Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-04 / 40. szám

VII. évfolyam

m

szám

Budapest, 1930 október 4

UJ JiTfflAFEST

■ ános K«nívti;r-városi Wi^fa?lrolyi-u-8- .. ,

i^-Grof . ^ v

__nzelétl Árak:

Ea

étx évre...............................................30 pengő

ka

i Avrp .•••••••• 13 pengő

Egyet szám Ára ©O fillér

!

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DORY ANDOR DR

I

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas ivor-utcá 9. Telefon: Aut. 828—23. Postatakarékp. chequeszÁmla: 30913

petrovácz optimista is hisz a teljes győzelemben

A választási küzdelemből, ahol az egyetlen elleniéi a szociáldemokrácia, győztesként kell kikerülnie a Keresztény Községi Pártnak — A nyomor-szavazatok nem a szocialista pártot lógják erősíteni, mert csak a többségét alkofö kereszténypárt tud a munkanélküliség enyhítésére intézkedéseket tenni — December 15-én es 10-án lesznek a községi választások, igy a választási agitáciő nem zavarhatja meg az ünnepi hangulatot

Fiatalok

A Marcia su Roma a negyvenéves miniszterek és harmincéves tábornokok győzelmét hordozta szét a megujhodó Olaszországban, Hitler Adof németországi diadala százkét kombattáns fiatalt küldött a Reichs- ratba, a negyvenéves V au goin néhány nappal ezelőtt a „hadnagyok kormányát“ alakította meg a szomszédos Ausztriában, a Heimwehr soraiból kikerült uj miniszterek legidősebbje nincs túl a harmjjicotö- dik életéven! Egész Európában diadalt ül a fiatalság, melynek tetterejétől, tehetségétől és frisseségétől várják a kétségbeesett milliók há- boruutáni balvégzetük jobbrafordítását. Mintha a negyvennyolcas idők uj fuvallata járná végig a megvénhedt Európát, mintha az azóta is virulens nagy szabadság- eszmék kései utódaként jelentkezne Európaszerte az az irányzat, amely tábornokok helyett hadnagyokat állít világrészünk megmentésére.

A kor szellemét érezte meg Wolff Károly, amidőn a keddi pártértekezleten az utánpótlásról beszélt, arról, hogy a községi választások alkalmával minden fiatal erő megtalálja érvényesülését a Keresztény Községi Párt sáncain belül, hiszen agy előrelátó vezetőségnek arra is gondolnia kell, hogy az öregek elkorhadnak. Lelkes taps és éljenzés fogadta a bölcs igéket, mindenki érezte, hogy kezét az idők ütőerén tartva beszélt a vezér. Nézzük azonban, hogy a szép eszme hogyan fest a gyakorlatban, a Keresztény Községig Párt városházi képviseletének összeállításánál mennyiben érvényesül a fiatalság és Wolff Károly nemes és okos intenciója?

Az egyik kerületben a három első jelölt életkora összevéve meghaladja a kétszáz esztendőt, a másik kerületben a kombattáns listavezető után három érdemes állami nyugdíjas fog következni. Nem tudjuk, e gyakorlat szerint hányadik X-nél végződik a fiatalság, de ha a jelek nem csalnak, újra olyan közgyűlési párthoz lesz szerencsénk, amelynek a teremben legfontosabb programja, hogy este nyolc órakor hazamenjen, mert odahaza vár a mindennél fontosabb meleg ágy, és az idejében elköltendő könnyű vacsora. A párt létérdekét érintő szavazásoknál újra nem lehet majd kihúzni odvaikból ezeket az öregeket, akikkel a párt bölcsessége és körültekintése mindenesetre, de agilitása, és frissesége egyáltalában nem fog gyarapodni.

Békés fejlődésben szükség van az öregek tempós higgadtságára, habozó megfontoltságára, lassú tanácskozására. De milyen irányokat vesz ma a fejlődés, és hol van ma béke! A közgyűlési terem ádázabb küzdelmek színhelye lesz mint valaha, fiatalságra, tetterőre, merni és akarni tudásra van szükségünk, nem pedig öreguras fékezésekre. Azt a bizonyos gátat, amely a nyugalmazott köztisztviselők, az időmilliomos öregurak városházi bevonulásának egyetlen indoka lehetne, hivatotton fogja betölteni a kinevezettek és állásuknál fogva tagok nem kicsinylendő nagyságú tábora. Kérjük Wolff Károlyt, a törvényhatósági bizottságot ne engedje összetéveszteni a Tudományos Akadémia véneinek álmos gyülekezetével.

— Az Uj Budapest tudósítójától —

Ma már befejezett ténynek tekinthető, hogy december közepén az urnák elé járul a főváros választóközönsége. A főváros autono- mikus életében és a városházi adminisztrációban fordulópontot jelent az uj választás, amelynek eredménye hosszú időre eldönti a városházi uralkodó rendszer minden politikai természetű problémáját. Valamennyi párt megindította a szervezkedést. A fórumon egymásután újabb és újabb kispártok jelentkeznek, amelyek a választásokon előreláthatóan teljesen szél- morzsolódnak. Megindította a szervezkedést a Keresztény Községi Párt is, amely a legkitűnőbb auspi- ciumok mellett bocsátkozik válasz-,, tási küzdelembe. Ez a bizakodás fokozott erővel csendül fel Petro- vácz Gyula alábbi nyilatkozatából, amelyet az Uj Budapest munkatársa előtt tett. Megkértük ugyanis Petrovácz Gyulát, hogy a választási szervezkedésről, a választások várható eredményének kialakulásáról, a legközelebbi várospolitikai fejleményekről és általában a választások városházi vonatkozásairól mondja el a maga mindig nagy érdeklődéssel fogadott véleményét. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának:

— Én a magam részére azt a célt tűztem ki, hogy a Keresztény Községi Párt a választásokon szerezze meg a többséget. Ennek a kijelentésemnek az az értelme, hogy úgy nekem, mint mindnyájunknak, akik a Keresztény Községi Párt katonái vagyunk, azzal a határozott célkitűzéssel kell felvennünk a harcot, hogy a választási küzdelemből mint többségi pártnak kell kikerülnünk. Hangsúlyozom, hogy nekünk feltétlenül a többség elnyerésére kell törekednünk és ennek a kijelentésemnek a magyarázata az, hogy én az eddigi koalíciós kormányzással nem vagyok megelégedve. Ez a koalició ugyanis nekünk, kereszténypártiaknak igen sok áldozatunkba került. Ezzel nem mondom azt, hogy a velünk eddig koalicióban dolgozó Egységes Köz ségi Polgári Párt nem volt sok tekintetben konciliáns a keresztény- párttal szemben, de sokszor kellett azt tapasztalnunk, hogy a koalició fenntartása érdekében súlyos elvi kérdéseket kellett feladnunk. Gyakran hoztunk személyi áldozatokat, kénytelenek voltunk tétlenül nézni erősen favorizált jelöltjeink elbukását éppen annak a pártnak akciója következtében, amellyel koalicióban voltunk. Viszont a Keresztény Községi Párt igen sok ügyben kénytelen volt magára vállalni az ódiumot olyan ténykedésekért, amelyek tőlünk függetlenül alakultak s amelyek egyáltalán nem feleltek meg a mi intencióinknak. Ennek a koaliciós kormányzásnak a következménye, hogy mi most az uj választások idején választóink előtt nem tudjuk igazolni, hogy pártprogrammunkat száz százalékig megvalósítottuk. Ennek azonban egyetlen oka az, hogy nem voltunk a teljes hatalom birtokában. Ezért jelentettem ki mindjárt a bevezetésben, hogy nekünk feltétlenül a többség elnyerésére kell törekednünk, mert csak igy lehet mellőzni a koaliciós kormányzást. A Keresztény Községi Pártnak nemcsak a közgyűlés legnagyobb pártjának kell lennie, hanem birtokába kell jutnia a tényleges többségnek. Ennek a kitűzött célnak az elérése szerintem nem lehetetlen. Ha a legutóbbi választáson a 250 választott bizottsági tag közül a Keresztény Községi Párt 93 mandátumot tudott szerezni, akkor nem tekinthető kizártnak az az eshetőség, hogy a 150 bizottsági tagság közül legalább 75-öt meg tudunk magunknak szerezni. Én ezt a meggyőződésemet arra alapítom, hogy az úgynevezett nyomor-szavazatok, amelyektől a közvélemény félni szokott, nem a szocialista pártot fogják erősíteni. Minden nyomorgó munkanélkülinek tudnia kell ugyanis, hogy ma csak égy párt van, amely rajta segíteni tud és ez semmiesetre sem a nagy kisebbségben lévő szociáldemokrata párt, hanem a többséget alkotó kereszténypárt, amely a többségi erő birtokában rendelkezik azzal a hatalommal, amelyre a munkanélküliség enyhitése érdekében szükség van. A szociáldemokraták a nyomort kizárólag pártagitáció céljaira használják fel. Nekik természetrajzuknál fogva nem a nyomor enyhitése, hanem a nyomorból fakadó elkeseredésnek pártcélokra való kihasználása a fontos.

— Amikor ezt megállapítom, egyben hangsúlyozni kívánom, hogy eddigi elgondolásomból következőleg a Keresztény Községi Pártnak a többség megszerzéséért folytatandó küzdelmét a szociáldemokrata párt ellen kell kiéleznie. A mi agi- tációnk ne irányuljon semmi más ellen, mint a szociáldemokrácia ellen! Más ellenfelektől nem kell tartanunk. Éppen ezért nekünk csak egyetlen ellenféllel kell hadakoznunk: a nemzetközi szociáldemokráciával. A legutóbbi választások eredménye mindazt igazolja, hogy csak a két szélen haladó párt az, amely a választások nyomán megerősödhetik. A közbülső pártok felmorzsolódnak. A szociáldemokrácia egyetlen ellenfele csak a kereszténypárt lehet, amely nem ismer középutat, amely nem ismer a szociáldemokráciával szemben semmiféle közös programmpontot, amelynek programmja mindannak az ellenkezője, amit a szociáldemokrácia hirdet. Ebben a választási küzdelemben a kereszténypárt fog megütközni a szociáldemokráciával és az én megítélésem szerint a közbülső pártok ennek a nagy harcnak tehetetlen nézői lesznek és csak azokat a mandátumokat fogják elhódítani, amelyek mint morzsák fognak az ölükbe hullani.

— A helyzet ezen a téren annyira komoly, hogy a mi pártunk szervezkedését most már haladéktalanul, megszakítás nélkül, a legteljesebb elszántsággal kell folytatnunk. Szervezkedésünk nemcsak kerületenként, hanem körzetenként, sőt utcánként és házanként indul meg. A választók összeírása, ajánlási ivek gyűjtése minden kerületben már folyamatban van és ha a szervezkedést ezzel az erővel fogjuk folytatni a még hátralévő több mint két hónapon keresztül, akkor nem utópia a többség megszerzése a kereszténypárt részére. Azok a jelenségek, amelyeknek manapság tanúi vagyunk és azok a tapasztalatok, amiket a választási irodákban szerezhetünk, biztató bizonyítékok a jövőre nézve. Olyan lelkesedés és olyan áldozatkézség mutatkozik a munkában, hogy bizonyosak lehetünk a siker felől. Egy ilyen áldozatkész és minden személyi követelést háttérbe szorító szervezőmunka nem lehet eredménytelen. Ismétlem: optimista vagyok és hiszek a teljes győzelemben, vagyis hiszek abban, hogy sikerül a 150 mandátum közül 75-öt megszerezni és ezzel a közgyűlési többséget elnyerni.

Petrovácz Gyula elmondotta még az Uj Budapest munkatársának, hogy a választások előreláthatólag december 15-én és 16-án lesznek. Ez az időpont még a karácsonyi ünnepek előtti időre esik és igy nem kell attól tartani, hogy a választási agitáció megzavarhatja az ünnepi hangulatot. A karácsonyi ünnepek ideje alatt mód nyílik a fáradalmak kipihenésére és e szünet után meg lehet tenni majd az előkészítő intézkedéseket a városházi tisztuji- táisra. A tisztujitás alapos előkészítést igényel, mert hiszen hiábavaló volna a legnagyobb győzelem is, ha a tisztujitásnál nem megfelelő jelöltek győznének. A választási győzelmet csak a kereszténypárt intencióinak megfelelő tisztujitás teheti teljessé.