Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-12-02 / 48. szám

XI. évfolyam 48. szám

Budapest, 1933 december 2

VÁROSPOLITIKAI P ÉS

W ilv ^°iuW'u 1

Előfizetési Arak:

Ffiész évre ... *

............................39 penq«

Fé

lévre............................................ . . . 15 pengő

Eg

yes szám Ara bO fillér

E?S2SS®g5?l

I

FtLtLŐs Í.ZEHKESXIŐ:

DOB V ANDOR D”Szerkesztőség és kladöbivaial: Budapest IV.. kaas Ivor-site« ©. Telefon: »2-8-2J.

Poslafakarékp. (.hequeszomla 30013

A tisztviselők hontja

Amíg a törvényhatósági bizottság a költségvetés érdektelen labirintusában tévelyeg, teljesen készen a képviselőházi tárgyalásra vár az uj nyugdíjtörvény, melynek egyes szakaszai fontosabbak az autonómia fórumaira, mint tíz esztendő egyesített költségvetése. Wolff Károly volt az egyetlen, aki közgyűlési beszédében szóvátette a javaslat azon rendelkezését, hogy az autonómia tisztviselőinek nyugdíjazására vonatkozóan rendeletileg állapítja meg a belügyminiszter a végrehajtás módozatait, vagyis: az autonómiák tisztviselői ki lesznek szolgáltatva a mindenkori kormányzat önkényének, amely törvényes alapon zavarhatja nyugdíjba a törvényhatóságok esetleg renitenskedő tisztviselőit, azok szolgálati idejének lejárta előtt, magasabb érdekekre hivatkozva. Wolff Károly a közgyűlési teremből felhívta Budapest összeí országgyűlési képviselőit, hogy egységesen dolgozzanak a törvény javas lat autonómia-sértő intézkedései ellen. Sajnos, a költségvetési vita során egyetlen szónok sem vette át a Wolff által megpendített vezérszóin mot, ha fog is valamilyen egysége: akció indulni Budapest országgyü lési képviselői részéről, annak hätte rében nem áll majd a közgyűlés azon egyhangú állásfoglalása, amely ennek a megmozdulásnak a megfelelő súlyt biztosítaná.

De nincs mögötte a tisztviselők frontja sem. Szomorú, hogy a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége sem áll ebben a kérdésben hivatása. magaslatán és elzárkózva a határozott színvallás elől, majd a KANSz általános, a sjreciális fővárosi szempontokat figyelembe nem vevő akciójára, majd egy nyári memorandumára hivatkozik, amely, ha magában is foglal bizonyos anyagi természetű kívánságokat, annál ke- vésbbé foglalhat ott állást a tervezetnek az autonómiát sértő, paragrafusa ellen, mert akkor ez a paragrafus még meg sem született. Senki sem vár forradalmi megmozdulást a főváros tisztviselő-társadalma részéről, kétségtelen azonban, hogy az a túlzott loyalitás, amellyel a fővárosi tisztviselők egyesülete kínos óvatossággal bújik a háttérbe, a legteljesebb mértékben visszatetsző, sérelmes úgy a tisztviselők eminens érdekeit, mint az autonómiát illetően. Fennállása óta talán az első alkalom, hogy a FANSz felülemelkedhetne egy imcsorákat és hangv>ersenyeket rendező társaság vidéki színvonalán: nos, a tisztviselők egyesülete nem érzi történelmi elhivatottságát, nyugodt opportunizmusából nem áll ki a viharverte küzdőtérre, arra hivatkozik, hogy otthon felejtette az esernyőjét.

Tíz esztendő óta folyik a kormány részéről a városháza szisztematikus körülkerítése, ma már csak papír - foszlány az autonómia, melynek al- kotmánybiztositékot jelentő bástyáit egymásután tördelte le a kormányok centrali sztikus törekvése. Ha az autonómia ellen intézett pénzügyi és gazdasági vonatkozású kormánytámadások ellen nem emelte fel tiltakozó szavát a tisztviselők szövetsége még érthető, de annál érthetetlenebb a hallgatás, amikor a támadás a tisztviselőtársadalom legszemélyesebb egzisztenciájába vág, gyökerében sújtván anyagi létalapot, tisztviselői függetlenséget, mindent! Ez az az eset, amikor a védekezés mellőzése az öngyilkossággal egyértelmű.

KisszaKasz a várospolitikában

■£

Sipőcz polgármester feltűnő nyilatkozata a közigazgatás

és a politika viszonyáról

— Az Uj Budapest tudósítójától. —

Vége a költségvetési vitának, amely ebben az esztendőben hevesebb és feszültebb volt, mint más években szokott lenni, bizonyságául annak, hogy a gazdasági élet nyomottsága erősen rávési a maga bélyegét a várospolitika. problémáira is. A költségvetési vita után az autonómia fórumai folytatják mindennapi életüket; megoldásra váró nagy feladatok egész sora áll az előtérben — mint azt Huszár főpolgármester legutóbbi nyilatkozatában az Uj Budapestben elmondotta —: a centrále ügye, a közlekedés egységesítése, a tavaszi közmunkaprogram.

A költségvetési vita nagyvonalú lendületét Sipőcz polgármester adta meg, akinek magvas és magas- szinvonalu expozéja mindvégig gerince és irányitó csúcspontja volt

vitának, amelybe sorra kapcsolódtak be a vita. különféle pártál- iásu szónokai. Ez a költségvetési expozé a maga nyugodt és előkelő

hangjával, erkölcsi emelkedettségével messze túl a városháza falain éreztette a maga hatását, öregbítvén Sipőcz polgármester pártokon felül álló személyének nagy tekintélyét.

_ A költségvetési vita lázas tempójához jelentékeny mértékben hozzájárult az a körülmény is, hogy még soha nem kapcsolódtak annyira a napi politikai kérdések a városi politikába, soha annyira nem állt a városháza az országos politika előterében is, mint az elmúlt- hetekben. Kuszáit és zavaros konglomerátum volt, sőt az ma is a városháza élete, senki sem tudja, hol végződik a politika, hol kezdődik a közigazgatás, mi a kettő viszonya egymáshoz és hogyan érvényesül mindkettő a városi közélet irányításában? Erről a nagyfontosságu kérdésről, melynek jelentősége tul- emelkedik az efémer életű pártpolitikai momentumokon, folytatott az Uj Budapest munkatársa hosz- »*;abb beszélgetést.

Sipőcz Jenő

polgármesterrel, aki a következő nyilatkozatot tette lapunknak:

— A közigazgatás és a politika viszonyáról nyilatkozzam? —kezdte a beszélgetést Sipőcz polgármester. — A mai élet súlyos feladatok elé állitja a várost minden téren. Ha csak a szorosan vett közigazgatást nézzük, az is oljran körültekintést és gondos munkásságot követel, mely a régi idők mértékét messze felülmúlja.

A mai élet olyan komplikált,

úgy át van szőve gazdasági és szociális kérdésekkel, hogy a szorosan vett közigazgatást a társadalmi szükségletektől nem lehet elválasztani.

Minden aktában megtalálhatók a mai életkérdések összes elágazásaikkal, az egyszerű közigazgatási intézkedések mögött szociális és gazdasági meggondolások rejlenek.

— A magyar közigazgatás mindig magas színvonalú volt, olyan szellem érvényesült benne, mely tiszteletet és elismerést követel mindenkitől, a pártatlanság, az anyagi és erkölcsi igazság jegyében intézte a közdolgokat.

A főváros adminisztrációja fokozott mértékben követte ezeket a szempontokat, a legnehezebb viszonyok között, a pártpolitika legnagyobb zajlása idején is megmaradt a maga feladatai által kijelölt magas erkölcsi alapon.

A politika érvényesülhetett a városi közélet irányításában, a különböző célkitűzésekben, de a közigazgatásban az egyedüli szempont a törvény volt. Az adminisztráció mindenkor a törvényes rendelkezésekhez, a városi szabályrendeletek által előirt feltételekhez ragaszkodott. Éppen azért

téves az a beállítás, hogy a párt- politika elárasztotta a várost, a politika a tanácskozó testületekben jutott szóhoz, de a közigazgatás mindenkor pártatlan volt.

— Elismeréssel kell megállapítanunk, hogy a pártok nem is kívántak soha olyasmit, ami törvénnyel vagy szabállyal ellenkezett volna. A város élete a közigazgatási területen belül a törvény és a jogrend uralma volt, azt a szellemet érvényesítettük, mely átlengi az egész magyar állami életet. A jövő elé nyugodtan nézhetünk, a városi élet eddigi alapjai változatlanul fognak fennmaradni, nem jöhet olyan reformkorszak, mely a pártatlanság és igazságosság szellemének ellensége volna,

— A gazdasági válság természetesen kihatással van a város életére is, az összes intézmények megérzik az anyagi szorításokat. Az állami élet is az anyagi gondok hatása alatt áll és igy érthető az az irányzat, mely a takarékosság érvényesítésével intézmények leépítésére gondol. Már mondottam költségvetési beszédemben, hogy ezen a téren van olyan határ, amelyen tűim enni nem szabad.

Nem áldozhatjuk fel kulturális

és szociális intézményeinket,

melyek életbevágó közszükséget jelentenek.

Különös .jelensége az az emberi életnek, hogy mindig a fennálló helyzet szemszögéből ítélik meg az emberek a dolgokat és nem tudnak a parancsoló jelen befolyása alól szabadulni.

— Mikor a konjunktúra a tetőfokán volt, akkor azt gondolták, hogy a bőség és gazdagság korszaka jön, az emberek könnyen fognak élni, mindenki költekezett, terjeszkedett, a közületek is nagy terveket akartak megvalósítani. Most, amikor az ellenkező irányba fordult a helyzet, abban a hitben élnek, hogy az egész jövőt a szigorú takarékosság és a végső szükség alapján kell építeni.

A túlköltekezéssel ellentétben, a túlzó takarékosságot, az élet leépítését, intézmények megszüntetését akarják, pedig a mai időket átmeneti helyzetnek kell tekinteni és arra kell törekedni, hogy az életet kulturális javaival és egyéb értékeivel át kell menteni a jövőbe.

— Nem szabad pesszimista alapon nézni a dolgokat, a való helyzetet tudomásul kell venni, a nehézségekhez alkalmazkodni kell, de a jobb jövőre kell gondolni. Ezen az alapon nézem a város életét, erős hittel és reménységgel igyekszem a válságos időket leküzdeni, hogy akkor, amikor majd a javulás lehetővé teszi, a főváros intézményeit felvirágoztassuk és a várost a fejlődés még magasabb fokára emelhessük. Ezidőszerint

a „kisszakasz“ a szimbóluma az életnek, „kisszakaszon“ kell utaznia a várospolitikának is, de ezt nem tekinthetjük végleges megoldásnak;

szomorú dolog volna, ha a huszadik század embere nem tudná megtartani a fejlődés útját, hanem visszafordulna a kezdetleges állapotokba. A kisszakásszal is — fejezte be nyilatkozatát Sipőcz polgármester — nagy dolgot szolgálunk, a nagy forgalmat akarjuk visszakapcsolni a város életébe.

A HözörösüBüséseK Feiíinieio Hatósága és az iizemigazgatéK iizeiése----------- Ili ■■III Ii'iH'-Pi ff 'IMIIM -------El

készüli az üzemi tisztviselők iiietnteny-szaDälyzaia

— Az Uj Budapest tudósitójától. —

A Sztamoray János vezetésével működő Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága közüzemi osztálya élén tudvalevőleg Lukács Ödön nyug. államtitkár áll, aki évtizedeken át volt a pénzügyminisztérium városi osztályának vezetője. Az uj felügyeleti szervet statuáló kormányrendelet messzemenő hatáskört biztosit a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságának a fővárosi üzemeket illetően is. A városházán riasztó hírek terjedtek el az elmúlt héten arra- vonatkozóan, hogy a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága revízió alá veszi a fővárosi üzemi alkalmazottak fizetését is, és azokat erősen redukálja. Ebben az ügyben

Morván Endre dr.

tanácsi főjegyző, a főváros üzemi