Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-08-15 / 32. szám
Vili. évfolyam 32. szám Budapest, 1931 augusztus 15 UJ BUDAPEST Tek, F u^ í %ilvánoo ivönym'VÁROSPOLITIKAI Joanovich Pál a háztartási cggcn$ulu biztosítását ai üzemek (okozott hozzájárulásáral tárttá megoldhatónak Sürgősen össze kell hívni o státusrendező bizottságot, hogy a gazdasági helyzet által okozott fiszviselő problémák megoldhatók legyenek — Luxus-célokat szolgáló beruházásokat nem végezhet a főváros, de sző sem lehet minden közmunka törléséről — A Keresztény Községi Párt megvédi ngy a tisztviselők, mint az iparosság városházi érdekeit Int a Jobb Közeledik az ünnep, amikor a szent király jobbját kegy elet es ünnepségek közepette végig hordja a körmenet a városon, emlékeztetni minden magyarokat ezeresztendős hazánk történetére. A Boldogasz- szony Anyánk ősi dallama sohasem szállt buzgóbban és forróbban az Egek felé, mint ezekben a szomorú napokban: a tatárdúlást és törökvészt megélt ország helyzete alig volt katasztrófánsabb, ha visszatekintünk a homályos századokra, mint most, amikor a középkor harci fegyvere helyett a legmodernebb golyószóró, az arany, Í7idult pusztító hadjáratra ellenünk. Ez az ellenség azért rémületesebb a többinél, mert ellene vajmi keveset használ a hősi bátorság, a magyar virtus, az egyéni vakmerőség. Hiába, rohannánk neki parittyával, kelevézzel, kopjával. harcos őseink mintájára, a sárga arany hidegen és higgadtan mosolyogná meg az elavult fegyvereket. Más eszközök varinak az ő meghódítására: a kispolgári takarékosság, amely —mint Franciaország tőkeképződésében látjuk — a polgárok évszázadokon át apáról fiúra szálló tökéletes igénytelenségével és szorgalmával rakja élére a guruló aranyakat. Az üvegbura alól figyelmeztetően int felénk a Szent Jobb: amint annakidején a pogány vallást levetették a nagy király isteni sugallatára eleink, hogy otthont teremtsenek maguknak a Kárpátok alján, most ismét a nyugati példát, az önmegtartóztatás és a takarékosság gúnyáját kell magunkra ölteni, hogy a szürke hétköznapok ezrein át egyszerű és takarékos életmódunkkal megteremthessük a politikai hatalmat jelentő nemzeti vagyonnak akkora mértékét, amekkora a népek öldöklő versenyében okvetlenül szükséges. A spártai egyszerűséget követelő uj életmódra adjanak példát azok, akik a köz javait kezelvén, intézik mindnyájunk életének folyását! Kormány és főváros legyenek a példaadó faktorok, az ő takarékosságukon felbuzdulva kövessék a példát a dolgozó milliók. Legyen itt vége minden hasznot nem hajtó beruházásnak, minden tékozlásnak, a közpénzekből való olyan költekezésnek, amely nem szolgálja a közület üdvét! A takarékossági nap, amelyet a külföldet majmolóan iktattak néhány évvel ezelőtt közgazda- sági életünkbe a pénzintézetek, legyen minden egyes napunk, a minisztériumokban, a budapesti városházán, a vidéki városokban és községekben, minden egyes magánháztartásban! Ezen gondolatok megvalósítására int bennünket nemzeti ünnepünk, emléknapja ezeréves fennállásunknak. A véletlen játéka vagy a felettünk őrködő hatalmak tudatos értesítése volt-e ezidén számunkra, hogy a nemzeti pszihe ünnepnapja egybe esett megpróbáltatásunk legnehezebb napjaival — csak sejthetjük és találgathatjuk. Bizonyos azonban, hogy az éltető eszme, amellyé az első magyar király emléke finomult, itt leng suhogva köröttünk ezen az ünnepen, sokat megpróbáltatott népét vigyázva, óva és arra buzdítva, hogy amint hős volt a magyar elmúlt századok vérzivatarai közepette, ózonképpen az uj évezred polgári erényeivel biztosítsa magának, ha egyelőre csonkán és megfogyatkozotton is, helyét a Kárpátok ölén, az Istenáldotta magyar nap alatt! — Az Uj Budapest tudósítójától — A jövő évi fővárosi költségvetés összeállítása nemcsak az illetékes városházi főtisztviselőknek okoz súlyos gondokat, hanem a fővárosi pártok vezetőinek is és ezek között elsősorban a Keresztény Községi Párt vezetői tagjainak. Nem régen zajlottak le a fővárosi és az országgyűlési választások. E választások során rendkivül éles volt az agitáció. Az agitáció hevében mindenféle ígéretek hangzottak el és a főváros polgársága, valamint a városházi adminisztráció tisztviselőkara jog*- gal várja most a fővárosi pártok vezetőitől — és pedig pártkülönbség nélkül mindenkitől — hogy megvédjék a veszélyben forgó érdekeket. Minden egyes párt Ígéretet tett például arra, hogy uj közmunkatervek végrehajtásával módot és lehetőséget nyújtanak az iparosság támogatására. Ugyancsak ‘ Ígéret hangzott el a városházi tisztviselők irányában is és pedig olyan értelemben, hogy létszámcsökkentés, vagy fizetésleszállitás nem lesz. Főként ez a két kérdés került most a közérdeklődés előterébe — kapcsolatban a jövő évi költségvetés ösz- szeállitásána.k munkálataival. Borvendég alpolgármester, mielőtt nyári szabadságát megkezdte volna, sorra végigvizsgálta az ügyosztályok költségvetési előirányzatait, majd Lamotte pénzügyi tanácsnokkal megbeszélte a költségvetési tervezet megalkotásának irányelveit. A költségvetési tervezet szeptember közepén kerül majd a törvényhatósági tanács elé. A költségvetési tervezet végleges formájának a kialakulása a kormányzó-pártok elhatározásától függ és ebben a tekintetben döntő súllyal esik latba a Keresztény Községi Párt vezetőségének az állásfoglalása. Szükségesnek tartottuk tehát, hogy beszéljünk ezekről a kérdésekről Joanovich Pál felsőházi taggal, a törvényhatósági tanács tagjával, aki vezető tagja a Keresztény Községi Pártnak. Mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy milyen álláspontra helyezkedik Joanovich Pál a városházi tisztviselők fizetésének tervbevett leszállításával szemben. Joanovich Pál a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A városházi tisztviselőket joggal izgatják most a jövő évi költségvetés problémái. Mindenféle hírekről hallunk. Egyesek szerint létszám- csökkentés lesz, mások a tisztviselőfizetések redukciójának a rémét ébresztgetik. Nyíltan megmondom: az én véleményem szerint nem lehet szó sem létszámcsökkentésről, sem pedig a fizetések redukciójáról. Véleményemet arra alapítom, hogy szerzett jogokkal állunk szemben, amelyeket megnyirbálni nem lehet. Magam is osztom azt a felfogást, hogy a tisztviselői létszám csökkentésével kell a kiadásokat apasztani, ez azonban nem történhetik másként, mint a kihalás folytán megüresedő állásoknak betöltetlenül hagyásával. A megüresedő állásokat, amennyiben azokra nincsen feltétlenül szükség, betöltetlenül kell hagyni, másfajta elbocsátásra azonban gondolni sem lehet. — Ami a tisztviselői fizetések leszállításának az ügyét illeti, ebben a tekintetben — nézetem szerint —- meg kell várni, hogy mi történik állami vonatkozásban. Ebből a szempontból sem rejtem véka alá azt a meggyőződésemet, hogy a fővárosi tisztviselők és az állami tisztviselők fizetés tekintetében nem vonhatók egy kalap alá. A fővárosi adminisztráció sok munkát, nagy gondosságot igényel. A főváros közigazgatásában dolgozó tisztviselők nem egyszerű aktagyártók, hanem folytonos kapcsolatban vannak a gyakorlati élettel. A városházán tulajdonképpen nincs is fixirozott munkaidő. A városházi tisztviselő dolgozik reggeltől késő estig, sőt néha hajnalig. Külön hangsúlyozni kell az üzemi tisztviselők munkáját. Az üzemi főtisztviselők, tisztviselők és munkások képességeitől, munkabírásától, szorgalmától és lelkiismeretességétől hatalmas, jövedelmet hajtó üzemek működésének zavartalansága függ. Az egész fővárosi lakosság élet- lehetőségét érinti az egyes üzemek működése, sőt- nem hanyagolható el az a szempont sem, hogy az üzemvezetők koncepciójától és munka- készségétől függ annak az összegnek a nagysága is, amellyel a szóbanforgó üzem hozzájárul a főváros háztartásához. Kevésbbé megfelelő üzemvezetők és kevésbbé alkalmas üzemi tisztviselők munkája felére apaszthatja az üzem jövedelmeit. Ilyen körülmények között nem lehet azonos sémát felállítani városi és állami tisztviselők között — a fizetések tekintetében. , — De korainak tartom ezeknek a kérdéseknek a felvetését már csak azért is, mert hiszen a törvényhatósági bizottság kiküldött egy albizottságot, amelynek éppen az a feladata, hogy rendezze a városházi tisztviselők státusát. Ez a státus- rendező bizottság nemcsak a létszámot fogja megállapítani, hanem foglalkozni fog az illetmények rendezésének a kérdésével is. Úgy tudom, hogy a státusrendező bizottság még egyetlen ülést sem tartott. Ezt nagy mértékben helytelenitem. A bizottságot azonnal össze kell hivatni. — Ami a fővárosi háztartás válságának a szanálását illeti, én a szanálás lehetőségét az üzemek hozzájárulásának a fokozásában látom. Intenzivebben kell kimunkálni a fővárosi üzemek jövedelmeit és ennek a folyományaként emelni kell a hozzájárulás összegét. Nem a városházi tisztviselők fizetésének a leszállításával kell biztosítani a főváros háztartásának az egyensúlyát, hanem az üzemvezetés problémáinak oly módon való megoldásával, hogy az üzemek gazdaságosabban termeljenek és e gazdaságosabb termelés eredményéhez képest fokozzák jövedelmeiket — a lakosság nagyobb megterhelése nélkül. Szóbahoztuk a beruházások problémáját is. Megemlítettük, hogy a fővárosi iparos- és kereskedő-társadalom nagy aggodalommal tekint a jövő elé, mivel attól fél, hogy a főváros teljesen törli az összes közmunkaalkalmakat. Joanovich Pál véleménye ebben az ügyben a következő: — Luxuscélokat szolgáló beruházásokat nem engedhetünk meg magunknak. Arról azonban szerintem szó sem lehet, hogy minden közmunkát töröljünk. Nem tehetjük meg ezt már csak azért sem, mert a fővárosnak köte-
