Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-09-20 / 38. szám

7*ai Pés Cközúazdas^gí

Kar

r^eVHETILAP

Előfizetési érák:

Egész évre

...........................................30 pengő

Fé

l évre.....................................................13 pengő

Eg

yes szóm ára ©O fillér

I

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBY ANDOR D“i

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-utcó 9. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla : 30013

(fetrovácz jóslata a fcöégi választásodra

Jl német választások után bizonyosra vettető, faagy a küzdelem a széíső jobb és a széíső bat között fog etdőfni, a keresztény Jtözségi (fárt és a szociáldemokraták között tékát a közéyyártok femorzsofádnak — Jfttost már bizonyos, kogy december 15-én tegkésöbb megtesznek a váfasztások, ezért a keresztény Jtözségi (fárt megkezdte

a szervezkedés munkáját

Ernszt

A szelidarcu és komoly pappal, aki Vass József örökét fogja elfoglalni, uj és nagy értékkel gyarapodik a felelős minisztérium, a városházi politika viszont egy értékes és markáns egyéniséggel lesz szegényebb. Ernszt Sándor, akinek fővárosi költségvetési beszédei mindig események voltak, akinek pénzügyi bizottsági felszólalásait osztatlan figyelemmel kisérte a városháza minden pártja, magáévá téve az e beszédekben megnyilvánuló cikor- nyátlan őszinteséget, nagyvonalú perspektívákat, pregnáns Ítéleteket és bölcs megállapításokat, a népjóléti tárca bokros elfoglaltsága közepette ideje, de talán kedve sem lesz arra, hogy Budapest belsőbb ügyeivel bíbelődjék. Az ő pályája töretlen vonalban halad most már azon magasságok felé, amelyekben jelentéktelen vagy annak látszó részletektől eltekintve, nézik, vizsgálják és rajzolják a felhős magyar horizontot.

Visszaemlékezünk arra a beszédére, amellyel Ernszt Sándor az elmúlt év őszén a Gellért-szálló márványcsarnokában ujjongó ezrek és ezrek képviseletében ünnepelte névnapja alkalmából Wolff Károlyt, a Keresztény Községi Párt vezérét. Ez a cicerói szabatosságu, kossuthi lelkesedésü beszéd a köszönet és elismerés minden koszorújával üdvözölte azt a vezért, akinek törhetetlen energiájához tántoríthatatlan becsületességéhez és ami a legfontosabb: változhatatlanul izzó magyarságához és kereszténységéhez fűződik a városháza legújabb tiz esztendeje; Visszagondolva Ernszt Sándor meggyőződéstől fütött kijelentéseire azon véleményünknek adunk kifejezést, hogy a népjóléti tárca uj vezetőjének a fővároshoz való viszonyát ennek a jelentőséggel teljes beszédnek hangulata fogja az eddiginél szorosabbra fűzni és melegebben tartani.

Az elhunyt miniszter nem ismerte, de politikai pályájának Ívelését tekintve nem is ismerhette azokat a bajolmt, amelyek a fővárost seny- vesztették, a városházi panaszokat és előterjesztéseket Vass miniszter szívélyesen és jóindulatúan, de a városházi élet alaposabb ismerete nélkül intézte el. Ez a helyzet most gyökeresen meg fog változni, Ernszt Sándor a törvényhatóságnak tiz esztendeje __ aktiv tagja közelről ismeri a városháza ügyes-bajos dolgait, tudja, mit és hogyan kell segíteni, természetesen anélkül, hogy ezek a segítési lehetőségek az állami élet modulációit veszélyeztetnék. Ezt a körülményt tartjuk mi Ernszt minisztersége legfontosabb momentumának, azzal, hogy az ő minisztersége alatt minden bizonnyal meg fognak szűnni azok a rekriminá- ciók, amelyek a múltban, nem egyszer Wolff Károly előadásában hangot kaptak a főváros különféle bizottságaiban. Hogy csak a legnagyobb problémákat említsük: a kórházi ápolási dijakat, az uj Rókus megépítését, a gyógyszertár-jogok adományozását illetően nyilvánultak meg leggyakrabban az autonómia panaszai.

A népjóléti miniszter tulajdonképen Budapest minisztere. Az ő szociálpolitikája, gazdasági és társadalmi célkitűzései, jóléti intézményei túlnyomó nagyrészben elsősorban a fővárostl illetik. Ernszt Sándorban, a nagy szociálpolitikusban, az érző szivü papban, a puritán politikusban, Budapest miniszterét köszönti Budapest keresztény népe.

— Az Uj Budapest tudósítójától —

A fővárosi pártok különböző szervezeteiben megindult a szervezkedés. Ha volt még kétség valakiben a választások kiírását illetően, ennek el kell oszlania annak a választási agitációnak láttára, amely az egész vonalon megindult és pedig egyszerre a leghevesebb erővel. A kombinációk összeomlottak: a legilletékesebb helyen meghozták a döntést. Ez a döntés pedig úgy szól, hogy a választást még ebben az évben ki kell írni és meg kell tartani. Ezt az értesülésünket teljes mértékben megerősíti az a nyilatkozat, amelyet Petrovácz Gyula, a Keresztény Községi Párt vezető tagja tett az Uj Budapest munkatársa előtt a következőkben:

— A választások kiírásának terminusa ügyében különféle tárgyalások folytak, amelyek most fejeződtek be. E tárgyalások eredményeként a belügyminiszter ur úgy döntött, hogy a választásokat december 15-ére ki kell írni. A választásokat tehát még ebben az évben feltétlenül meg kell tartani. Ennek a döntésnek a következtében megindul a választási agitáció. Három hónapos kampány kezdődik a héten. Pártunk teljes erővel veti bele magát a küzdelembe. Legutóbb pártértekezletet tartottunk a szervezés munkájának megindítása és előkészítése érdekében. Megbeszéltük a teendőket és revízió alá vettük az eddigi szervezési munkálatokat, hogy a hiányok és mulasztások megállapítása alapján megte- hessük mielőbb a szükséges intézkedéseket. Sajnos — egyelőre — nélkülöznünk kell vezérünknek, Wolff Károlynak a munkáját. Felesége Grácban súlyosan megbetegedett és igy Wolff Károly éjjel-nappal a betegágy mellett tartózkodik. A vezetést Wolff Károly távollétében Csilléry András vette át. Legfontosabb teendőnk most minden kerületben tisztújító és szervezet- kiegészítő gyűlések összehívása, hogy a szervezkedés munkáját minden körzetben megindíthassuk.

—■ Ami a választási harc várható eredményét illeti, meg vagyok győződve arról, hogy a küzdelem — éppen úgy, mint a német választásokon — a szélsőjobb é,s a szélsőbal között fog eldőlni, vagyis azok között a pártok között, amelyeknek határozott programjuk van és amelyek mögött komoly tömegek állanak. A küzdelem tehát a Keresztény Községi Párt és a szociáldemokrata párt között fog eldőlni, a középpártok, amelyek szabadelvű, vagy demokratikus jelszavak alatt harcolnak, teljesen el fognak morzsolódni, vagy legalább is jelentékeny veszteséget fognak szenvedni. A középuton való járás a mai időkben választási programnak nem alkalmas. Választási küzdelmet manapság csak egyenes és határozott elvi alapon lehet lefolytatni, vagyis olyan alapon, amely a közönség számára tiszta és világos. Kíméletlen harcra van ma szükség az ellenféllel szemben, olyan harcra, amely nem ismer hátsó ajtókat és megalkuvást. Bejelentem, hogy pártunk ezt a harcmodort fogja követni és meg vagyolí győződve arról, hogy tömegeit nemcsak megtartja, hanem szaporítani is fogja.

— A Keresztény Községi Párt a választási harcot felfrissült erőkkel fogja megvívni. Minden kerületben friss harcosok nevelődtek. A felfelé törekvő keresztény ifjúságnak, amely a keresztény várospolitika emlőin nevelkedett, teret kell adnunk az uj választásokon már csak azért is, hogy utánpótlásról gondoskodhassunk.

— A választási harcban sok szó esik majd a gazdasági kérdésekről. Ki fogjuk mutatni, hogy hányszor keresztezték kormányhatósági intézkedések a kereszténypártnak azokat az intencióit, amelyek a gazdasági helyzet javítását célozták. Itt van például a Rókus-kórliáz építése, amit egyenesen kormányintézkedések tettek lehetetlenné, itt van az Elektromos Művek fejlesztése, amelynek sürgős megkezdését belügyminiszteri intézkedés akadályozza, itt van továbbá a Tabán-prob- lémának a megoldása, amit pénzügyminiszteri rendelkezés gátol. Ezekről a kormányintézkedésekről, amelyek lehetetlenné teszik, hogy

a munkanélküliség enyhítése érdekében megindított sorozatos akcióink sikerre vezethessenek, bőségesen lesz szó a választási agitá- cióban. Szóvá kell tennünk ezeket a visszáságokat azért is, hogy a közönség belássa: milyen nehéz koalíciós alapon kormányozni. A főváros kormányzásának nyugodt menetét csak úgy lehet biztosítani, ha a Keresztény Községi Párt megerősödve kerül ki a küzdelemből és ezzel módja nyílik arra, hogy minden kompromisszumos megalkuvások nélkül kezébe vehesse a főváros ügyének irányítását.

— Szóvá tesszük egyébként a választási harcban a halálsorompók ügyét is. Az az évtizedes harc, amit a halálsorompók megszüntetése érdekében folytatunk, esztendős, sőt másfél esztendős pihenőket kénytelen tartani egy-egy hivatal labirintusaiban. A helyzet tarthatatlan nemcsak azért, mert a vasútvonal felemelése révén jelentős munkaalkalmakat teremthetnénk, hanem azért is, mert a halálsorompók teljesen megakadályozzák e perifériális területek fejlődését. Egyetlen olyan közlekedési eszköz sincsen, amit a halálsorompók nehézkes kezelése meg ne bénítana. Példaképen hozhatom fel a 19-es villamosreláció akadályait, amiket a Thököly- uti sorompó okoz. Ennek a villamosvonalnak 52 perc a menetideje. Előfordult többször, hogy egymásután négy-öt 19-es jelzésű villamos torlódott össze a sorompónál és csak öthat perces késés után folytathatták az utat. Ötvenkét perces menetidejü villamosnál ilyen késés behozhatatlan, a Beszkár tehát hiába csinál ideális menetrendeket, ha ilyen akadályokkal kell megküzdeni. Ideális menetrend tehát az volna, ha e sorompókkal megáldott perifériális területeken egészen rövid menetidejü kocsikat állítana be a Beszkár.

— Ami a halálsorompók eltávolításéit illeti, ez a vasútvonal felemelése révén érhető el. A felemelés költségei 14 millió pengőt tesznek ki. A kormány ebből az összegből hatmillió pengőt a fővárossal és a főváros üzemeivel akar megfizettetBudapest, 1930 szeptember 20

V1L évfolyam 38- szám