Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-12 / 28. szám
Vfit. évfolyam 28. szám n Budapest, 1930 Julius 12 \ \ UJ BUDAPEST ASA' T8k‘ Kön^W, típest, IV,Gref Károlyi-u.8. Egész évre ............................ 30 pengő Fé l évre.........................................................- 13 Egyes szám Ara 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: 9 pengő J DOBY ANDOR DR- | Szerkesztőség és kiadóhivatal - Budapest, ÍV., Kaas ivor-utca O. Telefon: Auf. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla: 30913 ii iwn iiiffí'ii—iininriiin Belvárosi problémák Irta: Nagy Ferenc törvényhatósági bizottsági és törvényhatósági tanácsi tag A Beszkárt A városházi élet kánikulás közönyösségében vajmi kevés szó esett ezidén a Beszkárt beszámoló járói és közgyűléséről, noha, a főváros közlekedési részvénytársaságának a kereskedelmi törvény által előirt ezen formalitásai fontosság és érdekesség szempontjából nagyjelen- tőségüek. Nemcsak azért, mert különleges helyzeténél fogva nem nélkülözi ez a beszámoló és ez a közgyűlés a politikai kulőrt sem, hanem azért is, mert a vasútüzem évi jelentése újabb határkő a rekonstrukciónak és a fejlődésnek azon nyugodt biztonságú pályáján, amelyet a villamosvasút a forradalmak, majd a rekonstrukció rögös viszontagságai után simán és zökkenő nélkül fut be. Vizsgálva az évi jelentés szürke számoszlopait, csak örvendenünk lehet az utaslétszám százmillióinak, amelyek a vállalatok fővárosi kezelésbe való vétele óta ötvenszázalékos növekedést mutatnak, az autóbuszok és autotaxik létszámának szaporítása dacára, a teljesített kocsikilométer szám növekedésének, az uj kocsiknak, uj beruházásoknak. A fejlődés egészséges tempóját jelentik az elmúlt évben épített uj vonalak, továbbá azok a nagyszabású tervek, amelyek során a kocsipark gyarapítása, uj kocsiszínek építése, központi főműhely létesítése a legközelebbi teendők. A rekonstrukciós munkálatokat és a pénzügyi eredményeket vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a főváros közönsége és törvényhatósági bizottsága hálával és elismeréssel kell, hogy adózzon a Beszkárt vezetőinek és igazgatóságának. Ebből a hálából és elismerésből nem kis rész illeti meg a Keresztény Községi Párt teremtő akaratát, amely megkonstruálta a Közúti megváltásával Európa legnagyobb közúti vasúti üzemét, olyan egyéniségeket küldve a Beszkárthoz, akiknek * önzetlen működése, energiája, szorgalma és szaktudása Budapest mintaüzemévé tették a villamosvasúti részvénytársaságot. A Beszkárt eredményeiről és alkotásairól ez alkalommal mélyen hallgat a baloldal. Kétségtelen azonban, hogy néhány hónap múlva a választási küzdelmek egyik kedvenc jelszava lesz a Beszkárt, a hordók demagógjai majd ismét jelentkeznek, a Keresztény Községi Pártot okolván, hogy a villamos még mindig nem szállítja ingyen az utasokat. A baloldali demokrácia Potemkin jelszavaival szemben a komoly realitást jelenti a Beszkárt, a keresztény demokráciának értékes alkotását, melynek nemcsak születésére, hanem virágzó jelenére és felhőtlen perspektíváira is méltán lehet büszke a jubileuma alkalmából alkotásaira emlékező Keresztény Községi Párt. És amidőn a Beszkárt egyébként méltóságos nyugalomban lefolyt ezévi közgyűlése kapcsán a sudárba szökkent kicsiny magot ünnepeljük, meg kell emlékeznünk az igazgatóságból kivált Buday Dezső érdemeiről is, akinek komoly tudása, gerinces kereszténysége és mélyjáratu szakértelme sokban hozzájárult ahhoz, hogy nem öncéllá fejlődött a Beszkárt, hanem olyan közcélú vállalattá, amelyre méltán tekinthetne dagadó kebellel és büszkeséggel nemcsak Budapest, hanem a világ bármelyik autonómiája. . Az elmúlt tíz esztendő arra volt szükséges, hogy a városházán és a kerületekben felépítsük az alkotásokat, eltakarítva azokat a romokat, amelyeket a Vázsonyi-féle demokrata éra és a forradalmak után el kellett takarítani. Ennek a tíz esztendőnek az volt a célkitűzése, hogy a városházi élet minden vonalán, a városi politika minden vonatkozásában igyekezzünk lerakni alapjait annak a keresztény Budapestnek, amely most már megdönthetetlenül áll, mint a Sión hegye, hirdetve a késő unokáknak, hogy a nagy idők megtermik a nagy férfiakat, azokat, akik a maguk alkotó mivoltában szint és jelleget, alkotásokat adnak koruknak. Az elmúlt tiz esztendő arra kellett, hogy Wolff Károly szellemében és az ő vezérlete alatt lerakjuk az egész Budapestet illetően a keresztény politika pilléreit, megépítsük az alapokat, amelyre azután biztonságosan és változhatatlanul felépül a mi várunk. Amikor az egész főváros létéről vagy nemlétéről volt szó, amikor az forgott kockán, hogy a városházán, valamennyiünk városházáján továbbra is a nemzetet forradalomba kergető demokrata-liberális-radiká- lis irányzat maradjon-e ur, vagy a mi keresztény politikánk, nem lehetett figyelni a partikuláris érdekekre. A keresztény politika eddigi tiz esztendejében nem volt budai érdek, nem volt józsefvárosi érdek, nem volt belvárosi érdek: budapesti érdek volt, az egész nagy Budapestnek kereszténnyé és magyarrá tétele. Most már azonban túl vagyunk az alapvető munkálatokon, elérkeztünk ahhoz az időponthoz, amikor a kerületi érdekek, a kerületi ambíciók, a kerületi aspirációk is számításba jöhetnek anélkül, hogy ezek a kerületi érdekek a már megalapozott keresztény politikának egységes szempontjait veszélyeztetnék. A pillérek megvannak, rá kell terelni a figyelmet úgy a törvényhatósági tanács termében, mint a közgyűlési teremben is arra, hogy a Belvárosnak vannak különleges nézőpontjai, különleges célkitűzései, különleges vágyai, amelyeknek elmondására, hangoztatására és gyakorlati megvalósítására az időpont elérkezett. Nézzük meg a Belváros főbb statisztikai adatait: A Belváros területe mindössze 95.93 hektár, fél százaléka Budapest területének. Budapest ezen félszázad részén azonban az 1925-ös népszámlálás tamisága szerint 26.389 ember lakik, hektáran- ként 337.8 ember. Mindjárt itt szomorúan állapítom meg, hogy a Belváros lakossága fogyóban van, 1920- ban még kerek 28.306 lakója volt a Belvárosnak, ez a szám öt esztendő alatt kerek 10 százalékkal csökkent. Ha aí Belváros felekezeti viszonyait vizsgáljuk, látjuk, hogy 62.2 százalék a római katolikus, 5.2 százalék az ágostai evangélikus, 11.6 százalék a református és 18 százalék az izraelita. A pesti oldalon a belterületeket illetően a Belváros a leg- keresztényebb kerület, csak a nagy külterületekkel biró Ferencvárosban és Kőbányán több a keresztény. A, katolikusokat illetően megjegyzem, hogy a Belváros 3.5 százalékkal több katolikust számlál, mint az általános budapesti átlag. A nemzetiséget illetően a statisztika szerint a főváros legmagyarabb kerületeinek egyike a Belváros, a magyarok száma a Belvárosban 93.3 százalék, a Belváros a legműveltebb kerülete a fővárosnak: a hat éven felüliek közül 96.4 százalék tud irni-olvasni, a főváros egész területén a Belvárosban van a legkevesebb analfabéta! Nézzük meg a Belváros foglalkozási osztályait! A legutóbbi nép- számlálás szerint a belvárosi adatok foglalkozás szerint a következőképpen alakulnak: a Belváros lakosai közül iparral foglalkozik 4693 kereső ember, kereskedelemmel 2835, közszolgálati alkalmazott és szabadfoglalkozású 2780, katona 430, nyugdíjas és vagyonából élő 928, házi- cseléd 3256. Látjuk tehát, hogy a Belváros lakosságának legnagyobb része az iparhoz tartozik, állami vagy városi tisztviselő; szóval a Belváros a középosztály kerülete. Egybevetve a fentebb közölt vallási adatokat, látjuk azt, hogy a Belvárosban van a legtöbb keresztény iparos, a legtöbb keresztény kereskedő, a legtöbb keresztény vállalkozó. Ezzel szemben az a szomorú tapasztalat, hogy a városi közmunkákban, a városi szállításokban a belvárosi ipar és kereskedelem, a belvárosi keresztény ipar és kereskedelem nincs kellőképpen foglalkoztatva. A magam részéről én kétségtelennek tartom, hogy ezen akciómhoz lelkesedéssel csatlakoznak a városi politika olyan belvárosi kitűnőségei, mint Bednárz Róbert, Szőke Gyula és valamennyien arra fogunk törekedni, arra kell törekednünk, hogy a jövőben a belvárosi iparosok és kereskedők a városházi szállításokban elfoglalják azt a méltó helyet, amelyet ők már régtől fogva megérdemelnek. A Belváros a legrégibb idő óta hires volt iparairól és kereskedőiről, a Belvárosban termettek a legjobb kézmüiparosok, a legszolidabb kereskedők, nos ezeknek a kitűnő iparosoknak és elsőrendű kereskedőknek, akik a múltban is mindig oszlopai voltak a keresztény politikának, érvényesül- niök kell a városházi szállításokban, mert ezt ők megérdemlik! Én gyakran járok külföldön és mint városatyához illik, nyitott szemmel járok, azt nézem, hogy a külföldi újítások közül miket lehet megvalósítani a mi szeretet fővárosunk számára. Jártam Berlinben, ahol egész városi'észek tűntek el máról holnapi*a az amerikai tempójú városfejlődés elvei szerint, hogy felhőkarcolóknak adjanak helyet, jártam Párisban, ahol az elmúlt évben az egyik bulvár kiszélesítése kapcsán és meghosszabbítása céljából egész utcákat söpört el a városrendező mérnökök ceruzája. Mint belvárosi polgár szomorúan- látom, hogy évtizedek óta semmi nem történik a Belváros fejlesztése érdekében. A Belváros Budapest szive, a legősibb, legtörténelmibb városrész, a Belváros húsz év óta mit sem változott, itt nem romboltak le százéves házakat a munkások százai, hogy helyükre felhőkarcolók épüljenek, mi vagyunk a régi elmaradottságunkban, harminc esztendő óta változatlanul. Az idő elszaladt felettünk és mi nem akarunk tovább is elmaradottak lenni, nem akarunk mostoha- gyermekei lenni a városrendezésnek és amikor a kerületek egész sorában a világvárosi fejlődés uj utcákat emel, hogy csak a külső Lipótvárost említsem, akkor jogosan követelhetjük, hogy területi adottságunk határain belül bennünket se zárjanak el a fejlődés lehetőségei elől. Áll ez az uj középületekre és az utcaburkolatokra is. Ha hallom az uj útburkolási módszereket, a zajtalan és tiszta burkolónemeket, eszembe jutnak a mi gödrös és hepe-hupás belvárosi utcáink,
