Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-08-27 / 34. szám

X. évfolyam 34. szám Budapest, 1932 augusztus 27 UJ BUDAPEST Tek.Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpest.IV.Gr,Károlyi u, 8. KOZCAOLDASÁC4 ElAdzelé*! Arak: Egész évre ....................................... 30 pengő FA I évre..............................................................pengő Eg ye» szám Ara 60 flllAr i FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D« I Szerkesztőség A* kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telelőn; Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszAmla : 30013 Kurkomisszió vagy fürdöügji nagybizottság? Szőke Gyula nyilatkozata a fővárosi fürdők igazgatásának egységesítéséről, a fürdő­várost jelleg kidomboritásáról és az üzemi szakbizottság legközelebbi tennivalőirői Huszonhét színház Szeptember első napjaiban hu­szonkét színház nyílik meg, huszon­két színpad, huszonkét nézőtér és legalább száz szinigazgaté) indítván rohamot a közönség zsebe és sok esetben ízlése ellen. Ahogy volt idő Budapesten, amikor a kávéházak, majd a bankbizományosok városa voltunk, most a szórakoztató-ipar városa lesz Budapest, a Nemzeti Színháztól a Steinhardt-szinpadig valóban változatos skálájú drámák és vígjátékok, operettek és kabaré- darabok fogják invitálni az ezer- szemii Cézárt, hogy idejét és pén­zét a múzsák csarnokaiban, sok esetben lebujaiban töltse és költ­se el. A huszonkét színházi vállalkozás a gazdasági válság ingoványán kon- junktura-lápvirág, amely azt hiszi, hogy az ‘általános csőd felé buk­dácsoló Budapest még egy szer-utol­jára ki akarja amúgy Isten igazá­ban szórakozni magát, mielőtt sa­ját dugába dőlne. Nem kétséges azonban, hogy az uj színigazgatók, akik legtöbbnyire ruhatári- és büffé- bérleteken, pénztárosi kauciókon, szerepelni vágyó álszinésznőktől kapott pénzeken váltották meg a jogot maguknak ahhoz, hogy igaz­gatók lehessenek, az első novemberi széltől úgy pusztulnak majd, mint ugyanabban az időben a legyek szoktak elhullani. Nem is lehet máskép: ha a békebeli Budapestnek elég volt hét színház és egy kabaré, akkor a mai Budapestnek sok hu­szonkettő! A szociálpolitikai ügyosztályban okos kezdeményezés, hogy az újon­nan jelentkező színi gaz gat óktól bi­zonyos anyagi garanciák kimutatá­sát kérik annak igazolására, hogy legalább az első hónapban nem buk­nak meg. Németiig tanácsnoknak ez az elhatározása hézagot pótol, de nem pótolhatja azt a nagy hiányt, amelyet színházi törvény és szín­házi szabályrendelet nemléte jelent, művészi, erkölcsi és politikai tekin­tetben egyaránt. Felelős szerkesztő­ként a sajtótörvény értelmében csak az fungálhat, aki megfelel a szigorú kikötéseknek: hogy lehet az, hogy a. színpad felelős vezetőjéül, ahonnan pedig a közönséghez való szólás csakannyira fontos, sőt talán még közvetlenebb, mint az újságok hasábjain keresztül, bárki bejelent­heti magát, tekintet nélkül arra, megvan-e hozzá az erkölcsi, mű­vészi és anyagi jogosultsága? A kultuszminiszter nemrégiben szükségesnek tartotta, hogy sür­gős ankétot hívjon egybe, amikor az állami színházak fővárosi tá­mogatásáról volt szó. A minisz­ternek azonban nemcsak a Nem­zeti és Opera városházi szubvenció­jával kell törődnie, az ő joga és kö­telessége az is, hogy rendet teremt­sen Budapest színházi dsungelében. A közvélemény unja a színházi bot­rányokat, a jegyszedőből lett szín­igazgatókat, egyes színpadok bárgyú sikamlósságait! A Művészet, az Er­kölcs nevében nagytakarítást köve­telünk a pesti színházak gyanús tisztaságú portáján, a züllött szín­padon és a bűzös igazgatói irodák­ban egyaránt. Az államrendnek kell segítségül sietnie, hogy a nemes ha­gyományokon alapuló magyar szín­házi kultúra győzelmesen vívhassa meg a maga nagy harcát a ruha­tári igazgatók erkölcstelen mohó­ságával, a zugkabarék emberhús- kereskedésével, a külföldi hangos­filmek idegennyelvü badarságaival! — Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi üzemek sorsának vég­leges eldöntése a legaktuálisabb fő­városi feladatok sorába került. A belügyminiszter által kitűzött dön­tési terminus már lejárt és a fővá­ros vezetősége most háromhavi ha­lasztást kért. Ez a három hónap november közepén telik le. Meg kell állapítani, hogy a főváros vezető­sége képtelen volt rövidebb idő alatt lefolytatni a szükséges vizs- gádatokat. Minden egyes üzemet a legalaposabban vizsgál meg a ki­küldött üzemi szakbizottság, amely­nek munkáját minden oldalról egy­formán hangsúlyozott tárgyilagos­sággal és szakértelemmel irányitja Szőke Gyula dr., az üzemi szakbi­zottság elnöke. Az üzemi szakbi­zottság működésével kapcsolatosan az Uj Budapest legutóbbi számában megirtuk, hogy a fővárosi fürdő- üzemek egyesítése befejezett tény­nek tekinthető és egyben azt is kö­zöltük. hogy a hivatalos álláspont szerint nem lehet szó kurkomisszió felállít ásóiról. Az Uj Budapest munkatársa szükségesnek tartotta, hogy ezekről a kérdésekről magá­hoz Szőke Gyula dr.-hoz, az üzemi szakbizottság elnökéhez, úgyis mint a Gellért-fürdő igazgatósági alelnö- kóhez forduljon felvilágositásért. Érdeklődtünk egyrészt a fővárosi üzemek egyesítésének technikai le- bonyolitása, másrészt a kurkomisz- szió felállítása körül támadt viták várható elintézése iránt is. Szőke Gyula dr. a következőket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: — Az uj fürdőtörvény értelmében minden fürdőhelynek külön bizott­ságot kell létesítenie. Ez a bizott­ság volna a kurkomisszió. Hangsú­lyoznom kell azonban, hogy Buda­pest székesfővárost, mint fürdővá­rost. nem lehet úgy kezelni, mint például Balatonfüredet, Héviz-für- dőt, vagy Harkányt. Ezeken a he­lyeken ugyanis a kurkomisszió az összes igazgatósági teendőket ellát­hatja, Budapest székesfőváros azon­ban egy közigazgatási centrum, amit nem lehet egyszerű fürdő­hellyé leminősiteni. Nem kétséges, hogy Budapest-íiir- dőváros problémáinak a megoldása, az ezzel kapcsolatos kérdések keze­lése rendkívül óvatosságot igényel. Nekem tehát az a véleményem, hogy itt nem kurkomisszióra, hanem intézkedésre jogosult, vagy leg­alább is minden körülmények között meghallgatásra igényt tartó bizottságra van szükség. — A múltba visszatekintve, meg lehet állapítani, hogy az egyes für­dőüzemek igazgatóságát legtöbb­ször nem hallgatták meg, arra pe­dig úgyszólván nem is volt példa, hogy a véleményét megkérdezték volna. Ennek az állapotnak egy­szersmindenkorra véget kell vetni’ Áll ez a megállapításom úgy a fő­város tulajdonában lévő fürdőkre, mint a magánkézben lévő fürdőkre is. Amikor a fővárosi fürdők egye­sítésének a szükségességéről beszé­lünk, ugyanakkor szellemi vezetés­ben és irányításban való egyesítés­nek a gondolatát ki kell terjeszteni a magánkézben lévő fürdőkre is. Természetesen csak közegészség- ügyi és idegenforgalmi szempont­ból való irányításra gondolok. Né­zetem szerint tehát akkor jár el leghelyesebben a főváros törvény- hatósági bizottsága, ha választ egy olyan szakbizottsá­got, amely közegészségügyi és idegenforgalmi szempontok fi­gyelembevételével irányitó ha­tást gyakorol az összes Buda­pesten lévő fürdőkre, tehát «a fővárosi tulajdonban lévőkre éppúgy, mint a magánfürdőkre és azután választ külön egy olyan bizottságot, amely a fővá­ros tulajdonában lévő fürdőket egységes vezetés mellett irá­nyitja — mindenféle más szem­pontból, vagyis anyagi és tech­nikai szempontból. Ezek a bizottságok természetesen csak akkor tölthetik be hivatásu­kat, ha az illetékes autonomikus szervek meghallgatják minden egyes részletkérdésre nézve e bi­zottság véleményét. — Ami továbbá a fürdővárosi jelleg hangsulyozottabb kidombori- tásának az előkészítését illeti, ebből a szempontból én nem gondolok sokmillió pengős beruházásokra, mert számolok a jelenlegi viszo­nyokkal. Egyszerűen csakis azokra a beruházásokra gondolok, amelyek már a legközelebbi időben esedéke­sek és amelyekhez meg is lehet ta­lálni a szükséges fedezetet. így pél­dául a Rudas-fürdő környékének ren­dezését. a gyógy tényezők fej­lesztését, a Tabán fürdőszem­pontból való újjáépítését emlí­tem meg a legközelebbi és leg­sürgősebb feladatok között. A Tabán újjáépítésén azt értem, hogy itt fürdőszállodákat kellene létesíteni és pedig lehetőleg kevés költséggel. Úgy lehetne ezt a prob­lémát megoldani, hogy egy-egy ta­báni épületbe bevezetnék a gyógy­forrásokat és igy gyógytelepet le­hetne létesíteni. Itt az üdülést kere­sők megtalálhatnák a gyógyításhoz szükséges eszközöket, de nem érez­nék magukat kórházban. A Tabán egyéb helyei csak nyaralóhely sze­repét tölthetnék be, de jelentőségük emelkednék azáltal, hogy a gyógy- tényezők a közelben találhatók vol­nának. — Ami azután a szakbizottság működését illeti, ebben a tekintet­ben nekem az a véleményem, hogy a szakbizottságot minden eset­ben meg kell kérdezni és javas­latait mindig meg kell hallgatni. A szakbizottság javaslatai a pol­gármester elé kerülnének az illeté­kes ügyosztály utján. A fővárosi fürdőket illető javaslatok sorsáról a polgármester, az általános termé­szetű javaslatokról, amelyek a ma­gánfürdőket is érintik, a tanács, il­letve a közgyűlés határozna. Vég­eredményben tehát nekem az a fel­fogásom, hogy minél kevesebb szervet kell be­iktatni és főként minél ke­vesebb költséget szabad csak okozni. Nem állások szervezéséről van itt szó, hanem a fürdőváros jelleg mi­nél olcsóbb és minél sürgősebb ki- domboritásáról. Arra a kérdésünkre, hogy az üze­mi szakbizottság mikor és milyen irányban folytatja működését. Sző­ke Gyula dr. a következőket felelte: — Az üzemi szakbizottság szep­tember elején tartja legközelebbi ülését. Ezen a fürdőüzemek egyesí­tését és az ezzel kapcsolatos javas­latokat tárgyalják. Általános az a kívánság, hogy a fürdőüzemek egyesítése mielőbb megtörténjék és a további fejlődés azon az alapon induljon meg, amit nyilatkozatom­ban fektettem le. A többi üzemeket illetően, amelyeknek a sorsáról még nem döntöttünk, folyik a vizsgálat. Iffy például kivizsgálás alatt áll a Házinyomda, a Kátrányozó és Bi- tumenező telep. Külön vizsgálat folyik a nagyüzemek keretében mű­ködő műhelyekre vonatkozóan is. Szeptember havában és október ele­jén a fürdőüzemekről, a házinyom­dáról és a Bitumenező telepről fel­tétlenül végleges döntést hozunk, október végén és novemberben ke­rül sor az üzemek műhelyeiről való döntésre. Sok kisiparos emel pa­naszt amiatt, hogy az üzemek saját műhelyeikben végezhetik el a javító-, szerelő- és egyéb ilyen természetű munkálatokat. Alapos vizsgálat alapján fogunk csak dönteni ebben a kérdésben, mert egyrészt meg akarjuk szabadítani a sú­lyos terhek alatt roskadó ipa­rosságot a fölösleges konkuren­ciától, másrészt azonban figye­lemmel kell lennünk a nagy­üzemek speciális követelmé­nyeire is. Utolsó kérdés lesz az üzemi szakbi­zottság számára a három nagyüzem racionalizálása. Szó van ugyanis a három nagyüzem központi igazgatá­sának centralizálásáról abból a cél­ból, hogy minél olcsóbban és minél tökéletesebben teljesíthesse a reá háruló feladatokat. — Mindezekből megállapítható, — fejezte be nyilatkozatát Szőke Gyula dr. —, hogy nagy alaposság­gal és tárgyilagossággal készítjük elő minden egyes üzemre nézve a végleges döntést. Nem téveszthetjük el soha szem elől azt a kétségtelen tényt, hogy a fővárosi üzemekben

Next

/
Thumbnails
Contents