Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-20 / 20. szám
6 TTJKTmAPEXT 1933 május 20. A száguldó reménytelenség Naponta kétezer pengőt űzet rá a főváros az autóbusz-közlekedés gyönyörűségeire — Az Uj Budapest tudósítójától. — 1932. julius lió elsején, amikor a Beszkárt az Autóbuszüzemet üzem- kezelésbe átvette, a polgármester ismeretes rendeletének az volt a célja, hogy a közlekedési üzemek egyesítésére megtörténjen az első lépés. Annak idején éppen az Uj Budapest hasábjain illetékes tényezők részéről nyilatkozat hangzott el, hogy az autóbuszt illetően a Beszkárt egyelőre a megfigyelés álláspontjára fog helyezkedni és a tapasztalatból fogja azután a Beszkárt vezetősége leszűrni azokat az intézkedéseket, amelyek a közönség érdekében a közlekedés egységesítése terén szükségeseknek fognak mutatkozni. Arra vonatkozóan is történtek ígéretek, hogy az autóbusznak üzemkezelésbe vételével kapcsolatosan olyan közlekedési politikát kell inaugurálni, amely százszázalékosan közérdek és nem speciálisan üzemi érdek, de mindenesetre igyekezni kell azon, hogy a két üzem addigi áldatlan konkurenciája megszűnjön és az Autóbuszüzem deficitjének eltüntetésével ne közpénzekből kelljen milliókat áldozni a száguldó deficitre. Nos, a száguldó deficit azóta száguldó reménytelenséggé változott, amint az az üzem elmúlt esztendei zárszámadásából kiderül. Aminthogy a megígért egységesítés, illetőleg beolvasztás dolgában semmi a világon nem történt a múlt év julius elseje óta, ha csak azon nagy- fontosságú eseményt nem említjük, hogy a Beszkárt és az Autóbuszüzem kalauzait kölcsönösen áthe- lyezgetik: vajmi kevés kilátás van arra, hogy a deficitet cipelő kék bárkák a közeljövőben a fővárosi közlekedés hasznothajtó tényezőivé váljanak. Nem rekriminálunk, békében hagyjuk az üzem régi vezetőségét és igazgatóságát, de megállapítjuk: mióta a Beszkárt átvette az Autóbuszüzemet, még nagyobb lett a deficit, még nagyobb lett az önköltségi ár kilométerenként, szóval az átvétel után a főváros szempontjából ahelyett, hogy javult volna, jelentékenyen rosz- szabbodott a helyzet. Az elmúlt évi zárszámadás szerint személyi kiadásokra 262.969 pengő, dologi kiadásokra (amelyből 823.763 pengő a 13,538.105 pengő beruházott kölcsöntőke kamata), 7,440.794 pengő ment el. Az elmúlt esztendőben az Autóbuszüzem deficitje 1, 315.881 pengő volt, vagyis átlagosan kétezer pengőt fizet rá a főváros arra, a kétesértékü dicsőségre, hogy utcáin autóbuszok is szállítják az utazó közönséget. Az elmúlt évben az előző évi 6,354.576 kocsikilométerrel szemben, 5,803.888 hasznos kocsikilométert teljesített az üzem, a szállított utasok száma az 1931. évi 22.714.494-ről 22,004.902-re csökkent, tehát a csökkenés 3.12 százalék. Az üzem járműállománya százharminc autóbusz, tizenhárom szerkocsi és teherkocsi, két motorkerékpár és egy személykocsi. Az üzem által fogyasztott anyagok értéke 1932- ben 1,980.301 pengőt tett ki, szemben az 1931. évi 2,578.443 pengővel. Az üzem személyzete az év végén 1032 fő volt az 1931. év végén jelentkező 1018 fővel szemben. Egy kocsi- kilométer önköltsége az 1931. évi 124.66 fillérről 132.73 fillérre emelkedett, ami laikus szemmel is nézve, olyan horribilis összeg, amely a legszigorúbb vizsgálat azonnali megindítását követeli. Megdöbbentő számokat látunk az üzem vagyonmérlegében. Mint az elmúlt esztendőkben több cikkben kefejtettük, az Autóbuszüzem teljes egészében az adósságok bázisán alapul úgy a beruházó kölcsöntőke, mint a hitelezők számláját illetően. 13,538.105 pengőre rúg e pillanatban az üzembe ruházott tőke, ezzel szemben az értékosökkentési tartalékalap mindössze 2,172.609 pengő, vagyis a rövid élettartamú kocsik értékcsökkentési tartalékját nem az újítási lehetőségnek megfelelő összegekkel, hanem annál jóval alacsonyabban dotálják. De nézzük a hitelezők számláját, melynek tételeiben a leg-pregnánsabiban szemlélhető az üzem omlatag pénzügyi struktúrája! A múlt esztendő utolsó napján az üzem összes folyó tartozása 1,697.096 pengőre rúgott, 117.160 pengővel többre, mint az előző esztendőben. öregségi és rokkantsági dijak után 360.681 pengővel tartozik az Autóbuszüzem, a községi háztartás kamatkövetelése a beruházó kölcsön után 823.763 pengő, a Társadalombiztosító ^ Intézetnek 8865 pengővel, a Beszkártnak 23.668 pengővel, kisebb számlák után pedig 396.872 pengővel vannák megterhelve az Autóbuszüzem könyvei. Jellemző a tehetetlen pénzügyi üzemvitelre, hogy ezzel szemben viszont az 1930. és 1931. évi hiányokból 1,586.283 pengőt még mindig nem térített meg a központi igazgatás az üzemnek, amely igy — talán jobb szándéka ellenére — kénytelen adósságokba verni magát. Minden vonatkozásban szánalmasan reménytelen az Autóbuszüzem helyzete és kilátástalan a jövője is. Az egyetlen biztató sugár az a kísérleti munka, amelyet a műszaki osztály az üzemgazdaságosság fokozása érdekében az elmúlt esze- tendőben folytatott. A Diesel-motorok bevezetésére irányuló kísérletek eredményeiből kiderült, hogy ha az üzem tulajdonában levő száztíz Benz-Mercedes autóbuszt kivétel nélkül Diesel-motorokkal szereltetnék fel, úgy a Diesel-motorok kisebb fajlagos fogyasztása, illetve a nyersanyag és motalkó fogyasztása révén mutatkozó évente többszázezer pengő értékű üzemanyagmegtakar itás lenne elérhető, még a motorcserékre fordított tőke megfelelő amortizációjának figyelembevételével is, az eddig volt fogyasztás értékével szemben. Kérdés azonban, hogy a fővárosi gázgyár által felállított benzolgyártó üzem termékeit felhasználni készülő nyersolajmotorok nem lesznek-e annyira bűzösek, hogy azokat majd rövidesen ki kell vonni a forgalomból. Nem állanak megfelelő statisztikai adatok rendelkezésünkre, hogy a budapesti Autóbuszüzem és pénzügyi adatait a külföldi nagyvárosok autóbuszközlekedésével összehasonlítsuk. A Beszkártnak van valamiféle statisztikai osztálya, szeretnék ennek az osztálynak a megfelelő összehasonlító táblázatait látni! Bizonyos azonban, hogy az üzemnek mai adoptált állapotában is mélyreható szerkezeti hibái vannak, amelyeket ki kell küszöbölni, még pedig a legsürgősebben, mert a 133 filléres kilométerenkénti önköltségi ár napi kétezerpengős deficitjét valóban nem bírja megfizetni a főváros sovány pénztárcája! Bednárz Róbert a tanügyi állások betöltéséről A Keresztén; Községi Párt tanügyi bizottságának központi tanácsülése — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Keresztény Községi Párt tanügyi bizottságának központi tanácsa az ösz- szes kerületi vezetők bevonásával ülést tartott. Az élénk érdeklődés mellett lefolyt ülésen minden aktuális kérdést behatóan megtárgyaltak. Bednárz Róbert prelátus elnöki megnyitójában vázolta azon nagyarányú tevékenységet, melyet a Keresztény Községi Párt a tanügy érdekében kifejtett az utóbbi tiz esztendő alatt. A múlt eredményei és viharai azonban nem jelentik azt, hogy nyugvóponthoz értünk. Most is a párt vezérével egyetemben minden lehető alkalmat megragadunk, hogy a tanügyi tisztikar jogos igényeit kielégítsük. Legutóbb elhatároztuk, hogy a Segítő- alapnál az állások betöltésekor a tanügyi tisztikar is részese lehessen a vezetésnek. Sikerült meggyökereztetni azt a gondolatot is, hogy amint egy tanügyi állás megüresedik, azt azonnal be kell tölteni. Erélyesen szorgalmazza a párt az ideiglenesitéseket, ami befejezett tény, csak a pénzügyi fedezet előteremtéséről kell gondoskodni. A kinevezéseket és választásokat is megsürgetik. A tanítók gyermekeinek az elhelyezését is szivén viseli a vezetőség. Legfőbb gondunk, hogy az ország szivében a közoktatás az ősi hagyományok alapján keresztény nemzeti szellemű maradjon. A nagy tetszéssel és tapssal fogadott elnöki megnyitó után Urbányi C. József tartott beszámolót: — A bizottság az elmúlt esztendő folyamán — mondotta — különösen nagy tevékenységet fejtett ki a revízió érdekéb en, mert jól tudjuk, hogy ennek a kérdésnek TUNGSRAM MEGBÍZHATÓ', JO' KOH\ GYULA KEFE* ECSETGYÁROS Aranykoaioroa mester GYÁR: VTL, RÓZSA-U.20 Telefon« József 302—AB megoldása egyik legfontosabb feladat. Ezzel az ifjúságunk elhelyezkedésének problémája is megoldást nyerne. Revíziós gyűlésünkön S z e n d y Károly dr. tanügyi tanácsnok is részt vett. Határozatainkat közöltük a vallás- és köz- oktatásügyi miniszterrel, aki terjedelmes választ adott és kérte további munkálkodásunkat ezirányban. Felterjesztést intéztünk még a külföldi tankönyvekben található rágalmakról a Revíziós Ligához, a Magyar Nemzeti Szövetséghez és a Társadalmi Egyesületek Szövetségéhez. Revíziós vacsorát is tartottunk, melyen mintegy 300 tagtársunk vett részt, ahol Pethő Sándor dr., a „Magyarság“ főmunkatársa tartott előadást. — Kerületi tanügyi bizottságaink utján foglalkoztunk az uj elemi iskolai helyi tantervvel s általános véleményként kialakult az a nézet, hogy különösen az ország szivének, a fővárosnak tantervében kell aláhu- zottan hangsúlyozni a magyar nemzeti, valláserkölcsi oktatás és nevelés szükségességét. Azonkívül igen érdekes pedagógiai, didaktikai előadások hangzottak el. Legutóbb Ernszt Sándor volt vallás- és közoktatásügyi miniszter nagyszabású kultúrpolitikai előadásban kijelölte a keresztény pedagógia irányait. — A bizottság nem feledkezett meg a tanügyi tisztikar vitális érdekeiről sem. Átiratot intéztünk a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a tanítók gyermekei érdekében. A vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratában magáévá tette kérésünket és meggyőződést szereztünk róla, hogy kérésünk nem volt a pusztába kiáltó szó. Ezen kérésünket Írásban benyújtottuk a keresztény párt vezéréhez, W o 1 f f Károlyhoz is. A nyug- dijkérdés törvényhozási utón való rendezésének elh,alasz- t á s á t kértük, amikor nyugodtabb idők lesznek. Jelenleg legfeljebb rendeleti utón lehetne intézkedni. — Tekintettel arra, hogy a diplomás tanárok, tanítók százai vannak állás nélkül, az a kívánság merült fel, hogy minden az iskolával kapcsolatos állást tanítókkal töltsenek be, mint az iskola- és gondozónővéri, az étkeztetési felügyelői, az iskolai nyilvántartói állásokat. — Állandóan szorgalmazta a Keresztény Községi Párt a helyettesek ügyének rendezését. Ezt sikerül némileg rendezni 80 uj ideiglenes állás szervezésével. A kinevezések sűrűbb tartásával egész sorát nyitjuk meg az előírnia d á s n a k. Oda fogunk hatni, hogy a fővárosi helyettes tanítók, akik nyáron nincsenek elfoglalva, nyaral- tatással vagy a napközi otthonban, mint az államiak havi 80 pengőt kapjanak. —- A sikeres munkáért elsősorban is az elismerés zászlaját meghajtja a tanügyi tisztikar Bednárz Róbert prelátus, elnök előtt, aki szívós kitartással, fáradhatatlan buzgalommal és hazafias önzetlenséggel dolgozik a székesfőváros oktatásügyének fejlesztéséért és a tanügyi tisztikar érdekeiért. A tanítóság ezért fokozott lelkesedéssel és buzgalommal törekszik arra, hogy a kerületi szervezeteket úgy építse ki, hogy azok teljes aktivitással működjenek. Az újabb célkitűzésekről és a kerületi szervezetek munkájának kérdéséhez hozzászóltak : Fallenbüchel Tivadar* Párkányi Norbert, Vándor y Dezső, dr. Sc h aller Sándorné, D r é- g e 1 y Dezső, Huszti József, R e i s c h I Rew Sándor, J ó z s a Rezső, Lenkei Lehel, Samay Ödön, vitéz öry Gyu- láné, Puskás Sándor és ölveczky Pál. Végül nagy lelkesedés mellett elhatározta a tanügyi bizottság, hogy junius elején Wolff Károly tiszteletére vacsorát rendez, hogy kifejezhesse háláját, szeretetét és ragaszkodását a Vezér iránt. Bednárz Róbert prelátus-elnök lelkes buzdító szavakkal bezárta a bizottság központi tanácsának ülését.
