Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-11-14 / 45. szám
Budapest, 1931 november 14ElőUzeiést árak: Epé»z évre ................................... 30 pengő Fé l évre........................................................13 pengő Eg yes szám Ara 60 fillér i FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR »“• i Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-ulcn 9. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla : 30013 mm raw a hoiiségueiés mii Pstrovácz Gyula a takarékossági bizottságok munkájának eredményeiről, a közlekedési és a banküzemek egyesítéséről, a tarifaemelés veszélyének elbáritásárái — ilözbe- vetö javaslat a HÉV-részvények megvásárlása ügyében — fi kormányzó pártok együttes érdeme a deficttmentes költségvetés, nem teke! csak az egyik fél érdemeit dicsérni A nagy kérdője! Azok a problémák, amelyeket Wolff Károly költségvetési beszédében a főváros helyzetét, háztartási egyensúlyát és jövendő reménységeit illetően felvetett, egy nagytudáisu és valóban providen- ciátis államférfiul elme megvilágításában kerültek a törvényhatósági bizottság asztalára. Őszinte és fenntartásnélküli diagnózisát adta beszéde során Wolff Kárróly a főváros betegségének, amikor elmondotta, hogy a főváros csak függvénye, a nemzet életének, gazdasági helyzete csak tükörképe az ország sorsának és ami azt az ellenzéki vádat illeti, hogy irreális-e a költségvetés: megállapította, hogy egész életünk világgazdasági vonatkozásban is eventuális és objektív kritikával a főváros gazdasági helyzetének reá- litását elbírálni nem is lehet. Kristálytiszta, megállapításai azok is Wolff Kár oly nah, amelyek a főváros és az ország egymásközötti viszonyára vonatkoznak. A főváros centralizált energiaforrása ma az országnak. — mondotta emelt hangon Wolff Károly, — az ország és a főváros megbomlott egyensúlya a főváros javára kezd billenni. Az állam meggyöngült ereje képtelen feladatainak teljesértékü megoldására és ezért kénytelen igénybevenni a főváros segítségét: igy van ez a közoktatásnál, a rendőri hozzájárulásnál és számos olyan feladatnál, amelyek törvényes alapon nem a főváros, hanem az államhatalom körébe tartoznak. Ily körülmények között guverna- mentális politikát űzni majdnem a lehetetlenséggel határos. Alkotni amúgy is mindig nehezebb, mint kritizálni: a közgyűlési kritikát illetően az a legnagyobb baj, hogy a többségnek nélkülöznie kell a termékenyítő kritikát. Wolff Károly szívesen vesz és megvalósít minden termékenyítő gondolatot, de abból a kritikából, amely a könnyre és nyomorra mutat és máris argumentumra tett szert: felelőssége tudatában nem kér! Az erők összefogása az egyetlen, amely a fővárost mai súlyos helyzetéből kivezetheti, csak igy lehet hinni és remélni Budapest jövőjében! A nagy beszéd, amelyet határkőnek tartunk a főváros életében, elhangzott, de kérdés, hogy lesz-e foganatja. A segítésre felhívó kéz kinyúlt a többségi sorokból, kérdés, hogy pártpolitikai kicsinyességek nem fogják-e elgáncsolni a segíteni akarást, kérdés, hogy megérti-e a közgyűlés kisebbsége a komoly szózatot, amely a mai súlyos helyzetben minden kicsinyességet félretéve, koncentrációt sürget. Hiszen az archimedesi tétel is megváltozott: ma nem olyan pontot kell keresni, ahonnan a világ sarkaiból kiforgatható, hanem az emeltyűnek olyan karját kell meglelni, amely helyére zökkenti vissza a megbomlott világot. „Kizökkent a világ helyéből: Kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt“ — mondja Hamlet és a dán királyfival együtt kérdezzük, hogy a nagy kérdések hogyan fognak számunkra eldőlni. A nagy kérdőjel, amelyet Wolff Károly felrajzolt a főváros ßrmomentumára, szédítő perspektívákat nyújtanak a horizontnak azon részén, amely már a lét és nem lét határain mozog! Csak egyesült akarattal juthatunk túl ezen a válságon, melynek gomoly gó ködében mégis ott villog reménységünk: a békés és dolgos jövendő! — Az Uj Budapest tudósítójától — A főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése még tárgyalja az Ujj költségvetést, de már a vita eddigi menetéből is meg lehet állapítani, hogy a költségvetés végeredményben abban a formában megy keresztül a közgyűlésen is, amely formát a költségvetésnek a törvény- hatósági tanács adott. Ezúttal érvényesült először a főváros uj költségvetésének megalkotásánál száz százalékig az autonómia akarata. Sipőcz polgármester mindenben honorálta a takarékossági bizottságok előterjesztéseit és ebből a konciliáns magatartásból kizárólag a fővárosi adófizető polgárság érdekeinek szem előtt tartásából, valamint a városházi kormányzópártok együttműködéséből született meg a főváros 1932. évi költségvetése, amely teljesen deficitmentes. A költségvetési egyensúly biztosításával sikerült a tarifaemelés veszélyét hosszú időre elkerülni. Az érdem ezúttal nemcsak a városházi adminisztrációé, amely minden tekintetben követte az auto- nómikus szervek előírásait, hanem elsősorban annak a két takarékos- sági bizottságnak a tagjaié, amely bizottságok heteken keresztül tételről tételre menve, igyekeztek megtakarításokat elérni és ezzel a tarifaemelés fenyegető veszedelmét elhárítani. Felmerült ezek után a kérdés: mi lesz a főváros illetékes tényezőinek a feladata a megszavazott uj költségvetés végrehajtásánál, milyen uj programot dolgoz ki a vezetőség a jövőre nézve és általában melyek lesznek azok a szempontok, amelyek a városházi adminisztrációt irányítani fogják a főváros jövő évi háztartásának a menetében. Pstrovácz Gyula tanácstag, a Keresztény Községi Párt vezető tagja, akivel ezekről a kérdésekről beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta, az Uj Budapest munkatársának: 1 — Amikor az uj költségvetés végrehajtásának módozatairól kell beszélnem, nem mulaszthatom el, hogy ne hivatkozzam éppen az Uj Budapest egyik, négy-öt héttel ezelőtt megjelent számában közölt nyilatkozatomra, amelyben a legteljesebb határozottság gal jelentettem ki, hogy a költségvetési deficitet el fogjuk tüntetni és a tarifaemelés veszedelmét el fogjuk hárítani. Amikor a takarékossági bizottságok jelentéseit beterjesztettük, még a polgármester ur is azt állitotta, hogy a jövő évi költségvetés egyensúlyát nem lehet biztosítani tarifaemelés nélkül. A takarékossági bizottságok javaslatai azonban a tanácsi vita során reálisaknak bizonyultak. A bizottsági indítványokat a törvényhatósági tanács néha a polgármesteri javaslat leszavazásával, többször pedig a polgármester ur hozzájárulásával egytől-egyig magáévá tette és igy végeredményben az a költségvetés ment keresztül a törvényhatósági tanácsban, amelyet a takarékossági bizottságok készítettek, az a tervezet pedig, amely az ügyosztályok munkája volt, elfogadásra nem tatáit. Teljes tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy azé a két takarékossági bizottságé az érdem, amely nagy felelősségérzettel végzett munkája révén ezt az eredményt elérte, A két kormányzópárt egyforma eréllyel és munkakészséggel dolgozott ennek az eredménynek az elérése érdekében. A bizottsági tárgyalások eredménye volt az alapja a deficitmentes költségvetésnek. A két kormányzópárt tagjaiból alakult meg ez a két bizottság és a bizottsági tagok — az ellenzék sajnálatos távolmaradása mellett — lankadatlan szór gólommal dolgoztak a kitűzött cél érdekében. Sokat támadták a törvényhatósági tanácsot város- politikusok és laikusok részéről egyaránt. Az elért költségvetési eredmény bizonyltja, hogy a törvény- hatósági tanács letette a vizsgát és ez a vizsga, fényesen sikerült. — A törvényhatósági tanács a főváros jövő politikáját illetően teljes határozottsággal körvonalozta a maga álláspontját. Ha tehát most azt a. kérdést vizsgáljuk, hogy a városházi adminisztráció miként fogja végrehajtani a költség- vetéssel kapcsolatos teendőket, nem lehet kétség afelől, hogy úgy a főváros polgármestere, mint a tanácsnokok teljes kész programmot kaptak a jövőre nézve. Elvi jelentőségű határozatok egész tömegét hoztuk meg a főváros tanácsában a költségvetés tárgyalása során. így például elvi jelentőségű határozat az üzemek egyesítése, az üzemek részvénytársasági formájának megszüntetése, sőt azt is meg kell állapítani, hogy éppen ezeknek az elvi jelentőségű határozatoknak a meghozatalánál a törvényhatósági tanács az üzemek jövendő politikájának is irányt szabott. De félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan megállapítások történtek a bürokrácia tultengését, a pazarlás megszüntetését, az ökonomikus gazdálkodás állandósítását, a fizetések és mellékjárandóságok arányosítását illetően. Ezeket az elvi elhatározásokat tudomásul kell venniök azoknak, akik a városházi adminisztrációt vezetik és irányítják. A törvényhatósági tanácsnak minden kérdésben önálló véleménye van. Ennek következtében fölösleges munkát végezr az, aki olyan előterjesztéseket készít, amelyekről már előre lehet tudni, hogy azok a törvényhatósági tanács két, kormányzópártjának a felfogásával nem egyeznek meg. — Minthogy bizonyos oldalról az elért eredményekkel kapcsolatosan az érdemet csak az egyik kormányzópárt javára akarják elkönyvelni, szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a két kormányzópárt a legteljesebb harmónia mellett dolgozott. Az a tendencia tehát, amely a dicsőség oroszlánrészét az Egységes Községi Polgári Pártnak, az odiózus határozatokért való felelősséget pedig a Keresztény Községi Pártnak akarja elkönyvelni, célra nem vezethet. Ez az akció nem indulhat ki tanácstagoktól, mert ezek jóhiszemű lojalitásáról volt alkalmunk meggyőződni. A jövőben is csak a két kormányzópárt harmonikus együttműködése biztosíthatja a fővárosi háztartás menetének a zavartalanságát. A beszélgetés során érdeklődtünk azoknak a problémáknak a megoldása iránt, amely problémák a legközelebbi jövőben fogják a főváros adminisztrációját és általában az autonómia illetékes szerveit foglalkoztatni. Petrovácz Gyula ezeket mondotta: — A városházi adminisztrációnak most az lesz a feladata, hogy az általunk megállapított költségvetés tételeihez igazodva végrehajtsák elvi jelentőségű határozatainkat. A legközelebbi városházi program kiemelkedő pontjai a következők: 1. Az üzemek egyesítése, 2. a státusrendezés, 3. az uj fővárosi törvény életbeléptetése következtében szükséges szabályrendelet-niódosi tások, 1. a HÉV-probléina megoldása. — Ami az üzemek egyesítésének programját illeti, ebben a tekintetben az elvi álláspont úgy alakult ki, hogy egyesíteni kell a közlekedési üzemeket, a három monopolisztikus nagyüzemet, vagyis az Elektromos- müveket, a Gázmüveket és a Vízmüveket, közös igazgatás alá kell vonni az összes fürdőüzemeket és végül egyesíteni kell a. banküzemeket. Ezek a kérdések előkészítés alatt állanak. A közlekedési és fürdőüzemek egyesítése elől kitérni nem lehet. A Gázmüvek, Elektromosmüvek és Vízmüvek egyesítése alatt a központi igazgatás centralizációját értjük, a banküzemek egyesítése pedig azt jelenti, hogy a Vásárpénztárt be kell olvasztani a Községi Takarékpénztárba. — A legközelebbi jövő programpontjai között említettem a H ÉV - probléma megoldását. A HÉV megváltása ügyében sorozatos tárgyalások folynak, amelyeknek az alakulásáról a nyilvánosság még nem szerzett megbízható információkat. Magam sem tudom még _ e pillanatban, hogy a döntés a HÉV megváltása, vagy az ajánlat elutasítása mellett fog szólani. Úgy tudom azonban, hogy egy közbevető javaslat merült fel és pedig olyan értelemben, hogy a főváros a helyiérdekű vasutaknak azokat a részeit vegye át, amely részeken a főváros itt közvetlenül érdekelve van. A HÉV igen sok fővárosi terű-
