Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-08-26 / 34. szám

uiMimmEM 1983 augusztus 26. men nem adhatja herbe az ÁsvdDovlzflzemet a főváros?----------------- 1 —■ íMgggaalBmMTi—i____________ Ka rtel-virágok lisiiclcn koszorufa cgi Halwaszilcficll Idea Koporsóján — Az Uj Budapest tudósítójától. — A közigazgatási bizottság augusz­tus havi ülésén Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt elnöke kijelentette, hogy az Ásványviz- üzem bérbeadása ellen minden ren­delkezésére álló erővel harcolni fog. Az Uj Budapest legutóbbi számá­ban erről a problémáról azt jelen­tette ki Wolff Károly, hogy korán örülnek azok, akik azt hiszik, hogy itt szó lehet bármiféle formájú bérbeadásról. Wolff Károly meg­állapította, hogy a bérbeadás azt jelentené, hogy az Ásványvizüzem befutna a kartel karjaiba. — Ha rossz az Ásványvizüzem vezetősége — állapította meg Wolff Károly — és a kereskedelmi szolgálatot nem tudja úgy ellátni, ahogy erre szük­ség volna, akkor ezt a vezetőséget ki kell cserélni! — Wolff Károly szerint a Harmatviz gyógyvíz, ame­lyet a főváros neyn fog könnyel­műen kiadni a kezéből. A főváros legnagyobb pártjának vezére nyilatkozata kapcsán termé­szetszerűen lekötötte magát amel­lett a gondolat mellett, hogy a fő­városi Ásványvizüzem bérbeadá­sára még csak tárgyalásokat sem hajlandó folytatni. Érdekes azon­ban annak megállapítása: hogyan került egyáltalában sző­nyegre a Harmatviz üzemének bérbeadási gondolata, melyek azok a momentumok, amelyek a bérbevevési szándék mögött lap- panganak, és mekkora mérték­ben közérdek, hogy a szénsav­val telitett litiumos gyógyvíz árusításának még a kereske­delmi szolgálata se kerüljön magánkezekbe? Egy gazdátlan beadvány története Az Ásványvizüzem bérbeadásá­nak gondolatát a főváros üzemvizs­gáló bizottságának a jelentése ve­tette a köztudatba. Az üzem vizs­gáló bizottság jelentése ugyanis, vizsgálva a fővárosi Ásványviz­üzem kereskedelmi szolgálatát, fel­vetette azt a gondolatot, hogy meg­felelő ajánlat esetén ez a kereske­delmi szolgálat a magántőke kezé­ben hasznothajtóbb lenne a főváros számára, mint az eladás mai rend­szere. Ezen megjegyzés alapján született meg egyes élelmes vállal­kozók fejében a Harmatvizüzem bérbevételének terve. Erre vonat­kozó szándék már régóta kisért: mint Ebner műszaki főtanácsos, az Ásványvizüzem ügyvezető igazga­tója kijelentette munkatársunknak: alig van esztendő, hogy legalább két-három bérbevevési terv fel ne merülne az Ásványvizüzem portá­ján. Arra vonatkozóan, hogy a leg­utóbbi bérbevételi gondolatot ki vetette fel, konkrét bizonyosságot szereznünk nem sikerült. Bánlaky Géza, az egyesitett fürdőüzemek vezető igazgatója, akinek hatáskö­rébe az Ásványvizüzem is tartozik, kijelentette az Uj Budapest munka­társának, hogy őhozzá ebben az irányban sem szóbeli, sem írásbeli megkeresés nem érkezett, ő semmi­féle bérbevételi szándékról nem tud. A városháza illetékes ügyosztályán sem értesültek mindezideig arról, hogy akár a Polgári Serfőzde, akár más vállalat részéről bérbevételi szándék jelentkezett volna, akár írásban, akár szóban. A söripariéi a báltérben? Végeredményben tehát az a hely­zet, hogy a bérbevételi tervnek gazdája nincsen, kísérleti léggömbnek látszik az egész elgondolás, ame­lyet, mielőtt azt írásban be­nyújtották volna, az ajánlat­tevők ki akarták próbálni: mi­lyen hatást tesz a bérbevételi terv a városházán és a közvéle­ményben. Nincs kizárva, hogy az állítólagos bérbevételi szándék mögött a sör- kartel húzódik meg, amelyben a Moktár a Részvénysör révén jelen­tős szerepet játszik, ugyanaz a bank, amely a Kristályvizet előál­lító részvénytársaságnak is patro- nizáló intézete. Két legyet egy csa­pásra: feljavul a dömping-árakkal dolgozó Kristályvíz veszteséges mérlege és megszabadul egy jelen­tékeny nyári konkurensétől, a jég- behütött Harmatviztől, a Tyler- jelentésben különlegesen megrótt sörkartel. M üsvánpziliem l9$2-ben Nézzük az Ásványvizüzem műkö­dését a főváros elmúlt évi zárszám­adásában: indokolja-e valamely kö­rülmény az üzem kereskedelmi szol­gálatának bérbeadását? A zárszám­adás számoszlopait vizsgálva, azt látjuk, hogy az Ásványvizüzem a mai rossz gazdasági viszonyok közepette is a főváros legjobban vezetett és deficittől mentes üzemei közé tartozik. Igaz ugyan, hogy hitelezőinek Í80.56Í pengővel tartozik az elmúlt esztendő utolsó napján az üzem, többek között az OTI-nak is öreg­ségi járulék címén, igaz, hogy ezzel' szemben 161.109 pengő mindössze az adósok tétele, és bizony az adósok közül — akik legnagyobbrészben greizlerosokból rekrutálódnak — sok a dubiózus, — végeredményben azonban ásványvizek értékesítése címén az elmúlt esztendőben 614.306 pengőt vett fel az üzem, beruhá­zott vagyona 644,105 pengőre rúg és 39.741 pengő igazgatási költség és 465.664 pengő üzemi kiadás mellett az elmúlt évi zárszámadás szerint a községi háztartás javára 7718 pengő fe­lesleget tudott kimutatni. Azt látjuk tehát, hogy az Ásvány- vizüzem jövedelmes vállalkozása a fővárosnak, az évek hosszú sora óta egyre gyengülő üzleti eredmény dacára el tudja magát tartani, je­lentős gyümölcsöző pénzkészlete, komoly és értékes anyagkészlete van, 252.800 pengő értékcsökkenési tartalékkal rendelkezik. Az üzemi zárszámadást vizsgálva, semmi okot nem láthat a közvélemény arra, hogy ettől az üzemétől bármilyen ok miatt is megváljon a főváros. Dömping-áraf* az ásványvíz-piacon Rá kell mutatnunk azonban arra is, hogy az Ásványvizüzem üzleti haszna a főváros közönsége számára jóval nagyobb lenne, ha az üzem vezetősége hosszú idő óta makacs állhatatossággal nem utasítaná vissza azokat a törek­véseket, hogy a fővárosi, ás­ványvizeket előállító üzemek megalakítandó karteljébe be­lépjen. Az ásványvizpiacon, amely^ alatt á természetes forrásvizek szénsavval telitett, patentzáros kupakkal for­galomba hozott terméke értendő, több esztendő óta a legélesebb ver­seny dúl. Négy nagyvállalat van a piacon, amelyek a következők: 1. A fővárosi Ásványvizüzem. 2. A Csillaghegyi Árpádfürdő rt., amely Csillaghegyi név alatt gyógy­forrásvizét palackozva hozza forga­lomba (ennek a családi részvény- társaságnak^ alaptőkéje JBO.OOO pengő, igazgatóságában a Gerő- és Elkán- családok tagjai foglalnak helyet). 3. A Margitsziget Gyógyfürdő rt. által töltött úgynevezett Palatinus- viz. (A Margitsziget Gyógyfürdő rt. tudvalévőén a Fővárosi Közmun­kák Tanácsát jelenti.) Ennek a rész­vénytársaságnak az alaptőkéje egy­millió pengő. 4. A Szent Lukács-fürdő rt. (a Magyar Országos Központi Taka­rékpénztár rt. érdekeltségében), a részvénytársaság elnöke Bárczy István dr., a részvénytársaság alap­tőkéje 750.000 pengő. A Harmatviz előkelő pozíciója Azt látjuk tehát, hogy a négy nagy forrásvállalat tő­keerős kezekben van, amelyek mindegyike teljes fegyverzetben vívja azt az éles harcot, amely az ásványvizkereskedelem pia­cán dúl. Ezek a részvénytársaságok és üze­mek maholnap már önköltségi áron alul hozzák forgalomba a vizet, dömping-árakkal dolgoznak, hogy leverjék egymást és azt a néhány kis vállalatot, amelyik szintén szén­savval telitett természetes forrás­víz forgalombahozatalával foglal­kozik. Hogy mekkora a verseny a négy vállalat között, mutatja az az egyszerű számadat, hogy például a csillaghegyi viz másfélliteres üvegje ezelőtt két esztendővel még 27 fil­lérbe került, ugyanezt a vizet ma lí fillérért kapja az árusító. A négy vállalat közül most is a Csillaghegyi hozza legolcsóbban a vizet forgalomba, a viszontárusitók 14 fillért fizetnek egy másfélliteres üveg vízért. A margitszigeti és a lukácsfürdői viz (ezen utóbbi Kris­tályvíz név alatt hozza forgalomba termékéi) 16—17 fillérért árusítják a kereskedőknek a vizet, a Harmat­viz pedig, a Fővárosi Ásványviz­üzem vize, másfélliteres üvegenként 18, fillérért kerül eladásra a piacon. Látható tehát, hogy a főváros az ásványvizüzemek élet-halálharcában is meg tudta tartani a maga legelőkelőbb po­zícióját, ami főleg annak tulaj­donítható, hogy a közönség fel­tűnően kedveli a többi szénsav­val telitett forrásvíz között a főváros címerével ellátott erős litiumtartalmu Harmatvizet. ©icsóiső, mini a szihvíz! Hogy mennyire olcsó a Harmat­viz és általában a kartelben nem lévő természetes forrásvizek, mi­sem mutatja jobban, mint az az adat, hogy noha az ásványvizüze­mek nem vízvezetéki vizet telíte­nek szénsavval, mint a szikvizgyá- rosok, továbbá, hogy a vékonyabb anyagból előállított ásványvizüveg törési százaléka jóval nagyobb, mint a vastag szikvizíivegé, mégis — akármelyik üzem vagy részvény- társaság vizét is vegyük — mindegyik olcsóbb, mint a szik- víz. Végeredményben tehát a közönség százezreket takarít meg azon, hogy a főváros ellenállása folytán nem létesülhet kartel az ás­ványvizpiacon és azok egymással éles üzleti ver­senyben állva, kartel helyett kény­telenek olcsón adni a közönségnek a szénsavval telitett ásványvizet. Hatósági üzem, vagy kartelhaszon ? Igen ^helyesen állapította meg Wolff Károly, hogy abban a pilla­natban, amikor a főváros bárkinek bérbeadná az Ásványvizüzemet, akár egészben, akár annak csak ke­reskedelmi szolgálatát, megszületne az ásványvizkartel, az a kartel, amelyik egyik nap­ról a másikra legalább a dup­lájára emelné a szénsavval telí­tett forrásvíz árát, az a kartel, amely az elmúlt évek veszteséges mérlegeit máról hol­napra feljavítaná a bőven csöpögő kartelhaszonnal. Ha valaha bebizo­nyosodott az, hogy hatósági üzemre szükség van, ha valami igazolja, hogy a kartelekkel szemben a leg­erősebb fegyver a hatósági üzem, akkor a főváros ásványvizüzemé- nek léte és üzletvitele az az erős gát, amely a fogyasztás egy igen fontos területén a közönség százezreit megmenti a kartel vaskarmai­tól! Dávid és Kertész ■BBaBanaBOHnnaMi Kazán- és Gépgyár Rt. Budapest, VI., Mágiya-u. 75-77 Telefon: Sí-4-46 JÍUHUW JllFNf in 4M W |—JI—, Szász Albert Oki. mérnök út, vasút, csatorna és magasépítési vállalkozó Budapest, II., Marggit-körut 43 Telefon: 51—4—06.

Next

/
Thumbnails
Contents