Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-06-03 / 22. szám

2 ZU BUDAPEST 1933 június 3. Ma már sokan tudják. Kik eddig nem tudták, Hogy az Igmándi víz, Legjobb keserűvíz. 38 Egy tanácstag naplójából Irta: Iiovszky János A világ szeme Armvi bizonyos, bogy most a leg­nagyobb ínség idején nem tudunk munkát adni, pedig- adhatnánk, ha a polgármesteri előterjesztést egyet­len szótöbbséggel el nem utasitja a tanács. — A Keresztény Községi Párt — fejezte be nyilatkozatát Petro- vácz Gyula — továbbra is ki­tart amellett az álláspontja mellett, amelyet a tanácsülésen kifejtett, hogy nincs szükség uj tervpályázat kiírására és a leg­élesebben elitéli azt a tenden­ciát. amely helyt nem álló ürü­gyek előtérbe tolásával akadá­lyozza a közmunkák mielőbbi megindítását. Schauer Károly okleveles mérnöh vasul-, ut-, üetonépitésl vállalkozó Hövezömesfer IV.. KecsMHca 13. Tel.: 8M-12 Kedvező alkalom! Egyciiniliá zubbony naäsAö ß Hg — sapka v Polgári öllöny «* 98­nflBV KSLBlAn! ID., HOSSUil) L8I0S-U. 6. j I The Nenchatel Asphalte i Company Limited Budapesten í»4i: VI.. aliiir-tl (L aa TeSefon : Automata 2!2-4S. *7*r: fi. fiei-fet u. u. Tefaíon : Automat® 814-Ä8 Gyárt é» eltuí V«l de traverei mostiaot. raífwil! bitumeot. fahizi*ete!6 eazfaitot Készii : Ttaverít természete* tömörített aazíaitutakat és öntött «íz- faltból járdákéi és kocsiutakat Saá»»eít székesKsáros uerrüűéses vilMihas«;* A legutóbbi naplóeikkemben irtain meg, milyen a pesti közönség egy ré­sze: rosszmájú és hogy nem mindig tárgyilagos a kritika gyakorlásában. * A legrosszabbmáju pesti kritikusnak is el kell hallgatnia azelőtt a nagy­szerű idegenforgalmi propaganda előtt, amelyet a főváros azáltal nyert a ma­ga számára, hogy a külföldi újságírók világkongresszusát május 28—junius 2 között Budapesten tartották meg. A kongresszust minden áron Prága akarta a maga számára biztosítani, de Budapest elhódította a csehek elől nem­csak a terminust, — de meghódí­totta a maga számára a világ zsurnalisztáit, mert az utazás, vagyis a Dunán a kivilágított Buda­pestre való érkezésük nagyszerű meg­rendezése és az igazi magyaros vendég­látásunk barátságukat hosszú időkre nekünk adja. ❖ Az elmúlt kedden mint vendéglátó házigazda, Almásy László, a képviselő­ház elnöke fogadta őket villásreggelin olyan keretek között, hogy az ujságiró- \endégek egyik ámulatból a másikba estek. A képviselőház lépcsőjét beborító vörös szőnyeg két oldalán gyönyörű díszruhájában a t. Ház őrsége vonult fel, hogy szoborszer ü mozdu­latlanságukban a múlt Ma­gyarországának kontúrjai­ból mutassanak egy vonal­nyit. És csodálatos, az idegen új­ságírók nem a f é n yt, nem a pompát látták meg, hanem hogy mi volt és mi lehetett Magyarország, milyen kultu­rált nemzet a magyar nemzet, ha ily keretekben fogadja és köszönti vendégeit. Szerdán este Magyarország miniszter­elnöke, vitéz jákfai Gömbös Gyula és felesége fokozta bennük tovább ezt a meglátást. A teán, amelyet tiszteletükre a miniszterelnökségi palo­tában adtak, a külföldi újságírók nem győzték Budapestnek szépségét és azt hangsúlyozni, h o g y a I) u na­me d e n c e területi és gazda­sági kérdéseinek megoldásá­ban Magyarország népe mint kultur és ősi tradíciókban élő nemzet, a hivatott. * Ma, csütörtökön, amikor ezeket a so­rokat irom, a főváros látja az idegen újságírókat vendégül: biztosra vehet­jük, hogy az eddigi szimpátiájuk a fő­város estjével még jobban fog fokozód­ni és azt is biztosra vehetjük, hogy a pünkösdi ünnepek után a nagy újság­írói gárda, mint a főváros és Ma­gyarország barátai mennek szét a világ minden tája felé. Így kell jó idegenforgalmi propagandát csinálni: ineg­mutatni a szivünket, vendégszeretetün­ket, kultúránkat és azt, hogy ez ország ellentétben a régi nagy múlttal, nem maradhat a mások által reánk mért sivárságában, hanem vissza kell, hogy kerüljön az igazi rangsorába, a régi fényébe és abba a helyzetébe, amelyet mint az európai kul­túra keleti harcosa méltán megérdemel. * Annak ellenére, hogy ez a hét reá szolgált, hogy mindenki elismeréssel nyilatkozzon, mégis egy parányi rossz­májúságot magam is észleltem, amely­nek szem- és lültanuja voltam és ame­lyet mint példát elmondok: Május utolsó vasárnapja a hősök em­lékezetére szolgált. Óriási tömeg jelen­létében folyt le a milleniumi emlék előtt az ünnepség, amelynek befejezte után az Amlrássy-uton végig az Okto­gonig a járdaszéleken sorfalat állott az elvonulókat néző közönség. Amikor a katonazenekarral az élén a diszzászlóalj a laktanya felé visszatérő­ben volt, az Andrássy-ut és a körút ke­resztezésénél egy magasrangu törzstiszt előtt vonult el diszmenetben a roham- sisakos zászlóalj. Szivet-lelket gyönyör­ködtető látvány volt az elvonulás. Olyan diszmenetet vágtak ki a bakák, hogy lépteik alatt valósággal diibörgött a föld. A zászlóalj után vonult a gép­puskás század. Apró, mokány, hegyi lo­vak vitték a hátukon a géppuskákat, a szerelvényeket és az ütemes, vérpezs­dítő zenére táncoltak a lovacskák. Elvonulásuk után a mellettem álló két terézvárosi siheder, akik alakjuk és hátuk görbeségénél fogva nagyon is reászolgálnának egy kis katonai test- egyenészetre, megjegyzést tettek: — Nem jó volt a disz menet; mert a lovak nem léptek egy­szerre Ez aztán már közönséges rossz­májúság. _______________________ Szász A lbert oks. mérnök út, vasút, csatorna és magasépítési vállalkozó Budapest, II., Mar|it-körul 43 Telefon : 51—4—06. VI0NAIJ BAFAEIIO trODZÖRÜ BUDAPEST TELETÖM • AUTOMATA Mt—OL Beretvás pasztilla fejfájás ellen Városházi notesz MAGAS OLASZ KITÜNTETÉST hágták S ip ő c z polgármester és Liber alvóig ár mester: Az olasz király a koronarend parancsnoki keresztjével tüntette ki mindkettő­jüket. C olonna herceg, Itália budavesti követe meleghangú levél kíséretében küldte át csütörtökön délelőtt a két kitüntetést a város­házára, szerencsekivánatait fejezve ki a valóban értékes kitüntetéshez. A törvényhatósági bizottság szerda délutáni közgyűlésén már számosán gratuláltak Sipőcznek és Libernek kitüntetésükhöz. A polgármester és első helyettese a magas olasz kitün­tetési jutalmul kapták azokért az értékes baráti szolgálatokért, ame­lyeket Olaszországgal szemben Bu­dapest mindenkor kifejtett, és azért a bensőséges érzelemért, amellyel a sokat szenvedett magyar nemzet a dicső olasz néppel szemben visel­tetik. Ugyanezt a kitüntetést kap­ták Ripka nyug. főpolgármester és L ob may er nyug. tanácsnok is. Az olasz koronarend parancsnoki keresztje a mi másodosztályú érdem keresztünknek felel m e g. Az arany-zománcos keresztet a nyakon viselik, széles selyem- szalagon. % MÁJUS VIRÁGAIVAL VÁRAT­LANUL kivirult a városháza is, felébredtek téli álmukból a bolt­íves folyósók, hivatalokban, bizott­sági és közgyűlési üléstermekben lendületesebb munka folyik, mint valaha! Egymást érik a törvényha­tósági tanácsülések és közgyűlé­sek, élő cáfolatául annak a szo­ciáldemokrata, panasznak, amely rendkívüli közgyűlés kérésében is nyilvánult, hogy az autonómia szerveit nem foglalkoztatják eléggé, áll és tesped minden a vá­rosházán. Azt is megállapíthatjuk, még pe­dig a legnagyobb dicséret hangján, hogy feltűnően nagy az ér­deklődés a tisztelt városatyák részéről a közgyűlést illetően. Zsú­foltak a padsorok, az embereket ér­deklik a szónoklatok, — még Nagy Lajosnak is akkora hall­gató közönsége volt legutóbb, mint sohasem azelőtt. A büffékben a késő esti órákba hajló közgyűlése­ken nagy becsülete van a prágai módra pácolt csülöknek, a bi­zottsági tag urak ■— még az üzem- ellenesek is — nem átallanak egy- egy jófajta csülköt becsomagol­tál ni, hogy ezen a kellemes módon érezzék az otthonvalók a családfő tekintélyes pozícióját a fővárost és annak üzemeit illetően... Hét óra tájban, amikor odabent a köz­gyűlési tárgyak félórás és három- negyedórás távszónokaira kerül sor, bizony alig lehet kapni helyet a fehér-abroszos asztaloknál. Örvendetes megállapítás, hogy a polgármester azon szigorú rende­leté, amellyel az ott el nem fog­lalt tisztviselők bejövetelét a köz­gyűlési termekbe megtiltotta, hasz­nált. Most már csak azok a tiszt­viselők jönnek be a közgyűlésre, akiket referensi vagy egyéb hivatalos elfoglaltságuk arra kényszerű. Aminek most, a választások és kinevezé­sek ide j é n, különös jelentősége van! * FÉNYES KÜLSŐSÉGEK KÖ­ZÖTT FOLYT LE szombaton dél­ben a belvárosi féplébánia temp­lomban Schindler Pál dr. és Ili hmer Éva esküvője. A ragyo­góan kivilágított főhajó padsorai­ban ott volt az egész városháza, el­sősorban az elnöki ügyosztály, do- roghi Far kas Ákos dr. vezetésé­vel, lévén az újdonsült férj az el­nöki ügyosztály kötelékében. Ott láttuk a régiek közül Buzáth Jánost, Bérezel Jenőt, V é g h Jánost és sokan másokat. A szentélyben foglalt helyet özv. S i p ő c z Lászlóné, fiai társaságá­ban. Az őszhaju nagyasszony lát­ható meghatottsággal fogadta a gratulációkat egyetlen unokája nő- siilése alkalmával. A szép fiatal menyasszony hosszú aszályos ru­hában járult az oltár elé, a vőle­gény elegáns zsakettben. Az eske- tési szertartást B ednárz Róbert apátplébános végezte, aki fenkölt beszédet intézett az ifjú párhoz. Az esküvőt s z ü kkör ü családi ebéd követte. * TABÓDY TIBOR LEMONDÁ­SÁVAL az Erzsébetvárosban Mun­kács y Gyula, P á s zt i János le- köszöntésével pedig a Józsefváros­ban W enczel Árpád, dr. lett a törvényhatósági bizottság tagja. Úgy Munkácsy, mint Wenczel az elmúlt ciklusban már tagjai voltak a törvényhatósági bizottságnak. Munkács y Gyula hat v an­két esztendős, lakatosmester volt, most tűzhely gyáros, akinek üzeme több mint három évtizede áll fent. Az 1904. évi országos pályázaton ötvennégy pályázó közül a kor­mány által a legjobb tűzhelyre ki­tűzött első pályadijat nyerte el. Gyárából azonban már évek óta ki lépett, azt fiai vezetik, komoly és megalapozott szaktudással. A külső Erzsébetváros keresztény társa­dalmi és politikai mozgalmaiban évtizedek óta részt vesz, a Buda­pesti Kisipari Hitelintézetnek ala­pítása óta igazgatósági és végre­hajtó-bizottsági tagja. Munkácsy Gyulával az iparos-társadalomnak egy k om oly és értékes tagja kerül vissza a törvényhatósági bi­zottságba. W enczel Árpád, a Józsefváros uj bizottsági tagja, most hatvan esztendős. Régi jogász famíliából származik, nagyapja egyetemi jog­tanár, édesapja kúriai bíró volt. Kiváló jogász ő maga is: egyik alapítója és évek óta ügyvezető al- elnöke a bűnügyi védők egyesüle­tének, tagja a Kúria Ügyvédi Ta­nácsának, tb. tiszti főügyésze Pest­vármegyének, jogtanácsosa a svéd konzulátusnak. A legutóbbi ciklus­ban az Ügyvédi Kamara képviselő­jeként került a, törvényhatósági bi­zottságba, ahol a Keresztény Köz­ségi Párt kötelékében fejteti ki ér­tékes tevékenységet. Tevékeny részt vesz a, Józsefváros társadalmi moz­galmaiban, továbbá a katolikus in­tézmények működésének irányítá­sában: ebbeli érdemei elismeréséül a Pro Ecclesia et Pontifice pápai diszkereszttel és a. pápai kamarás- sággal tüntették ki. Az ő visszaté­rése nagy és határozott nye­resége a keresztény várospoliti­kának. * A BÉCSI ABLAKPUCOLÓT, aki a főváros bécsi irodájának kiraka­tát annyiszor tisztította, hogy g vé­gén maga is kiváncsi volt Buda­pestre, és az egyik társas utazás alkalmával lerándult ide, most Jo­sef Zimmer mann követte, aki foglalkozását illetően Glaserge- hilf e; magyarra lefordítva: ő rendezi és takarítja a bécsi iroda

Next

/
Thumbnails
Contents