Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-25 / 4. szám

UJJilWAPLSI 1930 január 25. nem lehet szó, hogy fővárosi adófi­zető polgárok pénzéből nemzeti ajándékot nyújtsunk önköltségi ár alá való viteldijleszállitás formájá­ban a környéknek. Amennyire fon­tosnak tartjuk a főváros határain belül a Helyiérdekű viteldijainak le­szállítását, éppen annyira aggodal­mas lenne egy ok nélküli jószivü tarifapolitika révén csak azért tenni veszteségessé a Helyiérdekű üzemét, hogy az önálló községi vagy városi háztartással rendelkező környéki letelepülések fölözzék le a nagyjelentőségű tranzakció hasz­nát. Az ajánlatot a fővárosi pártok ér­tekezlete már elfogadta és azt a pol­gármester a legrövidebb időn belül természetszerűen pártolóan terjeszti az első hivatalos szerv: a pénzügyi bizottság tizenkettes albizottsága elé. Kétségtelen, hogy az eladási ajánlat gyorsan és az összes pártok megelégedésére fog átmenni a hi­vatalos retortákon, ami annál is in­kább fontosabb, mert a luxemburgi bank a fővároshoz intézett ajánla­tában magát illetően március 15-ig áll kötelezettségben. KAINRATH ANTAL Villamosvilágilési, erőátviteli és villamosjelző be­rendezési vállalata — Csillárok raktáron. Budapest, Vm.. Klssalétrem-u. 2 — Tel: J. 301- 64 Asztalos munkák gyára Hencz Kálmán Budapest, IX., Erkel-utca 17 Telefont Aut. 860-02., BELLÁM K. ISI VAN MOsmfvALWUlTA VHL AGGTELEKI-UTCA 17. Epll - Tervez - Rekonstruál Speciális tekercselések és kapcsolótáblák vitéz Horváth Nándor bádogos- és szerelő-mester Elvállal minden e szakmába vágó munkát. L, Döbrentei-tér 3. Telelőn hivó: Aut. 604 — 4 6. A kórházi rádió és a középitési ügyosztály Solty tanácsnok szerint még ezidén próba­berendezést állítanak fel az egyik fővárosi kórházban — Pénzügyi, közegészségügyi vagy műszaki kérdés-e a rádió középitési ügyosz­tályi véleményezése? — Az Uj Budapest tudósítójától — Lapunk legutóbbi számában szóvá- tettük, hogy a főváros közegészségi ügyosztálya a kórházi rádió ügyében beérkezett ajánlatokat elvi véleménye- nyezés céljából átküldte a középitési ügyosztályhoz, ahol az akta hónapok óta elintézetlenül hever. Cikkünk kap­csán Soltg Lajos székesfővárosi ta­nácsnok, a főváros középitési ügyosz­tályának vezetője levelet intézett la­punk szerkesztőjéhez, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében köz­lünk: Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Az „Uj Budapest“ folyó évi január hó 18-iki számában „A kórházi rádió és egy műszaki ügyosztály“ cim alatt megjelent cikkel kapcsolatban kérem, hogy az alábbi felvilágosításaimnak b. lapjában helyt adni szíveskedjék. Ügyosztályom a kórházakban fel­szerelendő rádióberendezések eszmé­jével nemcsak újabban, hanem már évek óta foglalkozik, annak széles­körű megvalósítását azonban — figye­lemmel a főváros anyagi helyzetére — nem tartotta a főváros sürgős ügyei közé tartozónak, amint nem tartotta ilyennek a kórházi igazgató főorvosoknak még 1927 május havá­ban tartott értekezlete sem, amidőn ügyosztályunk álláspontjától függet­lenül kimondotta, hogy, „bár a rá­diónak a kórházakba való bevezeté­sét üdvösnek tartja, mégis meggon­dolandó, hogy .............a kielégítésre vá ró sok és fontosabb szükséglet kö­zül nem kell-e előbb másokat meg­valósítani?“ Ennél a kérdésnél elsősorban és fő­ként a betegekre kell tekintettel len­nünk és azt kell szem előtt tarta­nunk, hogy a rádió nyújtotta szolgát* tatás gvógytényezőnek tekintendő és igy azt a betegek számára minden ellenszolgáltatás nélkül, díjtalanul kell teljesíteni. A kórházi rádióberendezések létesí­tésére több magánfél tett ajánlatot, ezek azonban nem szolgálhatnak ko­moly tárgyalás alapjául, mert mind koncessziós alapon akarják főleg az ápoltakat kihasználni. Ezeknek az ajánlattevőknek az ügy természetesen sürgős. A beadványok sürgősségét azonban nem lehet abból a szem­pontból elbírálni, amennyiben azok az ajánlattevőkre sürgősek, hanem egye­dül és kizárólag a kitűzött cél, a be­tegek érdekei szempontjából. Mindenesetre magunk is sürgősnek tartjuk, hogy kórházaink külföldi uj kórházak mintájára megfelelő rádió­berendezésekkel elaltassanak, ez azonban a fentemlitett okokból első­sorban pénzkérdés, amely csak meg­felelő pénzügyi fedezet mellett való­sítható meg. Már pedig a főváros költségvetésében erre a célra megfe­lelő költségfedezetet biztosítani eddig nem sikerült, mert a kórházak fenn­tartása és betegellátása tekintetében ennél elsőrendübb kívánalmak sem voltak anyagi okokból teljesíthetők. Reméljük azonban, hogy már a folyó évben sikerülni fog valamelyik kórházunkban, valószínűleg a Rókus­bán egy kisebb próbaberendezést fel­állítani s igy, amennyiben az 1931. évi költségvetésben a szükséges ősz- szeg biztosíttatnék, a további fokoza­tos felszerelésről is gondoskodni fo­gunk. Amint tehát a fentiekből megálla­pítható, az ügy látszólagos késedel­mes intézése nincs — amint nem is lehet — kapcsolatban a cikkíró ur által célzott személyi vonatkozások­kal. Fogadja igen tisztelt Főszerkesztő Ur kiváló tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1930. évi január hó 21-én. Solti] Lajos szfőv. tanácsnok. * A tanácsnok ur nyilatkozatára né­hány megjegyzésünk van. A legelső és legfontosabb az, hogy a közegészség- ügyi ügyosztály nem pénzügyi szem­pontból kérte a középitési ügyosztály véleményezését, amire Solty tanács­nok ur nyilatkozata vonatkozik. Sze­rény véleményünk szerint a műszaki ügyoszálynak nem is feladata, hogy kiterjeszkedjék a probléma pénzügyi oldalaira, ezt a kérdést más módon intézi el Némethy tanácsnok, a köz­egészségi ügyosztály vezetője, aki, ha pénzügyi szempontból kívánja a dol­got megvizsgáltatni, az aktákat min­den valószínűség szerint a pénzügyi ügyoszályhoz küldi át fedezet kijelö­lése céljából. Hasonlóképpen áll a helyzet a kórházi rádió kérdésének közegészségügyi vonatkozásaival is, arról nem is beszélvén, hogy műszaki szempontból teljesen irreveláns, hogy a kórházi igazgató főorvosok értekez­lete hogyan vélekedik a kórházi rá­dióról! A középitési ügyosztálynak a közegészségügyi ügyosztályból érkező aktát illetően semmi eggéb feladata nincs és nem is lehet, mint hogy meg­vizsgálja műszaki szempontból, mi­lyen feltételek mellett létesíthető eset­leg a kórházi rádió, menngibe kerülner annak berendezése, továbbá, hogy műszaki szempontból a rendelkezésre álló rádió-rendszerek közül melyik volna a legalkalmatosabb módon be­vezethető. Mindezekre a kérdésekre nem ad feleletet a középitési ügyosztály, ha­nem a problémának közegészségügyi és pénzügyi vonatkozásait említi fel. Ami pedig Solty tanácsnok ur nyilatkozatának azon részét illeti, hogy az egész ügy az ajánlattevőknek természetesen sürgős — mi is aláír­juk, bár a kérdésnek ez a része ben­nünket egyáltalában nem érdekel. Nem tudjuk, kik az ajánlattevők, mi­féle rendszerek szerint akarnak el­adási vagy bérleti formában rádió- berendezéseket a kórházaknak jut­tatni, de kétségtelennek tartjuk, hogy amint az ügy odáig érik, hogy a kór­házi rádió felállításáról egyáltalában beszélni lehet, a közegészségügyi ügy­osztály amúgy is nyilvános verseny- tárgyaláson fogja a legolcsóbb és leg­megfelelőbb készülékeket beszerezni. Az éremnek ez az oldala nem fontos, de nem is érdekes. A fontos és az érdekes az, hogy mi a műszaki üggosztály adminisztrá- cionális bajait tettük szóvá, az akták labirintusszerü vándorutját, amely nemcsak a kórházi rádió aktájának el nem intézésében, hanem sok más dologban is megnyilvánul. Múlt heti cikkünkben is erre fektettük a fö- sulyt, nem mayára a kórházi rádió ügyére, amelynek létesítése vagy nem létesítése lehet közegészségügyi és pénzügyi szempontból indokolt vagy nem indokolt, de a hozzáintézett fel­szólításra a műszaki ügyosztálynak műszaki véleményt kell mondania, anélkül, hogy a pénzügyi és köz­egészségügyi vonatkozásokról beszélne. Kemény Legények Az egyik Rákóczi-uti vendéglő­ben kedves, érdekes asztaltársaság gyűl össze minden hétfőn este, ízes, magyaros az étterem f őzt je, az árak a mai rossz gazdasági viszonyok mellett is méltányosaknak mondha­tók, jó a bora, tiszta az asztalnemű­je. De mindezeknél a mai pesti ven­déglőkben annyira csábitó külsősé­geknél értékesebb fűszere a hétfő esti vacsoráknak a baráti érzés, a kedves tréfálkozás, a pajzán humor. Mert nem mindennapi asztaltársa­ság a Debrecen étterem hétfő-esti vacsorázó gyülekezete, nem spór- egylet, nem temetkezési csoport, nem ugyanazon foglalkozási ághoz tartozó lateinerek összejövetele, ha­nem városszerte hires és nevezetes egyesülés, amelynek fénye napról- napra. nő. A Kemény Legények társasága ez a hétfői vacsorázó társaság. Ere­dete valahol a messze ködös Ó- budán vész el, a béke elsüllyedt esz­tendeiben a zsidó templom környé­kén egy kis kocsmában gyülekezett a Kemény Legények Társasága. A gyülekezetnek erről a hőskoráról marosak Gömöry Bérezi, a közleke­dési ügyosztály érdemes főjegyzője, szokott beszélgetni, akit cikkünk megírása előtt siettünk meginter­júvolni. Bérezi előadta, hogy az óbudai, az eredeti Kemény Legé­nyek nagyon vidám fiuk voltak, fő- foglalkozásuk minden szerdán este a nótázás és a „cifltzés“ volt. Cif- liztek borra, pirításra és hasonló nagyértékü dolgokra, nem volt is­meretlen előttük a bátyus vacsora sem, amikor minden tag — minisz­teri tanácsostól segédhivatali igaz­gatóig és vissza — az asztal köze­pére tette, amit a szerető asszonyt kezek odahaza bepakoltak neki. Kü­lön rabonbánjuk is volt, és ennek az illusztris társaságnak volt tagja az a bizonyos Nagy Ferenc is, aki­nek a Kemény Legények társaságá­val való vonatkozásairól az aláb­biakban még bőven lesz szó. Amint a Ke­mény Legények öregedni kezdtek — mert ez a sors még a harcias- nevű társaságot sem kerülheti el — messze volt nekik Óbuda és három évvel ez­előtt Pestre köl­töztek át. A köl­tözést természe­tesen Nagy Fe­renc szállítási vállalata látta el, a tőle meg­szokott mérsé­kelt díjazás mel­lett, és az ő köz­, , , ismert szervező­nepessege, páratlan agilitása né­hány év alatt az egyszerű, alig ti­zenhat tagot' számláló óbudai kis asztaltársaságból jelentős potentá- tumot faragott nemcsak a Debre­cen asztalai mellett, hanem a vá­rosházán is. Tudni kell ugyanis hogy Nagy Ferenc lesgzemé'lyesebb ugye a Kemény Legények társasá­ga. Az a szerencsés ember, aki a Kemény Legények társasága tag iá­nak nevezheti magát, feltétlenül és ellentmondás nélkül engedelmesség­NAGY FERI, a Kemény Legények vezére. gél tartozik a vezérnek: csak az ő külön engedelme alapján távozhat cl az éjféli órákban szerető család­ja körébe, és csak előzetes bejelen­tés alapján hozhat vendéget, akiből esetleg uj tag lesz a hétfő esti va­csorákra. Mivelhogy Nagy Feri enyhén, de kitartóan domborodó pocakjára való tekintettel nem hó­dolhat oly maradéktalanul a kuli­náris örömöknek, mint szeretné, — Nagy Feri fogad minden uj érke­zőt, ö érvén rá legjobban, dirigálja a pincéreket, ha netán üres tányért vagy poharat látna valahol, ami ugyan a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. A Kemény Legények­nek alapszabályuk, hivatalos szer­vezetük, alkotmányos életük termé­szetszerűen nincs, nem is lehet, de ha a Kemény Legényeknek vannak esetleg különféle dolgokról külön­féle nézetük, abban valamennyien megegyeznek, hogy Nagy Ferit ve­zérüknek elismerik. Koronázatlan fejedelem ő, és ha a Kemény Legé­nyek bármelyik tagját hétfőn éj­szaka az elfogyasztott bőséges va­csora után amúgy is zavaros álmá­ból felébresztik, megkérdezendő, ki a Kemény Legények koronázatlan fejedelme: a társaságnak mintegy százra tehető legitimált tagja ha­bozás nélkül rávágná a bűvös ne­vet: Nagy Feri! A vezér körül illusztris és súlyos nevek sűrűsödnek: ott van minden hétfőn este Bednárz Róbert pesti esperes, a történelmi nevezetességű belvárosi templom kiváló apátplé­bánosa, Ortvay Rezső dr„ a lipót­városi népszerű plébános, Török Zoltán dr., erzsébetvárosi segédlel­kész, a társaság egyik legközvetle­nebb tagja. Gyakori látogatója a hétfő esti vacsoráknak Csilléry András dr., a Keresztény Községi Párt alvezére, Lázár Ferenc dr., fel­sőházi tag, a keresztény Lipótváros vezére, igen gyakran eljön Gallina Frigyes dr., tanácsnok-főjegyző, rendszerint egyenesen a városházá­ról, ahol a késő délutáni órákban felek zaklatásától mentesen, nyu­godtan végezheti munkáját, La- motte Károly dr., pénzügyi tanács­nok, aki itt nem a rettegett város­házi spórmeiszter, hanem kedves, figyelmes, jó barát, Borvendég Fe­renc tanácsnok, akinek a legköny- nyebb eljönnie, mert a szomszédos Tisza Kálmán-téren lakik. Sze- methy Károly dr., tiszti főügyész, akit itt rövid, de nemes egyszerű­séggel, „főfiskális“-nak hív a baráti kör. Az elöljárók — hogy igy fejezzük ki magunkat — korporative tagjai a Kemény Legények társaságának, és minden hétfőn este akad belőlük jó egynéhány. A leghűségesebb kö­zöttük Muzsikó István és Hamvasy Pista, akinek külön büszkesége, hogy az ő kerületét választották székhelyükül a Kemény Legények. Az uj elöljáró Holtz spach Ödön, egyik alapitótagja a Kemény Legé­nyeknek, de el szoktak járni Wigh János, sőt a messze Kőbányáról Bucsánszky Berci is. A főjegyzői kar szintén több taggal van képvi­selve minden hétfőn este: Szendy Károly, Schuller Dezső, Gömöry Albert, Battlay Imre és Kovács- házy Vilmos, aki hétfőnként a BSE egész vezérkarától kisérve vonul fel. Az ügyészi karból a kis Herr­mann Sándor, azután Feigler Ká-

Next

/
Thumbnails
Contents