Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-01 / 5. szám
1930 február 1. ZU BUDAPEST o Munkácsy Ernő épület- és mfilakatosinester. takaréktfizbely- és kilybakéssM ♦ BUDAPEST. VII., Rózsa neca SS 'Te I.: J. 312-80 HUFF TESTVÉREK iparművészeti és galvanoplasztikai műhely Aranyéremmel kitüntetve Fémek színezése, aranyozás, ezüs- tözés, patinázás — Bronz- és fémöntés — Művészi plakettek és reliefek készítése fénykép után is — Mindennemű tárgyak galvánuton való bevonása, u. m. gyermekcipők, élővirágok, gipsz-szobrok és bárminemű emléktárgyak megörökítése Budapest, VIII., Kisfaludy-u. 29 (Coivin-szinház köz) és IX., Tompa-u. 13 amon Antal és fiai KÖVEZŐMESTEREK OK csatom*- éa betonépüéoi vállalkozók. PBMaetmka — Vágányfektetés — Mésskábáiiya. VDL. FUTÓ-UTCA I«. TdWoai J. SOMI Kemény Sándor építőmester V., Pannonia-u. 18. Tel.: L. 904-24 Asztalos munkák gyára Hencz Kálmán Budapest, IX., Erkel-utca 17 Telefon: Aut. 860-02. GUWY“ kézi tűzoltó készülék, amely minden emberi beavatkozás nélkül 60° C hőmérsékletnél automatikusan működik és a tüzet keletkezése pillanatában azonnal eloltja,emellett kézi használatra is alkalmas. kizárólagos eladási hely: Vérless Jársa Budapesté, flipnyitérl Telefon : 834-59 NyimoQdanyi Pelroleomgyír Ri Központi iroda : BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-UT 2 Gyér : NYIRBOGDÁNY BERTOUM autó- és traktorolajok HELIOS autóbenzin, mindenfajta motorbenzin ALFA világitó- és^traktorpetróleum gáiolai, henger- és gépolajok, gép-és kocsikenőcsök PORMENTES ITŐ OLAJOK Parafakőgyár R.-T. «•IStt K L B I N B R ÉS BOKMAYBR ▼Árost Irodák: Budapest, Főherceg Sándor-tér 4 Telefon: Jóisef 801-14 ói József 801-1« Oyárt Bpest, Noszlopl-n. 1. Tel.: J. 8*0-4« GYARTi mindenféle hőszigetelő anyagokat, gázkészülékek, csővezetékek, hütőhelyiségek szlgetelé- •dre. „Kabe“ jelű kovafőid építési és sziget*- Mrd lemezeket. Szárai gipsztáblafalak, rabitz- lalak, mennyezetek, stuceo-munkák stb. elállítása éa készítése. Somló Jenő asztalosmester Készít saját, vagy adandó tervek szerint mindennemű asztalos munkát Budapest, IX., Remete-utca 24. Makovsky Ferenc FOlőp Szész-Coburg Góthai herceg ö kir. Fenség* uradalmi építésze Budapest, VII., Abayl-atca 4. Teletni: J. 881-17. „Minden autóbuszvonalnak megvan a maga külön egyénisége“ A 15-ös vonal átadásával a Bart végleg kivonul a főváros belterületéről — Az üzemi felügyelő bizottság véleményezése alapján a tanács revízió alá veszi a deficites autóbuszvonalakat — Az Uj Budapest tudósítójától — Az Autóbuszüzemre felügyelő bizottság Lobmayer Jenő dr. tanácsnok elnöklésével szerdán délben ülést tar tolt, amelyen az üzem igazgatóságának előterjesztésére elhatározták, hogy február 1-ével a 15-ös vonalat, amely legutoljára maradt a Bart kezelésében, átveszik. Az átvétel szombaton reggel üzemnyitáskor történik, a vonalon, amely a Lipótvároson és a Belvároson keresztül a Ferdinánd- teret köti össze a Boráros-térrel, egyelőre 12 nagy, háromtengelges autóbuszt állítanak forgalomba. A menet- sürüség továbbra is 4 perces marad, vagyis a nagyobb kocsik beállítása nem jelenti a járatok ritkítását. Azt is elhatározta a bizottság, bogy a 20-as járatot, amely a Szent László-uton közlekedik, átadják a Bart-nak, amely azt bekapcsolja újpesti járatába. Szombaton reggel tehát a Bart vörös kocsijai eltűnnek a pesti utcáról és kizárólag a környéken fognak járni. Amikor elparentáljuk a Bartot, meg kell állapítanunk, hogy okos és fürge ajánlatával jó szolgálatot tett a városnak, megérdemelte, ha keresett rajta. A Bart nélkül, bizony; nagyon hézagos lett volna a főváros autóbuszközlekedése, arról nem is beszélve, bogy a részvénytársaságé volt az uttörés érdeme. Hogy a Bart ezt az uttörést nem kizárólaq altruisz- tikus alapon végezte, az természetes, de viszont ezt senki tőle rossznéven nem veheti. Ugv látszik különben, hogy az autóbuszközlekedés deficitjét illetően végre komolg intézkedések történnek. Az üzem igazgatósága megállapította, hogy az elmúlt esztendő tényleges eredménye lényegesen alatta maradt az önköltségi árat illetően annak az 1 pengő 27 filléres kilométerenkénti önköltségi árnak, amelyet az elmúlt (sztendőre költségvetésileg előírtak. A tényleges bevétel azonban kilométerenként még mindig alig hogg meghaladja az 7 pengőt, vagyis átlagosan húsz százalékos deficit mutatkozik. Az üzem igazgatósága ez okból azt az előterj'esztést lette a felügyelő- bizottságnak, hogy a legszigorúbban vegyék revízió alá a deficites vonalakat, azokat kérlelhetetlenül pusztítsák ki, mert lehetetlen állapot, hogy közpénzekből fizessenek rá egy olyan üzemre, amelynek jövedelmesnek és virágzónak kellene lennie. Megállapíthatjuk, hogy az üzem nehéz fába vágta a fejszéjét és nagy küzdelme lesz a megszüntetést illetően a deficites vonalak protektoraival. Erre vonatkozóan az üzem felügyelő- bizottságának egyik ülésén Kossalka János dr. műegyetemi professzor mondotta a legtalálóbb megjegyzést: „Minden autóbuszvonalnak megvan a maga külön egyénisége.“ Minden vonalnak megvan a maga külön városatya-potentátja, aki hiúsági okokból életre-haJálra ragaszkodik a saját autóbuszvonalához, hogy mutathassa választói előtt, menngire tekintélyes és nagyszerül ember ő. A főváros közönségének azonban semmi köze nincs az efajta hiúsági szempontokhoz: bennünket csak az érdekel, hogy protek- tori tekintetektől függetlenül, deficites vállalkozás helgett jövedelmes üzlet legyen az Autóbuszüzem. Reméljük, hogy végre sarkára fog állni a felügyelő bizottság, elvégzi az autóbusz- vonalak revízióját és a felügyelőbizottság javaslata alapján a tanács abban a helyzetben lesz, hogy rendet teremtsen a deficites autóbuszvonalak dzsungel jében. Egy könyv, amely sok kérdést felelet nélkül hagy Laky műegyetemi professzor statisztikai munkája az albérlőkről és ágyrajáró król a főváros hivatalos kiadmányai sorában — Az Uj Budapest tudósítójától — Imponáló valóban a számoknak az a végeláthatatlan áradata, amellyel statisztikai évkönyvek és egyéb kiadványok formájában a főváros Statisztikai Hivatala egy esztendőben a nyilvánosság elé lép. A Statisztikai Hivatal régi képviselőházi helyiségeiben komoly és céltudatos munka folyik, bizonyságául annak, hogy az európai nagyvárosok közül Budapest volt a legelső, amely a háború utáni állapotok hőfokának lemérésében elsőnek ismerte fel a statisztikának, mint segédtudománynak igen nagy .jelentőségét és fontosságát. Az a munkásság még stílusosabbá és jelentőséggel teljesebbé vált, mióta Illyefalvi I. Lajos dr. áll a Statisztikai Hivatal élén: az ő évről-évre visszatérő statisztikai és közigazgatási évkönyvei eseményei nemcsak a tudománynak, de a kommunális politikának is, nálunk éppen úgy, mint külföldön. Nem mondhatjuk el ugyanezt a fenntartás nélküli dicséretet a Statisztikai Közlemények egyes kiadványairól, amelyek szintén sűrűn egymásutánban követik egymást: itt azonban a mennyiség, ugylátszik, ártalmára kezd lenni a minőségnek. Pedig a legutolsó kiadvány, amely az albérlők és ágyrajárók szociális és gazdasági viszonyairól igyekszik beszámolni, Laky Dezső dr.-t vallja szerzőjéül, aki értesülésünk szerint a statisztika és a közgazdaságtan tanára a budapesti egyetemen, olyan valaki tehát, akivel szemben nem jár ki a kezdőket és az úttörőket illető elnéző kritika. Egy közel háromszáz oldalas könyv fekszik előttünk, tudományos munkának gyenge, riportnak tökéletlen, — egy könyv, amely nem egyéb, mint a nyilvánosság előtt való végigkérőd- zése a Statisztikai Évkönyv néhány oldaláról jól ismert adatoknak, egy könyv, amelynek irtózatos mennyiségű betűjétől nem lesz okosabb a szakember, de nem alkot magának tiszta képet a dolgokról a laikus sem, egy könyv, amely statisztikai műnek nem mondható, legfeljebb statisztika rosszul sikerült magyarázatának, amelynek főcélja abban merül ki, hogy öt vagy hat számot Össze-vissza állitson egymással szembe, komolyabb elv és terv nélkül, olyan színezetet adván a dolognak, mintha a könyv megírásának egyetlen célja csak az oldalak és ivek számának szaporítása lett volna. Gyenge és ügyetlen maga az az összeírás, amelyből a könyv tulajdonképen kiindul. Az albérlők és ágyrajárók szellemi szükségmunkások felvette statisztikáját veszi alapul, ám ez az összeirás szürke és léleknélkíili sablon volt, amely messze kerülte a célt, hogy .adataival a várospolitikának és a szociológiának adjon hasznos útbaigazításokat. Erre a körülményre eléggé naivan maga a szerző mutat rá: közli ugyanis egyes német városok albérlő statisztikájának összeállításánál felmerült irányelveket. Az 1926-os szükségmunka statisztikai összeírása súlyt helyezett a lakbérre, az ágynemii-használatra, a bérbevett szobák méreteire, de elhagyott olyan fontos kérdéseket, mint amit például a brémai összeírásnál láttunk: a családfő családjában történt-e a legutolsó népszámlálás óta haláleset, a hozzátartozók sorában diftéria, vörheuy és tifusz megbetegedés, vagy légzőszervi megbetegedés fordult-e elő és mikor, folytattak-e az albérleti helyiségben valamely ipart, előfordul-e, hogy bizonyos évszakokban a szobában főznek, van-e a lakásban szennyvizel- távolitó berendezés stb. Ezeket a kérdéseket nem adta fel az albérlők számára a Statisztikai Hivatal, és így természetes, hogy Laky professzor azokat fel sem dolgozhatta. Vajmi kevéssé érdekel ily körülmények között bennünket iveken át való feldolgozása azoknak az adatoknak, hogy az albérlők és ágybérlők hány hónap, vagy hány esztendő óta nem tudnak fő- bérlők lenni, hogy mi az albérlők és ágybérlők foglalkozási statisztikája, hogyan fest a nemzetiségi statisztika. A szakember, ha ezeket az adatokat meg akarja állapítani, fáradtság nélkül megtalálja a Statisztikai Évkönyvben, azonban egyetlen szociológus sem talál újat abban a megállapításban, hogy az albérlők igyekeznek főbérlők lenni, hiszen ez a legtermészetesebb gazdasági cél. A szóbanforgó adatoknak hihetetlen hosszúságú megbeszélései azután olyan fontos terrénumokról szakítják el az iró figyelmét, amelyeknek adataira sokkal kíváncsibbak lettünk volna. Sűrűn telenyomatott oldalakon beszéli meg a szerző az albérlők korának nem túlságosan érdekes adatait, ellenben alig féliven intézi el a topográfiai statisztikát: mely kerület, mely vidékek és mely utcák azok, ahol legtöbb az albérlő és az ágyrajáró. Hogy általánosságban a VI., VII. és VIII. kerületekben találkozunk közülök a legtöbbel, azt tudtuk azelőtt is, de hogy mely utcák azok, ahol a legtöbb tömegszállás van, az hidegen hagyja a szerzőt, aki nagyon helyesen tette volna, ha terek és utcák szerint színezett térképet is csatol az albérlők és ágyrajárók eloszlásáról. Gyenge és hézagos a felekezeti statisztika is: tudjuk az évkönyvből, hogy legtöbb a katolikus és református albérlő és ágyrajáró, legkevesebb az izraelita. Ám ennek a témának bővebb kidolgozását is szívesen vettük volna, és igen érdekesnek találtuk volna, ha egy kombinált felekezeti és nemzetiségi statisztikát kapunk, amiből az is kiderülhetne, hogy hány lengyel zsidó él mint albérlő vagy ágyrajáró Budapesten. Folytathatnék tovább is kifogásaink felsorolását, azonban óvakodunk attól, hogy megjegyzéseink a laikus közönség számára unalmasak legyenek. Nem tettük volna talán szóvá a fentieket sem, ha általánosságban nem lenne az a tapasztalatunk, hogy a Statisztikai Közleményekben megjelenő statisztikai monográfiák általánosságban igen gyenge nivójuak, terjengősek, a szakember számára dajkamese jellegűek, a közönség számára zavarosak, a konzekvenciák levonását illetően nem elég világosak. Az efajta könyvek kiadása szerény véleményünk szerint nem is tartozik a főváros Statisztikai Hivatalának feladatai közé. Maradjon a Sttisztikai Hivatal a maga kiadmányait illetően a legszigorúbb tudományosság és szakszerűség álláspontján, hagyja abba az efajta költséges kísérletezéseket, amelyek egyáltalában nem szolgálják a maguk elé tűzött célokat: a statisztikai tudomány népszerűsítését és segédeszközöket szolgáltatni szociológusuk és politikusok számára. Laky professzor könyve nagyon sok problémát hagy megoldatlan, igen sok kérdésre nem ad feleletet, — többek között arra sem: talált volna-e ez a munka más kiadót, mint Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalát? Ami ebben a könyvben érdekes és figyelemreméltó, bőven elfért volna egy százsoros újságcikkben... Vitái András mü- és épületlakatos I ÄutceS: Telelőn: jdzsel 394-60.
