Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-23 / 3. szám
1932 január 23. UJBUmPESl 5 JiSjmdsäpesti fooídusí JCiföer £wmSz& nípofófflnfie$kr wádió<£löcidása Két hete a rádió krónikása szó- lotl, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, a magyar közönséghez a magyar főváros nyomorgóiról, egy hete Buda- pestpolgármestere adott számot arról, hogy miként nyújtja a székesfőváros segitő kezét a szegények és elhagyottak felé, ma pedig újból ugyanazokról a témákról szólok, ugyanazokról az erőfeszítésekről, ugyanarról a gondról, mely mindnyájunkat egyaránt eltölt. Mi szólhatunk erről leginkább; a székesfőváros erre hivatott tisztviselői, hiszen a nyomorgók összeverődése a városokban és éppen a legnagyobb városokban a leggyakoribb, a legnagyobb. De én ma nem a hatósági közjótékonyságról, hanem a koldusoknak nyújtott alamizsnáról, tehát a segítésnek arról a formájáról akarok szólni, mellyel az egyén szinte belekapcsolódik a közület jótékonykodásába. Aki alamizsnaként bármily kevés pénzt ad a szegényeknek, szinte átérzi, hogy nem is a magáéból ad, hanem a Gondviselés által rábízott vagyonból, melyből az ínségeseknek is juttatni: felsőbb, evangéliumi parancs és jóleső öröm a z adakozónak. Azok a fillérek, melyeket a napi munkába sietők útjukon lépten-nyomon el- szegeket tesznek ki-és a nagyvárosi em- szegeket lesznek ki és a nagyvárosi ember alamizsnája — különösen ma — lényeges kiegészítője a hatóság jótékony munkájának. Ne feledjük azonban el, hogy a siető és a pillanat hatása alatt álló emberhez a legkönnyebb hozzáférkőzni, még azoknak is, akik a helyzettel az igazán Ínségesek rovására visszaélnek. Épp ezért helyénvaló egy kicsit megvizsgálni az alamizsna kérdését, annak helyes és célravezető módját és kérni a magyar közönséget, hogy igenis adjon alamizsnát, de okosan és eredményesen és a köz javának megfelelően. Kolduskérdés mindig volt és'előreláthatólag' mindig is lesz. Egy milliós, -világvárosnak ezt, a szomorú és áz emberi' méltóságot mélyen sértő jelenségét teljesen leküzdeni szinte lehetetlen. Kevés nemzet van, amely a nagyvárosi életnek ezt a visszásságát ki tudja kerülni és ha iparkodnak is szépíteni mint az angol utcai rajzoló vagy gyufaárus, vagy a szívességi szolgálatokat tevő olasz, mégis van egy egész társadalmi osztály, mely rászorul a többi osztály támogatására, segélyezésére. Hosszú éveken át vezettem a székes- főváros közjótékonysági ügyosztályát, mely valamikor alig egynéhány tisztviselőből állott és mégis irányítani tudta Budapest békebeli szegényügyét. De jött a szomorú fordulópont, 1914 és ennek az ügyosztálynak a jelentőségét év- ről-évre fokozódott, úgy hogy ma már a székesfőváros legfontosabb és legnépesebb ügyosztályai közé nőtt, mert kötelezettségeit, — miként azt a polgármester ur múlt vasárnapi előadásában oly találóan kifejezte — nem az Írott törvény, hanem az életnek sokkal ridegebb és erősebb törvénye Írja elő. Én ismerem és tudom mi a nyomor. Hiszen eddig úgyszólván egész életem és közhivatali pályám egyaránt — a szegénység közvetlen szemléletében telt el. Hivatali pályámon már a békében közelről láttam a szegénységet, amit akkor a főváros egyszerű eszközökkel, több-kevesebb sikerrel le tudott győzni; azután résztvettem a háborús nyomor leküzdésében, — hiszen a háború következtében menekülni kényszerült erdélyi, galíciai, később felvidéki lakosság nyomorának enyhítése, a hadbavonultak hozzátartozói, a hadirokkantak, a hadiözvegyek, hadiárvák Családi házak I tervezése, financirozása oki. építészmérnök és kőművesmester tagjaink által a legtökéletesebb sikerrel jár. IHIMSVAR ÉPÍTŐ IPAROSOK SZÖVETKEZETE Budapest, IV., Párisi-u. 1. Telefonszám: 88-3*97. szomorú sorsának könnyítése, a vagón- lakók borzalmas nyomorának megszüntetése — mind nehéz feladatok elé állított. Ez a nyomorúság már sokszorosan felülmúlta a békebelit, de mégis volt lehetőségünk arra, hogy kielégítő mértékben csökkenthessük is, hiszen maguknak a nyomorgóknak — de a segíteni akaró hatóságnak is — erőt és bizalmat adott a remény, hogy egyszer majd csak vége lesz a megpróbáltatásoknak és egyszer majd csak ismét el fog következni a béke és a nyugodtabb élet ideje. Most itt állunk a béke súlyos csapásai és keserű parancsai alatt és a szó csak szürkén vázolja a nyomor állandó fokozódását. Önök közül, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, csak kevesen találkoznak a nyomor igazi arcával, mert az igazi nyomor nem is vonul az utcára. Néhány kirívó eset kiütközik a napihirek vagf a rendőri események hétköznapi szürkeségéből, azonban ezeken a kirívó eseteken kívül a társadalom csak a koldusok sápadtarcu. hiányos öltözetű és egyre szaporodó seregével találkozik. Az igazi nyomor megbújik a sötét sikátorokban, a tömeglakások rosszlevegőjü, butortalan szobáiban, a földbe vájt gödörlakásokban, a sárral tapasztott, rongyokkal fedett deszkabódékban. Az igazi nyomor meghúzódik a hajléktalanok menhelyein, rá van Írva azoknak: az arcára, akik sorbaállnak a kerületi, elöljáróságokon, hogy ingyen étkezésre jogosító jegyeket, vagy ingyenkenyeret kapjanak, rá van Írva azoknak az apáknak és anyáknak az arcára, akik a gyermekeik számára ruhát, cipőt, tejet kérnek. A háborús időkben is sok volt a koldus és már akkor is történtek kísérletek az utcai koldulás megszüntetésére. Abban az időben megvolt ennek a lehetősége, hiszen minden valamire használható ember vagy a harctéren volt, vagy pedig elég jól megfizetett munkaalkalmakhoz' tudott jutni. Ezért akkoriban végigjártam az utcákat ég. min, de p koldusnak a kezébe nyomtam egy kis cédulát, amellyel valamelyik szegényházba utaltam őt felvételre. A szegényházi gondnokokat pedig utasítottam arra, hogy azt, aki ilyen cédulával jelentkezik, azonnal vegyék fel, minden más alakiság mellőzésével. A negyven, ilyen módon beutalt közül akkor —• ismétlem, a háborús években — alig eg y-k ettő jelentkezett felvételre. Csak nemrégen hallottam arról, hogy az államrendőrség egyik magasrangu tisztviselője a közelmúltban hasonlóképpen járta be a várost és magához rendelte a koldusokat, hogy lapárusitási engedélyt adjon nekik. A húsz berendelt koldus közül azonban csak egyetlenegy tett eleget a felhívásnak. Fel akarom világosítani a nagyközönséget arról is, hogy a rendőrség egyes munkaképteleneknek kiad ugyan kö- nyöradománygyüjtési engedélyt, ez az engedély azonban kizárólag a házakban való koldulásra jogosít; a templomok területén pedig a plébános engedheti meg a kéregetést. De senkisem ad engedélyt nyilvános helyen, utcán, vendéglőkben, vagy kávé- házakban való kéregetésre. Az ilyen helyen való koldulás tehát jogilag tilos cselekmény. Ha a rendőr észreveszi az utcai koldusokat, rendőri eljárás alá kerülhetnek, azonban legfeljebb néhány napi toloncházra tudják őket ítélni, mert ma még a toloncház is túlzsúfolt. Ezt a néhány napi toloncházi büntetést pedig minden koldus szívesen vállalja, hiszen ezalatt legalább meleg hajléka és élelmezése v a n, ami a mai viszonyok között a koldusokra nézve egyáltalán nem vissza- riasztó hatású. Önöknek, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, tudniok kell tehát azt, hogy az utcán kéregető koldusok nem mind érdemlik meg az alamizsnát. Ma már a kerületi elöljáróságok úgyszólván minden rászorult Ínségest helyszíni környezettanulmány alapján elláttak ellenőrzőigazolvánnyal, melybe a hatósági és társadalmi jótékonysági intézmények segélyeit is bejegyzik. Ha tehát a kéregetőnek nincs ilyen igazolványa, akkor — ha adunk is neki valami alamizsnát — utasítani kell őt arra, hogy menjen el a kerületi elöljárósághoz és szerezze meg az ellenőrző- igazolványt. Még annak is módjában van ezt megtenni, aki hajléktalannak mondja magát, mert az ilyeneknek a legutolsó lakásuk szerint illetékes kerület jogosult igazolni a rászorultságot. A lakásokba becsöngető koldusoknak igyekezzünk természetbeni adományt — élelmiszert, használt ruhát — adni. Aki ezeket visszautasítja es pénzt kér, sőt követel, túlnyomó többségben ezzel az egy ténnyel is bebizonyította, hogy nem méltó a társadalom áldozatkészségére. Pénzt csak akkor adjunk, ha erre különös okunk van és indokoltnak látjuk, pl. amikor többgyermekes családról van szó, vagy ahol beteg a gyermek, az asszony, stb. És aki teheti, juttasson bármilyen munkaalkalmat az Ínségeseknek és a kéregetőkenk. Az ellenőrzőigazolványt kell minden koldustól kérni, akár a lakásba csönget be, akár az utcán szólít meg. Az igazolvány adataiból sok részlet kitűnik és kis fáradsággal mindenki megszerzi azokat a tapasztalatokat, melyek alapján az igazán minden támogatásra méltó szegényt azonnal felismerheti. Igyekezzünk minden koldust egyénileg elbírálni és aszerint adakozni. Nem szabad rögtön hinni a látszatnak. Az igazi védekezés elsősorban a társadalom egyöntetű fellépése. Ha az adakozni szándékozók —- elsősorban közérdekre való tekintettel — a kéregetőket leigazoltatnák, vagy legalább néhány szót Ámítanának velük, hogy helyzetüket megismerjék, akkor meg lehetne állapítani, hogy mennyi az érdemtelenül koldulok száma. Aki pedig a pillanatnyi meg- indultság következtében alamizsnát ad anélkül, hogy a kéregetőt szeretettel és türelemmel kikérdezné, ezzel a ténnyel a koldulás további fennmaradását segíti elő. Ezzel szemben a gyakori igazolás esetén a kéregetés szélhámosai, a mai nyomor vámszedői, nem fogják tudni kihasználni a helyzetet és nem fogják sem a járókelőket zavarni, terhelni, sem a tényleg rászorultaktól elvenni az alamizsnát. Az alamizsnaadásnak felsorolt módjai alkalmasaknak látszanak arra, hogy enyhítsük velük a budapesti kolduskérdés súlyosságát is. Az álkoldu- sok miatt talán helyes volna az erélyes hatósági fellépés, de ez egyúttal nagyon sok igazán rászorult és minden támogatásra érdemes Ínségest sújtana, tehát nem volna méltányos megkísérelni a végleges rendezést éppen a mai nyomorúság idején. Ellenben teljes méitékben jogosult, ha a hivatásos és álkoldusok szer\7ezettségével szemben a társadalom ugyancsak szervezetten védekezik, elsősorban a saját nyugalma, másodsorban az igazán Ínségesek érdekében. A polgármester ur multheti előadásában megemlítette, hogy a székesfőváros naponta 50.000 szegényt lát el ebéddel, az ingyenkenyér- és élei - miszercsomag-akciónk pedig még to- A7ábbi 25.000 ínségest juttat időnként élelmiszerhez. Az ezekre szóló utalványokat kizárólag a kerületi elöljáróságok népjóléti osztályai adják ki, amelyek a legnagyobb jóakarattal és igazán dicséretreméltó buzgalommal működnek közre a szegények segítésében. Én tudom, hogy Budapest székesfőváros társadalma eddig is nagyon súlyos áldozatokat hozott, sőt sokan azt hangoztatják, hogy ez az elszegényedett társadalom már nem képes több áldozatra. Elismerem, hogy ez tényleg igy van, de mégis remélnem kell a további áldozatkészséget, amely nem a törvény parancsából, hanem a jótékonyságból, a íelebaráti szerétéiből és az emberi együttérzésből fakad. Nálunk is vannak nagylelkű adakozók, akiket ezúton is kérnem kell, hogy a jövőben se hagyják magára a fővárost a nyomor elleni küzdelemben. Nemcsak anyagi áldozatokra gondolok, hanem erkölcsiekre is, — mert . nem hangsúlyozhatom ugyan eléggé a mesz- szemenő anyagi hozzájárulást egy elszegényedett társadalommal szemben, de mégis: minden ember szívügyévé szeretném tenni a mai ínség enyhítésének nemes■ munkáját. Épp ..ezárt tartottam szükségesnek, hogy rámutassak az ötletszerű alamizsnaosztás helytelenségére és ehelyett az igazi, eredményes sze- génysegélyozés néhány módját ismertessem. Nem hatósági intézkedés, hanem csakis a társadalom együttes fellépése enyhítheti a mai szomorú időknek legszomorubb jelenségét: a koldusok elszaporodását. . Én nem azt mondom, hogy ne adjanak a koldusoknak alamizsnát, sőt nyomatékosan ismételten kérem, hogy adjanak. Vegyék magukra ezt az önkéntes adózást is mindannyian, akik úgy érzik, hogy inkább egy falattal kisebb kenyeret esznek, csak másoknak, az éhezőknek is jusson belőle. Ez vezethet csak oda, hogy eltűnnek az álkoldusok és azok kezébe hullanak a fillérek, akik életüket, családjukat, mindenüket mentik meg ezekkel a fillérekkel. Az alamizsna egy darab kenyér a jobban ellátott kenyeréből a szűkölködőnek és aki le tud törni egy darabot a magáéból, az csak adja azt oda. Az öt kenyér és a két hal csodájából tizenkét kosárba szedték össze a morzsákat és amig nekünk van kenyerünk, adjunk oda mi is egy kis morzsát a szegényeknek, mert minden odanyujtott darabka kenyér étel az éhezőnek, oltalom a didergőnek és szeretet az utcára kivetettnek. BUfíOVA LAJOS ÉPÜLETÜVEGES ÉS KÉPKERETEZO Budapest, IX., Unyay-utca 48. TELEFON 5 AÜT. 870-26 jegeisörendü Miben. BUDAPESTI TELEP: I, MOS CSŐSZÉI-ÜT 59. Háló, ebédlő, urlszoba, szalon- és doh garnitúra óriási választékban, legkedvezőbb havi részletre Kopható. TOnOHY ÉS TAKSA mjtorAruhazaban Budapest, IV„ Veres Pálné ucca 7. (Apponyi-térnél). Telefon: A. 865—95. Köztisztviselőknek klvéleles kedvezmény ! SCHMIDT TESTVETEK Nyomdafestékgyár Rf. Telefon : Aut. 962-85. Táviratcím : Farbenschmidt Rákospalota. — M. Klr. Postatakarékpénztári csekkszámla szám: **52850. — Folyószámla az Angol Magyar Bank központjánál Gyárt: Kő-, könyvnyomdái-, valamint o fisét! estékeket. Mint különlegességeket készít: Speciális gyártmánya olaj-mélynyomó festéket, anilln guminyomé és bádognyomó festékeket. Gyár és központi iroda: Rákospalota, Páxmány-u. 41
