Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-07-18 / 28. szám
VtU. évfolyam 28. szám Budapest, 1931 julius 18 mBumpjEST . -vfé-nos r/r.l^oiy^ varospolitikai Előfizetési Orale: Egész évre ..................................................30 pengő fé l évre..............................................................15 pengő Egyes szám Óra 60 fillér DOBY ANDOR D« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon; Aul. S2S—23. Postatakarékp. chequeszámla : 30013 Homonnag: Amíg a nemzetközi pénzpiac helyzete megnem javul,szósemlehetafllnlövaros-gondolat megvalósításáról Csah Külföldi tőhevei valósítható meg a fürdőváros-gondolát, de a felügyelet es az intézkedés jogát nem adja Ki Kézéből a főváros — A hurhomissztó az első lépés a fürdőváros felé, amelyet három góc Körül Kell Kiépíteni Az óvafos Síp Az utóbbi napok pénzügyi és gazdasági eseményei arra kötelezik a főváros vezetőségét, hogy okosan és higgadtan gondolkozzon a jövő felől. Azok a rendszabályok, amelyeket a polgármester elnöklésével összeült sezrdai értekezlet életbeléptetett, árra mutatnak, hogy a főváros vezetősége a helyzet nehézségeinek felismerésével okosan és nyugodtan teszi meg intézkedéseit. Kétségtelen, hogy ezek a józan rendelkezések nagy mértékben hozzájárultak az általános nyugtalanság eliminálásához és mindenkit biztositanak arról, hogy a jövőt illetően is mindig az adott helyzetben leginkább szükségesnek mutatkozó rendszabályokat fogja a főváros vezetősége sorompóba állítani. Ha valaha események igazolták a múltat, akkor Közép-Európa mai gazdasági agóniája az, amely teljes mértékben igazolja a polgármester kissé pesszimisztikus, de mindvégig meggondolt és mérsékelt pétizügyi politikáját. Hányszor hallottuk az évről évre visszatérő költségvetési expozék alkalmával: Sipőez nagyon sötétnek látja a jövendőt, több beruházást, szabadabb és levegősebb pénzügyi politikát kérünk! Amikor a magyar vidéki városok egymásután omlanak pénzügyileg össze a rosszgl értelmezett beruházási politika szörnyű terhei alatt, amikor Berlint csődbe kergetik adósságai és Bécs hiába liheg segítségért: a magyar főváros me gtépázott an, mint mindenki, de szilárdan, szolidan és kétségbeesés nélkül nézhet a maga pénzügyi megalapozottságában a, jövő elé, bármit is hozzon az! Bebizonyosodott, hogy a polgár- mester óvatos és dg godalmaskodó gazdasági világszemléletére menynyire szükség volt az elmúlt tiz esztendőben és hogy az ő hitelpolitikai önmegtartóztatása mennyi bajt és veszedelmet hárított el mindany- nyiunk feje felől. A rendezett háztartás szerény, de megbízható pillérei alól vigyázhatja most a polgár- mester önmérséklete diadalát, amely nem kereste,- sőt mindig visszautasította az olcsó népszerűség nimbuszát, nem épített Potemkin-várakat, gazdasági nyomorúságunkhoz nem méltó luxusépítkezésekbe nem ölte a város pénzét, a jó kereskedő gondosságával és a jó ügyvéd természetes bizalmatlanságával azt nézte mindig, hogy a beruházásokba fektetett pénzek olyan intézmények legyenek, amelyek a kamatok fizetésére a kellő fedezetet még a várható legrosz- szabb viszonyok közepette is biztosítani tudják! Az események igazolták az óvatos Sipőczöt és bár a késlekedő Fábiu- sokat ritkán illeti győzelmi babér, megállapíthatjuk, hogy a polgármester politikája győzött, amennyiben a győzelem szót ezekben a szomorú napokban egyáltalában ki szabad ejteni. A vörös ceruza, amely a polgármester kezében a költségvetés számadataiból kitörli a túlméretezett beruházási igényeket: nem túlzottan szimpatikus, de véresen komoly, szimbóluma napjainknak, — Az Uj Budapest tudósitójától — A főváros fürdőügyi politikájának irányításában nagyarányú változások következtek be. Mindenekelőtt uj vezetőt kapott a főváros városgazdasági ügyosztálya — Ko- vácsházy Vilmos tanácsnok személyében — aki eddig a közlekedési ügyosztálynak volt a vezetője. Si- pőcz polgármester ugyanakkor, amikor a városgazdasági ügyosztály élére Kovácsházy Vilmost állította, egyben úgy határozott, hogy az idegenforgalmi kérdések kivétessenek a közlekedési ügyosztály hatásköréből és a városgazdasági ügyosztályhoz utaltassanak át. Kovácsházy tehát az idegenforgalmi resszortot magával hozta a közlekedési ügyosztályból a városgazdasági ügyosztályba. Homonnay Tivadar dr., a Keresztény Községi Párt vezető tagja, aki a városgazdasági ügyosztály szakbizottságának elnöke, éppen az Uj Budapest hasábjain hangsúlyozta néhány hónappal ez előtt a főváros fürdőpolitikájának és az idegenforgalmi problémáknak elválaszthatatlanságát. Most, hogy ez a nagyarányú változás bekövetkezett, szükségesnek tartottuk megkérdezni Homormay Tivadart, milyen uj terveket sző a legközelebbi jövőre nézve, — tekintve, hogy Budapest fürdőváros jellegének kidom- boritása sohasem volt annyira aktuális kérdés, mint ma. Homonnaij Tivadar dr. a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A polgármester urnák azt az elhatározását, hogy az idegenforgalmi problémákat a városgazda- sági ügyosztály hatáskörébe utalta át, csak a legnagyobb helyesléssel és örömmel vehettem tudomásul. A polgármester urnák ez az elhatározása régi álláspontomnak a honorálása. Budapestet speciális helyzeténél fogva és természeti kincsei alapján is feltétlenül fürdővárossá kell kiépiteni, ez a kérdés pedig elválaszthatatlan az idegenforgalom fellendítésének problémájától. — A legelső, legsürgősebb teendőnek a Kurkommisszió megszervezését és megalakítását tekintem. Ezalatt én nem bürokrata intézményt értek, hanem egy olyan összefogó szervet, amely a fürdőváros- problémákkal és az ehhez fűződő propagandával kapcsolatos összes részletkérdésekkel szakszerűen, hi- yatalból foglalkozik. Fürdőink igazgatóságai természetszerűen nem foglalkozhatnak mással, mint a hozzájuk tartozó üzemek ügyeivel, magát a. fürdőváros-gondolatot egyik igazgatóság sem építi tovább. Nem tudom megérteni, miért ne lehetne ezt a kurkomissziót minél előbb felálli- tani, amikor ennek az intézménynek a létesítéséihez pénzre nincs szükség. Most, hogy az idegenforgalom és a fürdőpolitika közös irányítás alá került, remélem, haladéktalanul megszervezhető lesz ez a kurkomisz- szió, amely nélkülözhetetlen szerv azok előtt, akik valóban végre akarják hajtani a fürdőváros-terveket. A kurkomissziónak még az ősz folyamán meg kell alakulnia és azonnal nagy munkaprogramot kell kidolgoznia. Ez a munkaprogram két részből áll. A program egyik fele az idegenforgalom fellendítését szolgáló fürdő intézmények megteremtésére vonatkozik, a program másik fele viszont a főváros szegényebb közönségének fürdőzési igényeit lesz hivatva kielégíteni. — Ami a program első részét, tehát Budapest-fürdőváros megteremtését illeti, ebben a tekintetben változatlanul az a véleményem, hogy Budapest-fürdővárost három gócpont körül lehet kiépiteni. Az első gócpont a Gellérthegy körüli rész, a másik a Margitsziget — Császár- —' Lukács-fürdő, a harmadik a Római-fürdő— Csillaghegy. Az első gócpont körül a Gellérthegy parkirozása, a dunaparti sétány megépítése, a Rudasfürdő teljes átépítése, a Rácfürdő bekapcsolása válik múlhatatlanul szükségessé és idekapcsolódik a Tabán újjáépítésének a gondolata is. A második gócpont volna a déli fürdőgócpont, ahová a Margitsziget, a Lukácsfürdő és a Császárfürdő tartozik. Ezeket a fürdőket egyik kiváló mérnökünk tervei szerint egy hid megépítésével kellene kapcsolatba hozni a Margitszigettel. Ha megépül az óbudai hid, nagy lökést kap a fürdőváros-terv a megvalósulás felé, mert lehetővé válik a Római-fürdő forrásainak intenzivebb kihasználása. Mihelyt hidat kap az óbudai környék, könnyebben lehet megmozgatni a tömegeket, mert közlekedési lehetőségek kínálkoznak. A Római- fürdő környékének a fürdővárosprogramba való bekapcsolása nélkülözhetetlen. Nagyszerű hőforrások vannak itt, amelyeknek a kihasználása érdekében semmi sem történt. Ennek az északi centrumnak a kiépítése már csak abból a szempontból is fontos volna, hogy ezen a környéken megszervezzük a kirándulóhelyeket, amelyeket nemcsak a budapesti közönség, hanem az idegenek is felkereshetnének. — Hosszú esztendőkre szóló tervekről van itt szó, amelyeknek egységes kidolgozása a kurkomisszió faladala volna. A programba be kell venni a kelenföldi keserűvízforrásokat is, de nem lehet kifelejteni a szanatóriumokat és a dunaparti szállodákat sem. Felmerül azonban a kérdés, hogy kinálkozik-e anyagi lehetőség ezeknek a terveknek a megvalósítására. Nem kétséges, hogy Budapest székesfőváros a mai viszonyok között nem tudja olyan rohamos tempóban megvalósítani a fürdőváros-gondolat kiépítése körül támadt terveket, mint ahogy az szükséges volna. Budapest rendkívül gyorsan fejlődött és e gyors fejlődéssel nem tudott lépést tartani a fürdőváros-gondolatnak a kialakulása. Szó sem lehet más megoldási lehetőségről, mint külföldi tőkének az igénybevételéről. Ebben a tekintetben azonban éppen a legutóbbi napok tapasztalatai szerint súlyos nehézségek merültek fel. Amig a nemzetközi világpiaci helyzet meg nem javul, addig a főváros maga nem tud elfogadható feltételek mellett akkora tőkét szerezni, hogy azt a fürdőváros-gondolat megvalósítására lehetne fordítani. Arról szó sem lehet, hogy ezeket a terveket kiadjuk a kezünkből és idegen magánérdekeltség kényére-ked- vére bízzuk a felmerülő problémák megoldását és ezzel együtt Budapest természeti kincseiben rejlő jövedelmi lehetőségeknek a kihasználását. Olyanféle megoldásra gondolok, hogy a főváros irányítása, beleszólási lehetősége és anyagi részesedése mellett esetleg egy megfelelő garanciákkal rendelkező külföldi tőkecsoport vehetné a kezébe e tervek megvalósítását. Talán akad egy angol, amerikai, vagy más tőkecsoport, amely rendelkezik olyan anyagi erőkkel, hogy a fürdőváros-intézményeket megvalósíthatná és a kihasználásban^ a főváros is megfelelő részesedést nyerne. Bizonyos idő —• 40—45 év elteltével azután a létesített intézmények Budapest székesfőváros tulajdonába mennének át. — Akárhogy áll is a dolog, annyi bizonyos, hogy végre komoly lépéseket kell tenni a fürdőváros-gondolat megvalósítása felé. Eddig nem történt más, mint ankétezés, anélkül, hogy egyetlen komoly terv ké-
