Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-12-05 / 48. szám
Budapest, 1931 december 5 ¥111. évfolyam 4B. szám TIJ BUDAPEST r- Könyrfái*. VÁROSF M TIKjxj V ElOflzelésl árak: Egész évre .......... 30 pengő F«l évre .............................................................15 pengő Eg yes szóm Ara ©O filler i FELELŐS SZEKKESZTÖ: DOBY ANDOR Dn Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. telefon: Aul. 828-23. Postatakarékp. chequeszómla : 30913 Mene tehel wollt Síároly fontos nyilatkozata az aktuális problémákról Ernszt miniszter felgyógyulásától függ, hogy az insegakdOh lebonyolítására szükséges Ötmillió pengőt mikor tolyósitla a kormány — Az üzemi probléma és hogyan lehet megoldani a kiskereskedelem bekapcsolódását a Községi Elelmiszerüzem elárusító szervezetébe — A ilÉV-űgyben a polgármester felhatalmazást kapott esetleges ui ajánlat lefargyalására: a döntés most mások kezében van Feltünéstkeltő kijelentések hangzottak el azon az értekezleten, amelyet a főváros lelkészkedő papsága tartott néhány nappal ezelőtt az egyházközségek karitatív működése ügyében. Mihalovics kanonok, a nagytehetségü és agilitásu hermi- namezei plébános, számolt be a katolikus kantász eddigi működéséről, megállapítván, hogy ez a szociális munka megdöbbentő képet ad a fővárosi nyomorról, amely tízezreket lökött túl a primitiv létezés vonalain, ahol nincs már sem erkölcs, sem vallás, sem semmi más, csak egy indulat: megszerezni az ennivalót! Az edigi munka megmutatta, hogy a karitativ működés csak foltozgatás a mai társadalom és rendszer beteg testén, amelyet gyökeréig meg kell változtatni. Az emberekből kiveszett a szociális érzék: a túlsók társadalmi egyesület már a dezorganizációt mutatja és erre semmi szükség nincs. Feltűnő, hogy éppen reprezentatív katolikusoknak ismert nevek zárják el ridegen ajtajukat, pedig lehetne ma is, az utolsó órában is segíteni, ha nem szavakkal, hanem a karácsonyi üzenet anyagi és lelki tetteivel váltjuk valóra szere- tetünket. Egy másik plébános-barátunk meséli, hogy Budapest egyik legismertebb és leggazdagabb egyetemi professzora 20, azaz húsz pengőt ajánlott fel a karitász céljaira: ennek, a felajánlásnak, amint általában a jótékony akciók céljára történő felajánlásoknak sem volt az áldott szív az oka, hanem az a körülmény, hogy az adományok ellenében az előszobaajtóra kiragasztható cédulát kap az ajándékozó, amely közli, hogy az adományokat nem a lakás tulajdonosa, hanem az illetékes plé- bániahivatal osztja ki. Igaza van Mihalovics kanonoknak: az emberekből kiveszett a szociális érzék és még inkább igaza van a püspöki kar legutóbbi közös pásztorlevelének, amely a szegényeken és az elhagyottakon való segítésre nógatja minden eddiginél erősebb hangon a közönyös világot! Ha bizonyos fokig meg is tudjuk magyarázni az emberek szinte fásultságig menő közönyösségét, nem értjük egyébként jószemü embereknek azt a lelki vakságát, amelyig el a jövőbe tekintenek. Minden akciót, minden jótékonyságot, minden segítést nem lehet a közületre bízni, hiszen látjuk, hogy a főváros szociálpolitikai ügyosztálya máris a segítés tulnagy mértékét vállalta magára, recsegnek az akció gerendái és előállhat az a helyzet, hogy most, mikor az első hó leesett, máról-holnapra kialusznak a népkonyhákon a katlanok és még azt a néhány kanál meleg ételt sem kapja a külvárosok didergő népe. Valami minden eddiginél erősebb, hathatósabb és eredményesebb jótékonysági akciói kell kezdeményezni, amely összefogja a még megmaradt erőket, a lelkekben még összeszedhető jóérzést. Az egyre jobban terjedő munka- nélküliség a legalsóbb néposztályoknál, a fizetések, a lakáspénzek és a nyugdijak csökkentése a tisztviselő- osztályoknál, a kereskedelem és ipar teljes összeomlása szomorúan festik alá a magyar horizontot. A segítés módja nem is probléma és hogy ez hogyan történjék, arra. mint annyi más alkalommal, ez alkalommal is a krisztusi, az igazi szociálizmus mutatja meg az utat. A mene tekel már á falakon van, látják-e azok, akiknek helyettünk is látniok kell? — Az CJj Budapest tudósítójától — A városházi adminisztráció vezetőit. ezidőszerint két fontos kérdés foglalkoztatja. Az egyik kérdés annak az ötmillió pengőnek a sorsa, amit a főváros a kormánytól inség- akciók lebonyolításának a céljaira kért, a budapesti polgárok által befizetett szükségadókból. A kormány mindezideig nem adott választ a főváros vezetőségének többizben elő- terjsztett és nyomatékosan megismételt felterjesztéseire. Ez a magyarázata annak a bizonytalanságnak is, ami most a szellemi szükség munka- akció megindítása körül tapasztalható. A másik kérdés, ami a főváros vezetőségének súlyos gondokat okoz: az üzemi problémák megoldása. A törvényhatósági bizottság közgyűlése utasította a polgármestert, hogy konkrét előterjesztést tegyen az üzemi problémák megoldására vonatkozóan. Nem kétséges, hogy a kérdés végleges eldöntésénél a Keresztény Községi Párt állásfoglalása fog döntő súllyal esni a latba. Éppen ezért szükségesnek tartottuk, hogy magához Wolff Károlyhoz, a Keresztény Községi Párt ölnökébez forduljunk felvilágosításért. Mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy mikorra várható döntés annak az ötmillió pengőnek az átengedése ügyében, amire a fővárosnak feltétlenül szüksége van, ha az inségakcióit le akarja bonyolítani. Wolff Három a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A tárgyalások elhúzódásának egyetlen oka az, hogy Ernszt Sándor népjóléti miniszter ur betegen fekszik. Mihelyt a miniszter ur meggyógyult, azonnal újból f elv eszük a tárgyalások elejtett fonalát. Bizonyosra veszem, hogy egy-két nap alatt sikerül kérésünket kedvezően elintéztetni. A fővárosnak feltétlenül szüksége van a kivánt összegre, aminek elnyerését annál inkább remélheti, mert hiszen a budapesti adófizető polgárok most a novemberi lakbérnegyedben reményen felül teljesítették az állam iránti fizetési kötelezettségeiket. A szellemi szükségmunka megindításának terminusa is a tárgyalások eredményétől függ. A szellemi inségakciót a főváros feltétlenül megrendezi, legfeljebb arról lehet szó, hogy a megindulás napja kissé eltolódik. Felemlítettük Wolff Károly előtt a másik fontos kérdést is, amely ezidőszerint a városházi adminisztráció vezetőit foglalkoztatja. Megkérdeztük, milyen álláspontra helyezkedik a Keresztény Községi Párt az üzemi problémák megoldásával kapcsolatosan. Wolff Károly a következőket mondotta: — Mindaddig, amíg el nem készült a polgármester ur konkrét javaslata az üzemi problémák megoldására vonatkozóan, érdemleges választ nem adhatok a feltett kérdésre. Egyelőre csak elvi természetű kijelentéseket tehetek. A monopolisztikus üzemeket feltétlenül fenntartandóknak vélem, ellenben minden olyan üzemet, amely fölösleges versenyt támaszt a magániparnak, meg kell szüntetni. A polgármester ur előreláthatóan minden egyes üzemről külön-külön véleményes előterjesztést tesz és a vita is igy üzemről-üzemre fog majd kialakulni. Azokat az üzemeket, amelyek nagy egyetemes várospolitikai célokat szolgálnak, meg kell őriznünk, sőt fejlesztenünk kell, — a lehetőséghez képest. Minden más üzem megszüntetendő. Ezek között a keretek között fogunk majd foglalkozni az egyes üzemekkel. — Egészen külön probléma a Községi Élelmiszerüzem ügye. A költségvetési vitában Éber Antal hivatkozott egy levelemre, amelyet a Baross Szövetségnek irtani. A Baross Szövetség ugyanis azt kérte tőlem, hogy támogassam őket abban az akciójukban, amely oda- iráuyul, hogy a Községi Élelmiszerüzem kiskereskedőknek adjon árut és a kiskereskedők a Községi Élelmiszer üzem gyártmányait árusíthassák. Azt feleltem erre a kérésre, hogy a felvetett ötletet tárgyalás alapjául elfogadom. Az ötlet megvitatása most válik aktuálissá amikor az üzemi problémák megoldása a polgármester ur előterjesztéseinek az alakjában napirendre kerül. Kautélákat kell majd felállítanunk és pedig olyan értelemben, hogy a kiskereskedők csak friss árut adhassanak el, nehogy a detailkereskedeleinben e téren jelentkező hibák csorbát üssenek a főváros termékeinek kitűnő hírnevén. Szóbahoztuk végül a HÉV megváltásának az ügyét is. Wolff Károly megismételte előttünk a törvényhatósági tanácsban tett kijelentéseit, amelyekhez még ezeket fűzte hozzá: — A HÉV megváltására vonatkozó ajánlatot jelenlegi formájában minden városházi tényező pénzügyileg elfogadhatatlannak minősítette. A kérdés alakulása a jövőben attól függ, hogy az érdekeltség milyen uj ajánlattal jön. A polgármester ur felhatalmazást kapott az újabb ajánlatnak a letárgyalá- sára. A kérdés eldöntése tehát most már nem a mi kezünkben van, hanem másokéban. — Amennyiben az érdekeltek lényegesen módosított, kedvezőbb ajánlattal jönnének és ez a kedvezőbb ajánlat tárgyalási alapul szolgálhat, akkor a polgármester ur megvizsgálja majd az újabb feltételeket és felfogásához képest fog majd esetleg újabb előterjesztést tenni az illetékes autonomikus fórumoknak. A törvényhatósági tanács csütört töki ülésén hire terjedt, hogy az állam nincs abban az anyagi helyzetben, hogy a fővárosi in ségakciók folytatásához szükséges 5 millió pengőt a fővárosnak átutalja. A Keresztény Községi Párt a legteljesebb mértékben tudatában van annak a szinte kiszámíthatatlan veszedelemnek, amelyet az ínség akció megakadása és a szellemi szükség- munka elmaradása jelentene. Ily körülmények között Wolff Károly határozott állásfoglalása ebben a kérdésben annál is inkább nagyjelentőségű, mert végeredményben a főváros állásfoglalásának erélyes- ségén és határozottságán múlik, hogy a fővárosi inségakció folytatásához szükséges anyagi eszközöket előteremtsék. A jelen esetben nem kérelemről, hanem olyan parancsoló szükségről van szó, amelynek teljesítése elől a kormányzat semmi körülmények között nem tér- | hét ki.
