Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-24 / 51-52. szám

1932 december 24. mmAPEsr ö Eszmék és célkitűzések Tiz esztendő az Uj Budapest életéből. U j Budapest épül a régi he­lyén, a háborús nélkülözések meg­viselték, a forradalmak megtépáz­ták, erkölcsileg és anyagilag tönkre­tették ezt a várost, mely annyira kedves mindannyiunknak. A tör­vényhatósági bizottság többségi pártja emberfeletti munkába kez­dett, mikor vállalta a restaurálás nagy munkáját, fővárosunk ke­resztény és nemzeti alap on való ^újjáépítését. Ebben a munkában hűséges f e g y v e r- t ár sai leszünk a Keresz­tény Községi Pártnak; a megcsufolt, letört, szétzüllött ma­gyar főváros ujjáteremtéséből kér komoly és becsületes részt az U j Budapest, melynek első számát most veszi kezébe az olvasó. Minden sorunkat a ke­resztény és nemzeti gon­dolat fogja irányítani, szi­lárd meggyőződésünk, hogy a ke­resztény és nemzeti gondolat az élet, a fejlődés egyetlen lehetősége Buda­pest számára. Az évezredek fergete­gesen kikristályosodott keresz­tény etikát, annak örökérvényű igazságait akarjuk érvényesíteni a fővárosi élet minden ágazatában, minden hivatalban, minden intéz­ményben, minden katedrán; a nem­zetrontó irányzatokkal szemben ren­díthetetlen őrei leszünk a nemzeti eszmének, melyet az őszi rózsás forradalomba szédült országban ép­pen a gerinctelen budapesti város­háza tagadott meg legelőször. Akármerre nézünk, a romlás és beállott szünet következtében ér­tünk el csak most a jubileumhoz), nem jelentett változást az Uj Buda­pest világnézetében, célkitűzésében a zászló iránt való hűségében. Ugyanazok vagyunk, akik az első percben voltunk és mindig ugyan­azok fogunk Isten segítségével ma­radni: a keresztény és magyar Bu­dapest fáklyatartói. Hogy munkán­kat jól végezzük-e, annak meg Íté­lése nem reánk tartozik, de az elveinkhez való tántoríthatat­lan ragaszkodás, a keresztény és nemzeti alaphoz, mint történelmi szükségszerűséghez való rendít­hetetlen hűség részünkről a po­litikai tisztesség és a lelkiismeret kérdése. __Lapozgatjuk az Uj Budapest el ső évfolyamát. Szemünkbe ötlik az első szám első cikke: az első vezércikk, amelynek min­den sora aktuális ina is, élő valóság, program és hitvallás, 1932 karácsonyán éppen úgy, mint 1921 januárjában. pusztulás szomorú képeit látjuk Csonkamagyar ország fővárosában. Napról-napra drágul az élelmiszer, a fűtés, a világítás, lerongyolódtak a közmüvek, rosszak az útburkola­tok, a közlekedési eszközök, tízezer és tízezer ember, nagyobbrészt tör- zsökös budapesti lakos, hajléktalan, a többi tisztviselő és munkáskategó­riákkal egyetemben éhezik és fázik az a tizenötezer budapesti család, melynek kenyérkeresője fővárosi al­kalmazott. A háborút vesztett ország kétségbeesett fővárosa nem a leg­kedvesebb kép azoknak, akik derűs­nek és boldognak akarják tudni a jövendőt: és mi mégis bátor b i- zás s al és er ős hittel hiszünk Budapest jövőjében, hisszük, hogy Budapest a keresztény és nem­zeti gondolat jegyében nagy, hatal­mas és megelégedett lesz! Ez a jövőbe vetett hivő bizalom akadályozza meg, hogy a jelen vi­gasztalan sötétségében kezünkből ki­hulljon a toll és késztet arra, hogy újságot indítsunk azok szá­mára, akik vigasz tatádnak a keresztény és magyar Bu­dapest gondolatában. Túl a napi politika gyarlóságain, lobogó tüzként világit előttünk ez a nagy és szent cél, és arra kérünk minden­kit, akit lelkesít a keresztény és ma­gyar Budapest ideálja, álljon mellénk és támogasson b en- n ü nket a f á. ki y at a rt ás n e- héz és hál á da ti a n rn u n k á já- b a n. Sipőcz polgármester első ciKKe az Uj Budapestben Az Uj Budapest célkitűzéseinél fogva már az első percben abban a szerencsében részesülhetett, hogy Sipőcz polgármester, a keresztény és nemzeti eszme avantgárdistája, cikkeivel és nyilatkozataival tisz­telte meg lapunkat. A polgármester első cikke az Uj Budapestben Buda­pest jövője cimet viseli magán és ebből a cikkből, amely annak idején nagy és méltó feltűnést keltett, kö­zöljük a következő ma is aktuális érdekes részleteket: A kormány jóakaratáról a fővárossal szemben ma is meg vagyunk győződve, de számos téren hiányzik a hatalom en­nek gyakorlati érvényesítésére. A kor­mány nem rendelkezik teljesen szaba­don az ország gazdasági értékei felett és hogy egyebet ne említsünk, a fő gaz­dasági ütőér, a Duna, idegen befolyás és ellenőrzés alatt áll. Hogy ez az ide­gen ingcrencia meddig terjeszti ki ha- tásköi’ét és hogy ez mennyiben fogja éppen a Duna mentén fekvő és annak tápláló erejére szoruló fővárost érin­teni, az szintén a jövő titka, sok egyéb gazdasági kérdéssel egyetemben. A belpolitikai helyzet szintén kiala­kulatlan. Csak azt tudjuk, hogy k i - r á 1 y s á g akarunk lenni, de min­den egyéb ezzel összefüggő alkot­mányjogi kérdés ki van kap­csolva a megvitatás köréből. Amint látjuk, csupa ismeretlen té­nyező, amivel a jövő kialakulásában számolnunk kell. Eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy jövő cselekvésünket nem tudjuk valamely sablonra alapítani, nem tudjuk adott menyiségekhez mérni, hanem szinte a képzelemre vagyunk u t a 1 v a, az adott viszo­nyok realitásának helyére az inspi­ráció lép. Eljutottunk ahhoz a pont­hoz, ahol már semmi más ne m segit, mint a fanatikus hit és az elszánt akarat. Nem szabad meginogni, hinni kell és erős akarattal dolgozni még akkor is, ha az eredmény a min­den oldalról támasztott nehézségek és akadályok miatt nem Í9 áll arány­ban a ráfordított munkával. Hinnünk kell, hogy a történelmi igaz­ságnak felderül a napja, hogy ami iga­zunkat is belátja a világ és ennek az időpontnak bekövetkeztéig megfeszített erővel, vállvetett munkával kell fenn­tartani a nemzetet és fővárost egy jobb jövő számára. Lehet, hogy azok, akik ma ebben az idegemésztő munkában résztvesznek, talán nem Is érik meg fáradozásunknak gyümölcsét, de ha be­csülettel és önzetlenül tartották fenn egy jobb jövő hitét, már ezzel Is nagy szolgálatot teljesítet­tek. Ez a nagy munka maga úgyszólván kizárólag azok vállain nyugszik, akik az ezeréves alapon a keresztény és nemzeti eszme segítségé­vel kívánják a jövőt megala­pítani. A munka súlyos, szinte em­berfeletti, de magas a pályabér is: a keresztény nemzeti alapon álló nagy Magyarországnak és dicső fővárosának újjá­építése. Olyan cél ez, amelyért nem lehet eleget áldozni! A Sipőcz: ciiiliefe A polgármester ezután is szívesen és gyakran keresi fel cikkeivel az Uj Budapestet. 1921 közepén jelenik meg egy értékes és máig is friss ve­zércikke Nagy-Budapestről. — Nagy- Budapest — Írja a polgármester — a másfélmilliós Budapest évtizedek óta ott szerepel a polgármesteri program-beszédekben, kormány-nyi­latkozatokban, csakúgy mint a Pest­hez csatlakozni kívánó városok és nagyközségek álmaiban és tervezge- téseiben. Nagy-Budapest eszméjének újabb apropót ad hazánk fájdalmas csonkasága, amikor teljes joggal me­rül fel a gondolat, hogy Csonka- Magyarország fővárosát a környező falvak odacsatolásával a béke Buda­pestjénél is nagyobbá és jelentősebbé tegyék. A csatlakozásnak leghango­sabb és legkitartóbb szószólói azon­ban természetszerűleg azok a közsé­gek, amelyek a főváros kötelékébe akarnak tartozni. Ezek a községek, amelyeknek gyors ütemben való alakulása magától értetődőleg is városren­dészeti kultúrát, de annál na­gyobb közterheket jelentett, fej­lődésüknek biztos és nyugodt mederben haladó és amellett ol­csó korszakát várják a Buda­pesthez való csatlakozástól. — Az én feladatom — folytatja lo­gikus okfejtését a polgármester — csak az lehet, hogy a főváros lakosságának és a fő­város adminisztrációjának szem­pontjából vizsgáljam a Nagy Budapest megvalósítására irá­nyuló törekvéseket. Ami azt az álláspontot illeti, hogy Nagy-Budapest megvalósítására Bu­dapest világvárosi nívójának meg­tartása céljából van szükség, az a megjegyzésem, hogy Budapest ma is Csonka-Magyarország egyheted ré­szét alkotja és igy semmi szükség nincs arra, hogy kicsivé csonkult or­szágunk vízfejű fővárosa a béke- M agyar ország fővárosánál nemcsak aránylagosan, hanem abszolút szám­ban kifejezve is nagyobb legyen. Az én véleményem szerint Nagy-Budapest megvalósítása MOktsKiZM stb. részére autóbuszok, utca­seprőgépek, tűzoltó- és lo­csoló-autók. Automobilok különleges célokra. Teher- automobilok. Utépitőgépek. Teudloff-Dittrich-féle arma­túrák, tűzoltósági szerek stb. kézi- es erőhaj tásu kutszi- vattyuk és kutfelszerelési alkatrészek, speciális szi­vattyúk, bor- és sav-szi­vattyúk stb. Ipari stabilmotorok, lokomo- bilok, mezőgazdasági- és utépitő gépek, traktorok, viz- hordó- és öntözőkocsik. Különféle hengerelt áruk, acél- es vasöntvények, keres­kedelmi öntvények, öntött vascsövek és karikás kályhák. JoiM-iále foiyíonsio Kályháink hazai szenekkel való fűtésre legalkalmasabbak. MfiBVOR KIS. ÁLLAMI USS-, ACÉL- ES öEPSVARAK Budapest, X., Kőbányai-ut 21. sz. TELEFON: JÓZSEF 460—29. Telefon s KEKT 4J. T esküvőkre, jL temetésekre, _ __—i,--------mumm klrén<dolősokm FUVAROKAT OLCSÓN VÁLLALUNK BUDAPEST, VIII., BÉRKOCSIS-UTCA 24. SZÁM Az első vezércikk — Az XJj Budapest tudósítójától — Tíz esztendő nagy idő az ember életében, de korszak egy újság- pá­lyafutásában. Tíz esztendő alatt emberek születnek, meghalnak, em­berek és hírlapok revízió alá veszik álláspontjukat, következetlenek ma­radnak önmag'ukhoz, megváltoznak. Nagyon kevesen vannak, politiku­sok és lapvállalatok egyaránt, akik ma pontosan ugyanazt az álláspon­tot foglalják el, mint tiz esztendő­vel azelőtt. Az Uj Budapest büszkén mond­hatja el magáról, hogy az alapí­tása óta eltelt tiz esztendő óta nem változott, az első számot, amely 1921 január 12-én került ki a nyomdából, ugyanaz a szel­lem lengi át, mint ezeket a hasá­bokat. amelyeket most forgat át az olvasó. A tiz esztendő (amely több is mint tiz esztendő, hiszen az Uj Bu­dapest első száma 1921. január 12- én látott napvilágot és csak a lap megjelenésében az idők folyamán

Next

/
Thumbnails
Contents