Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-03-28 / 12. szám
Budapest, 193t március 23 IfM. évfolyam 12. szám T UJ BUDAPEST Tek,Föv~on nyilvános Előfizetési árak: Egész évre ..............................................30 pengő Fé l évre........................................................15 pengő Eg yes széna éra 60 fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR DH i SzerkeszfOség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas ivor-ulca 9. telefon: Aut. S2S—23. Postatakarékp. chequeszémla: 30913 Vigasztalan tespedés az építkezési fronton Jíz uj fkidatz építésére a fegßobfr esetben össze f, az trzsé- bet-sugárut megnyitására pedig jövö tavasszal berni- bet sár — Ji bafáísarampób ettiiptetésére még mindig nem történt semmi mert a JttJÍW és a fővár as nem tudnab megegyezni bagy bi vegye fel a sziibséges böfesönt — (Fetravácz Gyufa megáííapitja, bagy a magánépitbezés is stagnáf, mert épitbezési eéfabra effagadbatö afapan amortizációs böfesönt nem febet bapni Liebe: unmodern! A fenti megállapítás a hirdető- oszlopokon egy szindarab-cimet jelent, a darabot Olga Csellova orosz művésznő társulatának interpretálásában a berlini Kleines Theater együttese adja. elő az Uj Színházban. Az egyik kabaréban husvéttól kezdve egy zsargon dizőz fogja gyönyörködtetni a publikumot, viszont a Magyar Színházban — hogy a színház neve is stilszerü legyen —, németül akarnak játszani Fritz Grünbaum vezetésével a bécsi Theater der Komiker művészei. Ha hozzávesszük azt a. gajdolást, amelyet másod- és harmadrendű külföldi énekesek hangverseny dobog óinkon véghezvisznek, a hangosfilmeknek husz-huszonöt mozgókép színházunkban naponta, való rikácsolását, a kardnyelő bohócokkal és női bir- kozóbajnokságokkal tarkított nemzetközi varieté szenzációkat, — akkor teljes képet adtunk a Budapestet elözönlő művészinvázió mai frontjáról! Kétségtelen, hogy kultur országban bizonyos fokú művészet-importra szükség van, bizonyos, hogy nem lehet elzárkózni világnagyság oi'c elől, mert a műértő és műélvezetre vágyó publikum nem. utazhat Berlinbe vagy Párisba, hogy az inter- nacionális csillagokat meghallgassa. A fémjelzett művészi márkákat azonban meg kell különböztetni a reánktörő középszerűségektől. Az a naiv kifogás, hogy a szegény színigazgatóknak a hazai színművészek propagálásában támadt veszteségeit kell kipótolni a külföldi vendégjátékok busás nyereségeivel, amennyire naiv, annyira erkölcstelen is. Komoly művészetre, igaz magyar tehetségekre van közönség és pénz Budapesten, mint azt az utóbbi esztendők néhány nagy magyar sikere és százas előadássorozatai bizonyítják. A való értékére kell tehát leszállítani ezeket a komédiás kijelentéseket, a színigazgató mesteremberek kétség- beesett hajszáját a közönség kegye és pénze után! Okosan és helyesen cselekedett a polgármester, amikor betiltotta a német vendégjátékokat, Olga Cseho- vától Fritz Grünbaumig és visz- sza. Különös ellenben, hogy a belügyminiszter a berlini színészek ügyében huszonnégy órán belül megváltoztatta a polgármesteri végzést, engedélyezvén a színdarabot, amely már a szerelmet is idejét múlt dolognak hirdeti. A belügyminiszter úgy látta, hogy az állami és magánszínházak deficites idejében, a szörnyű színházi válság legborzalmasabb hónapjaiban, a szezon derekán szükség van ezekre a külföldi vendégjátékokra, amelyek nélkül Budapest Európában való léte lenne vitatható. Esztendők óta Ígérik a színházi szabályrendelet megalkotását, mindeddig hiába! Reméljük, hogy most, amikor külön ügyosztálya van a közművelődésnek és megingathatatlanul magyarérzésü kulturtanács- noka Budapestnek, szabályrendelettel fogják megvédeni a magyar színpadokon a, magyar nyelv jogait! — Az Uj Budapest tudósitójától — Minden tavasszal, — bármilyen nyomasztóak legyenek is a gazdasági viszonyok — uj lendületet kap az épitkezési tevékenység. Nemcsak az állam és az autonóm testületek szőnek ilyenkor tavasszal közmunkaterveket, hanem magánemberek is érdeklődnek építkezési lehetőségek iránt. Az utóbbi időben ez az általános tavaszi épitkezési kedv folytonosan leeső tendenciát mutat. Négy héttel ezelőtt hatalmas akció indult meg a főváros tavaszi közmunkaterveinek a megvalósítása érdekében, ez az akció azonban mint a jelekből most már meg lehet állapítani — megfeneklett. Hetek óta folynak a tárgyalások az illetékes tényezők között a pénzügyi megoldás előkészítése érdekében, sikerre azonban kevés a kilátás és a legjobb esetben is csak a nyár vége felé, vagy az ősszel kezdődhetik meg a munka. Ezekről a kérdésekről folytattunk beszélgetést Petro- vácz Gyulával, a Keresztény Községi Párt egyik vezetőjével, aki elismerten a legkitűnőbb szakemberek közé tartozik. tTctwavócz Gyufa, akit mindenekelőtt arról kérdeztünk meg, hogy milyen reménységekkel tekint a fővárosi tavaszi közmunkatervek végrehajtásának a sikere elé, a következüket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Őszintén be kell vallanom, hogy a tényleges kiviteli lehetőség — legalább is egyelőre — minimális. Ebből következik, hogy e szép tervek megvalósítása tekintetében kevés sikert várok. Hiányzik ugyanis a pénzügyi megalapozás ahhoz, hogy a közeljövőben valóban meg lehessen kezdeni a munkát. — Ha sorra vesszük az egyes építkezési terveket, akkor ezek között legkönnyebben megvalósíthatónak a hidak épitkezési problémája látszik. Itt is nehézségekkel kell azonban számolni, és pedig olyan értelemben, hogy az építési költség előteremtése törvényhozási intézkedéseket követel. Az autóadó felemeléséről, valamint a telekértékemelkedési adó bevezetéséről csak törvény utján lehet intézkedni. Az állam évi 500.000 pengőt akar csak adni, mi azonban ezt az összeget legalább egymillió pengőre szeretnők felemeltetni. Az állami költségvetésbe kell beilleszteni ezt az összeget, tehát már csak ebből a szempontból sincs biztosítva a munkálatok azonnali megkezdésének a lehetősége. Az elvi megállapodás most már megköthető volna, természetesen csak azon az alapon, hogy az állam ne hárítsa át a hídépítés minden költségét a fővárosi polgárokra. Ha a jövő hónapban sikerülne is ezen az alapon megkötni a megállapodást. akkor is csak a nyár vég efelé, vagy az ősszel indulhatna meg az építkezés. — Sajnos, ott lehet legkorábban építkezni, ahol a munka a legke- vésbbé volna sürgős, vagyis a Borár os-t éri hídnál. Szerintem a legsürgősebb teendő a Margithid kibővítése volna, azután következnék az óbudai hid megépítése és csak utolsónak kellene beállítani a munkálatok sorrendjébe a Boráros-téri hidat. A munkálatok előkészítése fordított sorrendben történt. Az óbudai hid tervei teljesen készek. Szerintem a Kossalka-féle megoldást kell megvalósítani, mert ez a konstrukció levegősebb, tetszetősebb és esztétikai hatásában is előnyösebb, mint a tömör konstrukciójú és éppen ezért városkép szempontjából kevésbbé kedvezőbb hatású Mihai- lits-féle terv. — A második közmunkaterv — az Erzsébet-sugárut megépítése. Itt a hangsúly a magánépitési tevékenységen nyugszik. Egyelőre semmi sem történt. Az Orczy-ház Rt. épitkezési engedélyt kért, tovább azonban még egyetlen lépés sem történt a sugárút kiépítésére és kiképzésére. A torkolatban a fővárosnak van egy e célra megvásárolt ingatlana. Ezt azonnal le kellene bontani, hogy végre megnyitható legyen az Erzsébet-sugárut Károly-köruti torkolata. A lebontást nem lehet megkezdeni. mert sok lakó van a házban, sőt üzletek is vannak és a főváros még csak föl sem mondott egyetlen lakónak vagy kereskedőnek sem. Ha tehát május elsején felmondana is a főváros ezeknek a bérlőknek, akkor is csak félév múlva, tehát az ősszel lehetne megkezdeni az épületek lebontását és ezzel az Erzsébet sugárút torkolatának szabaddá tételét. Ami az Erzsébet-sugámt további kiépülését illeti, ez csak lassan, fokozatosan, lépésről-lépésre történhetnék meg — úgy, amint a magán- épitkezési tevékenység az Erzsébet- sugárut mentén eredményeket tudna elérni. A kormány rendkívüli adókedvezmények nyújtásával akarja ezt a tevékenységet föllenditeni, de én kétlem, hogy ez a módszer megfelelő eredményekkel járhatna. — A harmadik közmunka volna a halálsorompók eltüntetése. A legutóbbi tanácsülés foglalkozott ezzel a kérdéssel. A főváros a MÁV-val elvi megállapodást kötött, amely úgy szól, hogy a pályatest fölemelésével és alagutak kiépítésével tüntetnék el a halálsorompókat, a költségek előteremtése azonban itt is súlyos gondokat okoz. Kereken 12 millió pengőbe kerül ennek a tervnek a megvalósítása. Ebből az összegből 10 millió pengőt a MÁV-nak kell előteremtenie, 2 millió pengőt pedig a fővárosnak. Nem kétséges, hogy csak kölcsön utján lehet ezt a pénzt előteremteni. A MÁV azt akarja, hogy az egész kölcsönt a főváros vegye föl, mint olyan testület, amelynek hitelképessége felülmúlja a MÁV- ét. A MÁV a 10 millió pengő arányában venne azután részt a törlesztésben. A főváros azonban ebbe nem mehet bele. A MÁV-nak kell fölvennie a kölcsönt és a főváros azután évről-évre beállítja, az annuitásokat a költségvetésbe. A kölcsön fölvétele egyelőre késik, az idén tehát csak a provizórikus vágányáthelyezés történhetik meg, magát az építkezést a legjobb esetben is csak jövőre lehet megkezdeni. Érdeklődtünk ezután az iránt is, hogy a magánépitkezési tevékenység föllendülésére van-e remény? Petrovácz Gyula igy felelt: — Épitkezési kedv volna, de megfelelő hitel hiányában senki sem mer építkezésekbe bocsátkozni. Elfogadható feltételek mellett ma nem lehet épitkezési célokra amortizációs kölcsönt kapni. A Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak sikerült Svájcban hosszúlejáratú záloglevelekre 15 millió pen-
