Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-08-20 / 33. szám

X. évfolyam 33. szám Budapest, 1932 augusztus 20 UJ BUDAPEST Előfizetési érek r Egész évre...................................................30 pengő Fél évre ............ 15 pengő Egyes szám éra 60 fillér i FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D» Szerkesztőség és kladőMvatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-utca O. Telefon: Aut. 828-23. Posta laka rékp. chequeszámla : 30913 Egy est a Gellérthegyen Az első király emlékünnepén emel­kedjünk mindennapi gondjaink fölé, felejtsük el az adóvégrehajtót és a cement kartellt, a munkanélküliek százezreit és az álláshalmozókat, ürítsünk egy pohár bort az ezeréves Magyarország jövendőjére. Szentel­jük meg az ünnepet az áhitat elmé­lyedésével, örüljünk a kalásztérlelő nyárnak, higyjük rajongó bizonyos­sággal, hogy lesz még egyszer ün­nep a világon! ... Az egyik gellérthegyi vendéglő terraszán ültünk valamelyik este. Alant a gyönyörű Duna, benne csil­lagok százezrei, a karcsú hidak, az alvó város gyönyörű panorámája. Itt fent ünnepélyes hallgató nóták, magyar mulatság, magyar bánat! Zsúfolva a terrasz, de nem a nul­lát ni vágyó pestiek tömegeivel, az Istvánndpra Budapestre ráinduló bolgárokat kalauzolta ide föl az ügyes és élelmes Idegenforgalmi Hivatal, hogy Badacsony tüzes bora mellett megmutassa nekik az éjsza­kai Budapest gyönyörű sziluettjeit. Mély-kéken és titokzatosan höm­pölyög odalent az öreg Duna, amely összeköti a két, talán nem is rokon, de mégis testvérnemzetet, a magyart és a bolgárt. Mindkettejük Ázsia szteppéiről bukkant ide, hogy éljen itt, Európa keletén, árván és elha­gyottan. Az augusztusicsillag hullá­sa s estéken talán a közös apák ro­konvére pezsdül föl, amikor a ci­gányzene dacos kesergőinél egy­másra omlott a magyar és a bolgár szív. Előbb a bolgár himnusz hang­zott el, majd a magyar. Mint egy ember állt fel az egész vendéglő, a tányérokon kihűlt a paprikáscsirke és a túrós csusza, de könny szökött a szemekbe és a lelkek mélyén At ujjongott az öröm, hogy a vérség örök jogán ismét egymásra talált két nemzet! Am ha nem a kivilágított Cita­della álomszerű fényénél, hanem a való élet realitásánál nézzük ezt a felejthetetlen istvánnapi estét, rá kell jönnünk arra, hogy zavaros mexikói és nyugatamerikai propa­gandánál többet ér az az idegenfor­galmi politika, amely a nemzetek egymásközötti rokonszenvének ki­használásával igyekszik fejleszteni idegenforgalmunkat. A Gellérthegy bolgár vendégeinek barna szemében ott izzott a bizonyosság, hogy halá­luk óráján is emlékeznek erre az es­tére: talán öntudatlanul agilis ka­tonáivá válván a két nemzet barát­ságának. Hol van azonban a mi propagandánk Bulgáriában, Török­országban, Lengyelországban, a né­pek között, amelyek ezer esztendő óta ismerik és becsülik a magyart? Miért van nekünk idegenforgalmi kirendeltségünk Párizsban és miért nincs Szófiában, amikor a legegy­szerűbb és legolcsóbb közlekedési vonal, a. Duna vize köti össze a két ország fővárosát és szivét? Elröppen az istvánnapi tűzijáték és az őszi napok rideg és józan vi­lágosságánál lesz időnk az elmélke­désre. Új utakat és uj célkitűzése­ket kérünk idegenforgalmi propa­gandánk élére: a nyugati metropo­lisok helyett keletre forduljon tekin­tetünk, a népek felé, amelyeknek bölcsője és talán vére is közös a miénkkel, akiknél az esti fényben tündöklő Budapest a számukra ta­lán mindenkorra elérhetetlen nyu­gati kultúra, szépség és magasabb- rendüség teljességét jelenti. A főváros harca a nyomor ellen Liber helQdfes polgármester az Ínség-munkák €s az iiiség-akcíók menetrendiéről — Az Uj Budapest tudósitójától — Kedd óta Liber alpolgármester vezeti és irányítja a városházi ad­minisztráció munkáját. Sipőcz pol­gármester a miitét fáradalmait pi­heni ki, Borvendég alpolgármester pedig folytatja legutóbb hosszabb időre félbeszakított üdülését. A vá­rosháza nyári vakációja végefelé közeledik, érthető tehát, hogy az egyes ügyosztályokban lázas munka folyik. Nemcsak a folyó ügyek el­intézése ad sok munkát, hanem az uj költségvetés összeállítása is, va­lamint azoknak a részletes tervek­nek a kidolgozása, amelyek a külön­böző szükségmunkák és az őszi in- ségakció megindításával és kiter­jesztésével vannak összefüggésben. A főváros közönségét közelről ér­dekli e két utóbbi problémának a megoldása. Nem kétséges ugyanis, hogy az ínség munkálatok idejeko­rán való megindítása, valamint az inségakciók megfelelő keretek kö­zött való kiterjesztése — közérdek. A főváros vezetősége is arra az ál­láspontra helyezkedik, hogy az in- ségmunkálatok mielőbbi megindí­tása érdekében minden rendelke­zésre álló eszközt igénybe kell venni és az inségakciók további folyta­tása elől is minden akadályt el kell hárítani, mert e két fontos problé­mának kedvező megoldása egyedül alkalmas eszköz arra, hogy a téli szociális veszedelmeket elhárítsa. Ezekről a kérdésekről beszélgetést folytattunk Liber alpolgármesterrel, akinél egyben aziránt is érdeklőd­tünk, hogy miként alakul a város­háza őszi munkaprogrammja. Líber Endre helyettes polgármester a következőket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: — A főváros vezetősége ezidősze- rint legsürgősebb feladatának az inségmunkák mielőbbi megindítá­sát tekinti. Erről a kérdésről négy órán át tartó megbeszélést folytat­tam Borvendég alpolgármester úr­ral, mielőtt szabadságára elutazott volna, Minden részletkérdést meg’- beszéltünk és pedig azért, hogy tá­vollétében is megtehessük a szüksé­ges intézkedéseket. Augusztus 26-án jár le a csatornázási pályázatnak a határideje. Augusztus 27-étől kezdve átszámittatjuk az összes beérkezett ajánlatokat, hogy az elfogadható­ság szempontjából összehasonlit- hassuk azokat és tárgyilagos ítéle­tet mondhassunk ki. További kér­dés azután az áruhitelre vonatkozó megállapodások szerződésszerű meg­kötése. Ezt a munkát csak a tör­vényhatósági tanács végezheti el. Az áruhitel igénybevételének egyes esetekre vonatkozó konki*ét engedé­lyezése céljából összehívjuk majd a 7-es bizottságot, amely tudvalévőén a pártok vezetőiből áll. Ez a bizott­ság fogja megállapítani a hitelke­reteket. Az áruhitel és a HABI Szeptember elején tartja első ülését a főváros törvényhatósági tanácsa, amelynek napirendjére felvesszük az ajánlatok fölötti végleges döntés ügyét, valamint a szerződések megkötésére adan­dó felhatalmazás kérdését is. Ezidőszerint az a tervünk, hogy a tízmillió pengős hitelkeretet majd­nem teljes egészében igénybevesz- szük. A csatornázási munkálatokra ötmillió pengőt irányoztunk elő, a MABI által nyújtott egymillió pen­gős kölcsön a városszéli telepítés céljait szolg’álja, útépítési célokra pedig három és félmillió pengőt szántunk. Ez összesen kilenc és fél­millió pengő, ami rendkívül nagy összeg a mai súlyos gazdasági vi­szonyok között. Ennek az összegnek a felhasz­nálása mellett — váltott rend­szer alapján — egy teljes esz­tendőn át nyolcezer munkást foglalkoztathat a főváros. Az ínség-program A beszélgetés további során ér­deklődtünk a nyomorenyhitő akciók folytatása és kiterjesztése iránt is. Nem kétséges ugyanis, hogy nyolc­ezer munkásnak a foglalkoztatásá- val, — bár ez is rendkívül nagy áldozatkészséget jelent a főváros részéről — nem lehet az összes je­lentkező szociális igényeket kielégí­teni. Liber alpolgármesternek is ez a véleménye, amint alábbi kijelen­téseiből kitűnik: — Az inségakciók folytatását és kiterjesztését a magam részéről tel­jes erővel szorgalmazom. Egyelőre a nyári inségakciók keretei között mozgunk és ezeket a kereteket tart­juk fönn mindaddig, amig az ille­tékes szervek másként nem határoz­nak. Mi mindenesetre elkészítjük úgy az őszre, mint a télre szóló ínség-programunkat. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy az inségakciók eddigi kereteit fenn­tartjuk, a kiterjesztés mértéke két körülménytől függ. Az egyik körül­mény a szükségletek mértéke, a má­sik pedig a szükséges fedezet elő­teremtésének a lehetősége. Sok függ attól is, hogy az inségmunkák meg­indítása milyen mértékben fogja éreztetni a maga hatását. Ezt előre kiszámítani nem lehet. Szeptember hó folyamán elké­szítjük az őszi hónapokra és az egész télre kiterjeszkedő nyo­morenyhitő tevékenységünknek részletes programját és a tör­vényhatósági tanács elhatáro­zása alá bocsájtjuk az összes részletkérdések megítélését. — A fővárosnak rendkívül súlyos gondot okoz a fedezet előteremtése. A magunk erejéből nem tudunk eleget tenni kötelezettségeinknek, a kormányhoz vagyunk tehát kényte­lenek fordulni, amit annál is in­kább megtehetünk, mert hiszen a főváros közönsége szépen teljesí­tette a maga kötelességét a szükség- adók lefizetése tekintetében, Szep­tember elején közvetlen tárgyalá­sokba bocsátkozom a kormány ille­tékes tényezőivel, hogy a szükséges fedezetet előteremthessem. Nsjári tatarozáson Arra a kérdésünkre, hogy a nyár folyamán milyen tátarozási munká­latok folytak a legfőbb felügyeletek alá tartozó ügyosztályok egyes in­tézményeinél, Liber alpolgármester a következőket felelte: — Első helyen a kórházi tatarozásokat kell megemlítenem. Egész nyáron át folytak e tatarozás! munkálatok kórházainkban, mert nagy súlyt he­lyezünk arra, hogy ősszel összes kórházaink kifogástalan állapotba kerüljenek. Tataroztattuk természe­tesen az összes iskolákat is, úgy­hogy ebben a tekintetben sem érhet bennünket semmiféle vád. E tataro- zási munkálatoknál is a legszigo­rúbb takarékossági elveket tartot­tuk szem előtt, mint általában az összes dologi kiadások utalványozá­sánál. A polgármester ur rendelete értelmében ugyanis a. kiadásokat arányba kell hozni a bevételekkel, már pedig köztudomású, hogy az adóbevételek és a főváros egyéb ter­mészetű jövedelmei is az egész vo­nalon csökkenő tendenciát mutat­nak. Kizárólag olyan kiadásokat fo­lyósíthatunk, amelyeknek a fedezé­sére megfelelő biztosítékok állanak rendelkezésre. Ez a szempont veze­tett bennünket a felügyeletem alá tartozó ügyosztályok költségvetési előirányzatának az elkészítésénél is. Mindenütt arra törekedtünk, hogy a kiadásokat legalább tiz százalék­kal csökkentsük. LaDríola Szóbakerült a beszélgetés során az a támadás, amit Csilléry András dr. intézett a Labriola-színház vezető­sége ellen a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén. Csilléry azt kifo­gásolta, hogy az uj színházi veze­tőség összes alkálmazottaitól meg­követeli a német nyelvtudást és a régi alkalmazottak sorozatos elbo­csátása után idegeneket vett fel a színház szolgálatába. Liber alpol­gármester ezeket felelte: — Magam is hallottam — Csilléry András felszólalásától függetlenül is — ilyen panaszokat és olvastam Ilovszky János cikkét az Uj Buda­pestben. Kötelességemnek tartom, hogy a szóbanforgó szempontokra nézve is átnézzem a megkötött szer­ződést és egyben utasítottam a tiszti ügyészséget, hogy a szerződés vég­rehajtását megfelelőképen ellen­őrizze. Csak annyit tudok ezidőszerint kijelenteni, hogy a főváros a

Next

/
Thumbnails
Contents