Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-06-27 / 25. szám
Vili. évfolyam 25. szám Budapest, 1931 junius 27 T) UJ BUDAPEST Fél évre..................................................................15 pengő Egyes szám éra ©O fillér DOBY ANDOR D» Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulcA O. Telefon: Auf. 828-23. Postatakorékp. chequeszámlo : 30015 SetwmáczGyufa feíef ífrÉdmfk Jstwá Jfogván jósolhatta meé íTctvovácz, ftogv a Skis pártot* már ax ajántásotk henuajtásánáf cf fognafc vércxni ? — ffavult ax 1931-es hépvisefövátasxtái névjcgpxéh és iga ötezer jó ajánlást a Iegnagyo&h páriotknaSk is vsah neikezen fehetett össxeguiijteniöík — (fetrovácx is axt mondja, hogy ifijen ajánlási rendszer sxerint töhh váfasxtás nem fesz Jfítagmarorsxágon A rendszer megbukott A képviselőválasztás fanyar gyümölcse az idők méliében érik, de bizonyos, hogy kisebb egeret nagyobb vajúdással nem szültek még a hegyek, mint a most folyó agitáció várható eredményét. Soha ennyi izgalom nem előzött meg még képviselőválasztást a fővárosban, mint a jelen alkalommal, amikor, néhány nappal a választás lezajlása előtt, testvérpártok állanak halálos ellenségként egymással szemközt annyira nekivadultan, hogy már nem is törődnek a bizonyos harmadik kár örvendő kacagásával. Hogy mikor és hogyan fog igazságot tenni a közgazgatási bíróság e sajnálatos testvérharcban, más lapra tartozik: ez alkalommal csupán annak megállapítására szorítkozunk, hogy az ajánlások mai rendszere tökéletesen megbukott, és ezen rendszer szerint több választást nem szabad elrendelni Magyarországon! Hogy mennyire érzi a. mai ajánlási rendszer reformjának a szükségét maga a kormányzat is, bizonyítja a miniszterelnök debreceni programbeszéde, amelynek során bejelentette, hogy a parlament első feladatai közé fog tartozni az ajánlási rendszer megreformálása is. Ez a rendszer, amely egyfelől a hamisítások végeláthatatlan áradatára bujtatja fel a könnyebb lelkiismeretű embereket, másfelől pozícióikban petrifikálja a hatalom birtokosait, mindenre alkalmas, csak arra. nem, hogy akár nyíltan, akár titkosan a választóközönség igazk akarata érvényesüljön, A kereszténypárti vezéreknek nincsen szükségük arra, hogy bárki azzal vádolhassa őket, hogy erőszakosságokkal kapták vissza, a régi mandátumot. A keresztény eszme él, változatlanul irányitó világnézete a tömegeknek a szociáldemokráciával szemben. Az eszme szempontjából nagyon fontos, hogy kicsússzon a talaj azok alól, akik alappal vagy alap nélkül szintén tömegeket 'hisznek a maguk személye mögött és azt hangoztatják, hogy ezek a tömegek őket akarják képviselőjükül beküldeni a parlamentbe. Azok, akik pártvezéreknek nevezték ki magukat, beláthatták most, hogy a régi, bevált pártszervezeteket máról-holnapra sutbadobni nem lehet, és hiába áll ki az önjelölt, mégis csak pártnélküli János marad. Azt látjuk viszont, hogy a keresztény világszemléletet lerángatva a piedesztálról, Önzésből és makacskodásból személyes torzsalkodások gyújtópontjába helyezték azok, akik a maguk handabandázásán kívül egyéb jogcímmel nem rendelkeztek a mandátumot illetően, de azok is, akik túlzottan féltve meglevő pozíciójukat, páni félelemmel zárkóztak el minden olyan lehetőség elől, amely a nekik annyira jótálló képviselőségtől fosztotta volna meg érdemekben egyébként igen dús személyüket. A régi rendszer, amikor tiz választópolgár egyszerű bejelentése elég volt a képviselőségre, vissza nem hozható, mert akkor huszonöt- ezer jelölt lenne a huszonöt budapesti mandátumra. Meg kell azonban változtatni az ajánlások mai rendszerét is, mert ez csak zavarkeltésre és testvérharcokra ad okot. Esetleg olyképpen, ahogyan ezt Pet- rovácz Gyula javasolja, hogy jogaiba állítsuk vissza a boletta-rend- szert, esetleg másképpen, de mindenesetre úgy, hogy az ajánlásoknál megnyilatkózhassék a tömegek igazi akarata. — Az Uj Budapest tudósítójától — Végre az összes budapesti kerületekben megtörtént a. döntés arról, hogy a választási küzdelemben mely pártok vehetnek részt. A budai választókerületben öt pártnak fogadták el végérvényesen az aláírásait. Ezek: a Keresztény Gazdasági Párt, az Egységespárt, a Ras- say-párt, a Fridrich-párt és a szociáldemokraták. Az északi válaözto- kerületben hét párt startolhat. Ezek a következők^Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, p Egységespárt, Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék, cVázsonyi-párt, Keresztény Ellenzék,- Keresztényszocialista Párt, Szociáldemokrata Párt. A déli kerületben csak négy párt vehet részt a választási küzdelemben: a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, az Egységespárt, a Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék, a Szociáldemokrata Párt. Ellenzéki oldalról rendkívül éles támadások hangzottak el az egyes választási bizottságok ellen amiatt, hogy több kisebb pártot kizártak a küzdelemből. A kizárás oka mindenütt az volt, hogy az érdekelt pár- tocskák nem tudtak elegendő számú érvényes aláírást benyújtani. Különösen a déli kerületben hozott döntés okozott izgalmakat. Fridrich István ebből az alkalomból Petro- vácz Gyulának egy nyilatkozatára utal és azt állítja, hogy Petrovácz Gyula kitűnő jósnak bizonyult, Petrovácz Gyulának ez a nyilatkozata az Uj Budapestben jelent meg és éppen ezért szükségesnek tartottuk, hogy Petrovácz Gyulát Fridrich István kijelentéseiről megkérdezzük. (Fetrováez frvnfa a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Ebben a bizonyos éllel szóvá- tett nyilatkozatban semmi más nem volt, mint egy logikus gondolkodási folyamat, amelynek helyességéről a mai napon is meg vagyok győződve. Ismerem az 1931. évi képviselőválasztói névjegyzéket. Ez a névjegyzék teljesen elavult, a benne szereplő választóknak legalább a fele már nem lakik abban a házban, amelyet a névjegyzék feltüntet. Ötezer ajánlásnak az összegyűjtése még a legjobban megszervezett pártok részére is rendkívül nehéz feladatot rótt. Azok a pártok, amelyek évtizedek óta kiépített szervezettel nem rendelkeznek, ezzel a feladattal megbirkózni nem képesek. Nem kétséges ugyanis, hogy csak a legprecízebb és egyénről egyénre terjedő munkával lehet az ötezer, vagy ennél is több ajánlást megszerezni. — Szükségesnek tartom egyébként azt is hangsúlyozni, hogy számomra is teljesíthetetlen feladat volna 24 óra alatt ezer ajánlásnak a pótlása, pedig az én kerületemben minden szerénytelenség nélkül dicsekedhetem azzal, hogy erőteljesen kiépített, évtizedes szervezeteim vannak. Ezer aláírásnak az összeszedése legalább négy-öt napi szorgos munkát igényel. — Ez a kétségtelenül logikus elgondolás vezetett akkor, amikor előre megjósoltam, hogy az önjelöltek által létesített pártok képtelenek lesznek a törvényben előirt ötezer aláírást megszerezni. Egyes önjelöltek abból a vélt sérelemből kiindulva, hogy őket posszibilis helyen a pártvezetőség nem jelölte, bosszúvágyuktól vezérelve egyik napról a másikra uj pártot létesítettek. Az ilyen pártok, amelyek fizetett alkalmazottakkal dolgoztak, eredményt nem érhettek el. Ezek az újdonsült pártvezér urak önmagukat csalták meg. A fizetett aláírásgyűjtők legnagyobbrészt a hamisítás módszeréhez fordultak, ahelyett, hogy a lakásról lakásra járás sokkal nehezebb és fáradságosabb munkáját vállalták volna. Kevés pártvezér ellenőrizte az ajánlásokat, még azt is elfelejtették megtenni, hogy legalább ellenőrizzék: benn van-e az aláírásgyűjtő által hozott név a 31-es névjegyzékben. Konkrét példával tudok bizonyítani. Egy uriasszony elhozta hozzám a Schlacht a-párt egyik ajánlási ivét, amelyen 27 aláírás szerepelt. E 27 név közül mindössze kettő volt benn a 31-es névjegyzékben. Az ajánlási ivet természetesen eljuttattam oda, ahova kellett. Ebből a példából kiindulva, a benyújtott 5400 aláírás közül átlagban csak 400 lehetett érvényes. — A frontharcosokat elkábitotta az a siker, amit a községi választásoknál értek el azzal, hogy egy-egy választókerületben, mindenütt egy- eg-y töredékkel mandátumot kaptak. Ez a siker úgy felbátorította őket, hogy háromfelé szakadtak. Ha a déli kerületben egységesek maradnak, talán sikerült volna bejutniok a választási küzdelembe. Felfogásom szerint ez a magyarázata a tömeges visszautasításoknak. Fölvetjük a kérdést: mi a véleménye Petrovácz Gyulának a történtek után az ajánlási rendszer további fentartásának lehetőségéről. Petrovácz Gyula ezeket felelte: — Feltétlenül bebizonyosodott, hogy a bolettarendszer sokkal igazságosabb és könnyebben ellenőrizhető eredményt produkál. Nézetem szerint nekünk is azt az ajánlási rendszert kell bevezetnünk, ami a külföldön van érvényben. Eszerint az ajánlási rendszer szerint ajánlási ivet aláírni nem lehet másutt, csak közjegyző előtt, vagy kerületi elöljáróságon. Az aláírónak ugyanakkor személyazonosságát is igazolnia kell. Legyen kevesebb az aláírás, de azok azután legyenek megbízhatóak. Annyi bizonyos, hogy több képviselőválasztás nem lesz a mostani ajánlási rendszer mellett.
