalmas anyag, amely könnyen beleszivódik a makadámrétegekbe, zsírossá, ille tőleg olajossá teszi azt, összetapasztja, megnehezíti és lehetővé teszi, hogy az olajozás után beálló struktúrát a makadámfelület hónapokon keresztül fenntartsa, mert az olaj nem szárad meg, nem változik a felületi porral egyetemben át porrá, szóval tökéletesen portalanit. Ezzel szemben a kátrányolaj hajlamos a beszáradásra, de semmiesetre sem alkot olajos és zsíros struktúrát a makadámfelülettel. Szóval nem tartja meg azt a struktúrát, amely a kátrányozás alkalmával mutatkozik. Hogy egy ut kátrányolajjal van portalanitva, azt nem azáltal lehet megállapítani, hogy nincs por az utón, hanem hogy az roppant kellemetlen szagu. Téves az az állítás is, hogy a gyárak a porolajozáshoz^ felhasznált nyersanyagot eddigelé a Dunába öntötték, vagy félredobták, ^ mint használhatatlan anyagot. Az ásványolaj-finomításnak nincs egyetlenegy olyan produktuma sem, amely használhatatlan. A porolaj minősége egy, a város vegyészeti hivatala által pontosan körülirt minőség, amelyben az olaj összes tulajdonságai fel vannak tüntetve, akárcsak egy értékes motorolajnál, vagyis selejtes anyag a szóbanforgó célra nem is használható. Kétségtelennek látszik a fentiek alapján, hogy a fővárosi makadámutak por- mentesitésénél a gázgyári kátrányolajjal való kísérletezés teljes fiaskót fog vallani. A köztisztasági hivatalnak nem is szabad nagyobb területű útvonalat még csak kisér létképpen sem kátrányolajjal portalanit ania, amíg egy vagy több kísérleti útvonalon a kátrányolaj használhatósága be nem igazolódott. Ami pedig az ásványi porolaj tulmagas árait illeti: meg vannak a fővárosnak a módozatai és szervei ahhoz, hogy amennyiben magasnak találja a versenytárgyaláson elért árakat — noha azok a nagy verseny következtében a gyárak önköltségi árait sem fedezik — megfelelő vizsgálatokat végeztessen és megfelelő irányárakat írjon elő. KÖSZENDANYA ’s TÉGLACYAR TÁRSULAT RESTEN (»RASCHE) BUDAPEST, V., KLOTIID-U. 3 TELErON: 25-5-54, 25-5-55 ÉS 21-5 56 Klzatí gtz- Is mstoHiengerlist •áiM WOLFF ERNŰ Dadopest-Kelenlöld. HeleafAldi-utl. sz. IflroBHjclm t WOLFFEKE. Tel.: Láojnáajoi 13-12 Egy lűuárosi inségmunha feltűnő botránya a vaiiainozí helyen a favaros von hányfélén Kiiizetni a munkásokat — Az Uj Budapest tudósítójától. — Az elmúlt hét szombatján szokatlan zajongás verte fel a városháza boltíves folyosóinak csendjét: az ut; és csatornaépítési ügyosztály másodikemeleti folyosójára vonult fel közel száz, az egyik mségmun- kánál alkalmazott munkásember, elkeseredetten hangoztatva, hogy két hete nem kapták meg a fizetésüket. A munkások vezetői azt kérték az ügyosztályban, hogy a főváros a vállalkozó terhére fizesse ki esedékes munkabéreiket és azt azután tartsa vissza a fővárosi munkát végző vállalkozó kereseti kimutatásából, A munkások nehéz helyzetében a szociális segítés volt az első feladat és ezért az ügyosztály vezetőségének intézkedésére a mintegy háromezer pengőre rugó munkabért a központi pénztár ki is fizette a nélkülöző munkásoknak. Az illetékes ügyosztály természetesen megindította az eljárást a szóbanforgó vállalkozó cég ellen is, amely vállalt, kötelezettségeit nem tudta teljesíteni. — Az egyik budai ut rendezését hitelmüveleti alapon végző cégről van szó — mondották az ügyosztályban munkatársunknak — az ut- rendezést végző cég fizetési nehézségeivel kapcsolatosan a munkások jogos követeléseit nem tudta kifizetni, a téli hidegtől átfázott munkás-sereg megszolgált munkadijat, mintegy háromezer pengőt ezért fizette ki a főváros. — Bonyodalmas jogi helyzet állott a háromezer pengő kifizetésével elő: a főváros önmagának lesz a hitelezője és engedményezője, mert a munkások járandóságai felvételénél a vállalkozóval szemben fennálló követelésüket^ a székesfővárosra engedményezték. Komplikálja a helyzetet, hogy a vállalkozó minden járandóságát előre engedményezte, végeredményben tehát a helyzet az, hogy az engedményezettek esetleg nem veszik tudomásul; a munkások kifizetését és követelést támasztanak a főváros irányában. Az éhező és fázó munkások felvonulása a városházára a legsúlyosabb jelenség, amely az Ínség- munka. eddigi, amugyis éppen eléggé dicstelen históriájában előfordult. Ismét bebizonyosodott, hogy a hitelműveleten alapuló szükségmunka mai formája megbukott, csak az anyagot kellő jogi biztosíték mellett hitelező kartellek járnák jól, az inségnmnkán tönkremegy a vállalkozó és mint a fenti eset mutatja, a munkások is csak a legnagyobb nehézségek árán juthatnak megszolgált filléreikhez.
