Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-09-20 / 38. szám

7*ai Pés Cközúazdas^gí Kar r^eV­HETILAP Előfizetési érák: Egész évre ...........................................30 pengő Fé l évre.....................................................13 pengő Eg yes szóm ára ©O fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D“­i Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-utcó 9. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla : 30013 (fetrovácz jóslata a fcöégi választásodra Jl német választások után bizonyosra vettető, faagy a küzdelem a széíső jobb és a széíső bat között fog etdőfni, a keresztény Jtözségi (fárt és a szociáldemokraták között tékát a közéyyártok femorzsofádnak — Jfttost már bizo­nyos, kogy december 15-én tegkésöbb megtesznek a váfasztások, ezért a keresztény Jtözségi (fárt megkezdte a szervezkedés munkáját Ernszt A szelidarcu és komoly pappal, aki Vass József örökét fogja elfog­lalni, uj és nagy értékkel gyarapo­dik a felelős minisztérium, a város­házi politika viszont egy értékes és markáns egyéniséggel lesz szegé­nyebb. Ernszt Sándor, akinek fővá­rosi költségvetési beszédei mindig események voltak, akinek pénzügyi bizottsági felszólalásait osztatlan figyelemmel kisérte a városháza minden pártja, magáévá téve az e beszédekben megnyilvánuló cikor- nyátlan őszinteséget, nagyvonalú perspektívákat, pregnáns Ítéleteket és bölcs megállapításokat, a népjó­léti tárca bokros elfoglaltsága kö­zepette ideje, de talán kedve sem lesz arra, hogy Budapest belsőbb ügyeivel bíbelődjék. Az ő pályája töretlen vonalban halad most már azon magasságok felé, amelyekben jelentéktelen vagy annak látszó részletektől eltekintve, nézik, vizs­gálják és rajzolják a felhős magyar horizontot. Visszaemlékezünk arra a beszé­dére, amellyel Ernszt Sándor az el­múlt év őszén a Gellért-szálló már­ványcsarnokában ujjongó ezrek és ezrek képviseletében ünnepelte név­napja alkalmából Wolff Károlyt, a Keresztény Községi Párt vezérét. Ez a cicerói szabatosságu, kossuthi lelkesedésü beszéd a köszönet és el­ismerés minden koszorújával üdvö­zölte azt a vezért, akinek törhetet­len energiájához tántoríthatatlan becsületességéhez és ami a legfon­tosabb: változhatatlanul izzó ma­gyarságához és kereszténységéhez fűződik a városháza legújabb tiz esztendeje; Visszagondolva Ernszt Sándor meggyőződéstől fütött kije­lentéseire azon véleményünknek adunk kifejezést, hogy a népjóléti tárca uj vezetőjének a fővároshoz való viszonyát ennek a jelentőség­gel teljes beszédnek hangulata fogja az eddiginél szorosabbra fűzni és melegebben tartani. Az elhunyt miniszter nem ismer­te, de politikai pályájának Ívelését tekintve nem is ismerhette azokat a bajolmt, amelyek a fővárost seny- vesztették, a városházi panaszokat és előterjesztéseket Vass miniszter szívélyesen és jóindulatúan, de a városházi élet alaposabb ismerete nélkül intézte el. Ez a helyzet most gyökeresen meg fog változni, Ernszt Sándor a törvényhatóságnak tiz esztendeje __ aktiv tagja közelről is­meri a városháza ügyes-bajos dol­gait, tudja, mit és hogyan kell se­gíteni, természetesen anélkül, hogy ezek a segítési lehetőségek az állami élet modulációit veszélyeztetnék. Ezt a körülményt tartjuk mi Ernszt minisztersége legfontosabb momen­tumának, azzal, hogy az ő minisz­tersége alatt minden bizonnyal meg fognak szűnni azok a rekriminá- ciók, amelyek a múltban, nem egy­szer Wolff Károly előadásában han­got kaptak a főváros különféle bi­zottságaiban. Hogy csak a legna­gyobb problémákat említsük: a kór­házi ápolási dijakat, az uj Rókus megépítését, a gyógyszertár-jogok adományozását illetően nyilvánul­tak meg leggyakrabban az autonó­mia panaszai. A népjóléti miniszter tulajdon­képen Budapest minisztere. Az ő szociálpolitikája, gazdasági és tár­sadalmi célkitűzései, jóléti intézmé­nyei túlnyomó nagyrészben elsősor­ban a fővárostl illetik. Ernszt Sán­dorban, a nagy szociálpolitikusban, az érző szivü papban, a puritán po­litikusban, Budapest miniszterét kö­szönti Budapest keresztény népe. — Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi pártok különböző szer­vezeteiben megindult a szervezke­dés. Ha volt még kétség valakiben a választások kiírását illetően, en­nek el kell oszlania annak a vá­lasztási agitációnak láttára, amely az egész vonalon megindult és pe­dig egyszerre a leghevesebb erővel. A kombinációk összeomlottak: a legilletékesebb helyen meghozták a döntést. Ez a döntés pedig úgy szól, hogy a választást még ebben az évben ki kell írni és meg kell tartani. Ezt az értesülésünket tel­jes mértékben megerősíti az a nyi­latkozat, amelyet Petrovácz Gyula, a Keresztény Községi Párt vezető tagja tett az Uj Budapest munka­társa előtt a következőkben: — A választások kiírásának ter­minusa ügyében különféle tárgya­lások folytak, amelyek most feje­ződtek be. E tárgyalások eredmé­nyeként a belügyminiszter ur úgy döntött, hogy a választásokat de­cember 15-ére ki kell írni. A válasz­tásokat tehát még ebben az évben feltétlenül meg kell tartani. Ennek a döntésnek a következtében meg­indul a választási agitáció. Három hónapos kampány kezdődik a hé­ten. Pártunk teljes erővel veti bele magát a küzdelembe. Legutóbb pártértekezletet tartottunk a szer­vezés munkájának megindítása és előkészítése érdekében. Megbeszél­tük a teendőket és revízió alá vet­tük az eddigi szervezési munkála­tokat, hogy a hiányok és mulasztá­sok megállapítása alapján megte- hessük mielőbb a szükséges intéz­kedéseket. Sajnos — egyelőre — nélkülöznünk kell vezérünknek, Wolff Károlynak a munkáját. Fele­sége Grácban súlyosan megbetege­dett és igy Wolff Károly éjjel-nap­pal a betegágy mellett tartózkodik. A vezetést Wolff Károly távollété­ben Csilléry András vette át. Leg­fontosabb teendőnk most minden kerületben tisztújító és szervezet- kiegészítő gyűlések összehívása, hogy a szervezkedés munkáját min­den körzetben megindíthassuk. —■ Ami a választási harc várható eredményét illeti, meg vagyok győ­ződve arról, hogy a küzdelem — éppen úgy, mint a német választá­sokon — a szélsőjobb é,s a szélsőbal között fog eldőlni, vagyis azok kö­zött a pártok között, amelyeknek határozott programjuk van és ame­lyek mögött komoly tömegek álla­nak. A küzdelem tehát a Keresz­tény Községi Párt és a szociálde­mokrata párt között fog eldőlni, a középpártok, amelyek szabadelvű, vagy demokratikus jelszavak alatt harcolnak, teljesen el fognak mor­zsolódni, vagy legalább is jelenté­keny veszteséget fognak szenvedni. A középuton való járás a mai idők­ben választási programnak nem al­kalmas. Választási küzdelmet ma­napság csak egyenes és határozott elvi alapon lehet lefolytatni, vagyis olyan alapon, amely a közönség számára tiszta és világos. Kímélet­len harcra van ma szükség az el­lenféllel szemben, olyan harcra, amely nem ismer hátsó ajtókat és megalkuvást. Bejelentem, hogy pártunk ezt a harcmodort fogja kö­vetni és meg vagyolí győződve ar­ról, hogy tömegeit nemcsak meg­tartja, hanem szaporítani is fogja. — A Keresztény Községi Párt a választási harcot felfrissült erőkkel fogja megvívni. Minden kerületben friss harcosok nevelődtek. A felfelé törekvő keresztény ifjúságnak, amely a keresztény várospolitika emlőin nevelkedett, teret kell ad­nunk az uj választásokon már csak azért is, hogy utánpótlásról gon­doskodhassunk. — A választási harcban sok szó esik majd a gazdasági kérdésekről. Ki fogjuk mutatni, hogy hányszor keresztezték kormányhatósági in­tézkedések a kereszténypártnak azokat az intencióit, amelyek a gaz­dasági helyzet javítását célozták. Itt van például a Rókus-kórliáz épí­tése, amit egyenesen kormányintéz­kedések tettek lehetetlenné, itt van az Elektromos Művek fejlesztése, amelynek sürgős megkezdését bel­ügyminiszteri intézkedés akadályoz­za, itt van továbbá a Tabán-prob- lémának a megoldása, amit pénz­ügyminiszteri rendelkezés gátol. Ezekről a kormányintézkedésekről, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a munkanélküliség enyhítése érde­kében megindított sorozatos ak­cióink sikerre vezethessenek, bősé­gesen lesz szó a választási agitá- cióban. Szóvá kell tennünk ezeket a visszáságokat azért is, hogy a kö­zönség belássa: milyen nehéz koalí­ciós alapon kormányozni. A fővá­ros kormányzásának nyugodt me­netét csak úgy lehet biztosítani, ha a Keresztény Községi Párt megerő­södve kerül ki a küzdelemből és ez­zel módja nyílik arra, hogy minden kompromisszumos megalkuvások nélkül kezébe vehesse a főváros ügyének irányítását. — Szóvá tesszük egyébként a vá­lasztási harcban a halálsorompók ügyét is. Az az évtizedes harc, amit a halálsorompók megszüntetése ér­dekében folytatunk, esztendős, sőt másfél esztendős pihenőket kényte­len tartani egy-egy hivatal labirin­tusaiban. A helyzet tarthatatlan nemcsak azért, mert a vasútvonal felemelése révén jelentős munkaal­kalmakat teremthetnénk, hanem azért is, mert a halálsorompók tel­jesen megakadályozzák e perifériá­lis területek fejlődését. Egyetlen olyan közlekedési eszköz sincsen, amit a halálsorompók nehézkes ke­zelése meg ne bénítana. Példaképen hozhatom fel a 19-es villamosrelá­ció akadályait, amiket a Thököly- uti sorompó okoz. Ennek a villa­mosvonalnak 52 perc a menetideje. Előfordult többször, hogy egymás­után négy-öt 19-es jelzésű villamos torlódott össze a sorompónál és csak öthat perces késés után foly­tathatták az utat. Ötvenkét perces menetidejü villamosnál ilyen késés behozhatatlan, a Beszkár tehát hiába csinál ideális menetrendeket, ha ilyen akadályokkal kell megküz­deni. Ideális menetrend tehát az volna, ha e sorompókkal megáldott perifériális területeken egészen rö­vid menetidejü kocsikat állítana be a Beszkár. — Ami a halálsorompók eltávolí­táséit illeti, ez a vasútvonal feleme­lése révén érhető el. A felemelés költségei 14 millió pengőt tesznek ki. A kormány ebből az összegből hatmillió pengőt a fővárossal és a főváros üzemeivel akar megfizettet­Budapest, 1930 szeptember 20 V1L évfolyam 38- szám

Next

/
Thumbnails
Contents