Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-08-01 / 30. szám
Ifill, évfolyam 30. szám Budapest, 1931 augusztus ti TU BUDAPEST Előfizetési órak: Egész évre .......... 30 pengő Fél évre ............ 13 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOK DK Szerkesztőség é» kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon; Aul. 828—23. Kos tata karé kp. chequeszómla : 30913 Bednárz Róbert: A fővárosnak össze kell Húznia magát, de csak a szociális szempontok sérelme nélkül csökkenthetfiik a költségvetést A mindenáron való takarékosság nem jelentheti a közmunkák abbahagyását, esetleg hitelezési műveletek segítségévéi keli hasznos beruházásokat eszközölni - A mammut-lizetesek, állashalmozások, nagyarányú jutalmazási rendszerek megszüntetésével olyan megtakarításokat lehet eszközölni, hogy a városházi tisztviselők íizeteset nem kell csökkenteni Fővárosi Lillafüredek A felhatalmazási törvényjavaslat 'parlamenti vitájában Éber Antal volt a kormánypárt hivatalos szónoka, aki mentalitásához és városházi múltjához híven avval kezdte parlamenti szüzbeszédét, ahol a közgyűlési teremben elhagyta: a főváros üzemi és pénzügyi politikájának szidalmazásával. Fővárosi Lillafüredekről beszélt a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a hangulatkeltő kifejezésnek tartalmat azonban nem adott a, mindenáron és mindenek- felett való takarékosságnak fanatikus hirdetője. A gramof ónlemez többi tört sirámait, amelyek a túldimenzionált városi beruházásokról, az üzemi omnipotenciáról recsegnek, szükségtelennek tartjuk külön ismertetni, elégszer hallottuk ezeket a frázissá merevült eszméket a költségvetési viták alkalmával. Ami a parlamenti beszédből számunkra érdekes, csupán annak megállapítása, hogy a könyörtelen takarékosság mezében tetszelgő apostol, amidőn bevonul az országos politikába, a fővároson akarja szélső ellenzékiből kormánypártira vedlett kardjának csorbáit néhány könnyű sikert aratva, kiköszörülni. Hogy azonban a fővárosi Lillafüredekről szóló tetszetős, de komolytalan megállapítások át ne menjenek a köztudatba, a kormányzat egy újabb fővárosellenes politikájának vetvén meg alapját: egyenesen és elszántan szemébe kell, hogy nézzen a főváros vezetősége az Éber -féle vádaknak, és le kell szögeznie a politikai és a történelem számára bizonyos felelősségeket. Tisztázni kell, ki felelős a grófi, paloták megvételéért és ami még fontosabb, a legszigorúbb határok közé kell szorítani a főváros üzemi politikájának programját. Minden pártnak és minden érdekeltségnek belevonásá- val le kell végre vágni az üzemi kígyó fejét, amely több mint egy évtizede mérgez meg a városházán minden jószándékot és becsületes akaratot. Félre a. köntörfalazással és a pártok mindenki számára tetszetős határozatlanságával az üzemi politikát illetően, lássuk végre, kelle- nek-e, és ha kellenek, mely üzemek azok, amelyekre szükség van. A halálraítélt üzemeket pedig mennél előbb ültessék a villamosszékbe, hogy agóniájukkal ne fertőzzék a levegőt. Hogy azonban az üzemi kérdés legyen vesszőparipája minden kezdő politikusnak, a főváros üzemi politikája legyen a mindenki által szívesen hallgatott téma az összes malomalatti bölcsek ajkairól: mégis tűrhetetlen és megalázó úgy a főváros vezetősége, műit törvény- hatósága számára. Mert, hogy szol- gabiróból és hasonló helyi nagyságokból avanzsált képviselők szidalmazzák a parlamentben és azon kívül a fővárost csakúgy, mint meg- nemértett más nagyságok, még indokolható. Ellenben, hogy most már a közgyűlési álsikereken felneveke- dett Éber Antal is fővárosi Lillafüredeket emlegessen, minden visz- szautasitás nélkül, annyira tuldi- menzionáltsága a kritika szabadságának, hogy a legbéketürőbb városházi lelket is ki kell, hogy hozza a sodrából. Hivatalos nyilatkozatot kérünk, amely az efajta objektivitástól és jóindulattól mentes vádaskodásoktól a fővárost megvédelmezi! — Az Uj Budapest tudósítójától — Azok a rendelkezések, amelyeket a főváros vezetősége a legszigorúbb takarékossági szempontok érvényesülése érdekében kiadott, végeredményben azokat az irányelveket is jelzik, amelyeket a jövőévi költségvetés összeállításánál szem előtt kell tartani. Az egyes ügyosztályokban már ezeknek az irányelveknek a figyelembevételével készülnek a költségvetési előirányzatok és nem kétséges, hogy a főváros jövőévi költségvetésének végleges tervezetében úgy a. kiadási, mint a bevételi oldal is még soha nem tapasztalt szűk keretek közé fogja visszaszori- tani. Kétségtelen, hogy ezek a rideg szempontok súlyos gondokat okoznak a főváros vezetőinek, akiknek egyrészt a bevételek további csökkenésével, másrészt azzal a követelménnyel is kell számolniok, hogy a főváros kötelessége munkaalkalmakról gondoskodni a költségvetésbe felveendő rendkiviili beruházások révén. A bevételek csökkenése másként nem ellensúlyozható, mint az úgynevezett rendkívüli beruházásoknak a törlésével, vagy legalább is minimális keretek közé való visz- szaszoritásával. A Keresztény Községi Párt vezetőségét, amelynek a szava erős súllyal esik a latba a költségvetési tervezet elkészítésénél, élénken foglalkoztatják ezek a problémák. Bednárz Róbert apátplébános, a Keresztény Községi Párt ügyvezető alelnöke, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Annyi bizonyos, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok erősen éreztetik hatásukat a főváros háztartásának menetében. Ebből az következik, hogy a fővárosnak össze kell húznia magát, vagyis költségvetését olyan szűk keretek közé kell visszaszorítania, amilyen sziik keretek közé egyáltalán lehetséges. A főváros pénzügyi és költségvetési politikájának az alakulását egyedül a közérdek irányi thatja, ez a közérdek pedig szigorú takarékosságot követel az egész vonalon. Én a magam részéről — a Keresztény Községi Párt felfogásának az ismeretében — csak annyit mondhatok, hogy a fővárosnak valóban erősen csökkentenie kell a maga kiadásait az egész vonalon, de ezt a csökkentést csak a szo- 1 ciális szempontok sérelme nélkül teheti meg'. Lehet, hogy bizonyos körökben, ahol a minden áron való takarékosságot hirdetik, nem fogják jó néven venni álláspontom kifejezésre juttatását, de ón mégis a legnagyobb nyilvánosság előtt is hangsúlyozni kivánom, hogy a közmunkák folytatását nem hagyhatjuk abba teljesen. A munkanélküliség terjedésének gátat kell vetnünk. Annyi bizonyos, hogy holt-beruházásokat, vagyis olyanokat — amelyek a fővárosnak effektive nem jövedelmeznek, — a jövőben többé nem eszközölhetünk. Nézetem szerint azonban olyan beruházási terveket is lehet alkotni, amelyeknek a végrehajtása nem sérti a takarékossági szempontokat. Produktív, hasznos, jövedelmet hozó beruházásokra gondolok. Olyan építkezésekre, amelyeket a gyakorlatban gyümölcsöztetni lehet. Olyan beruházási tervek kidolgozását szorgalmazom tehát, amely terveknek a végrehajtása nem jelenti a beléjük fektetett tőkének elvesztését. Olyan intézmények létesítésére gondolok, amelyek évi jövedelme meghozza a befektetett tőke kamatait és amortizációját. A tanács tagjai törjék a fejüket és készítsenek olyan beruházási terveket, amelyekre nem kell a fővárosnak pénzkészletéből elvont tőkét invesztálni, hanem esetleg hitelezési művelet révén lehet ezeket a terveket megvalósítani. — Szükségesnek tartom kijelenteni, — folytatta Bednárz Róbert, — hogy a takarékossági mozgalom nem járhat a tisztviselői érdekek veszélyeztetésével. Abba sem én, sem a Keresztény Községi Párt egyetlen tagja sem mehet bele, hogy a városházi tisztviselők fizetése csökkentessék. A hivatalnoki fizetésekhez hozzányúlni nem engedünk. Mivel azonban a költségvetést szíikebb keretek közé szorítani csak úgy lehet, ha a személyi természetű kiadásoknál is redukciót hajtunk végre, ennélfogva keresni kell ezt a lehetőséget. Az Uj Budapest egyik régebbi számában felvetettem a mammutfizetések megszüntetésének azonnali szükségességét. Megismétlem most ezt a követelésemet — kapcsolatban a jövő évi költségvetés összeállitásá- val. Ha a főváros vezetősége erélyes kézzel megszünteti az összes inammutfizetéseket és álláshalmozásokat, megszünteti továbbá az üzemeknél divatos nagyarányú jutalmazási rendszert, akkor egyrészt nyugodtabb atmoszférát teremt minden vonalon, másrészt pedig olyan nagymérvű megtakarításokat fog elérni, amelyek a költségvetés kiadási oldalán jótékony hatást fognak gyakorolni. A városházi tisztviselők fizetését csökkenteni, őket elkedvetleníteni nem szabad. Közérdek, hogy a városházi tisztviselők nyugodtan és megelégedetten végezzék munkájukat. Nincs is szükség arra, hogy hozzányúljunk a városi tisztviselők fizetéséhez. Van mód a költségvetés redukciójára és pedig azon a két utón, amelyeket az imént jelöltem meg. Az egyik ut a holt beruházások helyett produktiv beruházások végrehajtása, a másik ut a mammutfizetések és üzemi jutalmazások rendszerének eltörlése. — Természetesen szigorú mértékkel kell mérni a másfajta kiadási tételeket is. így például alaposan revizió alá kell venni az egyesületi segélyezések tételeit. Igen sok olyan egyesület van, amelyeket a főváros állandóan segélyez, anélkül, hogy ezeknek az egyesületeknek a működését a főváros ellenőrizhetné. Nem tekinthetünk be gazdálkodásukba és mégis évről-évre hatalmas összegeket adunk sok ilyen egyesületnek. Egyedül a karitativ munkát teljesítő egyesületekkel szabad kivételt tenni. Minden más még kulturális, vagy sportcélokat szolgáló egyesülettel szemben is az elutasítás álláspontjára kell helyezkedni. Kizárólag a szociális szempont az, amely- lyei kivételt lehet és kell tenni. Érdeklődtünk az őszi városházi munkaprogram alakulása iránt is. Bednárz Róbert a következőket mondotta: — Az őszi munkaprogram még nincsen megállapítva és igy arról nem is beszélhetünk. Egyelőre még öt-hat hét van hátra a nyári szünetből. Sem a főváros illetékes tényezői, sm a pártok vezetői nem foglalkoztak még az őszi kampány problémáival. Annyi bizonyos, hogy a készülő költségvetéssel kapcsolatos kéi’dések fognak dominálni az őszi kampányban. Szeptember második vagy harmadik hetében indul meg ismét a rendes városházi munka, addig várakozó álláspontra kell helyezkednünk. Most az ügyosztályok hivatali szobáiban készülnek a különböző tervek, ősszel majd ezeknek a terveknek és előkészítő munkálatoknak az alapján alakul ki a munkaprogram.
