Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-06-18 / 24. szám

Í9&2 juníus 18.

UJ BUDAPEST

9

A nagyüzemek egyesítése

Szakértő hozzászólás a három nagyüzem kereskedelmi részének közös igazgatás alá való vonásához

— Az Uj Budapest tudósítójától. —

Két héttel ezelőtt Petrovácz Gyula tanácstag- nyilatkozata alapján cikket közöltünk az üzemek zárószámadásait felülvizsgáló tanácstagoknak, Petrovácz Gyulának, Be- csey Antalnak és Bródy Ernőnek a törvényhatósági tanács elé közös Plattform alapján terjesztendő azon javaslatáról, hogy sürgősen rendelje el a főváros a három üzem központi igazgatásának egyesítését olyképen, hogy az üzemek kereskedelem-szolgálati ágai központosittassanak és az üzemek csupán mii-szaki igazgatós tekintetében tartsák meg különállásukat. Cikkünkre a főváros egy nyugalmazott főtisztviselője, akinek szaktudása és hozzáértése vitán felül áll, a következőkben teszi kritika tárgyává a hármas bizottság lapunkban közölt állásfoglalását. Tekintettel a cikkíró kitűnő személyiségére, teljes terjedelmében közreadjuk a hozzászólást, azzal a természetszerű megjegyzéssel, hogy annak megállapításai egyes vonatkozásokban az Uj Budapest álláspontját nem fedik.

Napilapokban, szaklapokban, az országos és városi politikában, gyűléseken és üléseken, urbi et orbi a közüzemek problémájáról folyik a szó. Nagyhangú kijelentések, vélemények, ellentmondást nem tűrő szentenciák hangzanak el, eg-yik terv rádupláz a másikra, mindenki valami nagyot, jót é s okosat akar. Amikor ezt a szokatlan nagy iparkodást, sürgést-for- gást, mindenáron reformokra való lázas törekvést szemléljük, lehetetlen, hogy ne gondoljon az ember arra a bizonyos gyermekre, aki a sok bába között könnyen elveszhet; de lehetetlen nem gondolni arra a komoly helyről nemrég elhangzott figyelmeztetésre is, hogy „hagy j á k már végre n y u- godtan dolgozni az üzemeket !?“

Ameddig a reformtörekvések hangját és irányát egyesek rejtett és nem rejtett önérdeke akarta megszabni, addig fölényes mosollyal lehetett kisérni a handabandázást; amióta azonban komoly tényezők a közérdeket szolgáló nemes intenciókkal szólnak hozzá a kérdéshez és ajánlanak megoldásokat, azóta a probléma helyes vágányokon halad és

minden arra hivatott tényező kötelessége, hogy az üzemi problémák minél tökéletesebb megoldását elősegítse.

Mielőtt az „U j Budapest“ által közölt nyilatkozathoz érdemileg hozzászólnánk, néhány ténymegállapítással kell kezdenünk abból a célból, hogy a később elmondandókat e tények köré csoportosíthassuk.

E tények a következők:

Az üzemek szövevényes, rendkívül szétágazó életműködését maga az élet, a közszükség szabja meg, azt mesterséges korlátok közé szorítani nem lehet és nem szabad.

A közüzemek életében szétválaszthatat- lanul három munkafolyamat fonódik egybe: a műszaki, kereskedelmi és igazgatási.

Tapasztalat szerint a munkafelügyeletnél és ellenőrzésnél, de a munkairány megszabásánál is az okos decentralizáció sokkal többet ér, mint a szertelenül felduzzasztott centralizáció.

Az üzemek nag-y horderejű problémájának a megoldásánál azokat kell elsősorban meghallgatni, akik az üzemek életét és életszükségletét a legközvetlenebbül látják és ismerik.

Cu$f@<ff§ Aiphons

fóuűüpcstf, V., NŐŰOr-U. 19

Telesen: S20-0T

ttémém&épités ttazám&efátázás ttemenceépités

Az uj fővárosi törvény centralizáló rendelkezései mindjobban és jobban megfosztják az üzemeket a szabad mozgás lehetőségeitől és mindig több és több bürokratizmus költözik az üzemek falai közé.

Ezen ténymegállapítások után v e - gyük szem ügy re a hírlapi nyilatkozat fontosabb részeit.

A nyilatkozó kijelenti, hogy „javasolni fogjuk a három üzem központi igazgatásának sürgős egyesítését és pedig abban az értelemben, hogy az üzem kereskedelemszolgálati ágai központosittassanak és az üzemek csupán műszaki igazgatás tekintetében tartsák meg különállásukat“.

Erre a javaslatra elsősorban azt a megjegyzést kell tennünk, hogy

a három üzem központi igazgatása ma is egyesítve van és pedig egyesítve van a polgármesteri XII. ügyosztályban, a csoportvezető alpolgármester személyes jogkörében, de egyesítve van az autonómiát reprezentáló XII. ügyosztály mellett működő kollégiumban: a vízvezetéki és világítási szakbizottságban.

A három nagyüzem központi igazgatása, felügyelete, ellenőrzése és irányítása tehát alkotmányosan in a is egyesítve van és ily módon egy uj központi szerv beiktatása egyáltalán nem jelentene az üzemek működésében javulást, nem jelentene az üzemek gazdálkodásában fejlődést, vagy megtakarítást, ellenkezőleg az üzemek mozgási lehetőségeit még jobban csökkentené, a gazdálkodásban és ügyvitelben pedig az autonómia által megszabott keretek között még nagyobb bürokratizmust tenyésztene ki.

Nézzük meg közelebbről, mit jelentene a „három nagyüzem kereskedelmi szolgálati ágaiban“ az óhajtott egyesítés1? Alig jelentene az az egyesítés többet,

mint a fogyasztásoknak egyszerre való leolvasását, a háromféle számla egyidejű kiállítását, behajtását és könyvelését.

Már előre látjuk azt a sok zavart, elírást és tévedést, amit a három egymástól teljesen eltérő műszernek leolvasása., az adatoknak három különféle bárcán való feljegyzése alkalmával az illető alkalmazottak akaratlanul elkövetnek, előre látjuk azt a rengeteg panaszos reklamációt, melyek ezek nyomán támadnak s amelyek valószínűleg egy újabb hivatali osztály felállítását teszik majd szükségessé. De a leolvasást vég’ző egyszerű alkalmazottakat is a mostaninál sokkalta nagyobb és terhesebb feladatok elé állítaná az uj rendszer. Ma a villanyáramfogyasztás leolvasójának ismernie kell legalább tízféle mérőt; leolvasáskor nyitott szemmel kell annak állapotát és működését szemlélnie, a higanymérőt esetről-esetre neki kell fordítania, az elromlott mérőt az ő jelentése alapján kell kicserélni, szabálytalan áramvételezés, lefékezés stb. esetén az áramlopást neki kell jelentenie. Ez az éppen nem jelentéktelen és egyszerű munka most azzal bővülne ki, hogy a többfajta gázmérőt le kell olvasnia, az óra állását erre szolgáló bárcán berajzolnia, az órát időnként fel kell töltenie, a hibás óráról jelentést kell szerkesztenie, apróbb hibákat meg kell javítania stb.

Ez azonban még mindig nem merítené ki egy és ugyanazon házban az ő feladatkörét, mert ezután a vízmérő aknába kell leszállnia, ott kell szakértő körültekintés után a leolvasást elvégezni, azt egy harmadik bárcára feljegyezni, vagy berajzolni, esetleges hibákat kijavítani, vagy arról jelentést szerkeszteni.

Alig hinnők, hogy

a mostani egyszerűbb emberek ezt a sokirányú munkát el tudnák végezni; amellett ez a háromféle munka oiy lassú tempóban haladna előre, hogy a három üzemnél most alkalmazott leolvasók is előreláthatólag kevésnek bizonyulnának s igy a tervezett létszámapasztás és a velejáró kedvező pénzügyi eredmény is teljesen elmaradna.

Ha azonban feltételezzük, hogy idővel erre a célra válogatott, különösen gyakorlott leolvasó személyzet a mondott kumulált munkát majd hibátlanul elvégzi, a számlázásnál újabb és újabb zavarok és bajok fognak jelentkezni amiatt, hogy a számlázótói a sokféle tarifa, megállapodás, használati tárgyak bére, alapdij, használati dij stb. olyan megfeszített figyelmet, sokoldalúságot és körültekintést igényel, hogy a most nagyrészt sablonos munka a mainál sokkal lassúbb tempóban fog majd haladni és ez okból a számlázó tisztviselőszemélyzetnél sem igen lehetséges létszámcsökkentés és az óhajtott, kedvező pénzügyi eredmény itt is elmaradna.

Már itt hangoztatni kell, hogy a tarifa csak a Gázműveknél és Vízműveknél egyszerű kereskedelmi probléma, az Elektromos Műveknél azonban, ahol más a háztartási, más az alapdíjas, más az ipari, más a nagyfogyasztási, más a nappali, más az éjjeli tarifa, ahol szerződéses számítások adják meg a tarifa kulcsát és mértékét, —- ott e rre a komplikált számlázásra valósággal nevelni kell a tisztviselőket és a számlázások bizonyos fajtájánál csak kellő műszaki tudással tudják az illetők feladatukat betölteni.

Ha a munka folyamatát nyomon kísérjük, eljutunk a számlák prezentálásához és az inkasszóhoz. Talán az inkasszó volna az a szolgálat, amit a három nagyüzem részére egy és ugyanazon alkalmazott elvégezhetne; azonban itt is elkerülhetetlenül jelentkeznének a különféle zavarok abban a pillanatban, amikor a,z illető fogyasztó a prezentált két vagy három szolgáltatás utáni számla mindegyik tételét nem egyenlít e- n é ki, hanem amint az különösen a mostani gazdasági romlás idején várható, azok egyikével vagy másikával hátralékban maradna.

Mennyi sok elírás, félreértés, zavar származhatna ebből, ami a mostani inkasszónál elő nem fordulhat.

Ami a három nagyüzemnek közös helyen való könyvvezetését és pénztári szolgálatát

illeti, itt ismét az az észrevétel tehető, hogy ezeket a kereskedelem-szolgálati ágakat elméletileg lehet egyesíteni, de gyakorlatilag a centralizáció sokféle bajt, kellemetlenséget, a fogyasztók kényelmetlenségét eredményezné, azonkívül olyan óriási hivatal berendezését tenné szükségessé, amire jelenleg megfelelő helyiség nem is állana rendelkezésre, létesítésük költsége pedig messze túlhaladná az elért pénzügyi eredmény mérvét.

Ami pedig a kereskedelem-szolgálat többi ágazatát illeti, legfeljebb még az anyagbeszerzés egyesítéséről lehetne beszélni. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy

már a szénbeszerzésnél sem egyező a három nagyüzem szükséglete, a többi anyagszükségletnél pedig még szétágazóbb az igénylés, úgy

alig van a három üzemnél egyformán jelentkező anyagszükséglet;

viszont, amire mindhárom nagyüzemnek egyaránt szüksége van, annak nagyrészét a fennálló rendelkezések értelmében a székesfőváros Központi Anyagszertára utján kell most is beszerezni.

Itt kell erőteljesen hangsúlyozni, hogy

a nagyüzemek legtöbbjénél a szénbeszerzés elsősorban nem keréskedelmi probléma, hanem műszaki kérdés;

s a szénbeszerzést egyoldalúan kereskedelmi nézőpontból intézni egyértelmű volna az üzem produktivitásának feláldozásával.

Nem lehet egyetérteni azzal a tervvel sem, hogy mivel a „Gázművek már több ipari terméknek az eladásával foglalkozik — a gázon és kokszon kívül is — úgyhogy ezeknek a kereskedelem- igazgatási körébe be lehet vonni az elektromos áram és a viz eladásával járó munkatöbbletet is“.

Súlyos tévedés volna annak a tételnek a felállítása, hogy amiként a gáz és viz eladása egyszerű kereskedelmi ügylet, azonképen az elektromos áram eladását is ilyen egyszerű kereskedői mentalitással lehet intézni.

Az elektromosáram különféle tarifájának kalkulációja, az áramszolgáltatás módjának, feltételeinek és körülményeinek megállapítása kifejezetten és elsősorban műszaki kérdés; műszaki feladatkörbe tartozik a világ ösz- szes áramfejlesztő telepén és ezt a szolgálati ág-at a kereskedelmi igazgatás körébe vonni egyáltalán nem lehet.

Téves az a megállapítás, hogy „az üzemek konkurrálnak egymással a háztartási fogyasztás tekintetében is és pedig egészségtelen módon“ — ugyanis „ma a gázrezsónak és villanyrezsónak a gázfürdőkályhának és az elektromos hőtárolónak a konkurrenciája a főváros érdekeivel ellentétes irányban történik.“

Ezt a kérdést nem lehet makacs konzervativizmussal és vicinális rövidlátással kezelni.

Igaztalan és helytelen lenne az olyan szemlélet, amely csak az okozatot tekinti, amely csak a krajcáros eredményeket nézi, de nem akarja meglátni azt a szédületes evolúciót, mely a villamostechnika terén az utolsó évtizedekben bekövetkezett s nem akarja beismerni, hogy vannak fokozott kulturszükségletek, amelyeket ma már a villanyáramszolgáltatással lehet a legtökéletesebben és legjobban kielégíteni.

A konkurrenciát nem az üzemek csinálják egymással, hanem a fejlődő technika; egyik üzem fejlődését, másik stagnálását, nem az üzemek szerencsés, vagy kevésbé szerencsés propagandája dönti el, — hanem a technika fejlődésével — velejárva a közönség részéről természetesen s mind fokozottabban — jelentkező kulturigény.

Idestova olyanféle anakronizmus lesz a háztartások gázszolgáltatásáért harcolni — szemben a villanyáramszolgáltatással, mint amilyen lehetett a sikraszállás a gázszolgáltatás első korszakaiban a petróleumlámpa, a petróleumlámpa idején pedig a faggyu- gyertyakészités mellett.

Ami pedig a közérdek védelmét és szolgálatát illeti, ebben a tekintetben is a kulturérdeké az elsőség’. Azután a székesfőváros anyagi érdeke sem forog e réven nagyobb veszedelemben, mert amilyen mértékben csökken a háztartások részéről a gáz- fogyasztás, ugyanolyan mértékben fog előreláthatóan növekedni a háztartások villanyáramigénylése. Amit a székesfőváros elveszít a polgári háztartások révén, ugyanazt megnyerheti a háztartások vámján; ehhez a célhoz azonban

nem a féltékenykedő, gáncsoskodó és kicsinyeskedő, hanem a messzebb tekintő, a fejlődést és az életigényeket meglátó és nyomonkisérő üzemi politika vezethet.

Befejezésül legyen szabad tanácsolni az arra hivatott tényezőknek, hogy hagyják meg továbbra a három nagyüzemet mostani különállásában, adjanak azoknak minél szabadabb mozgási és fejlődési lehetőséget. Ami pedig a vezetést illeti, ismételjük fejtegetéseink legelején elhangzott ténymegállapítást: a nagyüzemek életében három munkafolyamat fonódik egybe: a műszaki, a kereskedelmi és igazgatási; az üzemek vezetésében tehát mindhárom munkafolyamat reprezentánsának helyet kell adni; a mostani egyoldalú, műszaki vagy kereskedelmi vezetés nem alkalmas az óhajtott jobb eredmény elérésére.

1VANCSICS JANOS VIH. Rákóczf-uG)

Telefon: 43-0-09. Órák, ékszerek, dísztárgyak a legolcsóbb napi árban. Aranyért, ezüstért, zálogcéduláért óriási árakat fizetek. Óra-, ékszerjavi- tások, átalakítások jótállással eszközöltetnek.

Kávé, tea

____________

FR

fiTELLI DEISIHGER IV., Ferenciek fere 1. Királyi Bérpalota