Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-11-04 / 44. szám

1933 november 4 TU JfflOPA :S Wollt Károly súlyos hrlllhőfa o parlamentarizmus is az autonómia Kríziséről Költségvetési beszédében felsorakoztatta az ui fővárosi törvény hibáit, telfes elismerést szavazott Sipőcz polgármesternek és rendkívül érdekes önvallomást tett városházi szerepléséről — Az Uj Budapest tudósítójától — A költség-vetési tárgyalásnak min­den évben figyelemreméltó csúcs­pontja Wolff Károly beszéde, aki a háztartási előirányzat taglalásá­nál mindig talál uj és említésre ér­demes szempontokat. A költségvetés ezidei törvényhatósági tanácsi tár­gyalásán Wolff Károly bejelentette, hogy az általános vitában a tör­vényhatósági tanács ülésén nem akar résztvenni, nagy beszédét a közgyűlésen fogja elmondani. A tanácsülésen Wolfff Károly csupán néhány megjegyzés kijelentésére szorítkozott, ezek a megjegyzések azonban érdekesebbek, mintha ha­talmas beszédet tartott volna, és al­kalmasak arra, hogy meglepő vilá­gításba helyezzék a városháza sok fontos problémáját. Felszólalása kapcsán Wolfif Károly megállapítja, hogy az autonómia életében kritikus momentum, hogy több a beszéd, mint a cselekedet és minél hosszabban ül az ember a városházi ügyek intézésénél, annál jobban érzi azt, hogy a sok beszéd­nek lényegében nem lehet célja az autonómia érdemét fenntartani, ha­nem az autonómia azért van, hogv lehetőleg sok konkrétumot termel­jen ki magából. Ez talán az eg’ész parlamentarizmusnak a krízise, amelyek a szellemi munkáját az autonómiának is lényegesen deter­minálják. Ezek az adottságok idé­zik elő azt az állapotot, hogy végeredményben egy formális autonómia kezd kialakulni, anél­kül, hogy egy érdemes autonó­miát tudna produkálni. Érdekes megjegyzéseket tett Wolff a fővárosi pártok együttmű­ködését illetően: — Mindig azt gondoltam, — mon­dotta, — hogy itt a tanácsban ki fog alakulni olyan hangulat a pár­tok között, amely lehetőleg nem a pártkereteket fogja szem előtt tar­tani, hanem azt, hogy valamennyi párt a maga erejével igyekezzen a székesfőváros életében bizonyos po­zitívumokat biztosítani. Azt látom, hogy ha itt a tanácsülésben ki is alakul némi harmónia, ez a nagy nyilvánosság előtt rögtön megszű­nik és az ellenkező irány érvénye­sül, vagyis maguk a pártok is bizonyos köz­hangulatnak, bizonyos sokszor mesterségesen kitermelt közhan­gulatnak esnek befolyása alá és ezek korlátozzák a pártokat a harmonikus együttműködésben. Azután következnek a kölcsönös lö­völdözések: politikai felelősség itt, politikai felelősség ott, pedig ha a tanács belemerül ennek a kérdésnek a taglalásába, el kell ismernie, hogy lényegében a főváros mainmut- közigazgatásánál a pártok ma­guk nem ismerhetik ki magukat a dolgok részleteiben. Igen érdekes volt Wolff felszóla­lásának az a része, amely a saját városházi szereplését körvonalazta: — Én itt vagyok, — mondotta emelt hangon Wolff Károly, — senki fiától nem félek, ha velem szemben felelősséget állapítanak meg. Én, mint teljesen független ember, ülök ebben a tanácsban, sem egyéni ambíciók, sem félelem, sem re- gardirozás, sem kormányhata­lom nem tud befolyásolni. Engem kizárólag lelkiismeretem vezet, semmi más, és vezet a ?neg- győződésem, melynek jegyében ülök itt ezen a helyen. Intrikákkal nem törődöm és ha bárkinek arcán jelentkezik mosoly vagy ború, erre nem adok semmit. Egyáltalában nem adok semmire semmit, csak a meggyőződésemre és arra a lelki­ismeretemre, amelyik azt mondja, hogy tizennégy éven keresztül ezen a városházán nem a hatalmi vágy űzött, nem az érvényesülés, ha­nem egyedül az az elhatározás, hogy meggyőződésem jegyében szolgáljam szeretett fővárosom­nak érdekeit. így természetesen az abszolút füg­getlenség jegyében nézek minden esetet. De nem is vagyok tekintet­tel semmire„ ha az igazság kijelen­téséről van szó. Ezután Sipőcz polgármesterről tett fontos nyilatkozatot Wolff Ká­roly, mondván a következőket: — A polgármester ur tisztakezü- ségében. jellemében, intaktságában, hátsó gondolat nélkül, a legideáli­sabb módon megnyugszom. A szé­kesfővárosnak — tisztelem Aala- inennyit, nem akarok vádolni, — nálánál tisztábbkezü polgármes­tere nem volt. Sipőcz Jenő tisztákéziisege mellett sem lehet megállapítani azt az aka­ratomon kiviil odakerült intézke­dést a törvényben, hogy minden anyagi intézkedésért a polgármes­ter felelős. Hogyan tud a polgár- mester felelni? Hogyan értem a fe­lelősséget? Nem úgy érteni a fele­lősséget, hogy én kellemetlenséget akarok a vezető tisztviselőknek csi­nálni, ez távol áll tőlem. De elvá­rom, hogy az összes üzemekben és intézmé­nyekben azok, akik az adminisz­tráció részéről benn vannak, azoknak kötelességük elsősorban nyitvatartani a szemüket és ha valamit észlelnek, akkor köteles­ségük minden regard és minden késedelem nélkül idehozni a ta­nács elé az aggályaikat. Élesen mutatott rá a következők­ben Wolff Károly a költségvetési hiány okaira: — Az Uj Budapest tudósítójától — Az elnöki ügyosztályban lázasan fo­lyik a névmagyarositási akció, amelyre vonatkozóan több alkalommal szolgált értesüléssel az Uj Budapest. A nevüket megmagyarositani kivánó főtisztviselők első listáját ezen a héten viszi fel a belügyminisztériumba Farkas Ákos dr. tanácsi főjegyző, az elnöki ügyosztály vezetője, aki a névmagyarositások sür­gős elintézését kéri, másrészről a pol­gármester azon kívánságát tolmácsolja, hogy a főváros szolgálatában hosszú időt töltött érdemes városházi főtisztvi­selők részére akkor is engedélyezzen ipszilonnal végződő uj nevet a belügy miniszter, ha a szóbanforgó urak nem is teljesitettek hosszabb harctéri szol­gálatot. A listát két tanácsnok vezeti, Szlovák Pál dr. és Spannberger Alajos dr. Mel­lettük több főjegyző, műszaki tanácsos és egyéb vezető tisztviselő szerepel a névmagyarositások első sorozatában. Több olyau már magyarosított nevű tisztviselő is kéri a maga részére az ipszilonnal való engedélyezést, akiknek régebben i-vel végződő családnévre enge­délyezett magyarositást a polgármester. A szóbanforgó tisztviselők hosszú harc­téri szolgálatukra hivatkoznak az ipszi- lon engedélyezésének kérésénél és utal­nak arra, hogy a belügyminiszteri ren­delet a frontotjárt köztisztviselők ré­szére kifejezetten engedélyezi a régies — Megyünk lefelé és ennek bi­zonysága ez az első deficites költ­ségvetés. Vegyük a vagyonúnkat igénybe? A lakosságot nem tudjuk megterhelni! Itt nem politikumról van szó, hanem az or szóig főváro­sának fenntartásáról és anyagi eg­zisztenciájának biztosításáról. Itt vannak azok az okok, hogy egy polgármester nem tud intéz­kedni koncepcióval, mert kötve van a keze adottságokkal: kötve van először a költségvetéssel, amelyek majdnem mindig a vá­ros ellen éleződnek ki. Ezt nem tartom tovább fenntartha­tónak! Kell valamiről gondoskodni és azért tartom szükségesnek, hogy az autonómia egységesen, egyönte­tűen foglaljon állást ezekben■ a, kér­désekben. Ne engedjük mellékutak- ra terelni ezt a kérdést, mert az autonómia, az igazi tartalmas auto­nómia a városi polgárság érdekében áll. Ne veszekedjünk itt egymással, mert bizonyos konkrét kérdésekben igenis tudunk egységes álláspontot elfoglalni. — Igaza van Révész Mihály ta­nácstagnak, hogy ő a költségvetést csak a számok puszta halmazának látja, amiből kikiabálnak a megol­dandó problémák: az ifjúság kér­dése, a szellemi és fizikai munkanél­küliek kérdése, az álláshalmozás ügye és a munkanélküliség kérdése, amit én a legelső problémának tar­tok! Wolff Károly igy fejezte be beszé­dét: — Lelkiismereti szükségnek tet­tem eleget, amikor mindezt el­mondottam. Lelkiismereti szük­ségnek! Ezt igy tessék beírni a jegyzőkönyvbe és ha majd idéz­ni fogja: idézzék szóról szóra azt, amit mondottam! hangzású, vagy ipszilonnal végződő csa­ládnevek felvételét. Itt emlitjük meg, hogy a nagy név­magyarositási hullám túláradt a család­nevek magyarosítására vonatkozó ak­ción. Az Országos Rákóczi Szövetség Aj lay Jenő nyug. miniszteri tanácsos és Csuday Jenő dr. egyetemi tanár alá­írásával a Fővárosi Közmunkák Taná­csát kereste fel beadványával, azzal a kérelemmel, hogy addig is, mig minden budapesti utcát, teret, dombot és he­gyet véglegesen magyar eredetű nevek­kel nem jelölnek meg, legalább a tizen­négy budapesti közigazgatási kerület magyar eredetű elnevezését vigye ke­resztül. Az I. kerület nevét Magyarvárosra, a II. kerületét Nyékvárosra, az V. kerü­letét Kürt gyarmatra, a VI. kerületét Tarjánvárosra, a VII. kerületét Jenő- városra, a Vili. kerületét Karavárosra, a IX. kerületét Kazavárosra, a X. kerü­letét Avarvárosra, a XI. kerületét Hun- városra, a XIII. kerületét Bessenyővá- rosra, a XIV. kerületét Székelyvárosra kérik átváltoztatni. Az Országos Rá­kóczi Szövetség beadványa szerint mind­össze két kerület maradna meg eredeti nevén, Óbuda és a Belváros. A beadvány hangsúlyozza, hogy Budapest az egyet­len nemzeti főváros az egész világon, amelynek kerületeit a nemzet elnyoma­tásának ideje alatt idegenekről nevezték el és elérkezett az ideje annak, hogy ezen a helyzeten változtassanak. Elhészült az első névmagyarosl tasi lista a városházán Az Országos Rákóczi Szövetség a tőváros! kerületek nevének magyarrá tételére indított akciót laszBis Mi, hogy Schmidthauer Igmándi Keserüulze, gyorsan elhárítja a sok euéstöi es íihsíGi eredű Kellemetlen Őrzéseket. Hajnal Imre ofti. mérnöh, üövezösnesfler Budapest, IX., Üllőt-ut 55 Telefon:30-6-93 LÁSZLÓ ES BLUM oki. mérnökök, építési vállalkozók Budapest, II, Margit-krt 7 Telefon; 51-2-50 The Neuehale! Asphalte Company Limited Bmiapesten kzwSs ÍV. eaaaxär-itt SÍ. «a. Teic&aat A»)®*»«*» 2S2-46. *5S*r: ft VS«4! *S. <a. viyéM ín tiad. Val He w*v*rti maskteot. raHtaáft WitumcsS fai**ig<!«ekí aszfaltot Készít Ttaverai tarroéazet«» íömöntetl nszfnitutakal é» öntött asz­faltból tárdökat és kocsitilakat ntkMttslrai «»Frzöűésé* itllilki Magyar Klr. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak _______Budapest HISZI IIZELLlTlSIOZ. BEBTOITOZESDEZ kézi és géphajtásu szivattyúk Kitűnő tartós kivitel Olcsó árak Nagy készlet Forgalombahozza: Magyar Királyi Állami Vasgyárak Kereskedelmi Képviselete Rt. Budapest, V., Vilmos esászár-ut 28. TELEFON: 27-3-20 Közoti gőz- és motorliengeríést villái WOLFF ERNŐ Badapest-Helenlöld. HeieniOKlMit l. a. fftroOnjoUa i ffOLFFEHK. TeL i LáuyotáBjai 1S-S2

Next

/
Thumbnails
Contents