Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-04-09 / 14. szám
IX. évfolyam 14. szám Budapest, 1932 április 9 UJ BUDAPEST-ek.íóvárosi Nyilvános Könyvtá hruiOSPOUTIKAJ Előfizetési árak: Egész évre .......... 30 pengA Fél évre .............................................................15 pengő Eg yes széna éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOB V ANDOR DR I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszémla : 30013 A polgármester előterjesztőt tesz a BESZHÁRI részvénytársaság! formájának megszüntetésére Pefrovácz Gyula a három monopolisztihus nagyüzem legfelsőbb igazgatásánál« és kereskedelmi szolgálatának egyesítése mellett loglal állást — Előtérben a fürdő-üzemek egyesítése és rövidesén sor kerül a Vásárpénztárnak a Községi Takarékba valö beolvasztására is A jóváhagyó leirat A belügyminiszternek a főváros ezévi költségvetését jóváhagyó rendeleté az első, amely nem az íróasztal mellett készült, azzal a nem is titkolt céllal, hogy kioktassa és rendre tanítsa a főváros közönségét. Az ezévi belügyminiszteri jóváhagyás az országgyűlés által kiküldött harminchármas bizottság hatos takarékossági bizottságának heteken át tartó vizsgálódása és tárgyalása nyomán a valóságos élet gyakorlati követelményeit sorakoztatja fel: hangja. elvei, pénzügyi szemlélete előtt készségesen hajtjuk meg az elismerés zászlaját, figyelmeztetéseit elfogadjuk és megszívleljük, biztosak lévén arról, hogy azokat nem a bürokrácia és a kákán mindenáron csomót való keresés, hanem a főváros közönségének igazi szeretete szülte. Tehetjük ezt annál is inkább, mert azok a posztulátumok, amelyeket a belügyminiszter a szóban)'orgó leiratban felál itt, régi követelései a Keresztény Községi Pártnak. A ro- koncélu és hasonló természetű üzemek közös igazgatás alá való helyezése, amit az üzemeket illetően elsősorban követel a polgármester, sokszor hangoztatott kívánsága a városi keresztény politikának és Petrov ácz Gyula épen az U j Budapest mai számában mondja el, hogy most, amikor személyi szempontok nem, teszik annyira kényessé a kérdést, itt az ideje a három monopolisztikus nagyüzem összevonásának! A miniszter azon megállapítása. hogy az üzemeknél túl vannak fizetve egyes tisztviselők, szintén nem uj a Keresztény Községi Párt előtt, amelynek részéről először hangoztatták az üzemi fizetések arányosításának szükségességét és vitték keresztül a mamutfizetések leszállítását. Van a belügyminiszter leiratának egy pontja, amelynek, ha az százszázalékosan megfelel is a valóság nah, eleget' tenni e pillanatban nem tud a főváros. A miniszter sokalja a tisztviselői személyzetet, amelyből a végleges tiszti személyzet létszáma 221S, az ideiglenes hivatalnokoké 1242, az altiszteké 2321. Sokalja a miniszter az üzemi tisztviselők számát is, sürgősnek tartja az ügyvitel egyszerűsítését, az alkalmazottak munkaidejének és munkaerejének jobb kihasználását. Igaza van a miniszternek, úgy az alkalmazotti létszám nagyságát, mint az alkalmazottak munkaerejének kihasználását illetően, de kétségtelen, hogy a munkaerő kihasználására a hivatali idő szigorú betartása, és a munkáisság állandó ellenőrzése folytán minden lehető intézkedés megtörténik, az alkalmazottak nagy létszámáért vedig nem a belügyminiszter, hanem Trianon felelős. Egyre súlyosbodó gazdasági helyzetünk volt az oka annak, /?o<7?/ uj és uj tömegek ostromolták elhelyezkedés céljából a városháza kapuit, sokan be is jutottak — de még többen kivülrekedtek. Ha azonban a minisztériumok és általában az államhivatalok portáján nézünk körül, ott sem találunk e tekintetben jobb állapotokat. Szó sincs azonban arról, hogy ezek az apró ellentétek a f őváros és a minisztérium között ne lennének elimi- nádhatók annál is inkább, mert a leirat a maga nyugodt objektivitásával egy uj barátságos együttműködés lehetőségének veti meg remélhetőleg szilárd és tartós alapjait. Amire pedig úgy a fővárosnak, mint a kormányzatnak szüksége van. — Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi üzemi problémák megoldásának az előkészitése most már ■gyorsabb tempóban halad előre. Az üzemi szakbizottság letárgyalta az Élelmiszerüzem gazdálkodására vonatkozó anyagot, közben az üzemi ügyosztály összegyűjtötte a Kenyérgyárra, a Bitumenező telepre, a Házinyomdára, a Gyógyszerüzemre és Műszerüzemre vonatkozó adatokat is, úgyhogy egészen rövid idő alatt sor kerül az összes üzemek működésének felülvizsgálására és e vizsgálatok alapján a végleges döntésre. A tárgyalások során felmerült az a gondolat, hogy az üzemi problémák megoldásával kapcsolatosan elő kell készíteni a három monopolisztikus nagyüzem központi igazgatásának az egyesítését is, amitől nagymérvű megtakarításokat várnak szakkörökben. Az Uj Budapest munkatársa beszélt ezekről a kérdésekről a Keresztény Községi Párt legkitűnőbb közgazdasági szakértőjével, Petrovácz Gyula országgyűlési képviselővel, akinél mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy helyesli-e a három nagyüzem centralizálását és arra is megkértük, hogy ismertesse a maga és pártjának, a Keresztény Községi Pártnak a felfogását a különböző üzemi tárgyalások során felmerült problémákról. Petrovőcz ßyuiä a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A három monopolisztikus nagyüzem központi igazgatásának az egyesítését helyeslem. Az időt is alkalmasnak tartom a centralizálási tervek végrehajtására. Megköny- nyiti ugyanis az egyesités munkáját az a körülmény, hogy a Gázművek és az Elektromosmüvek, tehát a három nagyüzem közül két nagyüzem vezérigazgatói állása betöltetlen. A Vízművek vezérigazgatójának viszont nincsen olyan súlyos szerződése, amelyet ne lehetne a centralizálás esetében megfelelőképpen módosítani. Megvan tehát a lehetőség arra, hogy a három nagyüzem közös igazgatás alá vonassék. A legtöbb nehézséget mindig a személyi szempontok szokták okozni, most ilyen személyes természetű szempontok nincsenek, éppen ezért nem szabad elszalasztani az alkalmat az egyesítési tervek végrehajtására. Az egyesítésre mindenképpen szükség van és pedig azért, mert a centralizálásból a főváros háztartására nézve, sőt magukra az üzemekre nézve is nagy előnyök származnak. A legelső előny az, hogy nem kell három nagyfizetésü vezérigazgatói állást fenntartani, hanem elég lesz egy központi vezérigazgató. További előny származik abból, hogy a három üzemet közös elgondolás szerint fogják vezetni és így bizonyos szervezetbeli közösség jön létre, amely nagy megtakarításokat tesz majd lehetővé. A három monopolisztikus nagyüzem központi igazgatásának centralizálása esetében közössé lehetne tenni az anyag- beszerzést, egyesíteni lehet az azonos természetű adminisztratív tényezőket, igen sok munkaerőt lehetne i/teg takarítani a közönséggel érintkező személyzetnél s mindezeken felül több azonos feladatot teljesítő ügyosztályt lehetne összevonni. Az egyesités természetesen nem vonatkoznék az üzemtechnikai lebonyolításra, hanem csupán a kereskedelmi szolgálatra. Megkönnyíti az egyesítési tervek végrehajtását az a körülmény is, hogy a költség- vetés tárgyalása alkalmával minden párt egyetértett abban, hogy az egyesítést nem szabad a közlekedési vállalatokra korlátozni, hanem mindazokat az üzemeket össze kell vonni, amelyek rokontermészetüek. — Elgondolásomat ismertettem a főváros tanácsának csütörtöki ülésén és hangsúlyoztam, hogy ezeknek az egyesítési terveknek a végrehajtására most van a legkedvezőbb alkalom. Meggyőződésem, hogy a monopolisztikus nagyüzemek centralizálása nem fog különösebb nehézségekbe ütközni. Minden üzem természetszerűleg önálló marad, üzemtechnikai vonatkozásban, vagyis a gyártási szolgálat tekintetében minden üzem meg is őrzi önállóságát. Csupán a kereskedelmi szolgálat válik közössé, viszont itt igen sok megtakarítást lehetne elérni, sőt ezenfelül a közönség kényelmét is jobban lehetne szolgálni. A beszélgetés további során érdeklődtünk a közlekedési vállalatok egyesítése iránt is és felemlítettük azt a feltűnő késedelmet, amely ezen a téren mutatkozik. Petrovácz Gyula ezeket felelte: — A közlekedési vállalatok egyesítésének egyetlen nehézsége — annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a Beszkárt részvénytársasági formáját megtartsa-e, vagy sem. Igen élénk vita tárgya ez a kérdés. Én úgy tudom, hogy a polgármester a részvénytársasági forma megszüntetése mellett van, a tanács többsége is ezt a felfogást vallja és pedig azon az alapon, hogy a részvénytársasági forma lehetővé teszi a Beszkártnak a fővárosi autonómia területéről való eltávolodását. A részvénytársasági formához nehéz annyira hozzáférni, amint ezt a főváros közönségének az érdekei megkívánnák. Úgy tudom, hogy már a legközelebbi jövőben eldől ez a kérdés, amennyiben a polgármester ur előterjesztést fog tenni a Beszkárt részvénytársasági formájának a megszüntetésére. A tanács az előterjesztés alapján rövidesen dönthet, e döntés után napok alatt végre lehet hajtani az egyesítést. — Én a magam részéről aktuálisnak tartanám a a fürdőüzemek egyesítését is — folytatta Petrovácz Gyula. Itt sincs tulajdonképpen másra szükség, mint egy elhatározó lépésre. Úgy tudom, hogy a fürdőüzemek egyesítése tekintetében bizonyos személyi komplikációk okoznak késedelmet. Ezeket a személyi szempontokat azonban ki lehetne küszöbölni, mert elvégre mégis csak a főváros közönségének az érdeke, vagyis a közérdek lehet egyedül irányadó szempont. Már pedig úgy üzemtechnikai, mint kereskedelmi szolgálati, valamint kényelmi szempontból is az egyesítést kell sürgetnünk. Kincs semmi olyan ok, amely a fürdőüzemek egyesítését hátráltathatná. Mindenesetre az illetékes ügyosztálynak, a városgazdasági ügyosztálynak volna a feladata, hog-y ezt a kérdést erőteljesebb tempóban kezelje és kezdeményező lépéseket tegyen az egyesités iránt. A fürdők egyesítése is nagy megtakarításokat eredményezne. — Ugyanez a véleményem — folytatta Petrovácz Gyula — a Községi Takarékpénztár és a Vásárpénztár egyesítéséről, helyesebben a Vásárpénztárnak a Községi Takarékpénztárba való beolvasztásáról. A törvényhatósági tanács már határozatot is hozott a Vásárpénztár önállóságának megszüntetése iránt és ugyanakkor elhatározta, hogy a Vásárpénztárt be kell olvasztani a Községi Takarék- pénztárba, amely külön, úgynevezett Vásárpénztár-osztály keretében bonyolítaná le azokat a feladatokat, amelyeket eddig a Vásárpénztár szolgált. A beolvasztást az a körülmény késlelteti, hogy a Vásárpénztár felszámolásának technikai nehézségei vannak. Ezeket a technikai nehézségeket kell elhárítani az útból és tudomásom szerint ebben az irányban már megtörténtek az előkészítő intézkedések.
