Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-04 / 40. szám

VII. évfolyam m szám Budapest, 1930 október 4 UJ JiTfflAFEST ■ ános K«nívti;r-városi Wi^fa?lrolyi-u-8- .. , i^-Grof . ^ v __nzelétl Árak: Ea étx évre...............................................30 pengő ka i Avrp .•••••••• 13 pengő Egyet szám Ára ©O fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ : DORY ANDOR DR I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas ivor-utcá 9. Telefon: Aut. 828—23. Postatakarékp. chequeszÁmla: 30913 petrovácz optimista is hisz a teljes győzelemben A választási küzdelemből, ahol az egyetlen elleniéi a szociáldemok­rácia, győztesként kell kikerülnie a Keresztény Községi Pártnak — A nyomor-szavazatok nem a szocialista pártot lógják erősíteni, mert csak a többségét alkofö kereszténypárt tud a munkanélkü­liség enyhítésére intézkedéseket tenni — December 15-én es 10-án lesznek a községi választások, igy a választási agitáciő nem zavar­hatja meg az ünnepi hangulatot Fiatalok A Marcia su Roma a negyvenéves miniszterek és harmincéves tábor­nokok győzelmét hordozta szét a megujhodó Olaszországban, Hitler Adof németországi diadala százkét kombattáns fiatalt küldött a Reichs- ratba, a negyvenéves V au goin né­hány nappal ezelőtt a „hadnagyok kormányát“ alakította meg a szom­szédos Ausztriában, a Heimwehr soraiból kikerült uj miniszterek legidősebbje nincs túl a harmjjicotö- dik életéven! Egész Európában dia­dalt ül a fiatalság, melynek tettere­jétől, tehetségétől és frisseségétől várják a kétségbeesett milliók há- boruutáni balvégzetük jobbrafordí­tását. Mintha a negyvennyolcas idők uj fuvallata járná végig a megvénhedt Európát, mintha az azóta is virulens nagy szabadság- eszmék kései utódaként jelentkezne Európaszerte az az irányzat, amely tábornokok helyett hadnagyokat ál­lít világrészünk megmentésére. A kor szellemét érezte meg Wolff Károly, amidőn a keddi pártérte­kezleten az utánpótlásról beszélt, arról, hogy a községi választások alkalmával minden fiatal erő meg­találja érvényesülését a Keresztény Községi Párt sáncain belül, hiszen agy előrelátó vezetőségnek arra is gondolnia kell, hogy az öregek elkor­hadnak. Lelkes taps és éljenzés fo­gadta a bölcs igéket, mindenki érezte, hogy kezét az idők ütőerén tartva beszélt a vezér. Nézzük azon­ban, hogy a szép eszme hogyan fest a gyakorlatban, a Keresztény Köz­ségig Párt városházi képviseletének összeállításánál mennyiben érvénye­sül a fiatalság és Wolff Károly ne­mes és okos intenciója? Az egyik kerületben a három első jelölt életkora összevéve meghaladja a kétszáz esztendőt, a másik kerü­letben a kombattáns listavezető után három érdemes állami nyug­díjas fog következni. Nem tudjuk, e gyakorlat szerint hányadik X-nél végződik a fiatalság, de ha a jelek nem csalnak, újra olyan közgyűlési párthoz lesz szerencsénk, amelynek a teremben legfontosabb programja, hogy este nyolc órakor hazamenjen, mert odahaza vár a mindennél fon­tosabb meleg ágy, és az idejében el­költendő könnyű vacsora. A párt létérdekét érintő szavazásoknál újra nem lehet majd kihúzni odvaikból ezeket az öregeket, akikkel a párt bölcsessége és körültekintése min­denesetre, de agilitása, és frissesége egyáltalában nem fog gyara­podni. Békés fejlődésben szükség van az öregek tempós higgadtságára, ha­bozó megfontoltságára, lassú ta­nácskozására. De milyen irányokat vesz ma a fejlődés, és hol van ma béke! A közgyűlési terem ádázabb küzdelmek színhelye lesz mint va­laha, fiatalságra, tetterőre, merni és akarni tudásra van szükségünk, nem pedig öreguras fékezésekre. Azt a bizonyos gátat, amely a nyugalmazott köztisztviselők, az időmilliomos öregurak városházi bevonulásának egyetlen indoka le­hetne, hivatotton fogja betölteni a kinevezettek és állásuknál fogva ta­gok nem kicsinylendő nagyságú tá­bora. Kérjük Wolff Károlyt, a tör­vényhatósági bizottságot ne enged­je összetéveszteni a Tudományos Akadémia véneinek álmos gyüleke­zetével. — Az Uj Budapest tudósítójától — Ma már befejezett ténynek te­kinthető, hogy december közepén az urnák elé járul a főváros vá­lasztóközönsége. A főváros autono- mikus életében és a városházi ad­minisztrációban fordulópontot je­lent az uj választás, amelynek ered­ménye hosszú időre eldönti a vá­rosházi uralkodó rendszer minden politikai természetű problémáját. Valamennyi párt megindította a szervezkedést. A fórumon egymás­után újabb és újabb kispártok je­lentkeznek, amelyek a választáso­kon előreláthatóan teljesen szél- morzsolódnak. Megindította a szer­vezkedést a Keresztény Községi Párt is, amely a legkitűnőbb auspi- ciumok mellett bocsátkozik válasz-,, tási küzdelembe. Ez a bizakodás fokozott erővel csendül fel Petro- vácz Gyula alábbi nyilatkozatából, amelyet az Uj Budapest munka­társa előtt tett. Megkértük ugyanis Petrovácz Gyulát, hogy a válasz­tási szervezkedésről, a választások várható eredményének kialakulásá­ról, a legközelebbi várospolitikai fejleményekről és általában a vá­lasztások városházi vonatkozásairól mondja el a maga mindig nagy ér­deklődéssel fogadott véleményét. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munka­társának: — Én a magam részére azt a célt tűztem ki, hogy a Keresztény Köz­ségi Párt a választásokon szerezze meg a többséget. Ennek a kijelen­tésemnek az az értelme, hogy úgy nekem, mint mindnyájunknak, akik a Keresztény Községi Párt katonái vagyunk, azzal a határozott cél­kitűzéssel kell felvennünk a harcot, hogy a választási küzdelemből mint többségi pártnak kell kikerül­nünk. Hangsúlyozom, hogy nekünk feltétlenül a többség elnyerésére kell törekednünk és ennek a kije­lentésemnek a magyarázata az, hogy én az eddigi koalíciós kor­mányzással nem vagyok megelé­gedve. Ez a koalició ugyanis ne­künk, kereszténypártiaknak igen sok áldozatunkba került. Ezzel nem mondom azt, hogy a velünk eddig koalicióban dolgozó Egységes Köz ségi Polgári Párt nem volt sok tekintetben konciliáns a keresztény- párttal szemben, de sokszor kellett azt tapasztalnunk, hogy a koalició fenntartása érdekében súlyos elvi kérdéseket kellett feladnunk. Gyak­ran hoztunk személyi áldozatokat, kénytelenek voltunk tétlenül nézni erősen favorizált jelöltjeink elbu­kását éppen annak a pártnak ak­ciója következtében, amellyel koali­cióban voltunk. Viszont a Keresz­tény Községi Párt igen sok ügy­ben kénytelen volt magára vállalni az ódiumot olyan ténykedésekért, amelyek tőlünk függetlenül alakul­tak s amelyek egyáltalán nem fe­leltek meg a mi intencióinknak. Ennek a koaliciós kormányzásnak a következménye, hogy mi most az uj választások idején választóink előtt nem tudjuk igazolni, hogy pártprogrammunkat száz százalékig megvalósítottuk. Ennek azonban egyetlen oka az, hogy nem voltunk a teljes hatalom birtokában. Ezért jelentettem ki mindjárt a bevezetés­ben, hogy nekünk feltétlenül a több­ség elnyerésére kell törekednünk, mert csak igy lehet mellőzni a koaliciós kormányzást. A Keresz­tény Községi Pártnak nemcsak a közgyűlés legnagyobb pártjának kell lennie, hanem birtokába kell jutnia a tényleges többségnek. En­nek a kitűzött célnak az elérése szerintem nem lehetetlen. Ha a leg­utóbbi választáson a 250 választott bizottsági tag közül a Keresztény Községi Párt 93 mandátumot tudott szerezni, akkor nem tekinthető ki­zártnak az az eshetőség, hogy a 150 bizottsági tagság közül legalább 75-öt meg tudunk magunknak sze­rezni. Én ezt a meggyőződésemet arra alapítom, hogy az úgynevezett nyomor-szavazatok, amelyektől a közvélemény félni szokott, nem a szocialista pártot fogják erősíteni. Minden nyomorgó munkanélküli­nek tudnia kell ugyanis, hogy ma csak égy párt van, amely rajta se­gíteni tud és ez semmiesetre sem a nagy kisebbségben lévő szociál­demokrata párt, hanem a többséget alkotó kereszténypárt, amely a többségi erő birtokában rendelkezik azzal a hatalommal, amelyre a munkanélküliség enyhitése érdeké­ben szükség van. A szociál­demokraták a nyomort kizáró­lag pártagitáció céljaira használ­ják fel. Nekik természetrajzuknál fogva nem a nyomor enyhitése, ha­nem a nyomorból fakadó elkesere­désnek pártcélokra való kihaszná­lása a fontos. — Amikor ezt megállapítom, egy­ben hangsúlyozni kívánom, hogy eddigi elgondolásomból következő­leg a Keresztény Községi Pártnak a többség megszerzéséért folyta­tandó küzdelmét a szociáldemokra­ta párt ellen kell kiéleznie. A mi agi- tációnk ne irányuljon semmi más ellen, mint a szociáldemokrácia el­len! Más ellenfelektől nem kell tar­tanunk. Éppen ezért nekünk csak egyetlen ellenféllel kell hadakoz­nunk: a nemzetközi szociáldemo­kráciával. A legutóbbi választások eredménye mindazt igazolja, hogy csak a két szélen haladó párt az, amely a választások nyomán meg­erősödhetik. A közbülső pártok fel­morzsolódnak. A szociáldemokrácia egyetlen ellenfele csak a keresztény­párt lehet, amely nem ismer közép­utat, amely nem ismer a szociál­demokráciával szemben semmiféle közös programmpontot, amelynek programmja mindannak az ellenke­zője, amit a szociáldemokrácia hir­det. Ebben a választási küzdelem­ben a kereszténypárt fog megütköz­ni a szociáldemokráciával és az én megítélésem szerint a közbülső pár­tok ennek a nagy harcnak tehetet­len nézői lesznek és csak azokat a mandátumokat fogják elhódítani, amelyek mint morzsák fognak az ölükbe hullani. — A helyzet ezen a téren annyira komoly, hogy a mi pártunk szer­vezkedését most már haladéktala­nul, megszakítás nélkül, a legtelje­sebb elszántsággal kell folytatnunk. Szervezkedésünk nemcsak kerüle­tenként, hanem körzetenként, sőt utcánként és házanként indul meg. A választók összeírása, ajánlási ivek gyűjtése minden kerületben már folyamatban van és ha a szer­vezkedést ezzel az erővel fogjuk folytatni a még hátralévő több mint két hónapon keresztül, akkor nem utópia a többség megszerzése a ke­reszténypárt részére. Azok a jelen­ségek, amelyeknek manapság tanúi vagyunk és azok a tapasztalatok, amiket a választási irodákban sze­rezhetünk, biztató bizonyítékok a jövőre nézve. Olyan lelkesedés és olyan áldozatkézség mutatkozik a munkában, hogy bizonyosak lehe­tünk a siker felől. Egy ilyen áldo­zatkész és minden személyi követe­lést háttérbe szorító szervezőmunka nem lehet eredménytelen. Ismét­lem: optimista vagyok és hiszek a teljes győzelemben, vagyis hiszek abban, hogy sikerül a 150 mandá­tum közül 75-öt megszerezni és ez­zel a közgyűlési többséget elnyerni. Petrovácz Gyula elmondotta még az Uj Budapest munkatársának, hogy a választások előreláthatólag december 15-én és 16-án lesznek. Ez az időpont még a karácsonyi ünne­pek előtti időre esik és igy nem kell attól tartani, hogy a választási agitáció megzavarhatja az ünnepi hangulatot. A karácsonyi ünnepek ideje alatt mód nyílik a fáradal­mak kipihenésére és e szünet után meg lehet tenni majd az előkészítő intézkedéseket a városházi tisztuji- táisra. A tisztujitás alapos előkészí­tést igényel, mert hiszen hiábavaló volna a legnagyobb győzelem is, ha a tisztujitásnál nem megfelelő je­löltek győznének. A választási győ­zelmet csak a kereszténypárt inten­cióinak megfelelő tisztujitás teheti teljessé.

Next

/
Thumbnails
Contents