Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-02-13 / 6. szám

IX. évfolyam 6. szám Budapest, 1932 február 13 UJ BUDAPEST üK.r- T1 „ i-i-vanos Könyvtár, Bpest.IV,Gr.Károlyi u. 8. «!fc uonzeiesi Arak: Kfiísz évre ..................................................30 pengő FA I évre..............................................................13 pengő Egyes szám Ara 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : Ií O H Y ANDOR DE Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon; Auf. 828-23. Postatakarékp. chegueszAmla : 30913 m libcr alpolgármester Hősies harca a pesti nyomorral A népjóléti minisztérium februári egymillióját már megkapta a főváros — Március Sl-en feltetienai elbocsáftlák az összes szellemi sziiksegmunkásokat — A Városi színház konzorciuma, a szabályrendeletek átdolgozása és több aktuális probléma Fiatalság A Keresztény Községi Párt keddi értekezletén az energiának és az agilitásnak a várt életében eddig sajnosán nélkülözött jeleit láttuk feícsillámlani. Wolff Károly az if­júságnak a keresztény politikába való erősebb bekapcsolódása érde­kében szólott, a kérdés tanulmányo­zására mindjárt bizottságoti is küld­tek ki, melynek elnöke Krizs Ár­pád, a tettrekész és fiatal rókusi plébános lett. Felmerültek a, párt- értekezlet során azok a többi prob­lémák is, amelyek annyira velejárói mindennapi életünknek és minden problémához hozzászólott néhány friss hang, uj és bátor kezdeménye­zés. Örömmel látjuk, hogy szemben a bizottsági tagok idősebb évjára­taival, akik mindenesetre a r bölcs megfontolás és a dolgok mélyebb megítéléséhez szükséges higgadtsá­got képviselik, szerephez kezdenek jutni a fiatalok is, akiknek gyor­sabb elhatározási képessége na­gyobb átütő erőt jelent és jobban iiíik vajúdó korunkhoz, mint a lo­gikus, de mindenesetre hosszantartó öreges tépelődés. A keddi pártértekezleten tör­ténteken kívül különösebb aktuali­tást ezen sorainknak a Baross Szö­vetség vasárnapi közgyűlése ad, amelyen az egyesülés országos el­nökévé fogják választani Ilovszky Jánost, azt az Ilovszkyt, akinek tíz­esztendős városházi szereplése a cse­lekvések és alkotások sorozatos lán­colata. Érdekes megfigyelni, hogy már a beiktató közgyűlés formasá­gai is mennyire magukon viselik Ilovszky tettrekész energiájának bé­lyegét; a keresztény politika orszá­gos és városházi vonatkozásban nagy nevei szerepelnek máris a köz­gyűlésnek résztvevői között, olyan nevek, amelyek eddig nem voltak túlságosan közeli vonatkozásban a szövetséggel. Ez már tipikus llovszky-eredmény és bizonyosak vagyunk afelől is, hogy ő olyan uj éráját jelenti a Baross Szövetség törekvéseinek, amely érát epedve varja az agonizáló ipar és kereske­delem. Kétségtelen, hogy a városi poli­tikában szükség van arra a gyor­sabb és energikusabb ütemre, ame­lyet: csak a fiatalság tud képviselni. Szükség van a közgyűlési pártok célkitűzéseiben és a fővárosi bürók­ban egyaránt. A keddi pártértekez­leten azt is megállapították, hogy évente hány ezer fiatalember kerül ki a diplomagyárakból, akiknek jö­vője, elhelyezkedési lehetősége a fóvárosnál a tiltó belügyminiszteri rendelkezések folytán ma teljesen lehetetlen. Csak elismerést érdemel tehát az az akció, amely a belügy­miniszteri rendelkezés hatályon kí­vül való helyezését követeli, mert hiszen a közigazgatásban is szük­ség van a fiatal tehetségekre, fiatal munkaerőkre, az öregek felvál­tására. A történelem tanuságtétele sze­rint a béke, a fejlődés boldog esz­tendei mindig az öregeké, akiknek okos megfontoltsága alatt derűsen érik a vetés. Most azonban háború van, amikor egy csipetnyi fiatalos energia többet ér, mint egy hajó- rakomány bölcsesség. Most, amikor a fiatalság, a nem­zet viráiga, legválságosabb óráit éli, mindent meg kell tennie a fő­város guv er nement ális pártjainak, hogy azokat az értékeket, amelyeket a magyar ifjúság a politikai élet­ben és a városházi hivatalokban jelent, maradéktalanul átmentsük a jövendőnek! dz Uj Budapest tudósitójától ­A főváros vezetősége a nyomor enyhítése terén változatlan erővel folytatja eddigi tevékenységét. Az egész vonalon folytonosan újabb és újabb igények jelentkeznek, a fővá­ros azonban képtelen nagyobb áldo­zatokra, minthogy teljesítőképesség« kimerüléssel fenyeget. A főváros il­letékes szervei azonban, amelyek a nyomorenyhitő akciók tevékenysé­gét irányítják, még a teljesítőképes­séget meghaladó mértékben is igye­keznek előteremteni a szükséges esz­közöket, amelyekkel a jelentkező szociális igényeket legalább nagy­részben kielégíthetik. A főváros vezetősége és a kormány között még a, karácsonyi ünnepek előtt megállapodás jött létre, amelynek értelmében a kormány január, feb­ruár és március hónapokban havon­ként egymillió pengőt bocsát rendel­kezésre az inségakciók céljaira. A főváros vezetősége ezeknek a segé­lyeknek a felhasználásával arra tö­rekszik, hogy az inségakciókat vál­tozatlan keretek között tarthassa fenn. A legutóbbi napokban azonban valósággal uj ostromot indított az Ínségesek szaporodó tábora a kerü­leti elöljáróságok ellen, amelyek sor­ra azt a jelentést tették a főváros szociálpolitikai ügyosztályának és TÁber Endre alpolgármesternek, hogy a rendelkezésükre bocsátott ingyenebéd-jegyek és egyéb segélyek nem elegendők a jelentkező igények kielégítésére. A szociális helyzetnek erről a súlyosbodásáról és a fővá­rosra váró nehéz feladatokról be­szélgetést folytattunk Liber Endre alpolgármesterrel, aki előtt szó vé­tettünk más városházi kérdéseket is. lifter Entire alpolgármester a következőket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: — A főváros^ területén olyan nagy mértékben terjed a nyomor, amire még eddig talán sohasem volt példa. A főváros vezetősége ennek ellenére mindent elkövet, hogy az ínség eny­hítése terén a maga kötelességeit teljesíthesse. Nagy örömünkre szol­gál, hogy a, mai súlyos pénzügyi és költségvetési viszonyok között is tel­jesíthetjük feladatunkat. Éppen a legutóbbi napokban kaptuk meg az értesítést, a kormánytól, hogy a népjóléti minisztérium a postatakarékpénztár utján ki­utalta részünkre a február havi egymillió pengős hozzájárulást. Most 'vesszük fel a postatakarék­pénztártól csekk utján az egymillió pengőt, amivel február havára biz­tosíthatjuk az eddigi inségakciók folytatásának a lehetőségét. Leg­utóbb 48.000 ember kapott ingyen­ebédet Budapesten, ezt a létszámot most 52.000-re emeltük fel. Számítunk azonban arra, hogy ezt a létszámot is szaporítanunk kell, mert az elöl­járóságoktól kapott jelentések sze­rint az igények aggasztó mértékben emelkednek. Már eddig is szükség lett volna nagyobb ingyenebéd-lét- számra, az emelést azonban nem mertük végrehajtani mindaddig, amíg az egymillió pengőt a kor­mánytól meg nem kapjuk. Most, hogy a pénz rendelkezésünkre áll, megengedhetjük a létszámemelést. Természetesen csak kisebb emelés­ről lehet szó, mert az ingyenebéd- akeiónak nagyobbarányu kiszélesí­téséhez nem adhatunk hozzájárulást.- Az inségenyhitő-akciók között nagyobb jelentősége van a szellemi sziikségmunka-akciónak, amely ja­nuár 2-án kezdődött. Eredetileg csak ezer embert akartunk alkalmazni az ihségakció keretében, kénytelenek voltunk azonban a naponként roha­mosa« jelentkező újabb és újabb igények kielégítése céljából fel­emelni a létszámot majdnem a két­szeresére. Több, mint 1800 szellemi foglal­kozású állásnélküli kapott mun­kát. helyesebben segélyt a szel­lemi inségakeió keretében. Kezdetben úgy gondoltuk, hogy a szellemi szükségmunka-akció idő­tartamát öt hónapban állapítjuk meg, a létszám felemelése következ­tében az emelés fordított arányá­ban meg kell szűkítenünk az idő­tartamot. A szellemi szükségmunka-akció március 31-ig tart, vagyis min­den egyes szellemi szükségmun­kás háromszor fog nyolcvan— nyolcvan pengős segélyeket kapni. Március 31-én túl minden szellemi szükségmunkást el kell bocsátani. Szigorú rendeletet kapnak az összes fővárosi intézmények aziránt, hogy valamennyi szellemi szükség munká­sukat azonnal bocsássák el. A fő­város senkit sem tarthat vissza, mert nincs fedezet az illetmények folyósítására, de nem lehet vissza­tartani senkit azért sem, mert hi­szen szigorú kormányrendelet tiltja el a főváros vezetőségét egyetlen­egy ideiglenes jellegű tisztviselőnek a felvételétől is. Már most hangsú­lyoznom kell tehát, hogy egyetlen szellemi szükségmunkás sem szá­míthat foglalkoztatásának meghosz- szabbitására. Mindenki vegye tudo­másul, hogy március 31-én a segé­lyezési akció befejeződik, tovább senki sem kaphat a szellemi szük­ségmunka-akció keretében támoga­tást. A beszélgetés során megemlítet­tük Liber Endre alpolgármester előtt azt a konfliktust, amely a főváros tisztiorvosi kara és az OTI orvosok között támadt — kapcsolatban a 6000. M. E. rende­lettel. Ez az affér a főváros közigaz­gatási bizottságát is foglalkoztatta. Főként aziránt érdeklődtünk, hogy megtörténtek-e az összes szükséges intézkedések, amelyek a kórházak működésének a zavartalanságát van­nak hivatva biztosítani. Liber alpol­gármester a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Az OTI vezetőségével már meg is kezdtük azokat a tárgyalásokat, amelyeknek lefolytatásától a felme­rült bajok orvoslását remélhetjük. Az OTI vezetősége máris felfüggesz­tette azt az intézkedést, hogy nem utal be fertőző beteget a maga kór­házaiba., Annyi bizonyos, hogy a fő­város vezetőségét rendkívül súlyos helyzet elé állította a 6000. M. E. számú rendelet, amely az összes fer­tőző betegek ellátásának a költségeit a fővárosra hárította, Ennek a prob­lémának a rendezését kívánja a fő­város közigazgatási bizottsága, amely elhatározta, hogy felirattal fordul a kormányhoz a. rendelet vég­rehajtási utasításának mielőbbi sür­gős kibocsátása érdekében. Hangsú­lyozni kívánom, hogy magam is megsürgettem már illetékes helye­ken ennek a végrehajtási utasítás­nak a kiadását. Hangsúlyozni kívá­nom továbbá azt is, hogy a fővárosi kórházakban semmi­féle különösebb zavaró momen­tum még nem fordult elő és re>- mélniink lehet, hogy a kórházak továbbra is zavartalanul az ed­digi keretek között folytathat- - jak működésűket. Ebben a tekintetben teljesen meg­nyugtató kijelentéseket tehetek min­den irányban. Érdeklődtünk a beszélgetés során a Városi Színház sorsa iránt is. Bernardo Labriola ugyanis, akinek a főváros tanácsa a Városi Színházat bérbeadta, csak júniusban kezdi az előadásokat. Felmerül tehát a kérdés, hogy mi történik a Városi Színházzal, júniusig hátralévő hó­napok alatt. Liber Endre alpolgár­mester kérdésünkre a következőket felelte: — A Városi Színháznak a sze­mélyzete konzorciális alapon tovább játszik egészen júniusig. Köteleztük őket arra, hogy nívós előadásokat tartsanak és a megfelelő előadások megtartásáról felelősség terhe mel­lett gondoskodjanak. A felelősséget a Szinészszövetség és a Zenészszö­vetség egy-egy tagja viseli. Ameny- nyiben ez a konzorcium ezen az ala­pon eleget tud tenni a maga kötele­zettségeinek, úgy a főváros irányá­ban, mint a nagyközönség irányá­ban, nem emelünk akadályt az elő­adások megtartása elé. A főváros vezetősége azért helyezkedett erre az álláspontra, mert segítségére akar lenni úgy a művészi személyzetnek, mint a zenekari és a műszaki sze­mélyzetnek is, nehogy kenyér nélkül maradjanak. Liber alpolgármester közölte még az Új Budapest munkatársával, hogy a legutóbbi napokban újabb felszólítást kaptak az ügyosztály- vezetők a hatáskörükbe tartozó sza­bályrendeletek átdolgozására. Az uj fővárosi törvény előírja, hogy egy éven belül módosítani kell a fővá­rosi törvény rendelkezéseinek a fi-

Next

/
Thumbnails
Contents