Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-11-25 / 47. szám
2 IU BUDAPEST 1933 november 25 ■ A fővárosi cessziók problémája Hozzászólás Wolff Károly nagyszabású Költségvetési beszédéhez Irta: Müller Antal országgyűlési képviselő, törvényhatósági tanácstag A házimühelyek leépítésénél igen fontos probléma a meglevő anyag- készlet felhasználása. Az anyag- készletet ugyanis nem bocsáthatja áruba a főváros, ezért általában az a helyzet, hog-y a miniszter által meghatározott hat hónapon belül az anyagkészlet mérvéhez történik a műhelyek megszüntetése. A másik fontos szempont: mi történjék azokkal a munkásokkal, akik a házimühelyek megszüntetése révén állás nélkül maradnak? A Morvay főjegyző által összegyűjtött statisztikai adatok szerint a házimühelyek megszüntetésének a miniszter által kontemplált végrehajtása során mintegy négyszáz fővárosi munkás marad kenyér nélkül. A polgármesternek természetszerűen az az igyekezete, hogy ezeket a munkásokat szukcesszive alkalmazzák a megmaradó műhelyeknél és az üzemeknél, mert nem cél, hogy bárki is kenyerét veszítse a házimühelyek leépítése következtében. Nincs azonban remény arra, hogy a miniszter által engedélyezett hat hónapon heltil négyszáz munkásnak kenyeret tudjon biztosítani a főváros, ha ezek állásukat elvesztik. Annakidején, amikor az üzemi vita folyt, az üzemi bizottságban és az autonómia többi fórumain, az érdekelt kisiparosság kijelentette hogy a saját hatáskörében gondoskodni fog a házimühelyek leépítése folytán kenyerüket vesztett mun- kás-exisztenciák megmentéséről. Mindezideig azonban egyetlen bejelentés sem érkezett a főváros egyetlen üzeméhez sem atekintet- ben, hogy az a kisipar, amely több munkalehetőséghez jut a közmíihe- lyek leépítése következtében, akár egy mimkást is átvesz. A Kereskedelmi és Iparkamara is megkockáztatta azt a kijelentést, hogy a maga hatáskörében gondoskodni fog a kenyértelenné vált üzemi munkások elhelyezéséről. A polgármester most úgy az érdekelt iparossághoz, mint a Kereskedelmi és Iparkamarához ebben az ügyben kérdést fog intézni, emlékeztetvén őket ígéretükre és felszólítván őket arra, hogy a négyszáz állását vesztő szakmunkás további foglalkoztatásáról a magán- ipar keretében gondoskodjanak. Budapest keresztény iparossága örömmel és lelkesedéssel üdvözli Wolff Károlynak, a Keresztény Községi Párt vezérének nagyszabású költségvetési beszédében tett azon kijelentését, hogy a kisiparosokról nemcsak munka adásával kell gondoskodnia a közületnek, hanem arra is súlyt kell helyeznie, hogy a munkához, illetőleg a szállításokhoz a kisipar és a kiskereskedelem megfelelő hitellel is elláttassék. Noha valószín iinek tetszik, hogy Wolff Károlynak a bankvezérekhez a törvényhatósági bizottság ülésen intézett azon felszólítása, hogy megfelelő hitelt biztosítsanak a fővárosnál munkát kapott Iparosoknak és kereskedőknek, nem fog *ok eredményre vezetni, mégis az a véleményem, hogy járható u t a z, amelyet Wolff Károly megjelölt és megfelelő kondíciók alkalmazásával a munka és hitel nélkül szűkölködő budapesti kisipart meg lehet segíteni. A kisipari hitel kérdésével részletesen foglalkoztam a törvény- hatósági tanácsban tartott költségvetési beszédemben. Szót emeltem azért, — és itt teljesen egy véleményen vagyok Wolff Károllyal — hogy lehetőség szerint nyújtsunk alkalmat arra, hogy azokat a kisiparosokat is részesítsük hitelben, akik nem rendelkeznek ingatlannal, vagy ingatlannal rendelkező kezeseket nem tudnak szerezni. A kormányzat azon célkitűzése, hogy a személyi hitelt kell megvalósítani a kisipar és kiskereskedelem segélyezéséül, m e g b lile ott az összegszerűségen: az egész országra 120 ezer pengőt adott a kormányzat erre a célra, nevetségesen kis összeget, amely még akkor sem jelentékeny, ha hozzávesszük az autonóm szervek ugyanilyen összegű hozzájárulását. A problémát ilykeppen megoldani nem lehet, annál kevésbbé, mert ez végeredményben nem összeg- szerűség, hanem hiteltechnikai kérdés. Meg vagyok győződve, hogy a Wolff Károly által megjelölt utón a kereskedelem és ipar örömkiáltásai közepette fogunk céljainkhoz elérkezni. Miről van szó? A vállalkozó-iparos megkapja a közmunkát, nincs pénze. Nem kell egyéb, mint hogy megfelelő cessziós eljárás után a Községi Takarék, kisebb munkáknál a Kisipari Hitelintézet előlegezze a vállalkozónak az anyagbeszerzéshez vagy munkabérhez szükséges összegeket olyképpen, hogy azokat a bank — a vállalkozó minden további megkérdezése nélkül közvetlenül a fővárostól — kamatosán visszakapja. A városházán most divatos engedményezési eljárás nem nyújt a pénzét kockáztató intézetnek elég biztosítékot arra, hogy a kihelyezett összeget minden feltétel nélkül teljes összegében visszakapja. Miért nem? Azért nem, mert a számvevőség azon ügyosztályánál, amely a központi pénztár mellett a cessziók és letiltások nyilvántartásával foglalkozik, bírói Ítélettel vagy egyéb módon más hitelező is jelentkezik, aki a munka finanszírozását lehetővé tevő pénzintézetet megelőzve, a n n a k a hátán jut követeléséhez. Nem kell egyebet tennie a polgármesternek, mint kinyilvánítania, hogy a munka elvégzéséhez a Községi Takarék, vagy a Kisipari Hitelintézet által folyósított kölcsönök olyan kötelezettségek, amelyek az engedményezést tudomásul vevő számvevőségi ügyosztály által minden más követelést megelőzve utalványozandók és a pénztár által kifizetendő k. A birói letiltások, OTI- és MABI- járulékok, adótartozások menjenek rá a vállalkozónak a fővárossal szemben támasztott követelésének azon részére, amely az anyagár vagy munkabér előlegezésére a Községi Takarék vagy a Kisipari által nyújtott kölcsön kifizetése után haszonképpen fennmarad. Szerény véleményem szerint ez az egyszerű megoldás lehetővé tenné az u j Közszállitási Szabályzattal kapcsolatosan a kisipar és kiskereskedelem olyan mérvű megsegítését, hogy a mai nagy munkanélküliségen jelentős mérvben lehetne segíteni. Ismételten: hála és köszönet Wolff Károlynak, aki a kisipar kívánságainak költségvetési beszédében olyan módon adott kifejezést, hogy azok az ő illusztris tekintélye révén ki is fognak elégittetni! A LA PITTATOTT 1895 NAGY HALMÁN egyenruházati intézete ÉS POLGÁRI szabósága BUDAPEST, ÍV., KOSSUTH LAJQS-U. 6 (SAJÁT HÁZ) TELEFON: 83—5—59 KEOVEZÓ FIZETÉSI FELTÉTELEK MELLETT! ELOnVDS AHBOn KÉSZÍT POLGÁRI ÍS EGYENRUHÁT légünk „Mar-vizei! Megrendelhető Székesfővárosi Ásványvíz-üzemnél (I., Gell ért-rakpart 1. Telefon: 53-0-03) a IeéoIcsó66on ideér fdndor I)., &wőf (Tisza Jshián-u. 5 TELEFON: 82—4—29 Közúti gőz- és motorhengerlést vállal WOLFF ERNŐ Budapesf-Kelenlöld, Kelenföldi ül I. sz. Sürgönyeim: WOLFFEKE. Tel.: Lágymányos 13-82 Városházi notesz KEDDEN DÉLUTÁN NEGYEDHAT: a törvényhatósági bizottság közgyűlési termében még csak néhány árva csillár ég, a padokban senki, a karzat üres, — aligha lesz itt ma közgyűlés! Azután egyszerre varázsütésre felgyűlnek a nagy csillárok, innen is, onnan is szivárogni kezd a városatyák gyülekezete. hipp-hopp, már tele is van a terem, Huszár Aladár már rázza is az elnöki csengőt: kezdődik a hatvanéves Budapest ünnepi költségvetési közgyűlése! Néhány meghatott elnöki szó a hatvanéves Budapestről, máris S i- p őcz polgármester áll szólásra a főpolgármester jobbján. Előtte a modern szónokok szinte nélkülözhetetlenné vált segédeszköze: a mikrofon, — a polgármesternek azonban nincs szüksége rá,, meggyőződéstől fütött hangja ércessé válik, amikor lelkesen veszi védelmébe az autonómia gondolatát az innen-on- nan érkező támadásokkal szemben. Kipirult arccal, a törvényhatósági bizottság minden oldalán feltörő taps közepette magyarázza Sipőcz Jenő a gazdarendelet egyoldalúságát. Egyetlen törvényhatósági tanácsi indítványról jelenti be költségvetési expozéjában a polgármester, hogy elfogadja azt az indítványt: a kormányt feliratban kérje a főváros a gazdarendelet méltányos intézkedéseinek a városi lakosság javára való kiterjesztésére. Egymásután következnek a polgármester beszédében az erősebb- nél-erősebb kifejezések. Egyik percben még a kartelek visszaélésszerűen magas órait teszi szóvá, a másik pillánál ban arról beszél, hogy a lebo- c s á jt ott redőnyök és gyakori öngyilkosságok menynyire jellemzik a városi lakosság kétségbeesett helyzetét... Valóban pártkülönbség nélkül, a közgyűlés minden oldalán felzug a taps, amikor a polgármester befejezi több, mint. egyórás beszédét. Az általános tapsviharból kisivit Friedrich István éles tenorja: —■Meg kell írni ezt T ab ó- dynak ajánlott levélben! ❖ EGY PILLANAT ÉS MÁRIS ÚJRA ELCSENDÜL a lelkesen zsivajgó terem. A költségvetési vita első szónoka: Wolff Károly emelkedik szólásra, a szélső jobboldali padsor saroküléséről. Komoly, nyugodt tekintetével végigpillantja a közgyűlési termet, melynek minden részéről kiváncsi szemek, feszült érdeklődés árad feléje. Halkan, a padsorok távolabbi mezőnyein alig hallhatóan kezdődik a Wolff-beszéd. Pár másodperc múlva azonban belőle is kitör a. nagyobb dimenziókhoz szokott szónok, felemeli hangjóJ, amely csengőén szárnyal a rossz akusztikájú terem- ben, a zeg-zugos márványfalak között. Szuggesztiv egyénisége elementáris erővel vonzza magához az érdeklődést, magasröptű gondolatait feszült figyelemmel r igyekszik követni a törvényhatósági bizottság minden tagja. Közbeszólás alig zavarja meg Wolff Károly gondolatainak pregnáns egymásutánját. Amikor arról beszél, hogy a közmunkát megkapott iparosnak hitellel kell segítségéibe sietni, Éber Antal mosolyog gúnyosan, de azután, úgy látszik, eszébe jut, hogy nemcsak az Olaszbank vezére, hanem egyben iparkamarai elnök is, feláll és lassú léptekkel kimegy a teremből. A Rassay-párion van némi közbeszólási inger, Szegő Béla nevezetű bizottsági tag vindikálja magának a merészséget, hogy Wolff Károly beszédét, amelyet Peyer Károlyiéi Nagy Lajosig a legnagyobb városházi párt vezérét megillető figyelemmel és köteles tisztelettel hallgat mindenki, közbeszólásokkal zavarja. Rassayék közgazda- sági magántudósa be akarja igazolni, hogy rászolgált a polgári foglalkozását is annyira jellemző S z a- p ole on névre: hadvezért, sőt dik- tátori pózzal dörmögi elmésnek éppen nem mondható közbeszólásait, minden valószínűség szerint nem egyéb célzattal, mint hogy neve a költségvetési vita gyorsírói feljegyzéseiben u g y ane g y oldalon szerepeljen W ol ff Károly beszédével... * WOLFF UTÁN SZÜNET: EZ MÁR hagyományos szokása a főváros parlamentjének. Utána Peyer Károly következik, majd R e c sey Antal és Hann Arnold: nekik természetesen már jóval kisebb a hallgatóközönségük, mint a jobboldal illusztris vezérének. A szerdai nap szenzációja T o- perczerné felszólalása: egy nemes uriasszony vérző ideálizmusa, nagy-nagy emberszeretete, mély vallásossága sugárzott szét beszédéből, amely Wolff Károly után kétségtelenül legnagyobb eseménye volt az 1933 as budget-vitának... * A PÁRT ON KÍVÜLIEK: KRI- VOSS ÁRPÁD, PÁSZTI JÁNOS ÉS PETAINEK JÓZSEF elhelyezkedése a közgyűlési padsorokban, jellemzően világítja meg a város- politikai helyzetet. A három városatya nem a községi kormánypárt padsoraiban foglalt helyet, hanem a jobboldali középmezőny legutolsó soraiban, távol a közgyűlési padsorok sűrűn benépesített részeitől. Ö n áll ó an és külön: három padsorban ül három városatya, A költőt kell idéznünk: Három árva sir magába ... * „A POLGÁRMESTER NÉVNAPI ÜNNEPSÉGE ebben az esztendőben különleges bensőséggel zajlott le. Akár a Keresztény Községi Párt ünnepi ülését említsük a Gellért- szállóban, melynek technikai megrendezése a derék V er onác s Gyula érdeme, akár a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének vacsoráját nézzük a Máriautcai kaszinó helyiségében, akár a polgármesteri hivatalban lefektetett aláírási iv lapjait forgatjuk: azt látjuk, hogy a társadalom minden rétege, pártok és tisztviselők, testületek és magánemberek, egyformán lelkesen siettek a polgár- mester üdvözlésére. Feltűnést keltett, hogy az elmúlt évi szokásoktól eltérően a FANSZ ezidén nem hívta meg a várospolitika kimagasló egyéniségeit a névnapi vacsorára. — Ennek megvan a maga mélyen- fekvő oka! — mondották a Városházi Notesznek. — Legfőbb oka az, hogy a tisztviselők maguk között akarták ünnepelni, minden politikai vonatkozástól mentesen, a kollégájuk a t. De ettől függetlenül is: az efajta politikai meghívásokat sohasem lehet sértődés nélkül megcsinálni, ha az egyik főember meghívása elmarad, akkor mindjárt kész az apprehenzió, amit természetszerűen el kell kerülnie a várospolitikától függő, sajnos a n y- n y ir a függő tisztviselő társadalomnak. — Ha pedig a pártvezéreket sem hívjuk meg az ünnepi vacsorára, akkor nem szabad meghívnunk azokat a vár o s a t y á- kat sem, akik a Segitőalap intéző- bizottságában közvetlenebb kapcsolatokat ,létesítettek velünk. így történt, hogy végezetül magunk k ö- zött maradtunk: igy is van ez
