Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1931-09-26 / 38. szám

VM. évfolyam 33. szám Budapest, 1931 szeptember 26 UJBUDAPEST l\OT\Y ­st 1Y * ' j * t.vái ^ iy j ***** ■ >' várospolitikai Előfizetési érák: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre.............................................................15 pengő Eg yes szóm éra 60 fillér DOBY ANDOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, 1V., Kaas Ivor-ulca g_ Telefon; Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszómla r 30013 A takarékossági bizottság jelentése szerint egyelőre nemcsak a tarifaemelést, hanem a tariíareviziót is sikerült elkerülni Petrovácz Gyula elmondja, hogyan lelték deficitmenleSsé a jövő évi költségvetést — Az Uj Budapest tudósítójától — Ma délelőtt döntő jelentőségű ta­nácskozás lesz a városházán. A ke­reszténypárti és községi polgári párti tanácstagok ugyanis ma dél­előtt ülnek össze, hogy meghallgas­sák a két kiküldött takarékossági bizottság jelentését, munkálataik­nak az eredményéről. Különösen az üzemi takarékossági bizottság je­lentése iránt nyilvánul meg nagy érdeklődés, mert itt dől el a kérdés, hogy a tarifaemelés elkerülhető lesz-e, vagy sem. Petrovácz Gyula, akihez ebben az ügyben konkrét kérdést intéztünk, a következőket mondotta az Uj Budapest munka­társának: — Szombaton délelőtt fogjuk ösz­szeegyeztetni működésünk eredmé­nyeit. Teljes határozottsággal kije­lenthetem, hogy reményeim, amelyeket a kikül­dött takarékossági bizottságok munkájához fűztem, beváltak és pedig száz százalékig. — Részletekről még nem nyilat- kozhatom, de a kérdés lényegére már végleges választ adhatok. A ki­küldött takarékossági bizottságok­nak sikerült annyi megtakarítást el­érni, hogy a jövő évi költség- vetés deficitje eltüntethető. Ez az eredmény osztatlan örömet fog kelteni mindenfelé, mert hiszen a költségvetési deficitnek megtaka­rítások révén való eltüntetése azt jelenti, hogy tarifaemelés nem lesz. Sem a gáz, sem a villany árát nem emeljük, a közönségnek tehát nem kell tartania ilyen irányban semmi­féle meglepetéstől. Annyi bizonyos azonban, hogy fel kell vetnünk eg'y tarifareform tervét, mert a mai rendszer nem célravezető és nem is igazságos. A mai súlyos idők azonban még tarifareform megal­kotására sem alkalmasak. A tarifa- reform ezidőszerint még nem ak­tuális. későbbi időpontban azonban foglalkoznunk kell vele. A főváros közönsége örömmel és megelégedéssel veheti tudomásul ezt az eredményt, amely — ha a vi­szonyok nem súlyosbodnak — a ta­rifaemelés eltávolítását jelenti. A taharéHosság a tisztviselőn frontjáé raegsziinleíih a iőisfcoiai pótlékot és a auminliavllóináfieliii — zavartalanul hajtották végre a fizetések redukcióját - Gallina tanácsnok az elöljárókra kívánja hízni a szellemi szilkségmnnkásek felvételét Kicsi mammutok Az üzemek létjogosultságának kérdését egyetlen pillanatra sem szabad összetéveszteni az üzemek adminisztrációjának problémáival. Mindig azon az állásponton vol­tunk, hogy a közszükségleteket ki­elégítő és egyes vonatkozásokban a beszerzést a főváros számára nagy­bani árron biztosító üzemeket fenn kell tartani. Ettől függetlenül kell azonban megrendszabályozni a mér­téken felül dédelgetett üzemigazga­tókat, a köztisztviselők élet stan­dardjára kell leszállítani azokat az üzemi alkalmazottakat, akik ma al­polgármesteri és tanácsnoki fizeté­sekkel büszkélkednek. Napok óta halljuk, hogy a taka­rékossági bizottság negyven alpol­gármesteri és százhatvan tanács­noki fizetést konstatált az üzemek­nél, mondják, van olyan frisskeletü érettségis üzemi alkalmazott is, aki három évi szolgálat után havi öt­százhatvan pengő fizetést húz, szem­ben a húsz év óta szolgáló fővárosi tanácsjegyző havi háromszáznegy­ven pengőjével. Hol itt az arány, a felelősség és a végzett munka ará­nya? És hol van a morál abban a kirívó különbségben, amely a fize­tési táblázat filléres korpótlékai közt sínylődő, az üzemeket ellen­őrző és azt központilag irányitó ta­nácsnokok és referens jegyzők és a monopólium folytán nagy felesle­gekkel dicsekvő üzemek alantas tisztviselőinek túlméretezett jöve­delme között mutatkozik? Ezért a különbségért menekültek annyian a múltban a városházi szolgálat sivár reménytelenségéből az üzemek ká- naánjába, nem is mindig a legrosz- szabbak, hanem az élelmesek és ügyesek, és ezért látunk az üzemek­nél igen gyakran vezető állásban olyan volt városháziakat, akiknek jövedelme kevésbé szerencsés volt kartársaik fizetését sokszorosan fe­lülmúlja. Azt mondják az üzemiek, hogy ők aránytalanul többet dolgoznak, mint a hivatali bürök munkásai, nincs különmunkadijuk, ezért meg­érdemlik a nagyobb karéj kenyeret. Ez a védőbeszéd gyenge. A mai gazdasági helyzetben régen meg­dőlt az az állapot, hogy a magán- alkalmazottnak nagyobb jövedelme legyen, mint a köztisztviselőnek. Viszont a köztisztviselői különmun­kadijak is eltűntek, ellenben az üzemi remunerációk és egyéb mel­lékesek, amelyek az aránytalanul nagy üzemi fizetéseket még meg is duplázzák, sok vonatkozásban ma is érvényben vannak. Kétségtelen, hogy az üzemi herce­gek ezt az igazságot sem fogják el­ismerni, aminthogy a maguk mű­ködését fontosabbnak tartják a pol­gármester munkájánál is. Sohase bizonyult be jobban, mint most: az üzem öncél, elhelyezkedési és fejlő­dési lehetősége üzemigazgatók más téren nem érvényesülő ambíciói­nak. Az üzemek ma nem alárendelt, vagy mellérendelt tényezőknek kép­zelik magukat, hanem a város tüde­jének, szivének és agyának: a tör­vényhatósági bizottság legsürgő­sebb feladatai közé tartozik, hogy az égig érni akaró fizetéseket le­nyesegesse, kicsi és nagy mammu- tot egyaránt és a túláradt ambíció­kat a régi mederbe terelje vissza. Aminthogy a magánvállalkozások körében is eljön az ideje annak, hogy a nagy jövedelmeket lenyesse a gazdasági válság, és lesz nap, amikor a weiszfülöpöknek és vida- jenőknek jövedelme is kisebb lesz. — Az Uj Budapest tudósítójától — A városházi adminisztráció tiszt­viselő-karát a kiküldött két takaré­kossági bizottság munkájának; ered­ményéből különösen az a rész ér­dekli, amely az elnöki ügyosztály költségvetési előirányzatának meg­szorítására vonatkozik. Az elnöki ügyosztály költségvetésében szere­pelnek ugyanis az összes személyi kiadások, nyugdijak és általában az összes személyi természetű járandó­ságok. Mivel ezek a. kérdések ért­hető okokból élénken érdeklik a vá­rosházi tisztviselőket, az Uj Buda­pest munkatársa Gallina Frigyes dr. tanácsnokhoz fordult informá­ciókért, Megkérdeztük, hogy milyen eredményeket ért el a takarékos- sági bizottság az elnöki ügyosztály költségvetésének csökkentésénél, ér­deklődtünk továbbá a szellemi szük­ségmunka akció ezévi megrendezé­se iránt is. Gallina Frigyes dr. tanácsnok a következőket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: — A tisztviselő-fizetések leszállí­tása a kiadott és minden testületre nézve kötelező kormányrendelet alapján történt. A személyzeti illet­ményeket az alacsonyabb fokoza­tokban 10, a középső fokozatokban 12, a három legfelső fokozatban pe­dig 15%-kal szállítottuk le. A15%-os csökkentés vonatkozik a polgár- mester urra, a két alpolgármester urra és azokra a tanácsnokokra, akik 9 évet meghaladó idő óta szol­gálnak a városházán. 12%-os a íize- tésleszállitás a IV., ^ V., VI. fizetési osztályokban, az utóbbinál a máso­dik fokozatig bezárólag tart a 12 százalékos redukció. Ebbé a kategó­riába esnek a tanácsnokok és az összes főjegyzők. A VI. fizetési osz­tály 3. fokozatától lefelé 10%-os a redukció. Ebbe a 10%-os redukcióba esnek tehát a tanáosjegyzőktől kezdve lefelé az összes városházi tisztviselők. — Ez a fizetésredukció végered­ményben két és félmillió pengővel csökkenti a főváros költségvetését. Ezzel a fizetésleszállitással az elér­hető megtakarítások még nem feje­ződnek be, mert hiszen a tansze­mélyzet fizetése is redukálódik, ezek a költségek azonban a közoktatási ügyosztály költségvetésében számol­tatnak el. Érdeklődtünk a beszélgetés során a nyugdijak le szállításának katego­rizálása iránt is. Megemlítettük, hogy a nyugdíjasok közti^ régi ka­tegóriák fenntartása immár tartha­tatlanná vált. Gallina tanácsnok ezeket felelte: — Sajnos, a mai súlyos gazdasági viszonyok között nem tudunk vál­toztatni a helyzeten, bármennyire tarthatatlan legyen is az. Magam is azt tartom, hogy a nyugdíjasok közt nem lehet különbséget tenni a nyugdíjba menés időpontja szerint. Minden nyugdíjas egyformán szol­gálta meg a maga nyugdiját, A tör­vényes helyzeten azonban nem tu­dunk változtatni. A főváros vezető­ségében mindig megvolt a jószán­dék, de az ilyen irányban hozott közgyűlési határozat a belügymi­nisztériumban nem kapott jóvá­hagyást. — Ami a nyugdíjasok illetmé­nyeinek redukcióját illeti, ebben a tekintetben húrom kategóriát kü­lönböztetünk meg. Azoknak a nyug­díjasoknak, akik 1925 julius elseje előtt mentek nyugdíjba, 5%-kal csökken a nyugdijuk. Ezek a nyug­díjasok ugyanis hátrányosabb hely­zetben vannak a többiekkel szem­ben, úgy találtuk tehát, hogy mél­tányosságot kell tanúsítanunk irán­tuk. 10%-kai csökken azoknak a nyugdija, akik 1925 julius elseje és 1927 november elseje között mentek nyugdíjba, mig az 1927 november elseje után nyugdíjazott városházi tisztviselők fizetése 15%-kal csök­ken. Az illetékes tényezők ezt a ka­tegorizálást tartották igazságosnak és én azt hiszem, hogy ez az állás­pont elfogadható. — A kiküldött takarékossági bi­zottság egyébként nagy körültekin­téssel és alapos megfontolással dol­gozott, A kormányrendeletben elő­irt fizetósredukción kívül más- irányu költségmegtakarításokat is sikerült elérni. így például elhatá­rozta a bizottság, hogy megszünteti a gumi javít ó-műhelyt, amely évi 20.000 pengővel szerepel a költség- vetésben. Költségmegtakarítást je­lent a főiskolai pótléknak a meg­szüntetése is. Azok az ideiglenes városházi tisztviselők, akik főisko­lai diplomával rendelkeznek és fő­iskolai képesítéshez kötött munka­kört töltenek be, havi 32 pengő fő­iskolai pótlékban részesültek. Ezt annakidején a közgyűlés engedé­lyezte. A változott viszonyok között nincsen lehetőség ennek a főiskolai pótléknak a fenntartására. Részletesen ismertette ezután Gal­lina tanácsnok a maga álláspontját a szellemi szükségmunka-akció folytatása tekintetében. Érdeklőd­tünk ugyanis, hogy az idún milyen keretek és formák között óhajtja a főváros lebonyolítani a szellemi foglalkozású munkanélküliek fog­lalkoztatását. Gallina tanácsnok a következőket felelte: — A szellemi szükségmunka-

Next

/
Thumbnails
Contents