Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-04-04 / 13-14. szám
1931 április 4 2 _____ és peci/g a jogi vagy műszaki képesítés egyenlő értékére vonatkozóan. A fentiekben körvonalozta Sipőcz polgármester a főváros legközelebbi munkaprogramját és fejtette ki véleményét az aktuális kérdésekről. Kétségtelennek tetszik, hogy a polgármester célkitűzéseit, maga mögött tudván szilárdan a közgyűlési pártok összességét, meg is fogja tudni valósitani. Állandó bútorvásár a Központi Városháza épületében BUDAPEST. IV.. KÁROLY KIRALY-UT 28 Telefon : Aut. 896-06. háló, ebédlő és uriszoba bátorok szalongarniturák, rekamierek, Kedvező flzeléei feltételek. Ifiro'fos és Paszoményos mesteren orsz. sz. Iroda berendezések Pénzszekrények KA1ZER TPrrrmi ÉPÍTÉSI VÁLLALATA IbbSS /., SZIRTES-U. 3/b. MÜINTÉZETE udvari fényképész SölTimOlWBÍS—ti 2« j UJ BUDAPEST A szocláipolitika is nagyrészt erkölcsi kérdés! Irta: Schuler Dezső dr. tanácsnok Nagyon tisztelt Szerkesztő Barátom! Szives készségedet nyilvánítottad arra, hogy érdemes közönségednek hivatalbalépésem alkalmából az én szemüvegemen keresztül nyújts egy kis tájékoztatást arról a munkaterületről, ahová engem a polgármester ur Öméltóságának intézkedése állított. Ez a* terület az, kedves barátom, amelyet az emberi nélkülözés, a fájdalmak, a sujtottság ezer kisérő jelensége borítanak sötétbe. A köz- igazgatásnak rajta átvezető ösvényére szeretnék én most egy keveset azzal a lámpással rávilágítani, — hogy egy nemrég magyar fordításban megjelent szép regény kifejezésével éljek, — amit kezembe adott az Ur. A közjótékonyság és szociálpolitika igazgatását régóta tanulom. Nem az illető osztályba történt beosztásom, nem is a hivatalnoki pályára lépésem óta, hanem kora ifjúságomtól kezdve. Ezen a téren a közel jövő lehetőségei felől, — uj népjóléti igazgatási szabályrendelet, szeretetotthon építése, lakásbérleti szabályrendelet, — már több Ízben tájékoztatták a közönséget. A további lépések, a távolabbi program nemcsak attól függ, amit nagyon jól tudok, amit helyesnek és kívánatosnak vélek, — hanem a lehetőségektől is, amit illetően nyilatkozni még korai volna. Ehelyett tehát néhány szempontra szeretném felhívni a figyelmet. Mekora a tényleges nyomor? Amit hiányolunk és ami miatt ügyiratokban, újságokon át és beszélgetésekben panaszkodunk, az-e a baj tényleg. Gyermekkoromból emlékszem, hogy egész vidékek életüket éhinsé- ges heteken át fakérégből való kenyérrel tengették, hogy télen nem ritkán fordultak elő a fagy miatt halálesetek. Ezeken, hála Istennek, túl vagyunk. Mégis, ma hamarabb érzi az ember azt, hogy nincs tovább, hogy élnie már nem lehet. Az igények emelését célzó állandó propaganda, azután a háború s később a pénz elértéktelenedése idején, főkép vidéken mutatkozott pillanatnyi anyagi fellendülés széles néprétegeket szoktattak arra, hogy lakásban, öltözködésben, táplálkozásban, sőt szórakozásban is nélkülözhetetlennek tartsanak olyan dolgokat, amikről addig nem is álmodtak. Gyakran előfordult, hogy jómódú föídmive- sek egész lakosztályokat rendezte t- tek be fényes bútorokkal, zongorával, anélkül, hogy a megmutatáson kívül másra használták volna. Divatba jött a városban a selyem alsóruha, s az, hogy ugyancsak a divat szándékosan szeszélyes változásait mindenki kövesse. Vidéken a nők többször napjában más és más ruhában jelentek meg a szentmisén, litánián, stb., a férfiak különböző szórakozásokat szoktak meg s nélkülözhetetlennek tartották a gyakori húsétellel az eddig nem ismert változatosságu élelmet. A városban — hogy sok mást ne említsek — lehetetlennek látták, hogy még a koldus is ne használjon közlekedési eszközt. Ezekből a példákból is megállapítható, hogy az uj szokásokban az életszínvonal csak ritkán emelkedett valóban. A jobb táplálkozás, a célszerűbb öltözködés csak akkor igazi szükséglet, ha ezekkel testi és lelki egészségemet szolgálom. Ha ezt meg tudom tenni, akkor arra is képes vagyok, hogy megítéljem, szükség esetén mit és hogyan hagyhatok el életem és színvonalam minél keveA főváron legkedveltebb gyógyintézete Dr. PAJOR szanatórium és vizgyógyintézet BUDAPEST, VIII., VAS-U. 7. Szív- és érbetegek külön osztálya sebb veszélyeztetése mellett. Ezekhez erkölcs és tudás kell. Csak a Gandhi-féle posztóbojkott jelentőségére mutatok rá, amikor arra gondolok, hogy lakosságunk zömének életét, egészségesnek és kulturáltnak, sőt nem is egészen szegényesnek el tudom képzelni, ha itthon termelt és készített magyar gyoltVL posztó és szűr, vagy suba van a téteken, s ha megállapítom, hogy a szegénység, az ínség is, épugy mint az azzal foglalkozó tudomány és közigazgatás is nagyon lényeges részében az erkölcs kérdése. Az erkölcs pedig — hogy mi, arra ugy-e, éppen a húsvéti ünnepkörben újra és újra rámutatnak szivünk, lelkiismeretünk és külső körülmények is. És ezt a tételt még egy végtelenül fontos körülménnyel akarom alátámasztani. Az erkölcs mutatja meg nekünk azt is, hogy mit szabad a magunk számára lefoglalni é-s mit kell embertársainknak rendelkezésére hagynunk, vagy adnunk. A jobbmódu embert ez figyelmezteti, hogy munkával, tettel, anyagiakkal embertársain segítsen, a szegényt ez tartja vissza attól, hogy a még szegényebbnek való dolgokat igénybe ne vegye, hogy a köz- és mások jóságával vissza ne éljen. Az erkölcs az egyik valósága annak a szentsé- ges „En“-nek, aki nem mindig van velünk, s éppen ezért szegények, ha „Őt“ mindenki és mindig nem hordozza magában, még utópisztikusán tökéletes állami és társadalmi berendezkedés esetén is, mindig és mindenütt vannak velünk. Ezek a meggondolások késztetnek arra, amihez mindenki jóakarata támogatását is kérve kérem, hogy hivatali munkaprogramomnak vezérfonala legyen: Törekvés arra, hogy úgy a társadalom, mint a köz- igazgatás teljesítse azokat a kötelezettségeket, amiket számunkra a becsületes és tiszta erkölcsi felfogás előír. Fogadd, nagyon tisztelt Szerkesztő Barátom, megkülönböztetett tiszteletem nyilvánítását azzal a kívánsággal, hogy a megváltás és feltámadás ünnepe vezessen minket is egy szebb és jobb jövő felé! Solly László kertépítő kertészeti telepei: Budapest, II., Hadapród-utca 2 Telefon: Automata 644—31 Nagykovácsi, Pest-megye Városházi történetek A VÁLASZTÁS IZGALMAI úgy, ahogy elültek, és a nagyhét ájtatos csöndje megüli a lelkeket. Nehezen akar kitavaszodni — talán nem is lesz már több tavasz — és bizony mindenki menekül a, hosszú és irgalmatlan tél után, aki csak teheti, néhány napra friss levegőre, vidékre, vagy a tenegr mellé — már ki-ki a gusztusa és a pénztárcája szerint! U tra indult elsőnek Ripk a főpolgármester: Abbáziába ment, alig egy hétre, az ünnepek után ismét Budapesten lesz. Sipőcz polgár- mester viszont itthon marad, családja körében tölti az ünnepeket, neki azonban az a terve, hogy amint kissé kimelegszik, fog pár hétre külföldre menni. Badenbe ment rövid pihenőre Liber alpolgármester, szintén külföldre megy B o r- v endé g alpolgármester is, de csak akkor, ha Liber hazajön. A vezérek közül Wolff Károly készül hosszabb — legalább kétheti — külföldi útra. A fiával, ifjabb Wolff Károly dr. közkórházi főorvossal megy autón külföldre. P e t- rovácz Gyula Kalocsán tölti az ünnepeket, B ednárz Róbertét nem engedik a. Feltámadás ünnepén eltávozni a fővárosból papi kötelezettségei, itthon marad, Lázár Ferenc, H omonnay Tivadar is. Ho- monnay most épült fel hosszabb betegségéből, még nagyon sápadt, ö a jobb időt várja, hogy külföldre utazzon. Kozma, Jenő előbb Felcsutra megy, hogy gazdai szemével hizlalja a jószágot, majd Firenzébe utazik, a hires olasz tavasz elébe. A tanácsnokok valamennyien Budapesten töltik az ünnepeket, élükön G al- l i n a Frigyes doktorral, az elnöki osztály vezetőjével, aki ez alkalommal még ősi pátriájába, Hajósra sem. utazik le! * CSILLÉRY ANDRÁS dr.-t, a Keresztény Községi Párt kitűnő ügyvezető elnökét, mint azt lapunk legutóbbi számában megírtuk, autóbaleset érte. A baleset után lakására szállították a kegyelmes urat, aki az éjszakát nyugodtan töltötte, reggelre azonban erős belső fájdalmakról panaszkodott. Azonnal Röntgen-vizsgálatnak vetették alá, megállapítást, nyert azonban, hogy hála Istennek, komolyabb baj nem történt. A legutolsó bulletin szerint, — amely kedd délelőttről kelt — (Jsil- léry már ágyon kívül van, teljesen lázmentes, szóval szerencsésen megúszta, az esetleg katasztrófával is végződhető balesetet. Látogatókat egyelőre nem, fogad őexcellenciája, aki a húsvéti ünnepek után, ha az orvosai majd megengedik, minden valószínűség szerint külföldön fog néhány hetet üdülni. * PAPP JENŐ KOLLÉGÁNK, a Magyarság kitűnő fővárosi rovatvezetője, esztendők óta Budapest legelfoglaltabb embere. Nemcsak városházi szerkesztő ő, akinek ebbeli minőségében ülésekre, pártérte- kezletckre kell eljárnia, friss híreket szállítania a lapjának, hanem színikritikus is, aki a délelőttöket hol ennek, hol annak a színháznak főpróbáján tölti el. Legalább a va- sárnpja, volt eddig szabad szegény Papp Jenőnek: néhány hét óta. azonban már ezzel az egyetlen szabad idejével sem, rendelkezik, lévén a rádió tízezrek és tizezerek által figyelemmel hallgatott vasárnap délelőtti heti krónikása. Mondani sem kell, hogy Papp Jenő, mint jó, sőt igen jó újságíróhoz illik, ezen az uj posztján is nagyszerűen bevált. Mindig friss, okos, eleven és érdekes az ő rádió- krónikája, amely nem is krónika, a szó tulajdonképpeni jelentésében, hanem egy üde riport: nem kérődzi meg a, mi Papp Jenő barátunk a hét eseményeit, hanem, hol érzelmes, hol szarkasztikus, de mindig ízléses megjegyzéseivel kicsipked magának, mint a veréb az ut porából egy buzaszemet, a hétköznapok szürke tengeréből egy színes kavicsot, és azt kellő tálalással viszi az olvasó — azaz, pardon: hallgató — közönsége elé. Van Papp Jenőnek egy négy szögű barna aktatáskája, amely az utóbbi időkben nagyon duzzadt. Nem ugyan a leveles dohánytól, amelyben Papp Jenő, többi hirlapirótársai példájára, erősen szűkölködik, hanem a levelektől. Mert hetenként a levelek száza és száza, keresi fel, a rádió igazgatósága utján Papp Jenőt: megjegyzések, hozzászólások, ötletek, tervek, indítványok, megbeszélések, célkitűzések, amelyek mindmind az ő rádiókrónikái révén születtek. Már pedig a népszerűségnek — ősi színházi és szerkesztőségi mérleg szerint — nincs, precízebb fokmérője, mint a beérkező levelek száma, amelyek dicsérik, vagy gáncsolják a színdarabot, hozzászólnak a felvetett eszméhez, tanácsokat, ötleteket adnak. E tekintetben Papp Jenő ver mindenkit, mert hors con- cours ő kapja a legtöbb levelet, bizonyságául annak, hogy az ő rádiókrónikái szinte példátlan népszerűségnek örvendenek az egész országban. Délelőttönként, amikor a. városházi sajtóirodában néhány percre szünetel az estilapok munkatársainak lázas munkája, ez is, az is ötleteket ad Papp Jenőnek, aki a több szem többet lát elve alapján természetszerűen szívesen fogadja a baráti hozzászólásokat, sőt rendszerint előre be is jelenti, hogy mi lesz a legközelebbi téma. így legutóbb előre bekonferálta, hogy a skót o k- r ól és a skót viccekről fog a rádióban előadást tartani. — Akkor egy jó befejezést mondok neked, Jenő — szólt Baján Gyula, a Fővárosi Közlöny kitűnő szerkesztője, aki egy percre átugrott kollégáihoz. — Tudod-e, hogyan lett vége a skót vicceknek? — Hogyant — Hát úgy, — felelte hangos derültség közepette Baján szerkesztő, — hogy egy ir ember ellátogatott Aberdeenbe. Tudni kell, hogy az írek és a skótok évszázados halálos ellenségek. Ez az ir ember nagy feltűnést keltett a hires skót városkában, és amikor a tengerparton sétált, számosán figyeltek utána. Fényes délben történt, hogy a ská-
