Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-27 / 34. szám
X. évfolyam 34. szám Budapest, 1932 augusztus 27 UJ BUDAPEST Tek.Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpest.IV.Gr,Károlyi u, 8. KOZCAOLDASÁC4 ElAdzelé*! Arak: Egész évre ....................................... 30 pengő FA I évre..............................................................pengő Eg ye» szám Ara 60 flllAr i FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D« I Szerkesztőség A* kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telelőn; Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszAmla : 30013 Kurkomisszió vagy fürdöügji nagybizottság? Szőke Gyula nyilatkozata a fővárosi fürdők igazgatásának egységesítéséről, a fürdővárost jelleg kidomboritásáról és az üzemi szakbizottság legközelebbi tennivalőirői Huszonhét színház Szeptember első napjaiban huszonkét színház nyílik meg, huszonkét színpad, huszonkét nézőtér és legalább száz szinigazgaté) indítván rohamot a közönség zsebe és sok esetben ízlése ellen. Ahogy volt idő Budapesten, amikor a kávéházak, majd a bankbizományosok városa voltunk, most a szórakoztató-ipar városa lesz Budapest, a Nemzeti Színháztól a Steinhardt-szinpadig valóban változatos skálájú drámák és vígjátékok, operettek és kabaré- darabok fogják invitálni az ezer- szemii Cézárt, hogy idejét és pénzét a múzsák csarnokaiban, sok esetben lebujaiban töltse és költse el. A huszonkét színházi vállalkozás a gazdasági válság ingoványán kon- junktura-lápvirág, amely azt hiszi, hogy az ‘általános csőd felé bukdácsoló Budapest még egy szer-utoljára ki akarja amúgy Isten igazában szórakozni magát, mielőtt saját dugába dőlne. Nem kétséges azonban, hogy az uj színigazgatók, akik legtöbbnyire ruhatári- és büffé- bérleteken, pénztárosi kauciókon, szerepelni vágyó álszinésznőktől kapott pénzeken váltották meg a jogot maguknak ahhoz, hogy igazgatók lehessenek, az első novemberi széltől úgy pusztulnak majd, mint ugyanabban az időben a legyek szoktak elhullani. Nem is lehet máskép: ha a békebeli Budapestnek elég volt hét színház és egy kabaré, akkor a mai Budapestnek sok huszonkettő! A szociálpolitikai ügyosztályban okos kezdeményezés, hogy az újonnan jelentkező színi gaz gat óktól bizonyos anyagi garanciák kimutatását kérik annak igazolására, hogy legalább az első hónapban nem buknak meg. Németiig tanácsnoknak ez az elhatározása hézagot pótol, de nem pótolhatja azt a nagy hiányt, amelyet színházi törvény és színházi szabályrendelet nemléte jelent, művészi, erkölcsi és politikai tekintetben egyaránt. Felelős szerkesztőként a sajtótörvény értelmében csak az fungálhat, aki megfelel a szigorú kikötéseknek: hogy lehet az, hogy a. színpad felelős vezetőjéül, ahonnan pedig a közönséghez való szólás csakannyira fontos, sőt talán még közvetlenebb, mint az újságok hasábjain keresztül, bárki bejelentheti magát, tekintet nélkül arra, megvan-e hozzá az erkölcsi, művészi és anyagi jogosultsága? A kultuszminiszter nemrégiben szükségesnek tartotta, hogy sürgős ankétot hívjon egybe, amikor az állami színházak fővárosi támogatásáról volt szó. A miniszternek azonban nemcsak a Nemzeti és Opera városházi szubvenciójával kell törődnie, az ő joga és kötelessége az is, hogy rendet teremtsen Budapest színházi dsungelében. A közvélemény unja a színházi botrányokat, a jegyszedőből lett színigazgatókat, egyes színpadok bárgyú sikamlósságait! A Művészet, az Erkölcs nevében nagytakarítást követelünk a pesti színházak gyanús tisztaságú portáján, a züllött színpadon és a bűzös igazgatói irodákban egyaránt. Az államrendnek kell segítségül sietnie, hogy a nemes hagyományokon alapuló magyar színházi kultúra győzelmesen vívhassa meg a maga nagy harcát a ruhatári igazgatók erkölcstelen mohóságával, a zugkabarék emberhús- kereskedésével, a külföldi hangosfilmek idegennyelvü badarságaival! — Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi üzemek sorsának végleges eldöntése a legaktuálisabb fővárosi feladatok sorába került. A belügyminiszter által kitűzött döntési terminus már lejárt és a főváros vezetősége most háromhavi halasztást kért. Ez a három hónap november közepén telik le. Meg kell állapítani, hogy a főváros vezetősége képtelen volt rövidebb idő alatt lefolytatni a szükséges vizs- gádatokat. Minden egyes üzemet a legalaposabban vizsgál meg a kiküldött üzemi szakbizottság, amelynek munkáját minden oldalról egyformán hangsúlyozott tárgyilagossággal és szakértelemmel irányitja Szőke Gyula dr., az üzemi szakbizottság elnöke. Az üzemi szakbizottság működésével kapcsolatosan az Uj Budapest legutóbbi számában megirtuk, hogy a fővárosi fürdő- üzemek egyesítése befejezett ténynek tekinthető és egyben azt is közöltük. hogy a hivatalos álláspont szerint nem lehet szó kurkomisszió felállít ásóiról. Az Uj Budapest munkatársa szükségesnek tartotta, hogy ezekről a kérdésekről magához Szőke Gyula dr.-hoz, az üzemi szakbizottság elnökéhez, úgyis mint a Gellért-fürdő igazgatósági alelnö- kóhez forduljon felvilágositásért. Érdeklődtünk egyrészt a fővárosi üzemek egyesítésének technikai le- bonyolitása, másrészt a kurkomisz- szió felállítása körül támadt viták várható elintézése iránt is. Szőke Gyula dr. a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Az uj fürdőtörvény értelmében minden fürdőhelynek külön bizottságot kell létesítenie. Ez a bizottság volna a kurkomisszió. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy Budapest székesfővárost, mint fürdővárost. nem lehet úgy kezelni, mint például Balatonfüredet, Héviz-für- dőt, vagy Harkányt. Ezeken a helyeken ugyanis a kurkomisszió az összes igazgatósági teendőket elláthatja, Budapest székesfőváros azonban egy közigazgatási centrum, amit nem lehet egyszerű fürdőhellyé leminősiteni. Nem kétséges, hogy Budapest-íiir- dőváros problémáinak a megoldása, az ezzel kapcsolatos kérdések kezelése rendkívül óvatosságot igényel. Nekem tehát az a véleményem, hogy itt nem kurkomisszióra, hanem intézkedésre jogosult, vagy legalább is minden körülmények között meghallgatásra igényt tartó bizottságra van szükség. — A múltba visszatekintve, meg lehet állapítani, hogy az egyes fürdőüzemek igazgatóságát legtöbbször nem hallgatták meg, arra pedig úgyszólván nem is volt példa, hogy a véleményét megkérdezték volna. Ennek az állapotnak egyszersmindenkorra véget kell vetni’ Áll ez a megállapításom úgy a főváros tulajdonában lévő fürdőkre, mint a magánkézben lévő fürdőkre is. Amikor a fővárosi fürdők egyesítésének a szükségességéről beszélünk, ugyanakkor szellemi vezetésben és irányításban való egyesítésnek a gondolatát ki kell terjeszteni a magánkézben lévő fürdőkre is. Természetesen csak közegészség- ügyi és idegenforgalmi szempontból való irányításra gondolok. Nézetem szerint tehát akkor jár el leghelyesebben a főváros törvény- hatósági bizottsága, ha választ egy olyan szakbizottságot, amely közegészségügyi és idegenforgalmi szempontok figyelembevételével irányitó hatást gyakorol az összes Budapesten lévő fürdőkre, tehát «a fővárosi tulajdonban lévőkre éppúgy, mint a magánfürdőkre és azután választ külön egy olyan bizottságot, amely a főváros tulajdonában lévő fürdőket egységes vezetés mellett irányitja — mindenféle más szempontból, vagyis anyagi és technikai szempontból. Ezek a bizottságok természetesen csak akkor tölthetik be hivatásukat, ha az illetékes autonomikus szervek meghallgatják minden egyes részletkérdésre nézve e bizottság véleményét. — Ami továbbá a fürdővárosi jelleg hangsulyozottabb kidombori- tásának az előkészítését illeti, ebből a szempontból én nem gondolok sokmillió pengős beruházásokra, mert számolok a jelenlegi viszonyokkal. Egyszerűen csakis azokra a beruházásokra gondolok, amelyek már a legközelebbi időben esedékesek és amelyekhez meg is lehet találni a szükséges fedezetet. így például a Rudas-fürdő környékének rendezését. a gyógy tényezők fejlesztését, a Tabán fürdőszempontból való újjáépítését említem meg a legközelebbi és legsürgősebb feladatok között. A Tabán újjáépítésén azt értem, hogy itt fürdőszállodákat kellene létesíteni és pedig lehetőleg kevés költséggel. Úgy lehetne ezt a problémát megoldani, hogy egy-egy tabáni épületbe bevezetnék a gyógyforrásokat és igy gyógytelepet lehetne létesíteni. Itt az üdülést keresők megtalálhatnák a gyógyításhoz szükséges eszközöket, de nem éreznék magukat kórházban. A Tabán egyéb helyei csak nyaralóhely szerepét tölthetnék be, de jelentőségük emelkednék azáltal, hogy a gyógy- tényezők a közelben találhatók volnának. — Ami azután a szakbizottság működését illeti, ebben a tekintetben nekem az a véleményem, hogy a szakbizottságot minden esetben meg kell kérdezni és javaslatait mindig meg kell hallgatni. A szakbizottság javaslatai a polgármester elé kerülnének az illetékes ügyosztály utján. A fővárosi fürdőket illető javaslatok sorsáról a polgármester, az általános természetű javaslatokról, amelyek a magánfürdőket is érintik, a tanács, illetve a közgyűlés határozna. Végeredményben tehát nekem az a felfogásom, hogy minél kevesebb szervet kell beiktatni és főként minél kevesebb költséget szabad csak okozni. Nem állások szervezéséről van itt szó, hanem a fürdőváros jelleg minél olcsóbb és minél sürgősebb ki- domboritásáról. Arra a kérdésünkre, hogy az üzemi szakbizottság mikor és milyen irányban folytatja működését. Szőke Gyula dr. a következőket felelte: — Az üzemi szakbizottság szeptember elején tartja legközelebbi ülését. Ezen a fürdőüzemek egyesítését és az ezzel kapcsolatos javaslatokat tárgyalják. Általános az a kívánság, hogy a fürdőüzemek egyesítése mielőbb megtörténjék és a további fejlődés azon az alapon induljon meg, amit nyilatkozatomban fektettem le. A többi üzemeket illetően, amelyeknek a sorsáról még nem döntöttünk, folyik a vizsgálat. Iffy például kivizsgálás alatt áll a Házinyomda, a Kátrányozó és Bi- tumenező telep. Külön vizsgálat folyik a nagyüzemek keretében működő műhelyekre vonatkozóan is. Szeptember havában és október elején a fürdőüzemekről, a házinyomdáról és a Bitumenező telepről feltétlenül végleges döntést hozunk, október végén és novemberben kerül sor az üzemek műhelyeiről való döntésre. Sok kisiparos emel panaszt amiatt, hogy az üzemek saját műhelyeikben végezhetik el a javító-, szerelő- és egyéb ilyen természetű munkálatokat. Alapos vizsgálat alapján fogunk csak dönteni ebben a kérdésben, mert egyrészt meg akarjuk szabadítani a súlyos terhek alatt roskadó iparosságot a fölösleges konkurenciától, másrészt azonban figyelemmel kell lennünk a nagyüzemek speciális követelményeire is. Utolsó kérdés lesz az üzemi szakbizottság számára a három nagyüzem racionalizálása. Szó van ugyanis a három nagyüzem központi igazgatásának centralizálásáról abból a célból, hogy minél olcsóbban és minél tökéletesebben teljesíthesse a reá háruló feladatokat. — Mindezekből megállapítható, — fejezte be nyilatkozatát Szőke Gyula dr. —, hogy nagy alapossággal és tárgyilagossággal készítjük elő minden egyes üzemre nézve a végleges döntést. Nem téveszthetjük el soha szem elől azt a kétségtelen tényt, hogy a fővárosi üzemekben
