Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-08-19 / 33. szám

■ WMlimPESS 1933 augusztus 19. Türheii-e a § öváros a órabérekéi? írta: MULLER ANTAL törvényhatósági tanácstag, országgyűlési képviselő 1 fiit »Ili f VEGYÉSZET! GY&RS BUDAPEST, III., EÖTÜÖS-ÜTCA 21 TELEIN : 27-2-75 Németvölgyi-ut és Mártonhegyi-ut SSI'káll elterülő telektömbön épülő családi villák Három szoba hallal, minden mellék­helyiséggel, saját külön kerttel b!b áns Híuiteiben, kulcs átadásig P 22.000.- Nagyobbak megái la pótlás szerint. Még ez évben 30 évi adómentesség. Lefoglalható : H0!0n§, §Z0k8Íy ŰS föOiílÉP építészmérnökök irodájában, Sz@mégyn5k-yfca 9-11 Telefon : 29-8-29, 22-5-59. F©?0Cll€I€SKj SZAKÁL GÉZA SZAKŰZ LÉTÉBEN BUDAPEST, V., BÖSÓTTYA-SJTCA I. SZ. AMATŐRFELVÉTELEK RIDOLGOZÁSA TFT C*1 A 1 8®®*™ ­JL/1-/I V/lA ( MI©Otö©ZAS©H SPECIÁLIS SZAK ÜZLETE Iff. HALASZ HUBERT ÉPÍTÉSI vállalkozó VASSZÁDFAL KÖLCSÖNZŐ BUDAPEST, VII., AREM-UT 70 TELEFON: 39-0-50 STEINER és SZIMPER Cégtulajdonos: Steiner Mór Disz-, templom-, szobafestőn es mázoiőh Budapest, BX.f Üiiöi-ut 57 Telelőn; 36-6-29 A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén Peycr Károly képviselőtársam az iparban uralkodó munkabéreket tette szóvá. Az a körülmény, hogy a szociál­demokrata bizottsági tag felszólalását W o 1 f f Károly, a Keresztény Községi Párt elnöke is teljes mértékben helye­selte, azt bizonyítja, hogy P e y ói­val ó b a n fontos és közérdekű problémát pendített meg. A hely­zet ugyanis az, hogy vannak iparok, amelyeknél a vállalkozónak sikerült tiz fillérre leszorítani az órabért, amit nyomorult Iparostársai kénytelenek elfogadni, mert ez a tiz fillér, ha egyébre nem, száraz kenyérre elegendő és az éhcnhalástól menti meg őket és családjukat. Felmerül azonban a kérdés: tűr heti-e a főváros a tizfilléres ó r a béreket, van-e mód és lehetőség, hogy a minimumra redukált órabérek tekintetében ható­sági beavatkozás létesüljön úgy a magánipart, mint a közszállitást végző iparokat illetően? Általában az a felfogás, hogy sem a versenytárgyalások kapcsán, sem egyéb­ként a főváros hatóságának nincs törvényes joga a munkabérek alakulásába belefolyni. Mint minden elméletet, az ipar szabadságá­nak ezt az elméletét is megőrölte az idő. A hatóságnak úgyis mint ipari hatóságnak, úgyis mint munkál­tatónak, nemcsak joga, de köte­lessége is megakadályozni, hogy a vállalkozók éhbéreket fizesse­nek és a maguk hasznát ezzel az illegi­tim eszközzel még jobban gyarapítsák. Nézzük először a magánipart, azt az ipart, amely közvetlenül a fo­gyasztók részére dolgozik. Ez az ipar mindjobban elsorvad, hogy helyet ad­jon annak az iparnak, amely tőkehiány miatt termékeit nem maga, ha­nem a kereskedelem utján hozza forgalomba. Rettenetesen nyomott munkabéreket találunk ezek­nél az iparoknál, akár a textil-bransot, akár a cipészipart említsem. A keszt­helyi iparos kongresszus, ahol erről a témáról előadást fogok tartani, talán megtalálja a módját annak, hogy ezen a rettenetes helyzeten segítsen. Annál az iparnál, amely főleg a köz- szálütásokból és versenytárgyalásokból él, könnyebb a főváros hely­zete. A hitelmüveleti alapon létesült ut- és csatornaépítéseknél a főváros — igen helyesen — minimálta a munka­béreket és a legnagyobb szigorúsággal őrködik Király tanácsnok ügyosz­tálya azon, hogy a hatóság által meg­állapított minimális béreket a vállal­kozók be is tartsák. Az a véle­ményem — és ezt a véleményemet, amint arra alkalom nyílik, a törvény- hatósági tanácsban kifejezésre is fogom juttatni —, hogy a fővárosnak ezt a in unkabér minimálást a k ö z- szállitások és versenytár­gyalások egész vonalán ke­resztül kell vinnie, mert csak igy biztosítható az ipari munkásság minimális élet-standardja. A nagyvállalkozók és a kar­telek valóban semmilyen vonatkozás­ban nem szorultak semmiféle kímé­letre, legkevésbbé a hatóság kíméletére. Amint a munkabérek folytonos csökke­nése a legkevésbbé sem jelenti azt, hogy Budapest fogyasztó közönsége ol­csóbban kapja az elsőrendű szükségleti cikkeket, azonképpen a bolettaváltság, a forgalmiadónak egyfázisossá való tétele az egész vonalon az alap­árak emelését idézte elő, a kormány erre vonatkozó igen szigorú tilalma ellenére. Minden drágul, min­dennek emelkedik az ára, noha a nyers­anyag ára változatlan és nem történt egyéb, mint hogy a gyáros előlegezi raktára után az adót. Sokat lehetne erről a témáról beszélni, ez azonban már nem speciális városházi vonatko­zású és igy nem az Uj Budapest hasábjaira tartozik. Egy bizonyos: a főváros hatóságának a saját szűk kis portáján rendet kell teremtenie, és úgyis mint hatóságnak, úgyis mint munkaadónak, mindent el kell követnie, hogy a tizfilléres órabér helyett emberi munkához méltó fizetést legyenek kénytelenek adni a versenytárgyalások győztesei! j SCHUBAUER JÓZSEF ÓRÁS ÉS ÉKSZERÉSZ BUDAPEST, IV., HAJÓ-UTCA 8-10. TELEFON : 80-5-03. Kedvező alkalom! Egyenruha zubbony nadrág n QH - sapka ífv. Polgári öltöny p 9».­H9GV KÁLIM IV., KOSSIItil Lajos-U. 6. TnnnQOinnnll atlétikai sportcikkek, játszó- I Ul ililULlli till téri berendezések, iskola- IU1 I1UUI.UI UIB' padok és bútorok gyára Lopos Gyula, Budapest III., Bécsi-ut 85. Tel.: Óbuda 62-5-05 XománetúMáfo a legolcsőf>f»«n (Seér Nándor I).. ©ró/ (Tisza 3stv*m-u. 5 TELEFON í 82-4-29 CHHABEL fyiDRAS ÜÚZSEf műn ranaraN BSU L Mm«Kta n Autóára tn-4L Városházi notesz SIPÖCZ POLGÁRMESTER, ­mint a notesz már jelentette, -— ha­zaérkezett gasteini üdüléséből és át­vette hivatala vezetését. A polgár- mester a múlt hetet ta zebegényi csa­ládi kurtában töltötte, ahonnan csak szombaton reggel jött be, hogy fo­gadja helyettesének, Liber alpol­gármesternek jelentését a távollété­ben történt eseményekről. Hétfőn a közigazgatási bizottság ülésén vett részt a polgármester, aki a folyó ügyek vezetését tulajdonképpen csak szerdán kezdte meg. C s anády Gusztáv dr. tanács­jegyző, a polgármesteri hivatal ve­zetője, a mull hét egyik napján ki­ment a polgáirmesterhez, hogy őt a távollétében felgyülemlett aktahal­mazról informálja,. Csanády tanács- jegyző, aki nemcsak kitűnő hivatal­nok, hanem elsőrendű fotog­ráfus is, aktatáskájából nem fe­lejtette ki a fényképezőgépét sem és egy egész sorozat ragyogóan si­került fényképet készített a polgár- mesterről és családjáról. A felvételekből kitünően a zebe­gényi kúria a világ egyik legbájo- sabb és legcsendesebb zuga, amely­nek csendjét nem igen zavarja meg a külső világ lármája. Csanády fel­vételei közül különösen sikerült az a kép, amely a Dunapartrcc néző ha­talmas terraszon édesanyja és nő­vére társaságában ábrázolja, a pol­gármestert. * HUSZÁR FŐPOLGÁRMESTER nagy elfoglaltságára való tekintet­tel csaknem az egész nyarat hiva­talában kénytelen tölteni. Egyetlen üdülése a főpolgármesternek a déli Hullámfürdő, ahol ha szép idő van, délután 2 órakor minden nap meg­jelenik. Feltűnést keltett az elmúlt napok­ban, hogy a főpolgármester egy olajbarna, tipikusan kül­földi fiatalemberrel sétál a bazin körül, sőt ebédjét is az ő társaságá­ban költi el. A hulló,mfürdoben szinte mindenki ismeri egymást, de senki se tudta a főpolgármester tár­saságában járó külföldi fiatalem­ber kilétét. Végre is maga a fő­polgármester oldotta meg a rejtélyt, közölvén, hogy a fiatalem­ber felesége másodunokatestvére és nem közelebbről jött a. Hullámfür­dőbe, mint Jáva szigetéről, ahol ál­landó tartózkodó helye van. — Feleségem dédnagybátyja, — mondotta a, főpolgármester, — a szabadságharc után emigrálni volt kénytelen és Jávába vetődött. Szor­galmas munkájával ott meggazda­godott, meg is házasodott, unokái és dédunokái ma már hatalmas va­gyonnak az urai. Magyar szárma­zásukat azonban nem felejtették el. Jávái vendégem ugyan már egyál­talában nem tud magyarul, de édes­apja, aki már Jávában született és két esztendővel ezelőtt volt Buda­pesten, még törve beszéli a magyar nyelvet. Rokonom, különben el van ragadtatva Budapest szépségeitől és azt mondja, hogy ha, Jáva nem lenne tengeri sziget, ahol a szabad hullámokban lehet fürödni, — a Hullámfürdő párját okvetlenül fel kellene ott építeni... * A KÖRÚTI ASZFALTON MEG­JELENTEK az első őszi sárga, fa­levelek, hirdetvén, hogy közeledik szeptember, az ősz hónapja. A vá­rosházán már javában készülnek az őszi szezonra, amely — ha a jelek nem csalnak, — egyáltalában n e m lesz viharoktól mentes. A jövő héten már ülést tart a törvény- hatósági tanács, itt azonban még jelentéktelen a napirend, kétségtelen azonban, hogy az elektromossággal telitett levegő az első alkalmat fel fogja használni, hogy megmutassa a maga villámait.. Borvendég alpolgármester is hazatért szabadságáról, szerdán át­vette hivatala vezetését, ami nála annyit jelent, hogy kora reggeltől a késő esti órákig bezárkózik a re­ferensek tömegével. Liber alpol­gármester vasárnap este ült a dunai hajóra, hat boldog hét előtt áll, ame­lyet a Fekete tenger partján, Várná­ban fog eltölteni. A tanácsnoki garnitúrából haza­érkezett Király Kálmán, aki a Dunán tett nagyobb hajóidat, Ko­vács ház y Vilmos, aki a Balato­non horgászott, S z end y Károly és Salamon Géza, akik Nógrád- verőcén, illetőleg Zebegényben pi­hentek és Szlovák Pál, aki Má­riát elepi villáját cseréli fel a város­háza Kár oly-körúti frontjával. Út­ban van hazafelé Farkas Ákos dr. főjegyző, az elnöki ügyosztály veze­tője is, aki Igriczi-i szőlőjében töl­tötte a nyarat. Szabadságra ment ellenben N é - met hy Károly, aki Basar éti-uti villájában fog pihenni és legfeljebb egy-két hétre megy el külföldre. Bőd y László a m.ult héten néhány napot Budapesten töltött, Balaton­keneséről hazajövet és útban Har- kányfürdő felé. Csak most jutott szabadságra B ab ar czy főjegyző, M or v ay főjegyző ellenben, aki nemrégiben költözött át az osz­tályvezetői szobába (ahon­nan egyenesen az alpolgármesteri székbe jutottak Búzát h János, majd Borvendég Ferenc), még nem tudott elmenni és nincs kizár­va, hogy csak késő ősszel veheti ki szabadságát. La motte Károly még Leányfalun pihen, de néhanapján már bejön és rövidesen be is rukkol hivatalába. K empelen főtanácsos szabadság­ra ment, a Balatonra utazott, he­lyettese, S z é c s i műszaki tanácsos szabadságáról már hazaérkezvén, nagy körültekintéssel vezeti az ügy­osztályt. * A NOTESZ AZON HIRE, hogy az uj lágymányosi elöljáróság élére Spannberger tanácsnok fog ke­rülni, akinek örökébe a Várba G ö- möry Albert költözik át a József­városból, élénk feltűnést keltett a kánikulai városházán. Kétségtelen azonban, hogy az utódok kijelölése nem lesz könnyű munka, főleg azért nem, mert a kerületi aspirá­ciók élesebben ütköznek a központiakkal, mint valaha. Arról van ugyanis szó, hogy egy­részről vannak elöljárósági szolgá­latban megőszült öreg főjegyzők, akik keserűen hangoztatják, hogy már a szó szoros értelmében ab- u zu s kezd lenni az ő mellő - z é s ü k. Egymásután kerülnek ke­rületi tanácsnoki állásba azok, akik évtizedeken át szolgáltak a központ­ban és csak azért hagyják ott a vá­rosházát, hogy kerületi tanácsno­kok legyenek. Viszont a központiak azt mondják, hogy nem lehet különbséget tenni kerület és központ között, a kerületi ta­nácsnoki állásoknál nem lehet kü­lönleges fórt biztosítani a ke­rületi főjegyzők számára. A meg­üresedő kerületi tanácsnoki állások­nál tehát a központiak ismét teljes vértezettel veszik fel a küzdelmet és — valljuk be — a győzelemnek nem minden reménye nélkül. Komplikálja az ügyeket, hogy több központi tanácsnok szívesen felcserélné nehéz és felelősségteljes pozí­cióját a nyugalmasabb és sok tekintetben több ön­álló s á g o t biztosító kerü­leti tanácsnoki állással. Lehet, hogy az őszi nagy áthelyezé­sek során e g y - k ét központi tanácsnokot valamelyik kerület élén látunk vi­szont, megelégedetten, ahogy szok­ták mondani: saját kérelmére. Eb­ben az esetben pedig központi tanácsnoki állások ürülnek, nagy fájdalmára a kerületi fő­jegyzőknek, akik, ha ez az el­gondolás valóra válik, újabb keserű mellőzés előtt állanak...

Next

/
Thumbnails
Contents