Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1931-03-21 / 11. szám

uj budai ‘JSK1 CSUVIlf £$ STROM ELSŐ ÓBUDAI PARKETT ÜZEME Budapest, III., Kiscelli-utca 39. szám. Tel.: Aut. 620-56. Karteien kívül! KOHN GYULA kefe* ecsetgyáros Aranykosz'orus mester GYÁR: VII. ROZSA-U.20 Telefon: József 302—45 IEGEM SZIIIIESZ MOTORCSÓNAK ÉPÍTŐ ÉS JAVÍTÓ ÜZfcM BUDAPEST, III., LAJOS-U. 145 TELEFON: AUT. 625-30. Aíexy György oki. gépészmérnök villamossági és műszaki vállalata Budapest, V, Fáik Miksa-u. 26-28 Életkérdés Kőbányán a Horthy-telep megépítése Irta: Bucsánszky Bertalan dr., X. kerületi elöljáró A városfejlesztési törekvéseknek egyik leghatékonyabb eszköze a la­kásépítés, mely a mai súlyos gaz­dasági viszonyok folytán előállott kedvezőtlen kereseti körülmények között amellett, hogy a lakásszük­séget is enyhíti, a munkátlanságból fakadó sebek gyógybalzsamának tekinthető. Ma minden épülő ház tehát nem­csak előmozdítója egy-egy város­rész fejlődésének, hanem meleg­ágya az ipar és kereskedelem életé­nek, mely kitermeli a munkát, az üzletet és igy kielégíti a szociális követelményeket. Ezért várja már régi idők óta Kő­bánya is az építkezések megindulá­sát, hogy annak kapcsán feléledő munkaalkalmak kitermeljék a ke­rületbeli munkátlanok nagy töme­gei számára a létfentartáshoz szük­séges és nélkülözött mindennapi kenyeret. A kerület fejlődésének és a mun­kaalkalmak megteremtésének öröm- teljes reményét költötte fel az a törvény, mely Horthy Miklós Öfő- méltósága tizéves kormányzói jubi­leuma alkalmából született meg, és amely a kerület haladó gazdasági életének és stagnáló iparának és kereskedelmének megváltójaként ígérkezik. Az 1930 : XI. t.-c. ugyanis a jubi­leumot megörökítő intézmények kö­zé felvette az Óhegyen 1000 rnunkás- és tisztviselőlakás, illetve kertitelep megépítését is, mely törvény végre­hajtása egy csapásra ezer és ezer ember részére fakasztaná Kőhánya letarolt, sivár gazdasági létalapjá­ból a, kenyér és az egzisztencia for­rását. A törvény végrehajtása a kerület letargiában szenvedő szociális hely­zetét uj életre pezsditené és a nagy­szabású építkezés megindítaná a benépesülés folyamatát is. Olyan hir szállong azonban, mely arról szól, hogy a Kőbányára tervezett és várva-várt kislakásoknak Óbudám való felépítése iránt akció indult. Nem kívánok annak bírálatába bocsátkozni, hogy Óbudának van-e olyan nagy szüksége az említett törvény által tervezett hasonló kis- lakásos telep létesítésére, mint Kő­bányának, csupán azt jelentem ki, hogy a X-ik kerület számára a tör­vényben biztosított építési akció létkérdést jelent. Ugyanis Kőbánya fejlődésének forrásait: a, tradicionális sertéshiz­lalást, illetve kereskedelmet elvesz­tette, sörgyártása apadóban van, ipara pang és igy a kerület fejlődé­sének régi alapjaitól megfosztva, a fővárostól pedig területileg elszige­telve, most már csakis eg*y olyan nagyszabású akciótól várhatja szo­ciális életének fellendülését, mint a tervezett állami építkezés, mellyel kapcsolatban a magánépitkezés is megindulna. Az ezer kislakás megépítésével közművekhez jutna Kőbánya ama L'észe is, ahol számos házhely, ép­pen azoknak hiánya miatt, áll már hosszú évek óta beépítetlenül. A közmüvek létesítése magával hozná a telekérték emelkedését és az épí­tési és letelepülési kedvet is. Egyébként az Óhegyen már mint­egy 25 éve várja beépítését az a te­lekkomplexum, ahová terveztetett a kerti-telep létesítése. A telkeket ugyanis még Wekerle minisztersége idején vásárolta meg az állam, hogy a Wekerle-telep min­tájára és annak építési akciójának folytatásaképpen megépítse oda a tervezett kislakásokat. Azóta med­dőn hevernek a telkek, bennük pe­dig kamatozatlanul az állam pénze Már csak ezért is sürgősen hozzá kellene fogni az építkezésekhez. Amidőn mindezekre felhívom a figyelmet azzal, hogy Kőbánya a hajótörötthöz hasonlóan kénytelen görcsösen kapaszkodni az idézett törvény erejébe, mert csak annak végrehajtása az egyetlen mentőöve a visszafejlődés örvényében ful­dokló kerületnek, a kerület polgár sága bizva-bizik a kormány bölcs belátásában, a több ízben tett Ígé­retében és a szállongó hírekkel szemben erősen hiszi, hogy a kor mány mielőbb beváltja ígéretét és sürgősen megindítja a Horthy-telep kőbányai építkezését. 1931 március 21. Állandó bútorvásár a Központi Városháza épületében BUDAPEST, IV„ KÁROLY K1RALY-UT 28 Telefon : Aut. 896-06. háló, ebédlő és uriszoba bútorok szalongarniturák, rekamlerek, Kedvező fizetési feltételek. Ráro'tos és Paszoményos mesterek orsz. Sz. ZONGORÁK DEHNAU. Vili., RÁKÓCZI-UT 19. legna jyoob raktara uj és keveset használt zongo a, pianino és har mon umo ban OlCSÓ HölCSÖH­zés, hangolás, Javítás. Telelőn: J*zsel 421-04. The Neuchatel Asphalte Company Limited Budapesten Irada : VI., Vilmos császár-út SÍ. u. Telefon : Automata 212-46. Crár: VI.. Václ-6t 35. cm. Telelőn : Automata 914-88. Gyért és elad Val de traversi mastixot, raffinált bitument, falszigetelő aszfaltot. Készít : Traversi természetes tömöritett aszfaltutakat és öntött asz­faltból járdákat és kocsiutakat Budapest székesfőváros szerződéses vállalkozót* &Utter Ferenc építőmester 17111., ttavoss-tMÍca 30. sx. Halmos Isiván és Fia kövezőmesterek és utépitő vállalkozók Budapest, X., Halom ucca 23. r-1 : J 339-52 Tel. : J. 339-52 i Vitéz LUKÓY EMIL t építőmester II. Csalogány-utca 23 Telelőn: 542-10 Városházi történetek HÉTFŐN ESTE a régi tanácste­rem padsorai közé szorulva, a ra­gyogó csillársor alatt, érces hangon tette le a törvényben előirt esküt Budapest tizenkét uj tanácsnoka. A főszámvevővel együtt tizenhár­mán voltak — nem rossz ómen ez — a jövőre vonatkozóan? Szent­mi ki ó si tanácsjegyző, a törvény- hatósági tanács jegyzője, olvasta az előirt eskümintái, az eskü letétele után az üdvözlőbeszédek következ­tek. Amikor a főpolgármester üdvözlő- beszédében azokat említette, akik elmentek, a. törvényhatósági ta­nács minden oldalán lelkesen zúgott fel a taps, meghatott vonás ült ki az arcokra, mintegy azt jelezvén, hogy talán mégsem volt annyira mindenkinek szive szerint való a négy tanácsnok elküldése ... V a j- n a Ede, aki most a rangban legidő­sebb tanácsnok, egyben az egyetlen tanácsnok is, aki m e g m a r a d t a m élt ó s á g o s a k közül, — meg- hatottan válaszolt az üdvözlésre, amivel az uj törvényhatósági ta­nács első tanácsnokválasztó ülése véget is ért. Következeit az üdvözlé­sek végeláthatatlan sorozata, min­denkinek volt valakije, hozzátarto­zója vagy barátja, aki eljött druk­kolni, izgulni és most boldogan szo­rított kezet az újdonsült tanácsnok úrral... * EGY DARAB HISTÓRIA szakad el a városházáról É de s Endre, Lob may er Jenő, Purébl Győző és Némethy Béla, távozásával. Az első három a régi S ipő c z- f éle l a n ái c s n a k volt még a tag­ja, közülök most már csak Vájná maradt itt hírmondónak. Tíz és fél esztendeje, pontosan 1920 október 7-én választották Édest, Lobmayért­és Für ebit tanácsnokokká, mig Né­methy kissé elkésetten, 1926-ban lett a- tanács tagja. Az ö feladatuk volt — hogy visszaidézzük az akkor felkapott, azóta bizony már kissé elkoptatott jelszavak a romok el- t a k árit á s á t és az u j a lap o k megteremtését illetően — a háború utáni lezüllött kórházi, köz- gazdasági és közlekedési viszonyok helyreállítását. Maradéktalanul meg­feleltek valamennyien feladataik­nak: a város tisztelete és becsülete velük marad, életük fogytáig . . . Volt valami nagyon szomorú, végtelenül megható a, bucsuzásuk- ban. Ahogy sorra járták az alpol­gármestereket, ittmaradó kollégá­kat, összepakkolták asztalaikat, ma­gánirataikat, hogy fájdalmas és ne­héz búcsút vegyenek azoktól, akik­kel egy emberöltő bujában és bajá­ban osztoztál: — szivt ép ő lát­vány volt! Téved azonban, aki azt hiszi, hogy a nyugdíjba ment tanácsnokok most unokáik járnita- nitásával fogják napjaikat tölteni. Mindnek megvan a maga program­ja, kitűzött életcélja, egy-egy kedves terve, gondolata, amelyet lelke tit­kos rekeszében rejtegetett negyven esztendőn át. — Három nagy munkán dolgozom — mondotta Purébl tanácsnok, megjelenvén a sajtóirodában, hogy elköszönjön újságíró-barátaitól, -f- A no num premátur elve alap­ján egy évtizede rejtegetem kéz­iratban a hazai, ipar történetéről szóló nagy munkámat, másik köny­vem közgazdasági egyetemi előadá­saim anyaga lesz a várospolitikáról és a, városigazgatásról, és van egy harmadik munkáim is, amelyen most dolgozom. Összes pozícióimról, egye­sület és egyéb elnökségeimről nyugdíjazásom kapcsán lemondot­tam, a fővárosi tisztviselők sport- egyesületétől a, dalos szövetségig valamennyi alakulatnak akt i v t a- náesnokra van szüksége, nem nyugdíjas emberre! Egyet­len elnökségemet tartottam meg: a zamárdi-i templomegyesület vezeté­sét. mert azok még nem tudják nél­külözni az én energiámat... * FIATALOK, NAGYON FIATA­LOK AZ UJ TANÁCSNOKOK, kö­zöltük a legöregebb Vájná, a ma­ga ötvenöt és C s ár m a n n Ferenc a maga hatvanegy évével. L a- m ott e Károly negyvenhárom, Gr a Ilin a Frigyes ötvenkét, S zen- d. y Károly negyvenhat esztendős! Az újak közül Schuler Dezső az ötvenedik életévét tapossa, K o- vácsházy Vilmos negyvenhat éves, Némethy Károly negyven. Ugyancsak negyvenéves Szlovák tanácsnok, negyvenhat éves S ala­nt o n Géza és csak októberben lesz negyvenesztendős Bódy László, aki korra legfiatalabb tagja az uj ta­nácsnoki, karnak. A száizadvég gyer­mekei ők, uj, moderniramu embe­rek, az elemibe jártak, amikor a Millenáris kiállítás megnyitotta ka­puit, húszéves fiatalok voltak, ami­kor a világháború elkezdődött . . . * HA MÁR A TANÁCSNOKOK ÉLETKORÁNÁL TARTUNK. emlé­kezzünk meg Németh y Károly tanácsnok úrról, a városháza egyet­len aranysarkantyús vitézéről — kissé részletesebben. Némethy Ká­roly hasonnevű édcsatyjárnak, idő­sebb Némethy Károly valóságos belső titkos tanácsosnak, a tiszaist- váni kor egyik legelőkelőbb állam­titkárának a fia, és azt hisszük, ő az egyetlen aktiv tanácsnok, akinek m ég él a n a g y a. n y j a. Nagyapja, Némethy Lajos tanár majd később lelkész lett Debrecen­ben. Az ő felesége, F é s ő s Emilia ma is él. Életkora: mostanában lé­pett a k il e n c v e n n y o l c a d i k esztendőbe! Özvegy Némethy Lajosné nagyasszony, szokatlan lel­ki testi épségben és erőben éli nap­jait és bizonyára nagy-nagy bol­dogsággal vesz róla tudomást, hogy az unokája tanácsnok lett Pest vá­rosában. Isten éltesse még erőben, egészségben sokáig a nagy tiszteletű asszonyt! * A VÁROSHÁZI SAJTÓ hétfőn este nagy izgalommal várta a ta- nácsnokválasztás eredményeit. A fiatalabbak, élükön P a kot s Györggyel, ceruzával és blokkal a kezükben kontrollálták, hogy le­szavaz-e mindenki. A szavazat- szedő küldöttség a tanácsterem, melletti egyik társalgóban székelt, ahonnan félhét tájban nagy izga­lommal szaladt ki S z en tmik- ló si tanácsjegyző, a törvényható­sági tamács nótáriusa: — Gyorsan, gyorsan! Pecsét- viaszkot! Amíg az altisztek pecsétviaszkért szaladtak, megszólalt Szerda­helyi Sándor, aki a Népszavát képviseli a városházán: — Nem kell messzire fáradnia jegyző ur! Menjen be a terembe, ott találja X urat, annál biztosan lesz! — Hogyan kerül X úrhoz pecsét- viaszk? — kérdezte meglepetve S z e n t mikló si tanácsjegyző. — Hát csak úgy — felelte moso­lyogva Szerdahelyi szerkesztő — hogy X ur állandóan azt hirdeti magáról, hogy ő találta fel a spanyolviasz k ot... * A hírlapírók szindiká­tusa különben jelentős ered­ményű csatát vívott hétfőn dél- titán a tanácsnokválasztó törvény- hatósági tanácsi üléssel kapcsolato­san, még pedig — teljes sikerrel! Arról volt szó, hogy a. szavazás tartama alatt vita keletkezett a pártvezérek és a sajtó képviselői között, hogy a tanács elnöke nyil­vános ülésben hirdetheti-e ki a vá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents