Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-11-29 / 48. szám

Budapest, 1330 november 29 VII. évfolyam 4S. szám UJ BUDAPEST vatii r, u.8. /„nsl d j x- o ­?e*. XV. — Bp e sm, ^ ^ ^ >4UtlKAI Előfizetési érák: Egész évre...................................................30 pengő Fél évre..............................................................13 pengő Egyes széna éra 60 fillér BY ANDOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-utcé 9. Telefon: Aul. 828-23. Pos tatakaré kp. chequeszémla : 30013 Irnszt miniszter: A legjobb utón van a kórházi probléma megoldása 3£a a betegápolási dijak köriifi differenciákat kikü­szöbölik, megépülhet az aj (Rókus — Jlémetky tanács­nak áftafánas közérdeknek tartja a kórházi kérdés nyugvópontra jutását Aranyvasárnap A belügyminiszter rendelete vég­re feleletet adott a régóta húzódó kérdésre a választások terminusát illetően, az arany vasárnapon, ahogy a kereskedők a karácsony előtti utolsó vasárnapot nevezik, az urnák elé járul Budapest népe. A válasz­tási terminust megállapító kor­mányintézkedést rendeletek és in­tézkedések egész sora követi, teljes gőzzel dolgozik a nagy hivatalos apparátus, hogy a választási aktus lefolyása a törvényeknek és rende­leteknek megfelelő legyen. A négyszázezer plakát és a tíz­ezer népgyülés, amelyekkel a küz­delemre felvonuló pártok program­jukat és világszemléletüket a vá­lasztókkal közölték, megtették ha­tásukat, a városházáért folytatott küzdelem immár leegyszerűsödött. A helyzetet legtalálóbban fejezi ki a Keresztény Községi Párt azon pla­kátja, amelyen a városházi épüle­ten a vörös kalapácsot tartó öklöt a keresztet tartó másik ököl fogja le. A front kiegyenesedett, eltűntek a zavaró kis pártok, mellékzöngék, kusza homályok: a községi válasz­tás ez alkalommal a keresztény és a materialista világnézetek pár­harca lesz, küzdelem a hegemóniá­ért a krisztusi demokrácia és a marxi szociáldemokratizmus között. Budapest választási aktusánál nem történik egyéb, mint egy rész­let-epizódja a nagy színjátéknak, amely Európa, sőt az egész világ színpadán most folyik: egy pohár vízben való összecsapása azoknak az erőknek, amelyek jelenben a vi­láguralomért folytatott általános harcot mozgatják. A ködös múlt­ban vész el ennek a küzdelemnek kezdete és még ezer esztendeig fog tartani, mert nem lokális erők mér­kőzése, hanem világtörténelmi fo­lyamat, egyike azoknak a nagy megmozdulásoknak, amelyek törté­nelmi korszakokat kezdenek és zár­nak le. A pártok megtették kötelességü­ket, ma már felesleges ismételni az untig ismert szónoklatokat, a nagy káoszban minden dobhártya meg­találta már azt a hangot, amelyik kedves a f ülének. Most már csak azt kell remélnünk, hogy a nagy és éles összeütközések után újra foly­tatódik a munka a városházán. Az exisztenciájukéri remegő tisztvise­lők újra visszatérnek az elhagyott Íróasztalhoz, folytatódik az a gaz­dasági épitő munka, amely tiz esz­tendő óta igyekszik a főváros gaz­dasági erőit a fejlődés mesgyéjére állítani. Az aranyvasárnap és a rákövet­kező ünnepelőtti hétfő meghozza az Isten békéjét és az adventi izgalom a Nagy Születés misztériumának szent ünnepében fog kiteljesülni. Ez a kriszkindli a legszebb karácsoyi ajándék lesz azok számára, akik egy decennium óta becsülettel és igazul dolgoztak a keresztény vá­rosházáért, mert megállapítható, hogy a főváros életében továbbra is a kereszt lesz az ur, amelynek jegye utat, igazságot és életet jelent. In hoc signo vincis: mert az Eszme örök és el nem bukhat soha! — Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi kórházproblémák meg­oldása érdekében nagyjelentőségű lépések történtek a legutóbbi na­pokban. Ernszt népjóléti miniszter azóta, hogy átvette hivatala veze­tését, minden irányban tájékozó­dott, sőt Sipőcz polgármesterrel és Némethy tanácsnokkal, a közegész­ségi ügyosztály vezetőjével konkrét megbeszélést is folytatott. De meg­vitatták ezeket a kérdéseket a bel­ügyminisztériumban is, ahol Ripka főpolgármester interveniált. Külön tárgyalás folyt a pénzügyminiszté­riumban is, ahol éppen a legutóbbi napokban Wekerle pénzügyminisz­ter és..SJpőcz polgármester tanács­koztak a betegápolási dijak körül felmerült bonyodalmak pénzügyi vonatkozásainak a rendezéséről. A fővárosi kórházproblémák meg­oldásának sürgős előkészítéséhez Sipőcz Jenő polgármester költség­vetési beszéde adta meg az első lö­kést. Sipőcz polgármester ugyanis költségvetési expozéjában ráirányí­totta az illetékes tényezők figyelmét a fővárosi kórházkérdések pénz­ügyi részének rendezetlenségére, sőt azt a kijelentést tette, hogy ameny- nyiben az államkincstár nem fizeti meg tartozását, a. főváros háztartá­sa súlyos helyzetbe kerülhet. A poi- gármesternek ez az erélyes fellépése megindította az érdemleges tárgya­lások sorozatát. Az Uj Budapest munkatársának alkalma volt ezeknek a tárgyalá­soknak a menetéről beszélni Ernszt Sándor dr. népjóléti miniszterrel, akit mindenekelőtt arról kérdez­tünk: meg, hogy van-e remény a fő­város és az államkincstár között fennálló ellentétnek az elsimításá­ra. Ernszt népjóléti miniszter a kö­vetkezőket mondotta az Uj Buda pest munkatársának: — Kezdettől fogva azon voltam, hogy a főváros megkapja a neki járó összeget. Nézetem szerint ugyanis a fővárosi kórházproblé­mának ezt a pénzügyi részét kell legsürgősebben elintézni. A fővá­rosi kórházprobléma ugyanis két részből áll. Az első kérdés annak a tartozásnak a kiegyenlitése, ami az államkincstár terhére a hivatalo­san megállapított betegápolási dij alapján, tehát napi 5 pengős ala­pon áll fenn. Az államkincstár e cimen jelentős összeggel tartozik a fővárosnak és ha sikerül ezt az ösz- 1 szeget rövid időn belül kifizettetni, a főváros pénzügyi helyzetében nagy enyhülés állana be. Úgy tu­dom, hogy a pénzügyminiszter úr­ral konkrét tárgyalások folynak ennek a kérdésnek a rendezéséről és én nem kétlem, hogy sikerül megtalálni a legsürgősebb elinté­zési módot, amely mindkét irány­ban közmegelégedésre rendezi a kérdést. Nem kétséges, hogy az államkincstárnak a főváros­sal szemben fennálló tartozását feltétlenül meg kell fizetnie, a kérdés most már csak az, hogy a fedezet milyen formák között lesz előteremthető. Én azt hiszem, hogy még karácsony előtt meglesz a kedvező döntés. Ez- iuőszerint én a magam részéről annyit jelenthetek ki, hogy a fővá­rosi kórházproblémák megoldása a legjobb utón halad előre. — Ettől a kérdéstől független a betegápolási dij megállapítá­sának az ügye. Úgy látom a dolgot, hogy a főváros kórházaiban a beteg- ápolási dijak magasabbak, mint bármely más intézetben. Pontos kalkulációt kell tehát vé­gezni és meg kell állapítani, hogy hol van az eltérés a főváros és a népjóléti minisztérium számitásai- ban, amely eltérés a betegápolást dij megállapításánál ilyen lényeges differenciát eredményez. Érdeklődtünk az Uj Rókus-kórház megépítése iránt is. Ernszt Sándor népjóléti miniszter kérdésünkre ezeket mondotta: — Az Uj Rókus-kórház megépí­tésére feltétlenül szükség van, en­nek a tervnek a megvalósítása azon­ban elsősorban pénzügyi kérdés. Én azt hiszem, hogy abban az esetben, ha a beteg- ápolási dij kérdése rendeződik és az évek óta sok zavart okozó differenciák kiküszöböltetnek, is­mét előtérbe kerül az uj Rókus- kórház megépítésének a terve. Ernszt népjóléti miniszter nyilat­kozata alkalmas arra, hogy általá­nos megnyugvást keltsen mind­azoknál, akik aggodalommal tekin­tettek a jövő elé. Nem két­sége ugyanis, hogy a kórházi betegápolási dijak körül támadt bonyodalmak elintézése egyszerre két irányban juttatja nyugvópont­ra a fővárosi kórházproblémát. Egyrészről a főváros háztartási helyzetének a megjavítását ered­ményezi, ha az államkincstár meg­fizeti a fővárosnak járó tartozását, másrészről az Uj Rókus-kórház megépítése is könnyebben megold­ható. minthogy az uj kórházban nem kell tartani a differenciák fel­szaporodásától. Beszéltünk egyéb­ként ebben az ügyben Némethy Bé­la tanácsnokkal, a főváros köz­egészségi ügyosztályának vezetőjé­vel is, aki a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Örömmel értesülök arról, hogy a fővárosi kórházproblémák a meg­oldáshoz közelednek. Mindenekelőtt a fővárosnak járó közel 11 millió pengő megfizetése hoz nekünk lé­nyeges enyhülést. A népjóléti mi­niszter ur által 5 pengőben megál­lapított napi beíegápolási dijak óriási mértékben felszaporodtak. Az összeg állandóan emelkedik a dolog természeténél fogva. A leg­utóbbi számítások szerint ezen a cimen 10,700.000 pengő jár nekünk. Ez a tartozás nem vitatható, ügy tudom, hogy a miniszteriális tár­gyalásokon ez a kérdés fogU.ikoz- tatja elsősorban az illetékes ténye­zőket. Mi természetesen nem mond­hatunk le a betegápolási dijak megállapításánál felmerülő diffe­renciák behajtásáról sem, mert hi­szen a főváros ezeket a költségeket effektive viselte az elmúlt évek fo­lyamán és ezek az összegek a zár­számadásokban mint hiányok állan­dóan jelentkeznek. Mindenesetre általános közérdek kívánja a fővá­rosi kórházproblémának nyugvó­pontra juttatását és én, aki kezdet­től fogva optimista voltam, most is bizonyosra veszem, hogy sikerül a vitás kérdéseket közmegelégedés­re rendezni, annál is inkább, mert hiszen Ernszt miniszter ur a fő­városi autonómia életében vezető szerepet tölt be és igy joggal szá­míthatunk az ő részéről megkülön­böztetett megértésre. Az Uj Budapest munkatársának értesülése szerint az államkincstár teljes tartozása a főváros irányá­ban 24,600.000 pengő. Ebben az ösz- szegben bennfoglaltatik a föntemli- tett 10,700.000 pengő, ami a főváros­nak a miniszteriálisán megállapí­tott öt pengős alapon jár. Az összeg többi része, vagyis 14 millió pengő tartozás úgy állott elő, hogy a nép­jóléti miniszter mindig alacsonyab­ban állapította meg a betegápolási dijat, mint amennyibe az a fővá­rosnak ténylegesen és a valóságban került.

Next

/
Thumbnails
Contents