Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-25 / 43. szám
Budapest, 1930 október 25 VII. évfolyam 4-3. szám wta EK ___.esi arak: Eg ész évre...........................................30 pengő Fé l évre......................................................*-3 pengő Egyes szám éra 60 fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ : DOB Y ANDOR D« { Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kuas Ivor-utca O. Telefon: Auf. 828-23. Poslatakarékp. chequeszámla : 30013 Most már kétségtelen: decemberben választunk! Eddig tizennégy párt szervezkedik a községi választásokra, de komoly esélyei csak a Keresztény Községi Pártnak és a szociáldemokratáknak vannak — Petrovácz Gyula a szervezkedési munkálatokról, a körzeti nagyságok tülekedéséről, a Magyar Asszonyok Pártszövetségének lelkes munkásságáról és a választási terminusokról Petrovácz Gyula választási menetrendje Búcsúzni fúj A törvényhatósági tanács csütörtöki ülése, amelyen a főváros jövő évi költségvetésének tárgyalását megkezdte, szürkébb és fakóbb volt, mint odákünn a felhős októbervégi ég. Hol maradt a régi pénzügyi bizottság költségvetési vitáján kellemes feszültsége, a mindig eredeti és érdekes sipőczi expozé, a tudat, hogy egy esztendőn át minden a költségvetési vita eredményétől függ a városházán, a sajtó nagy cikkei, amelyek a pártvezérek nagy költségvetési beszédeiről számoltak be? Az újságírók a falakon kiviil maradtak, a falakon kívül vedig megkezdődött a nemrégiben megalakult törvényhatósági tanács utolsó aktusa: lemorzsolása a költségvetésnek, annak a költségelőirányzatnak, amely a maga összezsugorodott méreteivel, szükresza- bott takarékosságával amúgy sem a legörvendetesebb esemény. Kétségtelen, hogy a közgyűlésen pótolódni fog az expozé, el fognak hangzani a klotürlámpa fényétől kísérten a. pártvezért szónoklatok is, azonban: búcsúzni fáj és a régi költségvetési tárgyalások színekben és hangulatokban dús eseményei már a múlté! Csakúgy, mint a költségvetés összeállításának technikája, folytonos hullámzás során uj alakulatban jegecesedtek ki a kisérő mellékzöngék is, hol van az alkotások láza, az inflációs idők áradatán úszkáló kis fővárosi sajka, a ■megvalósításra váró eszmék, tervek és célok tömkelegé? Jött a szivet fásitó öntudat — mondja; a klasz- szikus magyar költő, amidőn a régi pogányvilág hirtelen való megszűnéséről elmélkedik. A költségvetés öntudata és lelkiismerete, önmaga és a főváros közönsége iránt nem engedi meg a lírikus kilengéseket, délibábos célkitűzéseket, meg nem valósítható álompalotákat: a számok beszélnek, a maguk rideg és egyszerű nyelvén és ez a beszéd a maga monoton prózájával csak a takarékosság tulfeszitését, a való értékek fantázianélküli lajstromozását, a horizontok szürkeségét és változhatatlanságát jelenti az egész vonalon. Mintha temetőben álltunk volna csütörtök délután, a tanácsterem ajtaja előtt: nem Ovid aranykorát hántoltuk, hiszen az elmúlt emberöltő mindennek mondható, csak aranykor szaknak nem. Öntudatunk alatt homályosan ott lebegett az érzés, hogy uj korszak nyílik, amely a közmondás szerint is ritkán jobb az elődjénél! A törvényhatósági tanács mai összetételében átmeneti kapocs a régi törvény alapján alakított törvényhatósági bizottság és az uj törvény által kontemplált rendszerváltozás között, több a régi pénzügyi bizottságnál, de természetszerűen kevesebb a közgyűlés plénumánál. A költségvetés tárgyalása kapcsán azonban már most megállapítható erről az uj szervről, hogy a pénzügyi bizottság budget-vitája érdekesebb, színesebb és — valljuk be — tartalmasabb is volt! A törvényhatósági tanács költség- vetési vitája prológusa az eljövendő időknek, amikor kezükben stopperórával mondhatják el beszédeiket a szónokok, azok a szónokok, akiknek vágyát, akarását, fantáziáját lebéklyózza a kényszerűség, az okosság, a számok parancsa. Búcsúzunk a megszokott rendtől, és —- búcsúzni fáj! — Az Uj Budapest tudósítójától — Választási kortesbeszédektől hangos a pesti utca. A hangulatkeltő szónoklatokban a baloldali pártok a leghangosabbak, mégis innen röpítik fel leggyakrabban a választások elhalasztásának a hírét. Abból a nagyarányú készülődésből, amely minden egyes párt szervezeteinél egyformán megállapítható, ma már le lehet vonni a végső következtetést: ez évben feltétlenül sor kerül a választások lefolytatására. Ebben az értelemben nyilatkozott az Uj Budapest munkatársa előtt Petrovácz Gyula, a Keresztény Községi Párt egyik vezetője is, akit megkértünk arra, hogy a párt szervezkedési mozgalmáról és a választási előkészületekről adjon részletes tájékoztatást. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Ma már befejezett ténynek tekinthető, hogy még ebben az esztendőben az urnák elé járul a főváros közönsége. Ebben a tekintetben már vitának sem lehet helye. A választások december 14-én és 15-én lesznek. A választások terminusának konkrét kiirását ezidőszerint az a körülmény akadályozza, hogy a közigazgatási bíróság még nem döntött a névjegyzékből történt kihagyások miatt benyújtott panaszok fölött. Amelyik napon megjelenik a közigazgatási bíróság döntése, megtörténhetnek a konkrét intézkedések a választások kiírására vonatkozóan, addig azonban, amig nincs jogerőre emelkedett választói névjegyzék, nem válhatik aktuálissá a terminus megállapítása. A választások kiírása után indul meg az ajánlások összegyűjtésének a munkája. Az ajánlásokat nyolc nappal a választás előtt kell benyújtani a kerületi elöljáróságokon. — Ha volt is tehát még kételye valakinek abban a tekintetben, hogy még ebben az esztendőben meg lesznek a fővárosi választások, ma már nem vitás, hogy még karácsony előtt lezajlanak a választási izgalmak és újév után már össze is ülhet az uj törvényhatósági bizottság. Az összes pártirodák munkája a december 14-iki és 15-iki választási terminushoz igazodik. A kereszténypárt egyelőre inkább a kerületi és körzeti szervezkedéssel foglalkozik, a reprezentatív nagygyűlések megtartására később térünk át. A pártirodáknak ugyanis nagy segítséget jelent az intenzív kerületi és körzeti gyűlések megrendezése. A választók hangulata pártunk várható sikerét illetően teljes mértékben kielégítő. A választók érdeklődése elérkezett ahhoz a fokhoz, amely följebb már nem is emelhető. — Külön nagy gondot okoz a jelölő listák összeállítása. A jelölések problémája nagy emóciókat kelt mindenfelé. Különösen az a kényszerhelyzet okoz minden pártban nagy nehézségeket, hogy a választott bizottsági tagok számát az eddigi 250-ről 150-re redukálja az uj törvény. Súlyosbítja ezt a helyzetet a Keresztény Községi Pártnál az a körülmény is, hogy szeretnők sorainkat lehetőleg fiatal erőkkel felfrissíteni és egyben arra is törekednünk kell, hogy jelölő-listáinkon minden társadalmi réteg képviselve legyen. Ezek a szempontok rendkívüli mértékben megnehezítik1 a körzetenkénti jelölést és ez a magyarázata armak, hogy minden irányból állandó küldöttségjárás indult meg a pártvezér felé — egyes körzeti, helyi nagyságok érdekében. A párt a jelölés kérdését a leg alkotmányosabban kezeli. Minden körzet felvétetheti a maga jelöltjét a pártlistára, egyesegyediil a rangsorozás kérdése, a sorrend megállapítása, az a jog, amit a pártelnök önmagának tart fenn. Ezt mindenkinek meg kell értenie, mert hiszen itt nem egyéni választásról, hanem lajstro- mos választásról van szó, ahol nemcsak egyéni érdekek, hanem pártérdekek is számításba jönnek, sőt csakis a párt érdeke lehet kizárólagosan figyelembe veendő tényező. A pártérdek megkívánja, hogy a posszibilis helyeket a legjobb munkaerőkkel töltsük be és minden méltánylandó igényt itt is kielégítsünk. A kerületi választmányba való jelölésnél is számbajönnek majd volt bizottsági tagok, mert arra akarunk törekedni, hogy a kerületi választmányok élete és munkaköre megélénküljön — a kerületi igazgatásnak határozott előnyére. Nem kétséges, hogy abban az esetben, ha a kerületi választmányokba nagyobb számmal kerülnek volt bizottsági tagok, valóban uj tartalmat kap ennek az intézménynek a munkaköre, amiből a közre csak előnyök származhatnak. A beszélgetés során szóba hozzuk, hogy a főváros területén egyre több uj párt „bont zászlót“. Petrovácz Gyula kérdésünkre igy válaszol: — A Keresztény Községi Pártot nem zavarja az a körülmény, hogy ezidőszerint immár tizennégy községi párt jelentkezik a választók bizalmának az elnyerésére. Ez a jelenség természetes velejárója minden választásnak, de éppen olyan természetes velejárója az a tapasztalat is, hogy az ajánlási ivek benyújtásakor ez a yuigy szám a felénél is kevesebbre redukálódik, sőt azok között a pártok között is, amelyeknek nagyne- hezen sikerül a megfelelő számú ajánlásokat összegyüjteniök, nagy számban lesznek olyanok, amelyek boldogok lesznek, ha listavezetőiket töredékkel behozhatják. Komoly, számottevő, nagy tömegekkel a kereszténypárton kívül csak a szociáldemokrata párt rendelkezik és éppen ezért a harc e két párt között fog eldőlni. Érdeklődtünk ezután a szervezkedési munka legközelebbi céljai és általában a választási előkészületek menete iránt. Petrovácz Gyula, aki tevékeny részt vesz a Keresztény Községi Párt szervezkedésének és terjeszkedésének sikeres munkájában, a következőkben ismerteti a legközelebbi feladatokat: — Szervezeteinket ezidőszerint az ajánlási szelvények összegyűjtésének az előkészítése foglalkoztatja. A szervezetekben dolgozó munkaerőket most iskolázzuk be az ajánlási szelvények összegyűjtésének technikai módszereire. Nem kétséges, hogy az előkészítésnek ezt a munkáját alaposan kell elvégeztetnünk, mert a választás első része az ajánlások összegyűjtésénél és benyújtásánál dől el. Ebben a vonatkozásban úgy a pártszervezetek, mint különösen a Magyar Asszonyok Pártszövetsége, továbbá a párt női szervezetei végeznek rendkívül lelkes és elismerésre méltó munkát. Pártunknak valóságos mozgósítási tervezete van, amely a szelvények összegyűjtését már a mozgósítás első napjain biztosítja. Az ajánlások benyújtásakor felmutatott eredmény kicsinyített képét fogja adni az egész választási eredménynek, ami nem lehet más, mint a Keresztény Községi Pártnak a megerősödése. Én a magam részéről teljes mértékben bízom a győzelemben. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a főváros közönségét a szélső baloldali veszedelmekről felvilágosítsuk és a nemzetközi szociáldemokráciával megvívandó küzdelmünk jelentőségéről meggyőzzük. Nem kétséges, hogy ebben a harcban a főváros keresztény közönsége mellénk fog állani. Petrovácz Gyula egyébként kijelentette még az Uj Budapest munkatársának, hogy a párt vezető tagjai tevékeny munkát fognak kifejteni a főváros jövő évi költségvetésének a tárgyalásánál, ö a maga részéről mindenesetre javasolni fogja, hogy szükséglakások építésének céljaira legalább akkora összeget illesszenek be a költségvetésbe mint tavaly.
