Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-28 / 21. szám
IX. évfolyam 21. szám Budapest, 1932 május 23 TFT "* V -JiÁ VÁROSPOLITIKAI BtftianawKifi Elffllzelésl árak: évre................................................... ....... pengA Fé l évre. ........... 15 pengA Egyes szám éra eo fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR D« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca ©. Telelőn: Auf. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla: 30913 Állami színházak Az Operaház igazgatója minden szezon végén nyilatkozni szokott a jövő kilátásairól. elmondván, hogy mifajta uj operákat és dalműveket kíván jövő program ja keretében előadni és hogy a színház mely tagjait küldi a jól megérdemelt nyugalomba. Az ez évi igazgatói nyilatkozatnak a szokványos művészi szenzációkon túlmenően van egy városházi szempontból igen jelentős része: Radnai direktor ur bejelenti, hogy ígérete van a fővárostól nagyobb szubvencióra és ő ezt a szubvenciót már be is állította az Opera jövő évi költségvetésébe. Hogy ki tette az igazgató urnák ezt az ígéretet, nem tudjuk, de nem is tartjuk fontosnak, az legfeljebb egy magánbeszélgetés keretében előforduló ígérgetés lehetett, nem pedig felelős tényezőnek felelős helyről elhangzott nyilatkozata. A főváros ma nincs abban a helyzetben, hogy akár szubvenció, akár közüzemi dij vagy adóleengedés formájában egyetlen fillérrel is támogassa az Operaházat. Életünket és vérünket az Operáért, de zabunk nincs hozzá, minden művészi együttérzésünk és kulturális felismerésünk ellenére az Opera és a Nemzeti jelentőségét és célkitűzéseit illetően fájó szívvel, de Tttfvi dttuti kénytelen a főváros kijelenteni, hogy az állami színházak száméira megveszekedett garasa sincsen. Néhány oldallal odébb közöljük az állam különböző tartozásait a fővárossal szemben„ e kimutatásban előkelő pozíciót foglal el a kultuszminisztérium hatáskörébe tartozó állami színházak hátralékainak változatos tömege. A főváros nemcsak, hogy szubvenciót nem tud adni az állami színházaknak, de kénytelen ragaszkodni e hátralékok megfizetéséhez is. A főváros nem magánvállalkozás: közület, mindenesetre any- nyira, mint az állam, és az adóterhek alatt nyögő közönség pénzéből nem lehet a művészet céljaira megszabott előirányzat07i felül önhatalmúlag többet kihasítani. Ebben a problémában a finánciá- lis adottságok szempontjai mellőzik a művészieket és nem találjuk szerencsés ötletnek, hogy éppen a város az, amellyel a kultuszminisztérium meg akarja fizettetni a gazdasági válság üres színházi kasszáinak deficitjét. Tessék leépíteni az állami színházakat a pénzügyi lehetőségek határai közé, az Opera és a Nemzeti ne legyen az a drága csipkés kalap, amely a koldusrongyokat viselő ország fejét disziti. Radnai igazgató ur kísérletezzen habitüék között szétosztásra kerülő öltözőkulcsokkal, darabonként ezer pengőért vagy még többért, de számításain kivid kell hagynia a főváros lapos pénztárcáját! Ha kaláccsal nem is, de tanáccsal mindenesetre szolgálhat a főváros a Hold-utca urainak. Kétségtelen, hogy az Operaház adja a legnemesebb szórakozást: tessék a kevésbé elsőrangúnak fémjelzett szórakozásokat külön megadóztatni az állami színházak céljaira. Vegyék le az urak kezükről a keztyüt, nyúljanak hozzá a hangosmozihoz, a gramofonhoz a külföldi eredetű kottákhoz, a rádióhoz, a külföldi hangverseny- művészek vendégszerepléséhez, az orfeumokhoz és a variét ékhez és főleg a rendcsináló seprűhöz az Opera és a Nemzeti portáján. Tisztelt igazgató ur, kissé korán méltóztatik inni a városházi medve bőrére! Egyetlen fillér fedezet sincs a szfikségmunkák megindítására a főváros kasszájában A szociálpolitikai ügyosztály gazdag programjábál a járulékok kivetése révén megtérülő csatornamunkálaton kivül pénz hiányában semmi sem valósítható meg — A főváros ötezres turnusokban kívánja foglalkoztatni a munkanélkülieket, aki a nyáron nem dolgozik, télen nem kap segélyt — Az Uj Budapest tudósítójától — A törvényhatósági tanács által kiküldött hatos bizottság, amelyben a pártok vezetői foglalnak helyet, e héten tartotta első illését. Az alakulási formaságokon kiviil szerepelt a napirenden a szociálpolitikai ügyosztálynak az előterjesztése a nyári inségmunkák megindítása tárgyában. A pártvezérekből álló bizottság tagjai hozzászóltak az ügyosztályi előterjesztéshez, döntő elhatározásra azonban nem került sor, mert még sok fontos kérdés tisztázása van hátra, köztük a fedezet előteremtése. A nyári inségmunka- akció megindításának gondolata a Keresztény Községi Párt vezetőitől származik, akik már hónapok óta aziáradozpakv hotry a téli iyséa akció folytatásához előteremtsek a szükséges fedezetet és a nyár folyamán is gondoskodás történjék a főváros részéről az általános nyomor enyhítése érdekében. A nyári inség- munka-akció megindításának lehetőségeiről Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő, a Keresztény Községi Párt vezető tagja a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Nem kétséges, hogy a munka- nélküliség problémáját tisztán szociálpolitikai alapon, vagyis étkeztetés és általában szociális gondoskodás révén elintézni nem lehet, — mint ezt Wolff Károly is elmondotta az Uj Budapest legutóbbi számában — mert az a költség, amit a főváros ilyen formájú segítséggel nyújt a munkanélkülieknek, improduktív kiadás marad. A munkanélküliek pénzbeli és különböző akciók révén való megsegítése a főváros részére semmiféle előnyöket nem jelent, másrészt pedig figyelemmel kell lenni arra a szempontra is, hogy a szociális gondoskodás ebben a formájában egyre nagyobb és nagyobb tömegeket kénytelen a maga körébe bevonni. A főváros sokkal nagyobb tömegekről kénytelen állandóan gondoskodni, mint amennyi a valódi reászorultaknak és a tényleges munkanélkülieknek a száma, A munkanélküliek csoportjától feltétlenül el kell választani azt a réteget, amely munkaképes és amelyik akar is dolgozni, ^ sőt egyenesen szívesebben veszi, ha nem kegyadományt, hanem munkadijat kap. A munkaképtelenek, aggok és betegek szociális ellátása egészen másnemű feladata a fővárosnak, mint a munkanélküliség problémájának a megoldása. Szét kell és szét lehet választani egymástól a két kategóriát: a munkaképes és dolgozni akaró munkanélkülieket, a dologkerülő munkanélküliektől, akik csak a segélyezést és nem munkát akarnak. Ez a szétválasztás nem történhetik másként, mint egyedül és kizárólag szükség munkák, megindítása révén, Meggyőződésem, hogy a most ellátott 59 ezer munkanélküli közül legalább ötven százalék kiesik, mihelyt az elé a feladat elé kerül, hogy dolgozni kell, különben nem kaphat segélyt. A fővárosnak nem lehet hivatása az, hogy munkakerülőket neveljen. Aki az inségmunkáknál nem vállal szerepet. elveszti mindenféle segélyezésre való jogát. A szétválasztás rendkívül sürgős feladat, mert ha ezt most nem hajtjuk végre, akkor a jövő télre még jobban felduzzad a segélyért folyamodóknak a száma és a főváros vállaira olyan nagyarányú szociális terhek fognak nehezedni, selni nem lesz képes. Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a szociális segítés céljait szolgáló eszközök állandóan csökkennek, viszont az ellátásra váróknak a száma egyre emelkedik. Amennyire világos a helyzet, annyira bonyolult az igen életrevaló terveknek a végrehajtása. — A legnagyobb hiba ott van, hogy szükségmunkát pénz nélkül megindítani nem lehet. Ugyancsak lehetetlenség erre a célra rendkívüli eszközöket igénybevenni. A kormánytól nem számíthatunk nagyobb hozzájárulásra, kölcsönt felvenni pedig egyenesen képtelen gondolat volna. A költségvetésben biztosított fedezettel rendelkező közmunkáknak a végrehajtását is fel kell függeszteni — legalább is bizonyos mértékben, mert csak a bevételek arányában lehet szó kiadások folyósításáról. Számolnunk kell ugyanis nagyobb kiesésre és pedig úgy az adózásban, mint az üzemi járulékoknál. — A szociálpolitikai ügyosztály igen gazdag munkaprogramot terjesztett a bizottság elé. Ebben ^ a munkaprogramban az ügyosztály javasolja szellemi szükségmunkáknak a megindítását a nyári hónapokra és pedig elsősorban diplomás munkanélküliek részére, javasolja továbbá, hogy a csatornaépítések, útépítések, valamint városszéli telepek létesítése révén munkanélkülieket alkalmazzon a főváros. Szó lehet városszéli telepeken szükséglakások építéséről is, valamint arról is, hogy ilyen építkezésekhez szükséges anyagok összeállítását is szükségmunkások végezzék. A munkanélküli nők foglalkoztatása céljából nagyobbmé- retü háziipari foglalkoztató műhely felállítását javasolja az ügyosztály, — valamely üres gyárhelyiségben, ahol ezek a női munkaerők a főváros intézményeinél való felhasználás céljaira háziiparszerü cikkeket állítanának elő. Az előterjesztés szerint a napi munkaidő úgy a szellemi, mint a fizikai munkásoknál hat órában állapíttatnék meg és pedig azért, hogy délelőtt és délután két turnus dolgozhasson, tehát megkétszereződjék az alkalmazható munka- nélkülieknek a száma. Ennek a munkaprogramnak a megvalósításához 10—12 millió pengőre volna szükség. Aminek az előteremtése ezidőszerint teljes lehetetlenségnek látszik. Gondolkodnunk kell tehát e tervek megvalósításának reális lehetőségeiről. Nézetem szerint azon a ponton lehetne valamilyen megoldási lehetőséget találni, hogy a költségvetésben szereplő csatornázási munkálatokat inségmunka formájában hajtatná végre a főváros vezetősége, ügy gondolom ezt, hogy a munkaMollrüli. Ae« r?cLfiinrn jJ». t,~ munkásoknak, mint előmunkásoknak — esetleg vállalkozó közbenjöttével való — alkalmazása mellett inség- munkások végeznék a föld-, betonkeverő- és szállító-munkákat, vagyis azokat a munkákat, amelyekhez különösebb szakértelemre szükség nincsen. Ez az elgondolás azért látszik megvalósíthatónak, mert a csatornaépítés költségei legnagyobbrészben megtérülnek az úgynevezett csatornajárulékokból, végeredményben tehát itt tulajdonképpen csak előlegezésről lenne szó. A munkanélküliek foglalkoztatásán kivül viszont szolgálni lehetne a főváros további fejlődésének a céljait is. Az útépítéseknél, a földmunkálatok szintén olyan jellegűek, amelyeknél szükségmunkásokat lehet alkalmazni. Ezek a földmunkálatok költséget igényelnek, mert a burkolási járulékok kivetésénél a speciális földmunkálatok költségei nem térülnek meg. Az erre fordított pénzt a fővárosnak kell előteremtenie. Nézetem szerint csak ezeken az utakon lehet haladni, mert más mód szükségmunkák megindítására nem nyílik, — Ami a kenyérkeresethez juttatható munkanélkülieknek a számát illeti, ez szerintem nem tehető nagyobbra 5—6 ezernél. Ezidőszerint hatvanezer fővárosi munkanélküli áll a főváros szociális gondoskodása alatt. Igazi segítségekkel tehát csak akkor szolgálnánk, ha ötezres turnusokban felváltva minden< munka- nélkülit munkához juttatnánk. Turnusokban felváltva kellene behívni a lajstromozott munkanélkülieket, akikről e szükségmunkák megindításánál rövidesen^ kiderülne, hogy dolgoznak-e és valóban önhibájukon kivül váltak munkanélküliekké vagy pedig kizárólag a főváros^ szociális áldozatkészségére bazirozzák egzisztenciájukat. , Petrovácz Gyulának ez a nyilatkozata részletesen megvilágítja az inségmunkák problémáját. Ez a nyilatkozat nemcsak a mai munkaviszonyokat ismerteti, hanem a segites módozatait is megjelöli. A hetes bizottság legközelebbi ülésén remélhetően gyakorlati útra terelődik ^ az inségmunkák megindításának vitaja.
