Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-07-05 / 27. szám

OJ BUDAPEST

1930 Julius 5.

2

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Máma a közéleti élet vértanú élet. Ma a közéleti élet megpróbáltatás, mert nem az a mi demokráciánk, amely a piszkot __ fel- freccsenteni, hanem az a demokrácia, amelyet Krisztus nevében mi tartunk és teszünk, hogy felemeljük a lelkeket annak a tisztaságnak a magasságára, amelyet Krisztus Urunk igazságainak követése jelent.

Mi azzal a tudattal állunk itt beszámolóként, hogy tiz év alatt kötelességünket becsületesen teljesítettük. De, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, csak egy kicsit gondolkozzunk. Ne feledkezzünk el a tiz év előtti eseményekről. Mi nagyon könnyen szeretünk elfeledkezni. Magában véve azzal, hogy vagyunk, igazoltnak látom magam, amikor azt mondom, a Keresztény Községi pártra történelmi hivatás vár. Igenis, ha nézem a tiz esztendőt, ha nézem a kommiin utáni nagy keresztény felbuzdulásnak ^ konkrétumait, hát történelmi valóság, hogy az egyedüli vita nélküli konkrétum a keresztény városháza.

A radikalizmus ott leselkedik kívülről. Nagy, öles plakátokon hirdetik, hogy jogot<( a népnek! Azt mondják, hogy az ő titkos szavazati joguk, az fogja csak megvalósítani ,áz eldorárót. Kedves Testvéreim! Mi is az általános titkos szavazati jog alapján állunk és ezen az alapon választottak minket be Budapest székesfőváros közgyűlésébe. Mi is ezen az alapon állunk és mégis azt mondjuk, hogy a választójog csak eszköz, de sohasem öncél, az még nem elegendő a boldogulásra, ahhoz az is kell, hogy legyenek önzetlen, becsületes emberek, akik ezen az alapon a népért becsületesen dolgozni tudnak.

Sokszor kérdezik, hogy mit tett a Keresztény Községi Párt? Mi az eredménye? Sőt voltam egy nép- gyülésen, ahol egyik közbekiáltó azt mondotta, hogy: semmit! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! En sohasem rejtem homokba a fejem, nem struccmadarat, hanem világosan látó politikust akarok játszani és megállapítom, hogy: ime az igazságtalanság, amely ott lappang a hallgatóságaink és választópolgártársaink között. Hát nem emlékeznek vissza, hogy tiz évvel ezelőtt mi volt Budapest? Hát nem emlékeznek a rongyos villamosvasutakra, a kitörött ablakokra, nem emlékeznek a kórházakra, amelyekben nem voltak lepedők, amelyekben nem voltak műszerek, nem emlékeznek a városházára, amelynek pénztára ki -volt fosztva. Le volt terítve ez a főváros, járt kunyőrálni a nagybankokhoz, hónapról hónapra váltókkal kölcsönökért, ott liunyászkodtak meg az intézők, hogy tudják tengetni a város közigazgatását és életét. Emlékeznek ezekre az időkre és akkor mondhatja-e valaki, hogy a Keresztény Községi Párt, amely kezdetbeu teljesen egyedülálló tényezője volt, mint többségi párt a városházának, hogy ez nem emelte-e fel a romokból ezt a székesfővárost? Hogy nem tette-e pénzügyileg olyan konszolidálttá, hogy ma nyugodtan elmondhatjuk, hogy felveszi a versenyt az állam hitelével. És a székesfőváros pénzügyei rendeztet- vén, külföldi adósságai rendeztet- vén, olyan háztartást tudtunk bevezetni, amely békét, haladást jelent. Nem emlékeznek-e azokra a lerongyolt időkre, amikor mi jártunk kunyorálni — és hogy Budapest székesfőváros ma tényező pénzügyi téren is, ezzé mi tettük azáltal, hogy megteremtettük a Községi Takarékpénztárat és tudunk ezzel uralkodni a pénzügyi életünkben.

Nálunk az ipar és a kereskedelem pártolása sohasem volt frázis. Ma is, büszkén mondhatom, hogy a tanácsba egyedül mi hoztunk kisiparost és gyakorlatilag megmutatjuk, hogy nemcsak szónokolunk mellette, hanem társként magunk mellé véve, együtt akarunk dolgozni azért a célért, amely előttünk lebeg.

Konkrétumokat akarok felsorolni. A Hitelintézeten kivül, az intézmények egész sorozatát létesitettiik. Megváltottuk a közútit, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, úgyszólván semmiből. És lehet erre a BSzKRT-ra sok mindent mondani, de nem hagyom elvitatni azt a tényt, hogy a víznek, a gáznak és a villanynak az ára sehol sem olyan alacsony, sehol sem olyan olcsó, mint Budapesten. Ha megnézzük a világvárosok kimutatását, de necsak a világvárosokról legyen szó, csak menjünk ki Újpestre vagy menjünk ki a környékbeli városokba, meg fogjuk látni, hogy sehol ilyen olcsó közszolgáltatási árak nincsenek, mint Budapest székesfővárosban.

És mégis uszitanak és mégis elégül e t le n s égé t szitának ellenünk!

Igazság-e ez és nem volna-e tragédia, ha ilyen álokoskodások félrevezetnék a mi választóinkat? Azt mondják, hogy nekik tömegeik vannak. Mi is abban a tudatban beszélünk, hogy hátunk mögött százezrek állanak. Jogosan mondom, hogy

csak kétféle tömeg van Magyarországon és Budapesten: A nem keresztényektől vezetett szociáldemokraták és a keresztények tömege. A többi csak lóbálódik és keresi az érvényesülést, de legyen radikalizmus, legyen liberalizmus, jövője csak a mi pro grammunknak van és a mi pro grammunknak az érvényesülése jelenti e város és ország üdvének szolgálatát.

Létesítettük, megvásároltuk Nagytétényt. Ennél is egy nagyobb koncepció volt a mi programmunk. Nem rajtunk, hanem az államon múlik, hogy ezt a koncepciót még nem valósítottuk meg. Mi azt akartuk, hogy az egész sertéskivitelt ide koncentráljuk Budapestre és innen fejlesszük ki az exportot. Nem is múlik rajtunk, és én ma is felszólítom a földmivelésügyi kormányt, hegy ezt az intenciót valósitsa meg, mi követeljük, hogy megvalósítsa, mert ennek az ígéretnek a jegyében vásároltuk meg a tétényi részvény- társaságot.

A közművek fejlesztésén kivül szociális vonatkozásban is, semelyik város nem tett annyit, mint Budapest székesfőváros.

Létesítettünk négy helyi káplán- ságot és építettünk templomokat a város minden részében. Támogattuk az összes keresztény felekezeteket, de támogattuk még a zsidó hitielekezetet is, mert mindenkit támogatni akarunk abban, aki Istenét imádni akarja. A mi álláspontunk, hogy mindenki a pozitív vallás alapján tudjon állni ebben az országban és a mi felfogásunk, hogy még a nem keresztények is, ebben az országban és ebben a városban csak azon az ezeréves keresztény magyar alapon tudják és fogják biztosítani, amely nekünk létszükség, nekik pedig érdekük, hogy ahhoz alkalmazkodjanak.

Tanügyi téren egész sorozatát létesítettük az iskoláknak és fejleszti, ttük uj tanügyi intézményekkel, polgári és elemi iskolákkal. 1930- ban hét uj elemi iskola van programban.

Nagy vásárcsarnokot építünk. A helyi kikötőt fejlesztettük. Megint nem rajtunk múlik, hogy azok a nagy koncepciók, amelyek itt megvalósításra. várnak, nem valósulnak meg. És a legutolsó napokban megszavaztunk negyvenhat millió pengőt, amelyből az utolsó fillérig mindent hasznos beruházásra és á munkanélküliség enyhítésére fogunk fordítani.

Emlitsem-e még azt is, tisztelt

Hölgyeim és Uraim, hogy minden kerületben a tiz év alatt szerveztünk egy várat, vagy a katholikus hitközség, vagy a keresztény kaszinó, vagy kulturházak alakjában, ahol a keresztény polgárság összejöhet, nem hontalan, nem hangját vesztett könyörgő, hanem összejöhet, hogy az akaratának kifejezést adjon, kiformálja a kerületeknek szándékait, kivánságáit és pozitív módon befolyást gyakoroljon bizottsági tagjai utján a város ügyeinek intézésébe. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi azt akarjuk, hogy a keresztény polgárság szive dobbanását megértve, abban a helyzetben legyünk, hogy olyan intézményeket létesitsünk, amelyek a mi polgáraink, a mi keresztény magyar polgáraink érdekeit, jogait, kultúráját és haladását szolgálják.

Csak úgy átszáguldottam az egyes pozitív eredményeken. Majd nyomtatásban is megcsináljuk ezt és osztogatni fogjuk választóinknak, hadd lássák, igazságos volt-e az, amikor egy népgyülésen arra a kérdésre, mit tett a Keresztény Községi Párt, azt kiáltották hogy — semmit! Hát az a sok árva. az a sok gyermek, az a sok éhes ember, az a sok tanuló, az a sok uj egzisztenciát nyert ember: ez nem pozitívum? Ez nem pozitív eredmény? Ez csak levegőben lógó állítás? Mi nem szoktunk soha frázisokkal dolgozni, mert vegyék tudomásul, hogy a mi szavainkban ott van a hit, amelyet a szivünkben érzünk és szándékunk az, hogy soha mást nem mondunk, mint amit meg is tudunk valósitani.

Ha most arról van szó, hogy mi a teendő, akkor azt mondjuk, hogy az erő öntudatának a jegyében állok ezen a helyen. Legyen bár száz ellenségünk, ordítsanak és üvöltse- nek bár, fecskendezzenek be mindennap sárral, amig ők gáncsolnak, addig a lelkiismeretem nyugodt, hogy csupa olyan dolgot tettem, amely az én keresztény magyar népemnek a javára szolgál.

Mi vagyunk az a kőpillér, amelyen a város keresztény nemzeti alapon álló polgármestere a lábát megvetheti. Ha mi nem leszünk erősek, akkor a jövő nagygyűlései nem fogják éljenezhetni a polgármesterünW E T O L sebolaj

legyen minden mentőszekrényben Fertőzéstől megvéd és gyorsan gyógyit.

M, kir, népjóléti és munkaüsyi miniszter 72,455/1924. sz. körrendelet.

M. kir. kereskedelemügyi miniszter ___ 92.062/XX 1925. sz. rendelet

Vá

rosházi történetek

Kétségtelen, hogy az üzemigazgatósági tagságok betöltésével nincsenek megelégedve azok, akik nem kerültek be azokba az igazgatóságokba, amelyekbe be szerettek volna kerülni. De elvégre nem foglalhat, helyet mindenki a Beszkárt igazgatóságában, sőt a nagy üzemek igazgatósági tagsága is erősen véges. Tény azonban, hogy sok igazgatóságból sok mindenki kimaradt, akinek pedig éppen ott lett volna a helye.

így például kimaradt a vízmüvek igazgatóságából Bibit hi H orvát h János, akit mindenki szívesen látott volna a vízmüvek vezetőségében. Nem is értjük, hogy a törvény- hatósági tanács miért mulaszt el ilyen kitűnő alkalmat, hogy János bátyánkat a. vízzel közelebbi kapcsolatba hozza. Az is egészen furcsa, hogy Bárány Oszkár, Csóka Lajos, Darvas Gyula, Farkas István, F a r k a s József dr. és F a r- kas Zoltán dr. (szóval mind a három Farkas) azután a Halászok: Halász Alfréd, Halász Manó és H a l á s z Pál drh ogy Fische r Mártonról és Fischer Ödönről ne is beszéljünk, kimaradtak az állatkerti bizottságból. A kertészeti üzem,ben viszont az egyetlen közgyűlési kertész: Kertész Miklóst és természetesen Berkes Jenőt fogjuk nélkülözni. Az is bizonyos, hogy külpolitikai bizottságot is kellett volna alakítania a törvényhatósági tanácsnak, melynek tagjaiul, ha ez mégis valóra válna', javasoljuk a következőket: B o s ny á k Izsó, Csepreghy Horváth János dr., Cseh Jenő dr., Deutsch Jenő, Deutsch Mór, Horváth Karoly, Horváth Pál, Németh

János, Székely János és elnöknek M a gyár Miklós a jelöltünk.

Az erdőbizottságban sajnálatosan nélkülözzük: Erdőssy Antal nevét. B. V irágh Gézáért szintén vetélkedik az erdészeti bizottság, bár neki a■ kertészeti bizottságban is erős szerepe lenne. Főleg tavaszi virágzás idején. Ugyancsak kétlaki szerepe van Berkes Jenőnek is, akire szintén számot tarthat az erdészeti bizottság is.

A zeneüzemi bizottság elnökéül Hegedűs József dr.-t ajánljuk, a Beszkártnál nélkülözhet eien K alauz Bertalan bizottsági tag, a világítási üzemnél pedig Kiár Zoltán dr. Az ipari bizottságban Kovács Ernő lehetne az elnök, alel- nök pedig T a kát s István, Müller Antal, esetleg Schmidt Richárd. Szabó József. Szabó László dr., mint egészségügyi szakértő pedig Csordás Elemér szintén hivatok tak, ebben a nagyfontosságu bizottságban részt vegyenek.

A szőrüzemi bizottság elnökéül Kivovits Károly versenyen kivül áll, mint jelölt. Alelnökök csak a Szakál-ak lehetnek: Szakái Antal dr. és Szakái Géza. A csillagvizsgálati üzemhez Csilla g Ferenc volna kiküldendő, természetesen a S temekkel, akik úgy férfi, mint női kiadásban szerepelnek a bizottsági ' tagok között. Ha megemlítjük még, hogy Bittér Illésnek és Édes Endrének viszont az élelmezési üzem vezetőségében lenne helyük, hogy Rá ez Vilmost pótlóan jelölhető a külügyi bizottságba, akkor demonstrálhatjuk, hogy a mostani, üzemigazgatósági beosztás haji t ó fát s e m ér...

*

Lapunk más helyén számolunk be arról az ünneplésről, amelyben a

Belváros keresztény polgársága részesítette Nagy Ferencet, abból az alkalomból, hogy a törvényhatósági tanács tagjává választották. A nagy kánikulánál csak a hangulat volt melegebb ezen a júliusi vacsorán, amelyre N a g y Ferenc több barátja nyaralását félbeszakítva, érkezeti fel a fővárosba.

P ur ébl Győző dr., tanácsnok a közoktatási ügyosztály vezetője is csak azért jött fel Zamárdiból a fővárosba, hogy a Nagy Ferenc vacsoráról ne hiányozzék. Este hatkor érkezett meg P ur ébl tanácsnok vonatja, a főváros egy illusztris vendégét is Budapestre hozván a Balaton partjáról. A magyar-német nyaralási csereakció kapcsán Berlin városa elküldötte Magyarországra kulturtancsnokát, nézze meg, meg pedig igazi német alapossággal, hova, fognak kerülni a magyarok földjén a csereakció során idekül- dendő német gyerekek.

A kulturtanácsnok, aki különben arról nevezetes, hogy n ő, ebbeli minőségében egy napig Purébl tanácsnok szívesen látott vendége volt a zarnárdi kúrián, önagy ság a, aki inkább hatvan, mint ötven esztendős, még soha sem látta a Balatont, és. el volt ragadtatva, mindentől, amit látott. Evett gulyást, halpaprikást, sör helyett badacsonyi bort ivott, alig tudta megköszönni a ta- nácsnokné Öméltósága, magyaros vendéglátását, de legjobban f mégis a tanügyi ügyosztály Zamárdiban épülő telepe nyerte meg a tetszését. Ez a telep julius közepén fog megnyílni, száz német cserediáknak adva, két hónapig egészséges és barátságos otthont.

Purébl tanácsnok, hogy nyugodtan résztvehessen a N a g y Feri vacsorán, a német tanácsnoknőt

Petik Kálmánra, a cukor-uccai elemi iskola derék igazgatójára bízta, aki egyébként az összes nyaralási akciók központi vezetője. Mivel azonban önagysága még az éjszakai vonattal el. akart utazni Budapestről, a tanácsnok úgy rendelkezett, hogy Petik igazgató este féltizenegyre jöjjön el érte a vacsora színhelyére, vigye őt magával, hogy még idejében kiérjen bucsuzkodni a pályaudvarra.

A vacsora azonban, ahogy az már politikai vacsoráknál szokás, elhúzódott és Purébl tanácsnok egyre idegesebben kapkodott az órájához, amint a mutató a féltizenegyhez közeledett. Beszéhiie is kell a banketten, a vonat sem vár, bizony súlyos volt a dilemma.

Végre féltizenegy előtt öt perccel P u r ép l tanácsnokra jön a beszéd sora. Üdvözli Nagy Ferik a BSE nevében, azután a távollevő Petik igazgató nevében, aki különben egyéb elfoglaltságai mellett a belvárosi leventék parancsnoka is.

— Petik igazgató — mondotta Purébl — egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni és ezért én üdvözlöm a leventeegyesület nevében a bizottsági tag urat!

Ebben a pillanatban a terem ajtajában megjelent Petik igazgató szálas alakja. Petik a másik teremben várta a tanácsnokot, időközben el is múlt már a találkozásra kitűzött fél 11 óra, de amikor a nevét hallotta, át sietett a másik terembe.

Szerencsére kevesen vették észre, hogy P étik igazgató bejött és igy nem történt komolyabb baleset. A „távollevő“ Petik igazgató azután odament Purébl tanácsnokhoz, aki beszéde után három perccel már autóban ült, útban a pályaudvar felé.