Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-07-22 / 29. szám

rumn>A •JX1 1933 julius 22. Ki és mennyiben feielős a Vásárpénztár bukásáért? Adatok és megjegyzések a vásárpénztári vizsgálathoz — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Községi Takarékpénztár Do- rottya-utcai palotájának ablakai es­téről estére a késő éjszakai órákig világosak: a nagy tanácskozó terem­ben fáradhatatlan szorgalommal ülésezik a Lázár Ferenc dr. elnök­letével kiküldött külön bizottság, amelyre a főváros törvényható­sági tanácsa a Vásárpénztár ügyei­nek legújabb felülvizsgálatát bizta. A bizottság rendelkezésére állanak nemcsak a felszámoló bizottság je­lentése, hanem a felszámolás alatt levő Budapest székesfővárosi Vá­sárpénztár Rt. összes könyvei és személyzete is. A rendelkezésre álló összes eszközök és adatok birtoká­ban hivatott ez a bizottság arra, hogy a fővárosi autonómia végre tiszta képet kapjon, ki felelős, esetleg ki a bűnös a Vásárpénztár tönkre jutásában, mennyit érnek a részvénytársa­ság künnlevőségei, történtek-e könnyelmű kihitelezések, meg­felelő volt-e a szigor a követe­lések behajtásában, a jövőt ille­tően pedig: mi legyen a sorsa az intézménynek, amely e pil­lanatban meg sem állapítható nagyságú vesztesége dacára a főváros közönségének egyik leg­értékesebb monopolisztikus jo­gával rendelkezik. A bizottság elnöke, Lázár Ferenc dr., a legelső ülésen közölte a bi­zottság tagjaival, hogy a tárgya­lási anyagot a legdiszkrétebben kell kezelni, arról más formában, mint a hivatalos közlemények utján, a nagy nyilvánosság egyelőre nem tájékoztatható. Néhány semmit­mondó kommüniké meg is jelent, amelyek azonban csak külső ténye­ket regisztrálnak és^ egyáltalában nem adnak érdemi választ a felve­tett sok kérdésre. A napisajtóban és a húsipari szaklapokban megje­lenő számos cikk, az érdekeltségek memorandumai és küldöttség járá­sai, nemkülönben a törvényható­sági bizottsági tagok állandó ér­deklődése azt mutatják, hogy a vásárpénztári probléma a leg­nagyobb mértékben izgatja a közvéleményt, úgy a múltat, mint a jövőt illetően. Konkrét feleletet a felvetett kérdé­sekre csak a törvényhatósági ta­nács ülése kapcsán fog kapni a fő­város közönsége: kétségtelen ugyan­is, hogy a bizottság, mielőtt mun­kássága eredményéről az őt kiküldő tanácsnak jelentést nem tesz, érde­mi közlést nem fog a nyilvánosság számára közrebocsátani. A magunk részéről kétségtelennek tartjuk, hogy uj adatokat a bizottság műkö­dése nem fog felszínre hozni. Néhány évvel ezelőtt Nagy Ferenc indítványára a törvényhatósági ta­nács már kiküldött egy bizottságot a Vásárpénztár ügykezelésének fe­lülvizsgálatára, azután itt van a felszámoló bizottság jelentése, amelyből kiderül, hogy az arra leghi- vatottabb pénzügyi- és jogász-szak­emberek vizsgálták végig töviről- hegyire a Vásárpénztár ügyekeze- lését, annak keletkezésétől kezdve egészen a felszámolást kimondó közgyűlési határozatig. Szembehe­lyezkedünk azokkal a hangulatkeltő beállításokkal is, amelyek a Vásár­pénztár ügykezelése kapcsán a ki­rályi ügyészség után kiáltanak, mert ismerve a Vásárpénztár mű­ködését, ügykezelését és az azt ve­zető urak egyéni tisztességét, kizártnak tartjuk, hogy a Vásár­pénztár ügykezelésében olyan anyagi természetű bűncselek­mények fordultak volna elő, amelyek megtorló büntető intéz­kedéseket involválnak. Lehettek kisebb-nagyobb hibák a Vásárpénztár vezetésében, lehetnek vissza nem fizetett apróbb előle­gek, érvényesülhetett talán egyes kölcsönök nyújtásában vagy azok behajtásában a protekció, azonban a Vásárpénztárnál senki sem sikkasztott, nem csalt, okiratot nem hamisított, sőt még a ke­reskedelmi törvénybe ütköző olyan vétségeket sem követett el, amelyek a részvénytársasá­gok életében előfordulhatván, büntető szankciókat vonnak ma­guk után. Igen helyesen és a közhangulat­nak megfelelően nyilatkozik Szőke Gyula dr. felsőházi tag az Uj Bu­dapest legutóbbi számában, amikor kijelenti, hogy a gazdasági helyzet romlásával a Keresztény Községi Párt sür­gette elsősorban a bajbajutott Vásárpénztár ügyeinek a rende­zését. Azok a beállít ások tehát, amelyek a főváros sorsát intéző többségi pártok felelősségét akarják a Vá­sárpénztár tönkrejutásával kapcso­latosan megállapítani, naiv kortes­fogások, mert hiszen éppen a leg­nagyobb városházi párt, a Keresz­tény Községi Párt volt az, amely az igazgatóságában helyet foglaló párttagok jelentése alapján elsőnek követelte a rendcsinálást a vásár­pénztári portán. De állapítsuk meg egyben a leglojálisabban azt is, hogy a Vásárpénztár botrányáért a város vezetőségét sem lehet fe­lelőssé tenni. Nem pedig azért, mert a főváros gazdasági ügyei­nek legfőbb parancsnoka, Bor­vendég alpolgármester volt az, aki látva a fenyegető összeom­lást, hogy megóvja a fővárost a további felelősségtől, a múlt év derekán Sipőcz polgármesterrel való előzetes megbeszélés alap­ján úgy készítette elő a törvény­hatósági tanács számára a Vá­sárpénztár felszámolására vo­natkozó indítványt, hogy az elő­terjesztés benyújtásáról a Vá­sárpénztár vezetősége is csak a lapok közléseiből vett tudomást. Amennyiben történtek a Vásár­pénztár életében olyan momentu­mok, amelyek az általános gazda­sági leromláson túlmenően bizonyos kereskedelmi vétségeket jelenthet­nek, azokért kizárólag a Vásárpénztár igaz­gatósága a felelős. Az az igazgatóság és az a végre­hajtóbizottság, amely a vezérigaz­gató és általában az ügyvezetés minden cselekményét a jogszerűség pecsétjével látta el. Az az igazgató­ság, amelyben nemcsak az összes pártok voltak a maguk kiküldöttei­vel képviselve, de helyet foglalt abban a hentesség és mészárosság képviselője is, az az igazgatóság, amelyben a Községi Takarék veze­tői csakúgy jelen voltak, mint a földművelésügyi minisztérium ki­küldöttje. Ennek az igazgatóságnak tudnia kellett és tudott is az ügy­vezetés minden cselekményéről, amennyiben az ügyvezetést ille­tően büntetőjogi kritériumok nem merülnek fel, aminthogy ilyen kritériumok felmerüléséről szó sincs, ez az igazgatóság vi­seli a teljes erkölcsi, sok tekin­tetben anyagi felelősséget is a Vásárpénztár összeomlásáért. A vizsgálat eredményét előre lát­juk. Meg fogják állapítani, hogy a hirtelen összeomló gazdasági hely­zetben semmiféle előrelátással nem korlátozhatta volna jobban a hitele­ket a Vásárpénztár vezetősége, mint ahogy korlátozta. A múltat illetően egy tanulság maradt, örök memen- tóként az autonómia számára: az üzemi részvénytársaságok mai formája elavult, mert abban nem az autonómia akarata, ha­nem a kiküldött igazgatósági tagok sokszor jó, sokszor kevésbé jó elhatározása érvényesül, távol a központtól, távol a politikai párttól, amelynek képviseletében a fungáló igazgatósági tag a legtöbb esetben nem pártja elhatározását, hanem a maga egyéni akaratát ér­vényesíti. Nem véletlen, hogy kül­földön (hogy csak Bécsre és Ber­linre utaljunk) a nagy közületi üze­mek nem részvénytársasági formá­ban működnek, hanem olyan szer­ves részei a közületnek, amelyek egyedül és kizárólag a közületek vezetőségével vannak függő viszony­ban és nincsenek elbástyázva a rész­vénytársasági jog mögé, amely, mint a Pedagógiai Filmgyár és a Vásár­pénztár esete is mutatja, végered­ményben teljes mértékben fedi az üzemek vezetőségének üzleti gesz- cióját. Ma még talán korai a vásárpénz­tári vizsgálattal kapcsolatosan az intézmény jövőjéről beszélni. Mivel azonban a nyilvánosság különböző fórumain egyre több és több véle­mény nyilvánul meg a Vásárpénz­tár jövőjét illetően, szóvá kell ten­nünk egyes terveket és célkitűzése­ket, amelyek ilyen vagy olyan for­mában kívánják egyes érdekeltsé­gek számára kamatoztatni az intéz­ményt, természetesen továbbra is a főváros pénzén. így például a ken­te sipari- és mészáros érdekeltség a leghatározottabban állást foglal, bár erre vonatkozóan konkrét terv fel sem merült, hogy a Vásárpénztár üzletmenetét ne a Községi Élelmi­szerüzem érdekeltségében folytassa a város. A hentes ipartestület el­nöke egy újságcikkében olyasféléket beszél, hogy az erkölcstelenséggel volna határos a hentesipar mai helyzetében az iparosok hitelének az Élelmiszerüzem tetszésétől^ vagy nemtetszésétől való függővé tétele. Koraiak még a hentesek aggodal­mai, hiszen e pillanatban teljesen bizonytalan, mi lesz a Vásárpénztár jövője. Előbb — ahogy Huszár fő­polgármester egy hírlapig nyilatko­zatában igen helyesen állapította meg: ki kell nyomni a gennyet, ki kell tisztítani a sebeket, mert a töké­letes gyógyuláshoz csak ezen az utón lehet eljutni. Ha majd hivatalosan is megállapí­tást nyer, hogy a rossz gazdasági helyzeten túlmenően a Vásárpénztár bukásáért kit terhel az erkölcsi és az anyagi felelősség, az autonómia elhatározására lesz bízva, hogy mi történjen a Vásárpénztárral, amely­nek múltjában nincs öröm, a jövő­jében viszont nagyon kevés a re­ménység ... Beruházásokra és rekonstrukciós munkála­tokra nyugdíjalapja tőkéjét az utolsó fillérig kikölcsönözte a Beszkárt Az utolsó öt évben egyötödével csökkent a személyszállításból eredő bevétel — Fennállásának tiz esztendeje alatt különféle elme­ken közel 70 millió pengőt juttatott a beszkárt a fővárosnak —. Az Uj Budapest tudósítójától. — A Fővárosi Közlöny melléklete­ként csak most jelent meg a Buda­pest székesfővárosi közlekedési rt. jelentése^ és zárószámadása az 1932-ik évről, amely túlmenően a Beszkárt közgyűléseiről kiadásra kerülő szokványos kommünikékben, nagyjelentőségű adatokat tartalmaz a főváros közlekedési vállalatának elmúlt évi működéséről. Nagyfoniosságu része a közgyűlés elé terjesztett jelentésnek az a statisztika, amely a személyszállí­tási bevételek folytonos csökkenésé­ről számol be. Az elmúlt esztendő tizenkét hónapja közül csak négy hónapban, áprilisban, májusban, jú­niusban és októberben lépte túl a Beszkárt személyszállítási bevétele a négymillió pengőt. A legkisebb havi bevétel februárban volt: 3,428.780 pengő% A Beszkárt bevéte­leinek csökkenése az elmúlt eszten­dőben az 1931-i bevételhez arányitva 12.12 százalék, 22A7 százalékkal ke­vesebb, mint az 1928-as bevétel. Vég­eredményben tehát megállapíthat­juk, hogy az utolsó öt esztendőben a Beszkárt bevétele egyötödével csök­kent. összegszerűleg 6,080.696 pengő az elmúlt évi összbevétel csökke­nése az 1931-es üzletévvel szemben. Abból az alkalomból, hogy a Beszkárt az elmúlt esztendővel zárta tizedik üzletévét, részletesen beszámol a közgyűlés elé terjesztett jelentés a tiz esztendő történetéről és annak megvilágítására, hogy a társaság nagyszabású rekonstruk­ciós munkálatai és uj beruházásai a hazai gyáripar és kereskedelem szá­mára mennyi munkaalkalmat és forgalmat jelentettek, közli a jelen­tés, hogy a Beszkárt fennállásának első tiz évében a rekonstrukciós munkálatokra összesen 20,328.178 pengőt, az uj beruházásokra pedig 33,673.161 pengőt költött. Megálla­pítja a jelentés, hogy az uj beruhá­zásokra fordított összegek, vala­mint az affiliált vasutvállalatokra ugyancsak beruházások céljaira kölcsönadott 3,550.000 pengőt a nyugdíjalapból és a társaság egyéb alapjaiból vették kölcsönképpen igénybe, „mert az adott viszonyok között a tőkeszükséglet biztositásá- nak ez a módja mutatkozott a leg­előnyösebbnek“. Megállapija a je­lentés, hogy az 1930. évben kedvező ajánlat folytán áruhitel formájá­ban történt ötmillió pengős beruhá­zástól eltekintve, a társaság külső kölcsönt nem vett igénybe. A jelen­tés szerint a Beszkárt a lefolyt tiz esztendő alatt közlekedési adó, ren­des és rendkívüli területhasználati dij, nemkülönben osztalék fejében összesen 69,154.494 pengőt nyújtott pénzbeli szolgáltatásképpen a fővá­rosnak. A Beszkárt zárószámadásának mammutszámai arról tesznek tanú- bizonyságot, hogy a mai rossz gaz­dasági viszonyok közepette is a fő­város nagy vasút vállalata a köz­érdeknek megfelelő módon vezette­tik. Egyetlen aggodalmat keltő mo­mentum a zárószámadásban az ala­poktól kölcsönvett 37 millió pengő. A nyugdíjalap teljes vagyona, amelynek állaga a záró számadás szerint a múlt év december 31-én 30,685.667 pengő volt, teljes egészé­ben ki van kölcsönözve az anyavál­lalatnak, ahelyett, hogy ezen az ösz- szegen ingatlanokat vásárolt volna a nyugdíjalap, vagy azt más hasz- nothajtó módon fektette volna be. Nagy kérdés ugyanis, hogy a mai viszonyok között horribilis kölcsönt mikor tudja visszafizetni az anya- vállalat saját nyugdíjintézetének és meggondolandó, nem lett volna-e helyesebb, ha a beruházásokra és a rekonstrukciós munkálatokra szük­séges összegeket más bevételi for­rásból, esetleg a folyó bevételek emeléséből teremtette volna elő a vasúttársaság, vállalva esetleg azt a népszerűtlenséget is, amelyet a folyó bevételek emelése jelent. The Neuchaiel Asphalte Company Limited Budapesten treats VI.. VH»»* ríitiir ál II. m Trieb» Awtomsta 212-41. *y*r : ft HíKK M u Telefon : Automatic 914-SS Gyárt &» elad Val alr haverei maatbtot rcffmált bitunvsat. Íalexiíeteló aszfaltot Készít Traverai terméazete» lómönteti aszfaltúinkat é* ónldtt asz­faltból járdákat éa kocsiutakat ■•áa»(ft Mákeattváros Merséáéaea eáUalkaséla

Next

/
Thumbnails
Contents