Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1931-11-21 / 46. szám

II keresztény társadalom lelkes ünnepe volt Sipöcz polgármester névnapja Csllléry András dr.: a Keresztény Községi Párt szeretetére és ragaszkodására biz­tosan építhet a székesfőváros polgármestere — Sipöcz polgármester: bár állásom pártok teleit áll, hűséges katonája vagyok a keresztény eszmének — Szomorú dolognak tar ja a polgármester, hogy a fisztakezüséget és a hozzáférhetetlenséget erénynek kell tartani 1Milllllli''■■■ -^H ‘iri OIBUDAPEST — Az Uj Budapest tudósítójától — Az esős novemberi clélelőttön ezer szegény várja már a kiosztóhelye­ken, hogy a maga módja szerint, meleg, húsos ebéddel ünnepelje a polgármester névnapját, idebent, az előkelő fogadóteremben, küldöttség küldöttség után sorakozik, hogy a baráti érzület és bajtársi tisztelet flgy-egy szál virágát hozza el a név­napját ünneplő Sipöcz Jenőnek. Meghatottan áll az ünneplés nem szűnő áradata közepette a polgár- mester, aki most, egy szorgos mun­kában eltöltött életpálya csúcspont­ján azt érezheti maga körül, amit nem lehet sem megrendelni, sem megrendezni: polgártársai háláját és elismerését. Ebben az esztendő­ben a névnapi üdvözlés túlnőtt a szokott konvencionális kereteken, hiszen a lefolyt esztendő eseményei demonstrálták, hogy a. hivatalos fővárosnak és a főváros népének soha nagyobb szüksége nem volt Sipöcz Jenőre, mint a mostani na­pokban. Az üdvözlések sorát a keddi na­pon a magyar nők küldöttsége nyi­totta meg, amelyben Szegedy-Masz- szák Aladárné vezetésével a Kato­likus Háziasszonyok Országos Szö­vetsége, a Magyar Asszonyok Nem­zeti Szövetsége, az Országos Kato­likus Nőszövetség, a Magyar Pro­testáns Nők Országos Szövetsége, az Országos Katolikus Nővédő Egy­let, az Emericana Menza és a Ka­tolikus Tisztviselőnők Országos Szövetsége vettek részt. — A név­nap mindig örömünnep — mondot­ta Szegedy-Maszák Aladárné — és a köszöntés szava az örvendező sze­retet megnyilatkozása, melyet mél­tó dísszel szoktak köriteni az ün­nepi külsőségek. Arra kérjük Mél­tóságodat: tartson ki rendületlenül a szociális munkásságnak ama krisztusi stílusa mellett, amelyet éveken át maga körül meghonosí­tott és akkor úgy mint eddig, ezen­túl is Méltóságod mögött fogja ta­lálni az egész keresztény társadal­mat. A Keresztény Községi Párt üdvözlése A Keresztény Községi Párt Wolff Károly dr., a párt elnöke veze­tésével teljes számban kereste fel a név­nap délelőttjén Sipöcz polgármestert. Feketébe öltözötten jelentek meg a párt tagjai, nevükben Csilié ry András dr.. a párt társelnöke a következő be­széddel köszöntötte Sipöcz polgármes­tert : Méltóságos Polgármester Ur! Kedves Barátom! Névnapodnak reggelén meg­jelent előtted a Keresztény Községi Párt vezérével és teljes taglétszámával együtt, dokumentálva azt, bogy meny­nyire nagyrabecsüljük és értékeljük egyéniségedet és munkásságod, amit ezen a helyen mint a székesfőváros pol­gármestere végzel. (Élénk helyeslés.) — Nagyon jól tudjuk, hogy nehéz időkben kerültél erre a helyre és mi, akik évről-évre, most már tizenegy éven ból k ét százt érit ékes banketten ün­nepelte Szigeti Jánost. Elsőnek a vacsora után Szabó Árpád, a Kör elnöke üdvözölte az ünnepel­tet, majd Angyal Kálmán üd­vözlő szavai után Wolff Károly azt hangoztatta, hogy Szigeti János a kerületben a keresztény gondolat zászlóvivője és egy életen át képviselte ezt oz irányt. Hinni csak azokban lehet, akik közvetle­nül küzdenek a kitűzött célért. Szi­geti János olyan ember, akiben bízni lehet. Spann bér g er Ala­jos a kerületi elöljáróság, Zub- r iczky József a Budai Polgári Kaszinó, Nemes Nagy Mihály a Kelenföldi Kaszinó, V á c zi Fe­renc az I. kerületi választmány, ölveczky Pál a keresztény ok­tató osztály, S eh eur i n g ^ Károly a Németvölgyi Polgári Kör, V i- déki Emil a Szent-Gellérthegy Ba­rátainak Egyesülete, Wolff La­jos a Hegyvidéki Sasok Egyesülete, Knapp Aurél a Budavári Társas­kör és S zőt s László dr. a budai ifjúság nevében köszöntötték az ünnepeltet. Szigeti János meleg­hangú beszédben köszönte meg a személye iránt megnyilvánuló sze- retetet, majd megemlékezett a Sza­bad Polgári Párt harmincéves ke­resztény irányú várospolitika küz­delmeiről és végül ígéretet tett arra, hogy továbbra is keresztény és nemzeti alapon kívánja polgár­társainak érdekeit képviselni. A va­csorán megjelentek között voltak: Rausch Aladár, Láng József, T he g ze-G erb er Ferenc, H olz- spach Ödön, Gömör y Albert, N émethy Ernő, P akányi Fe­renc, T eme si Győző, Spur Kál­mán dr., Biczó Dániel és még sok vezető tagja a főváros keresztény társadalmának. át egymásután megjelenünk, mindig beszéltünk arról, hogy ennek a vá­rosnak nehéz problémáit van hivatva megoldani a polgár- mester. Ezt a polgármester is csak úgy tudja megoldani, ha mögötte egy párt, egy tábor áll, amely őt minden munkájában, cselekedetében és elgondo­lásában tüzön-vizen keresztül támo­gatja. A támogatás eddig az időig minden alkalommal zavartalanul meg­történt. Megtörtént pedig azért, mert mi tudjuk és ismerjük, valamint meg­tanultuk becsülni minden cselekedetben az abszolút őszinteséget, be­csületességet. Tudjuk azt, hogy minden cselekedetedet az igazi őszinte­ség vezeti, de azt is tudjuk, hogy olyan puritán emberrel állunk szemben ezen a helyen, aki az ö magas polcát, tisztségét mindig csak a köz érdekében használja fel és saját egyéniségét háttérbe álli- totta. (Úgy van! ügy van!) — Nagyon jól tudjuk, hogy ezekért a működésekért nem várhatunk mindig elismerést. E tizenegy évig tartó harcban való gáncsoskodás és a .támadások pergőtüze mind leomlott és lehullott Rólad, mert méltóztattál érezni azt, hogy az a hely és pozició nem egyéni akarás­nak és céloknak elérésére, hanem egy nagy közületnek, városnak és ezen keresztül egy nemzet feladatainak tel­jesítésére szolgál. (Élénk he­lyeslés.) — Mi jól tudjuk, hogy ez a város, amikor a polgármesteri széket el mél­tóztattál foglalni, romokban he­vert. Akkor arról beszéltünk és ab­ban az irányban folyt minden munkál­kodásunk, hogy a romokat eltakarítsuk. (Úgy van! Úgy van!) — Azután megkezdődött az alkotó munka. Az alkotó munkáról éppen a legutóbbi közgyűlésen méltóz­tattál beszámolni. Beszámolódban arra méltóztattál utalni, hogy a nehéz idők­ben és körülmények között is ez a v á - r '.© s kétszeresen rászolgált arra, hogy őt kiemeljék ne csak az or­szág, hanem a világ városai közül is és rámutattál arra, hogy imo ez a vá­ros borzalmas pusztulásoknak volt osz­tályosa, de újból felemelkedett, hatal­mássá lett és e város lakossága újból megtalálta a lehetőséget arra, hogy ál­dozhatott nagy és nemes célok érdeké­ben amellett, hogy saját képét és dol­gait rendbe tudta hozni. 1— Ma, mikor világkrizis közepén ál­lunk, nem kívánhatjuk és kérhetjük, hogy ebben a világkrizisben Budapest székesfőváros legyen az egyetlen, mely a jövőre nézve fel tudjon mutatni mo­numentális haladást. (Úgy van! Úgy van!) — Csodálatos véletlen, hogy a székes- főváros költségvetésének tárgyalása ma összeesik nagyrabecsült személyed név­napjával. Mi ebben a pillanatban úgy érezzük, hogy nemcsak köteles­ségünk üdvözölni a barátot ebből az alkalomból, a harci társat, aki velünk együtt egy nagy esz­mének a szolgálatába szegődött, de kö­telességünk elismerésünket és köszönetünket kifejezni azért, mert ama nagy nemzeti célok szolgála­tába szegődött, amelyeket ma a Keresz­tény Községi Párt képvisel nemcsak város falai között, de az egész ország­ban is. (Élénk helyeslés.) —• Köszönetét mondunk azért is, mert méltóztattál törekvéseinket támogatni mint pártatlan polgármester, lelkiismeretes tisztviselő, püritán, jóhiszemű ember. In­nen is méltóztattál a nagy nemzeti célokat és ennek a pártnak eszméit, törekvéseit minden tekintetben alátámasztani.. (Úgy van! Úgy van!) — Ezért hálánkat és köszöne­tünket jöttünk nyilvánítani és bizto­sítani arról, hogy ebben az elgondolás­ban, ebben a kemény elhatározásban méltóztassál tovább dolgozni, ennek a pártnak a támogatására, mert ennek pártnak a szeretetére és ra­gaszkodásra továbbra is biz­tosan építhet ennek a székes- fővárosnak a polgármestere. (Úgy van! Úgy van!) — De biztosan építhet rá Si­pöcz Jenő, akit szeretünk, tisztelünk és nagyrabecsülünk. (Úgy van! Úgy van!) — Arra kérjük a mindenható jó Is­tent, hogy éltessen sokáig! Vezesd a vá­rost továbbra is úgy, amint eddig ve­zetted, akkor, azt hiszem, hogy ezért nemcsak Budapest székesfőváros polgár­sága, de az egész nemzet hálás lesz érte. Az Isten éltessen! (Hosszan tartó lelkes éljenzés és taps.) fi polgármester válasza Sipöcz Jenő dr. polgármester a kö­vetkező beszéddel köszönte meg az üd­vözlést: SCHMIDT TESTVEREK HvomilalestékiiYár Hl. Tel.fon: Aut. 952-85. Táviratcím : Farbeoichmidt Rákospalota. — M. Klr. Postatakarékpénztár! csekkszámla szám: **52850. — Folyószámla aa Angol Magyar Bank kOcpoatJánál Orárt: Kft-, könyvnyomdát-, valamin« oflietlMtákokot Mint különlegességeket ké«it: Speciális gyártmányt* olaj-mélynyomó festéket, anllln guminyomó és bádognyomó festékeket. Gyár és központi iroda: Rákospalota, Pázmány-u. 41. Jíz idők jeielSzéni isivan Puiorcsarnoh VII., Istvánját lO. szám alatt megkezdte olcsó bHforárusHásdl csenem navi részletre 3 PiegvetfünK 2000^ Ezeket ujjáfarasva é ■ citszolvn a torgaimiar léiéért arusliluK SZABD es ZDItOTTI maniiai-oi « ». az Északi Főműhely villamoameRállóJánál TELEFON : J.. 404—33. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélységesen meghatva kö­szönöm az én igen kedves Barátom­nak, Csilléry András őexcellenciájá­nak meleg szívből jövő szavait és azt is köszönöm, hogy a mai nehéz időkben is ilyen szép számmal méltóztattak meg­jelenni. — Az én kedves Barátom azt mon­dotta, hogy a párt irányomban megmaradt a régi, ugyanaz­zal a szeretettel és ragaszko­dással. (Úgy van! Úgy van!) — Igen tisztelt Uraim! Én is a keresztény nemzeti eszmé­hez minden izemben a régi marad­tam, ugyanazzal a törhetetlen ra­gaszkodással, ami a nemzetnek és a fővárosnak a jövőjét csakis ennek az eszmének a folytatásával és nagyrafejlesztésével juthat kifeje­zésre. (Élénk helyeslés.) Bár az én állásom pár­tok felett áll, ez nem zárja ki azt, hogy ne legyek az eszmének hűsé­ges katonája. (Úgy van! Úgy van!) — Az elmúlt egy év alatt úgy érzem, hogy barátokat szereztem a Keresztény Községi Párt tagjai között, hiszen mi tulajdonképpen együtt indultunk el erre a nehéz küzdelemre. (Úgy van! Úgy van!) De a barátság tulajdonképpen talán valamivel kevesebb, mint ami közöttünk van, mert hiszen a barátság egyéni rokonszenven alapul, amelyet magam részéről a párt tagjai iránt ér­zek. (Élénk helyeslés.) Valami­vel több van közöttünk, mert mi nemcsak barátok, hanem bajtársak is vagyunk. (Élénk helyeslés.) Mi nemcsak örömben, hanem nehéz idők­ben, nagyon szomorú és nehéz időkben voltunk együtt és azt éreztem, hogy ez a bajtársi kapocs akkor erősödött meg a legjobban, amikor az megpróbál­tatásoknak volt kitéve. (Úgy van! Úgy van!) — A harcok edzették meg e bajtársi és baráti érzést és tették olyan erőssé, hogy — legalább részemről — szaka­dás ezen az oldalon sohasem fog megtörténni. — A napokban azt olvastam, hogy Marconi már azt is kitalálta, hogy az egyik világrészből a másik világrész villamoslámpáit fel tudja gyújtani; va­lahogyan ez a hasonlat jut eszembe, hogy a keresztény nemzeti eszmében meg­van az az erő, amely szinte távolsá­got nem ismerve tudja ugyanannak az eszmének a lángját azoknak a keblében felgyújtani, akik ha­sonlóan éreznek és akikben ez a láng soha el nem oltódik. (Élénk helyeslés.) — Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi már ezelőtt tizenegy évvel egyszer átmentünk egy keserű össze­omláson, amikor határainkat szét­darabolták. (Úgy van! Ugyvan!)és akkor csak a keresztény nemzeti gondolat volt az, amely az országot talpraállította, amely egy régi esz­mét, de egy uj eszmét is jelölt meg, amely alapja a nemzeti feltáma­dásnak. (Élénk helyeslés.) — íme, legyen szabad azt mondanom, ha kicsit pesszimista izü is, mi tulaj­donképpen második gazdasági összeomlás korát éljük. (Úgy van! Úgy van!) — Nem látok más kivezető utat, tisz­telt Hölgyeim és Uraim, nem látok más eszmét és gondolatot, mint csak azt, hogy a keresztény nemzeti eszme szigorú talaján áll­junk. (ügy van! Úgy van!) — Azt kérem, ne veszítsük el hitün­ket, mert sohasem tudunk mi ebből a bajból kijutni, ha nem tartjuk meg hi­tünket, ha nem vagyunk szentül meg­győződve arról, hogy egyszer egye­dül ez az eszme fog ezekből a bajokból, az összeomlásból kivezetni. — Amikor tehát megköszönöm ezt a kedves és felejthetetlen üdvözlést, csak

Next

/
Thumbnails
Contents