Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-11-19 / 46. szám
1932 november 19. (U BUDAPEST 5 elfoglalt állásfoglalás miatt kíitasz- trófális helyzetbe jutottak, látjuk, hogy ide szorul az egész vidék a mi kórházainkba, elfoglalják a helyeket úgy, hogy saját betegeinket nem tudjuk elhelyezni. És akkor még panaszkodik a vidékf Méltóztassék megnézni a fertőtlenítést és a betegszállítás kérdését, ezek mind a székesfőváros terhét képezik. Méltóztassék sorba nézni az ivóvíz, a világítás kérdését, majdnem az egész vidék a székesfőváros segítségét veszi igénybe. Hiszen csak a főváros tudja őket egészséges ivóvízzel ellátni. A székesfőváros sohasem volt szűkmarkú ezen kérdések tárgyalásánál, hanem mindig előzékenységgel tárgyalt és meg is oldott néhány ilyen petitumot. Tehát a vidéknek nincsen oka panaszra. (Helyeslés.) — Nézzük most az iskolákat. Hát az egész környék gyermekei vájjon nem a székesfőváros iskoláiba járnak1? A székesfőváros annyit költ a maga tanügyére, amennyit egyetlen egy tényező sem költ az országban az államon kívül, 40 millió pengő megterhelést vállalt a székesfőváros a tanügy terén, a legbőkezűbb, a legmodernebb módon és a pedagógia haladásának legeminensebb szem előtt tartásával. Iskolaügyünkkel példája vagyunk egész Európának. Idegenek jönnek ide, és csodálattal látják azokat az intézményeket, amelyek nálunk megvannak, de a külföldön még nincsenek meg. Ezt a vidék is élvezi. — Ha a közlekedés kérdését nézem, megvagyok győződve arról, hogy ha a közlekedésügynek ez a katasztrofális problémája, amely Zongorák pianínók, harmóniumok, új és keveset használt állapotban, mélyen leszállított árakon, minden tekintetben megbízható jótállás mellett. Javítások, hangolások szakszerűen vé geztetnek. Kedvező részletfizetés aranykoszorus mes éméi. R á kő czi-ut 19. félemelet. most aktuális, valamelyest enyhülni fog, akkor a villamosközlekedés fejlesztése csak úgy képzelhető, hogy bekapcsolja a maga körébe még jobban a perifériákat, a belterületen pedig predomináns lesz az autóbusz. (Úgy van! Úgy van!) Tehát akkor kétségkívül a villamosközlekedés a perifériák igényeit még jobban ki fogja elégiteni, ami azt jelenti, hogy még hatványozottabb mértékben fognak idejönni a székesfővárosba. — Tehát az a székesfőváros, amely ennyit tesz, ilyen terheket vállal. nem érdemel gáncsot. (Úgy van! Úgy van!) Jól tudom, hogy Pest vármegye közgyűlési termében akadtak férfiak, akik védelmére keltek a székesfővárosnak és meg vagyok győződve, hogy a higgadt kritika el is fogja ismerni, hogy a székesfőváros nem állam az államban. (Úgy van! Úgy van!) Én ezt -sohasem akceptáltam, hanem mindig azt tartottam, hogy a székesfőváros az ország székesfővárosa. A főváros készsége nemzeti összefogás megvalósítására seimet akarom levonni. Azt mondottam, hogy munkát kell biztosítani inkább, mint a szociális sze- retetadományok kibővitését. (Úgy van! Úgy van! — Élénk helyeslés.). Azt hiszem, hogy az ország közvéleménye elé a kormány kétségtelenül bizonyos konkrét javaslatokkal fog jönni a munkanélküliség problémájának enyhítése érdekében. Ezen konkrétumnál nem fog mel- lőztetni a székesfőváros sem. — Mit látunk az inségakciónál? Azt, hogy például a 9 millió pengős kiadás már azért sem volt effek- tuálható, mert a részlettervek nem voltak meg, tehát ezt a munkát nem is lehetett volna az egész összegben kiadni. Nem szeretném, — ha -ebben a kérdésben konkrét intézkedések fognak történni — hogy a székesfőváros lemaradjon a részlettervek hiánya miatt. (Helyeslés.). így bizonyos hátsó gondolattal terjesztem elő határozati javaslatomat. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): Hívja fel a közgyűlés a polgármestert, hogy a munkanélküliség enyhítése végett úgy az állam, mint a városi igazgatás keretéhen eszköz- Jemlö intézkedések végrehajtása érdekében terjesszen sürgősen részletes munkaprogramot a városrendezéssel kapcsolatosan hasznos beruházásnak tekintendő ut, csatorna és egyéb közmüvek létesítése tárgyában a tanács elé. Ezen munkaprogram kidolgozásánál a külterjes fejlődés korlátozása céljából lehetőleg a mostani övezeten belül rendelkezésre álló területek tartandók szem előtt. A városrendezés problémái — Lehetséges, hogy erre a határozati javaslatomx-a a jövő fogja megadni a választ. Én mindenesetre egy nagyarányú előkészítésére gondolok a városrendezésnek, például az olyan munkálatokra, amelyek hasznos beruházások, mert később az építkezésnél úgy a csatorna, mint -az útburkolás címén be fognak újból jönni a székesfőváros pénztárába. Ez tehát végeredményben nem olyan végleges kiadás, amely megterhelné a vagyonkezelést, hanem átmeneti kiadás a város részéről a később a felek részéről eszközlendő törlesztés ellenében. Azt hiszem, ez a legkönnyebben járható ut, ahol mi most közmunkát teremthetünk anélkül, hogy súlyosan megterhelnénk pénzügyi helyzetünket. Ezzel a közmunkával nemcsak a munkásokon akarok segíteni, hanem az iparon és kereskedelmen is. Kétségkívül minden alkotás után nagyobb a fogyasztás ... és ez a fogyasztás jelenti az ipar és kereskedelem alimentációját. A tisztviselők fizetése — Miért jelentettem ki a magam részéről, hogy elvileg a leghatározottabban ellenzék minden fizetéscsökkentést az állami életben? Mert nagyon jól tudjuk, hogy a tisztviselők fizetésének kérdése nem egyoldalú intézkedés a tisztviselők javára, hanem a kereskedelem és ipar termelésének az alimentá- lása.' (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) A köztisztviselők fizetésüket nem tezaurálják, nem szállítják Genf be. (Hosszantartó nagy taps a jobboldalon.) A köztisztviselők fizetésüket az utolsó fillérig elköltik az iparosok és kereskedők javára. Ha én a köztisztviselőkről beszélek, [akkor értem egyúttal a magántisztviselőket és magánalkalmazottakat is, mert hiszen a magántisztviselők és magánalkalmazottak fizetésének kérdése rendszerint együtt jár a köz- tisztviselők fizetésével. Igenis itt vagyunk megint az ortodox-elméletnél. Ha én mindig csak az adó szempontját veszem tekintetbe és nem veszem tekintetbe a termelést és fogyasztást, akkor nagyon köny- nyen katasztrófába dönthetem a közületet. Mert lehet adót fizetni, ha van jövedelme a polgárságnak. (Élénk helyeslés és taps.) Az adófizetés nem olyan rossz, amitől tartózkodni kell, hanem jövedelmet kell teremteni, hogy adót tudjon fizetni a polgár. A tisztviselői fizetések kérdése tehát nem más, mint a termelés előkészítésének lehetősége. (Élénk helyeslés.) — Szóvá akarom tenni az ipar és kereskedelem válságát is. Az ipar és kereskedelem válságánál elsősorban megjegyzem, hogy a székesfő- váirosnak a szükségletei beszerzésénél elemi kötelessége a budapesti iparosok és kereskedők támogatása. Ezt az elvet szigorúan szeretném keresztülvinni. Éppen ezért a következő határozati javaslatot terjesztem elő (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): Hívja fel a közgyűlés a polgármestert, hogy a székesfőváros intézményeiben és üzemeiben felmerülő ruházati szükségletek és berendezési tárgyak kizárólag budapesti kisiparosok által fedeztessenek. Az egyéb szükségletek, nemkülönben az inségak- ciókra szükséges cikkek beszerzésénél pedig elsősorban budapesti kereskedők vétessenek íigyelembe. Aag-y-Budapest ellen — A polgármester ur jelezte, hogy milyen nagy disszonancia van a vidék és a székesfőváros között, elsősorban a munkások szempontjából, amennyiben kifogásolják, hogy mi az illetékes bizottságokban és a törvényhatósági tanácsban állandóan feltételként tüztük ki, hogy a munkavállalásnál kizárólag az állandó budapesti lakosok vétessenek figyelembe. Ezt szükségességnek tartom. (Úgy van! Úgy van!) Méltóztassa- nak tehát koncedálni, ha a Keresztény Községi Párt ezt szükségességnek tartja, akkor a megvalósításnál nem lehet más, mint — ismervén a többi pártok hasonló felfogását — egyöntetű állásfoglalása a közgyűlésnek, hogy igenis elsősorban budapesti munkások vétessenek figyelembe. De ez természetes is, hiszen a budapesti munkások szociális gondozása a mi feladatunk, ha tehát alkalmazni tudjuk őket a munkában, akkor a székesfőváros a saját szociális terhein fog’ segíteni és ezáltal a polgárság terhein is enyhíteni. Ez olyan logikus dolog, hogy ebben a tekintetben nem lehet más álláspont. — Éppen ezért csodálom, hogy Budapest környéke ebben a tekintetben igényeket támaszt a székesfővárossal szemben. Én ugyan kénytelen vagyok előrebocsátani, hogy az én programomban semmiesetre sem szerepel Nagy-Buda- pest, mert én Nagy-Budapestet egészen nyílt színvallással hely- telenitem és nem tartom megvalósíthatónak. Nagy Budapest adminisztrációja olyan óriási terhet jelentene, amit ez a lakosság annyival kevésbbé tudna elviselni, mert a kapcsolandó részek polgársága nem fizetőképes, hanem túlnyomóan szegény és igy ők a székesfőváros terfieihez tudnának hozzájárulni. — Tehát a szaksajtóban, a napisajtóban és sok más helyen állandó pertraktált Nagy-Budapest nem szerepel a programomban. A magam részéről ezt ellenzem és ennek a megvalósításához nem fogok hozzájárulni. Sokkal helyesebbnek tartom a második tervet, hogy Budapest környéke alakuljon önálló törvényhatósággá Ez szintén szerepel a programomban, mert hiszen kidolgoztak három variációt. Én a kidolgozott variációk közül ezt tartom a leghelyesebbnek, hogy alakuljanak önálló törvényhatósággá és gondoskodjanak a saját érdekeik oltalmazásáról. Ezen kérdés tekintetében készségesen fogunk tárgyalásokba bocsátkozni, ha az aktuális lesz. De addig is arra kérem a vidéket, hogy ne használja ennek az indokolatlan és igazságtalan kritikának a hangját. (Úgy van! Úgy van!) — Ha valaki tárgyilagosan nézi a székesfővárost, akkor megállapíthatja, hogy úgy tanügyi, mint közegészségügyi és kulturális vonatkozásban az egész vidéknek áldást jelent a. székesfőváros. (Általános helyeslés.) Ha kórházainkat nézzük, különösen most, amikor a vidék kórházai az ápolási dijak kérdésében (Élénk helyeslés.) Tulajdona az egész országnak, bele akar ékelődni abba a gondolatvilágba, amelyet a magyar vidék képvisel. Egyaránt akar fővárosa lenni a vidéknek is és ha a m. kir. kormány most azt a kiáltványt intézte az országhoz, hogy fogjanak össze és alkosság meg a nemzeti egységet, mert a kormány meg akarja teremteni a keresztény erkölcsön alapuló nemzeti kultúrát, akkor azt mondjuk: a székesfőváros nem hallgathat ennél a felhívásnál, készségét nyilvánítja a nagy nemzeti összefogás megvalósítására. Mi minden vonatkozásban érezzük ennek a nemzetnek minden örömét és fájdalmát és kétszeresen érezzük azt a kötelezettséget. hogy ezekben a súlyos időkben a nemzeti egységet megteremtsük. (Kitörő lelkes éljenzés és- taps a jobboldalon.) Adósságaink törlesztése — A székesfőváros pénzügyi kérdéseivel részletesen foglalkoztam, de ebből ne vonja le a külföld azt a következtetést, mintha a székesfőváros pénzügyi helyzete olyan lenne, hogy mi a vállalt kötelezettségeinknek száz százalékban meg tudunk felelni. Éppen ez a lehetőség, hogy az^ adóbevételek csökkennek, kötelességemé teszi, hogy megjegyezzem, hogy a külföldi hitelezők akkor fogják tudni követeléseiket biztosítani, ha az ő adósuknak a fizetőképességét megőrzik, fenntartják és konzerválják. (Élénk helyeslés.) A székesfőváros az ostendei egyezményben kikötötte, hogy törlesztését záloglevelekben is eszközölheti. Ez tehát nem különleges dolog, hanem a törlesztés szempontjából közismert dolog. Ez a törlesztés tehát záloglevelekben eszközölhető. Egyetlen egy köziilet hiteléletében sincsen ez kikötve, de a miénkben — a hitelezők beleegyezésével és hozzájárulásával — ki van kötve. Ezért sürgettem én a 33-as bizottságban is, hogy a székesfőváros a transzferpénzek szempontjából más elbírálást vár, mint a többi hitelezők. Ezt most is poentirozom, a költségvetési vita alkalmával, mert igenis erre nekünk lehetőségünk van. Látom a lehetőség gyakorlati megoldását, mert ebben a tekintetben sincs semmiféle akadály és azt hiszem, hogy ha a m. kir. kormány ezeket a szempontokat figyelembe veszi, akkor a székesfőváros gazdasági életét olyan javulás elé tudjuk vezetni, amelyet elsősorban az itt élő ipar és kereskedelem fog élvezni. — Tisztelt közgyűlés! A nemzeti egység gondolatánál állok meg beszédem végén is. A főváros és sa nemzeti evolúció Igenis: a székesfőváros a nemzeti áramlatok élén halad; és mint Páris Franciaországban, úgy Budapest Magyarországon centrális fejlődést mutat a szellemi életben. Ezen centrális fejlődés jegyében nagyfontosságu, hogy a székesfőváros milyen lelkületűd ékelődik bele a nemzeti munkába. Mi az autonómia keretében, annak tiszteletbentar- tása mellett óvni akarjuk a polgárság egységét. Igenis együttes, vállvetett munkával akarunk szemébe nézni a súlyos jövendőnek, mert meg vagyok győződve. hogy a székesfőváros teljesíteni fogja kötelességét, már pedig a székesfőváros olyan tényező. amelyet semmiféle program nem mellőzhet egy nemzeti evolúció megoldásának feladatánál. Ez a nagy erkölcsi és anyagi erővel rendelkező tényező készséggel áll a nemzeti egység szolgálatába. A költségvetésben is ezt az elvet követte és valósította meg tételről tételre. Ennek tudatában járulok hozzá és fogadom el pártom nevében is az előterjesztett költségvetést. (Hosz- szantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosán üdvözlik.) Kárpitozott mtorok, ágysezlonok | elsőrangú kivitelben MÉM FERENC, VI. ANDRÁSSY-UT 53. Telefon: 17-1-02.
