Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-09 / 36. szám
A költségvetési egyensúly mögött: vérszegénység és vigasztalanság! Irta: MÜLLER ANTAL országgyűlési képviselő, törvényhatósági tanácstag _ Az Uj Budapest tudósítójától. *— A városházi ügyosztályokban nagy munka folyik: szeptember 15-ére kell elkészítenie a polgármesternek a költségvetés ^ tervezetet, amelyet azután a törvényhatásági tanács és a közgyűlés elé<; terjeszt. A bárókban most fejeződik be a jövő esztendei lcöltségelőirányzatou az utolsó simitás, olyannak kell lennie a költségelőirányzatnak, hogy a bevételek okvetlenül fedezzék a kiadásokat, magyarra fordítva: nem szabad soha többet kiadni, mint amennyi a momentán bevétel. Kétségtelen,' hogy egyensúlyban lesz a jövő esztendei költségvetés is, aminthogy deíicitmentes volt az ez esztendei és a tavalyi előirányzat. Még kétségtelenebb azonban, hogy a költségvetési egyensúly mögött ott leselkedik a régi latin közmondás szerint a sötét gond: bizonyossága annak, hogy ameny- nyiben ez az egyensúly mellőzhetetlen irányitója martad a főváros pénzügyi ügyosztályának, a jövő esztendőben sem fogja több közmunka foglalkoztatni az iparosokat és a munkásokat a főváros részéről, mint ebben az esztendőben. Elég volt a csontváz-költségvetésből! Több pénzt, több munkaalkalmat, több életet kérünk a költségvetésbe! Petrovácz Gyula igen helyesen állapította meg az Uj Budapest egyik nyári számában, hogy: elég volt a csontváz költségvetésekből, kezdeményezést, akaratot és ami a legfontosabb: munkát, munkát, munkát vár az autonómiától Budapest közönsége. Petrovácz Gyula találó megjegyzése axióma lett a városházi politikában, valóban fején találta a szöget képviselőtársam, amikor a legmegfelelőbb szóképpel festette a közönség szeme elé a fővá— Már hogy dobnék be tantuszt — hangzott a nyugodt felelet — amikor igazolványom van! Egy oktávval feljebb csapott a kocsivezető hangja: — Már pedig kérem, ide csak kisszakasszal lehet feljönni. — De amikor nincsen tantuszom, hanem igazolványom van! — mondotta angyali nyugalommal Dunay barátunk. — Hát akkor mit csináljak! —Akkor tessék váltani egy kis- szakaszt! —- dörgött a villamosvezető, akit Folkusházy atyánk úgy látszik, elfelejtett az efajta fogas problémákra külön Icitanitani. De már ekkor Dunay szerkesztőt is elöntötte a méreg: — Nem vagyok marha szakaszt váltani, amikor igazolványom van! Engedjen át a másik részre, ha itt nem, ott érvényes az igazolványom! — Azt meg már éppen hogy nem lehet! — dörgött vészesen a kocsi- vezető, miközben a kocsi utasai érdeklődéssel várták a valóban körülményes probléma eldöntését. ...Talán még most is vitatkoznának, a kocsivezető és a városházi szerkesztő, ha ödönke egy erélyes, valóban nagysándori csapással meg nem oldotta volna a gordiusi csomót. Anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna tovább, leakasztotta a gumikötelet és miközben a kocsi nagyne- hezen továbbindult, helyet foglalt immár a rendes utasok s zára á r a fenntartott padsorokban. Tekintettel arra, hogy időközben előkapta az igazolványát is, sem a kalauz, sem a kocsivezető nem tartotta szükségesnek, sőt tanácsosnak sem az ügyet tovább feszegetni... * ros sivár és meddő pénzügyi politikáját. A keszthelyi iparoskongresszus, amely a múlt hónap utolsó napjaiban zajlott le, általánosságban megjelölte azokat az irányokat is, amelyeket a munkátadó közületek- nek, elsősorban a legtöbb munkát adó fővárosi közületnek a kereskedő- és iparostársadalommal szemben követnie kell, Mert — jól jegyezzük meg, uraim! — a főváros nemcsak hogy kevés munkát ad az iparnak és a kereskedelemnek, de azt a keveset is rosszul, helytelenül adja. Nemcsak, hogy azt nem tudják a városházi urak, hogy mit adjanak, azt sem tudják, hogy azt a keveset, amit adni kényszerülnek, hogyan adják. Azok az inditványok, amelyek az ország egész iparostársadalmának egyhangú elhatározásából e pillanatban már a kereskedelemügyi miniszter asztalán fekszenek, közelről érintik a főváros hatóságát, mert azt foglalják magukban, hogy hogyan kellene megjavítani a kisiparos-társadalom részére a munkaelosztások és vállalatba- adások mai rendszertelen rendjét. A hitelmüveletes közmunka rákfenéje Budapest az ország fővárosa, vezetője a vidéki városoknak, abban a tekintetben is, hogy Budapestet követik mintaképül a vidéki városok polgármesteréi. A főváros alkalmazta elsőnek a hitelbe való építkezés módszerét, az eladósodásnak ezt a furcsa formáját, amely elől, gazdaságilag jobb esztendőkben, mereven elzárkózott a főváros magisztrátusa. HOGYAN SZÜLETETT A GYÖNGYÖS BOKRÉTA?— Ezt mondja el a következőkben Kovácsházy tanácsnok: — A Gyöngyös Bokréta ez esztendei kirobbanó sikere a napilapok és a városházi dolgokkal foglalkozó hetilapok hasábjain felvetette a kérdést: ki találta fel a G y ön g y ö s Bokrétát? Azt olvasom itt is, ott is, hogy az enyém az érdem, hogy a Tisza Kálmán- téri műintézet színpadán s zinr e- Jce rülhetett a Gyöngyös Bokréta, az idea azonban nem az eny é m, hanem P a üli ni Béláé, aki először jött a fővároshoz a Gyöngyös Bokréta gondolatával. ■— Nem akarom a más babérait tépdesni, és megadom azt a dicséretet Paulini Bélának, ami őt megilleti. A történelmi igazság kedvéért azonban meg kell állapítanom, hogy a Gyöngyös Bokréta gondolata az én fejemben született meg először, annak kitermelésénél és végrehajtásánál Paulini Béla csak eszköz v olt, az a j el e nb en é s az a jövőben is. — Úgy történt a dolog, hogy egy barátom közvetítésével felkeresett Paulini Béla, akit különben évtizedek óta jól ismerek. Paulini Béla előadta, hogy olvasta az újságban, ha jól emlékszem, éppen az U j Budapestben azt a nyilatkozatomat, hogy elég volt az Istvánnapi ökör sütő getésből, valami egyebet kell kitalálni, ami úgy a vidéknek, mint a külföldnek kedves és figyelemreméltó. Paulini azt a gondolatot hozta, hogy a c sák- v ár i parasztszinészek által előadott darabot telepítsük szinpadostól, szereplőstől Budapestre. A gondolatot nem fogadtam el, mert nem láttam benne sem műAz ut- és csatornaépitkezéseknél a legutóbbi esztendőben már jóformán nincs is egyéb munka, mint olyan, ahol a vállalkozó bizonyos ideig hitelezni tudja a vállalkozás megdolgozott árát. Az ut- és csa- tornaépitési ügyosztálynál azt látjuk, hogy a főváros már az ezéyi költségvetésbe felvett, n minisztérium által szabályszerűen jóváhagyott ut- és csatornaépítéseket, amelyeket a folyó bevételekből kellene fedeznie, hitelmüveleti alapon adott vállalatba, csak azért, hogy büszkén mondhassuk az év végén: nincs deficit! Hát lehet, hogy deficit nem lesz, bár a mai bevételi viszonyok mellett ezt is kétlem, de lesz adósság, amelyre azután a jövő esztendei költségvetésben meg az 1935-ös költségelőirányzatban kell majd a fővárosnak fedezetet kijelölnie. A példa ragadós: ma már a vidéki városok egész sora építtet, vállalkoztak szállíttat hitelbe, nemcsak .irtat és csatornát, hanem elemi szükségleteket is. Tudok vidéki várost, ahol már a ceruzát és a papirt is az a vállalkozó szállítja, aki kijelenti, hogy négy vagy öt hónapig tud várni a város pénzére! A hitelben való dolgozás a köz számára nemcsak bizonyos mértékben erkölcstelen, hanem drága is, arról nem is beszélve, hogy a tőkenélküli kisiparosság halálos pusztulását jelenti. A nagytőkének és a karteleknek teljesen kiszolgáltatja ez a rendszer a kisipart, kis- és középiparos — mint azt az Uj Budapest számtalan ízben megállapította, sem hitelt, sem anyagot nem kap ezekhez a szállításokhoz és vállalkozásokhoz, amelyek végeredményben jóval drágábbak, mintha készpénzköl- csönt venne fel a város, hiszen természetes, hogy a hitelbe dolgozó kereskedő és iparos bőven lefölözi vészetileg, sem üzletileg érdemlegest. Abbanmaradt tehát a dolog, továbbra is ökröt sütöttek a Tat- tersaalban és megrendezték az emlékezetes felvonulást a Népligetben, amely azután a statiszták követelései révén botrányba fulladt. — Amikor azután már mint tanácsnok diszponáltam az Istvánnapi ünnepségek fölött, újból magamhoz hivattam Paulinit és előadtam neki azt a t er- v em e t, hogy a magyar parasztot hozzák fel a maga sokszínű táncával, danolásával, muzsikájával Budapestre. Paulini kijelentette, hogy ez a terv megvalósíthatatlan, megvalósíthatatlan még pedig azért, mert a büszke és kényes magyar kisgazda nem fog Budapestre jönni, hogy színpadon ri- szálja magát napszámért. — Erre mondottam én, hogy nincs is arról szó, hogy fizetett alkalmazottak legyenek az Istvánnap parasztszereplői. A főváros vendé g s é g b e hívja őket, megtéríti az útiköltségüket, szállást és ellátást ad nekik és mivel nem lehet mindenki mellé házigazdát állítani, aki a vendégnek cigarettát vásároljon vagy egy fröccsöt fizessen, zsebpénzt adunk nekik, napi három pengőt! —..így született a Gyöngyös Bokréta! A szereplők nem színészek, nem is fizetett alkalmazottak, aminthogy a tanítóik, kántoraik is a főváros felkérésére szívességből rendezik a maguk vidékén a próbákat, amelyek eredményeképpen azután István-napján az ámuló külföldiek ezrei előtt kivirágzik az ősi magyar, s záz- szinü és ezer illatú Gyöngyös Bokréta! ISMERETLEN FOGALOM a karbantartás, ha üzemi épü- létének tetőzetét ETERNIT- hullámlemezzel fedeti. Az E T E R N I T- h u 1 1 á m- lemez mérete és szilárdsága lehetővé teszi nagy fesz- távolsággal biró könnyű és olcsó tetőszerkezet alkalmazását, nem rozsdásodik és határtalanul tartós. Kérjen díjtalan prospektust és költségvetést. ETERNIT MÜVEK Budapest, VI Andrássy-ut 33 a maga pénzének kamatját a megszorult közületeken. A Közszállitási Szabályzat dzsungele Rendet kell teremteni a Közszálli- iási Szabályzat dzsungelében is. Itt a legfontosabb tennivalónak a legolcsóbb ajánlatok problémáját tartom, amellyel bőven és kimerítően foglalkozott a keszthelyi kongresz- szus. A tisztes munka és a tisztes vállalati rendszer megbukott a fővárosi versenytárgyalásoknál, ha nézzük a versenytárgyalások egész sorát (elrémitő a legutóbbi: a nagycsarnoki villanyszerelési páj lyázat), azt látjuk, hogy rendszerré vált a legolcsóbb árajánlatoknak az az eredendő bűne, hogy a versenytárgyalási árak a nyers anyagköltségeket sem fedezik. Előfordul, hogy a vállalkozó jól-i’osszul megcsinálja a munkát, megtörténik, hogy belebukik és abbahagyja: akár az előbbi, akár az utóbbi történik, erkölcstelen az, különösen a hatóság részéről, amely annak tudatában adja ki a legolcsóbb ajánlattevőnek a munkát vagy szállítást, hogy a nyers anyagár nem elegendő a hibátlan teljesítésre. Ez a rendszer bő teret enged az ösz- sze játszásnak, mert mindig akad olyan vállalkozó, aki tudja, hogy a kiirt pályázatnak ez vagy az a része nem kerül megvalósításra és igy annak mellőzésével ő jogtalanul gazdagodik. Minden vállalkozó mellé nem lehet rendőrt állítani: különösen a lanyhább ellenőrzés mellett hányszor fordul elő, hogy a legolcsóbb ajánlattevő nem az előirt mennyiséget vagy minőséget teljesiti. Keszthelyen határozatba ment, hogy az uj törvény által inaugu- rált iparosszék elé fogják az ipartestületek ezeket az árrombolókat kényszeríteni, mert ezek ellenségei nemcsak a közpénzekért munkát adó fővárosnak, hanem az iparuknak is. Ezek a problémák nehezek és súlyosak, megérdemlik, hogy állandóan ébren tartsuk irányukban az érdeklődést, különösen ilyenkor, a költségvetés összeállítása idején, amikor az uj háztartási évad küszöbén köny- nyebb a vállalatba-adás rendszereit is megváltoztatni, mint egyébkor!
