Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-04 / 1. szám
1930 január 4. Hl BUDAPEST 3 A Keresztény Községi Párt újéve Sipőcz és Wolff újévi beszédeikben büszkén tekintenek vissza a városháza elmúlt tiz esztendejére, amely a Keresztény Községi Párt tiszta szándékait és munkásságát diadalmas eredménnyel koronázta — Sipőcz Jenő dr.: Ez a párt sohasem kivánta tőlem, hogy csak az ő polgármestere legyek, sőt követelte tőlem, hogy egész Budapestnek legyek a polgármestere! — Wolff Károly dr.: Mi vittük a városházára irányitó tényezőnek a nyiltan vallott keresztény hitet! — Az Uj Budapest tudósítójától. — Hagyományos szokása a Keresztény Községi Pártnak, hogy az uj esztendő első napján küldöttségileg keresi fel és üdvözli Sipőcz Jenő dr. polgármestert és Wolff Károly dr.-t, a párt elnökét. A folyó esztendőben ez az ünneplés külön jelentőséget nyert azzal, hogy a párt ez alkalommal ünnepelte meg a városházi keresztény politika tiz esztendős jubileumát. Ha még hozzávesszük, hogy úgy Sipőcz Jenő dr. polgáimiester, mint Wolff Károly dr., a Keresztény Községi Párt elnöke újévi megnyilatkozásaikban nemcsak az elmúlt tiz esztendő harcaira és diadalmaira tekintettek a végzett munka nagyszerűségének nyugodt és tiszta öntudatával visz- sza, hanem a jövőt illetően is mesz- szehangzó programot adtak: akkor sikerült körvonalaznunk az 1930. esztendő újévi beköszöntőjének jelentőségét. Délelőtt fél 11 órakor kezdtek gyülekezni a Keresztény Községi Párt töx-vényhatósági bizottsági tagjai a polgármester titkári hivatalában. A párt tagjai csaknem teljes számmal jelentek meg az üdvözlésnél. A párt nevében Csilléry András dr. üdvözölte Sipőcz polgármestert. Az őszinte ragaszkodás — mondotta Csilléry — hozta ide a párt tagjait és ennek az őszinte ragaszkodásnak akar kifejezést adni a párt, mikor most az uj esztendő küszöbén uj harcok, uj küzdelmek előtt állanak. Mikor tiz évvel ezelőtt jött a Keresztény Községi Párt. szegény város gazdag polgárai voltak és ma, tiz esztendő után egy gazdag város szegény polgáraiként jelennek meg Sipőcz polgármester előtt. Tiz esztendő alatt a szegény várost gazdaggá tették, megszabadították az anyagi gondoktól, kölcsönök és adósságok terhétől úgy, hogy azért egy talpalatnyi helyet sem kellett odaadni. Az autonómiáért folyó harc uj korszakában az uj esztendőben is Sipőcz Jenő dr. bölcs vezetése mellett fogja a párt küzdelmét folytatni. Hálával kell megállapítani, hogy Sipőcz polgár- mestersége alatt rengeteg templom épült Budapesten. Tiszta a meggyőződésünk, — fejezte he nagyhatású beszédét Csilléry András dr. — hogy jó hazafiakat nem is lehet másképpen nevelni, mint a keresztény igazsághoz való útmutatással. Isten áldása kisérjen Téged további munkásságodban! Frenetikus taps köszöntötte Csilléry András dr. beszéde után a polgármestert, aki meghatottan válaszolt. Sipőcz polgármester beszéde — Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen meghatottak azok a szép és igazán szivből jövő szavak, amelyekkel Csilléry András őexcellenciája, az én kedves, szerető barátom — az önök nevében is üdvözölni szives volt. — Én valamiképpen úgy érzem, hogy önöket kettős érzés hozta ide hozzám. Szabad talán azt mondanom, hogy a barátság érzése is, másodszor pedig hozta ide önöket a megemlékezés egy férfiúval szemben, aki ugyanazokat a nemes elveket vallja, mint önök; aki a keresztény nemzeti gondolatnak egy szerény, de tántoríthatatlan harcosa. — Amikor mi tiz év előtt elindultunk erre a nehéz útra, akkor jóformán idegenül, ismeretlenül állottunk egymással zseniben. Hiszen a lelkesedésnek a láza hozott össze bennünket, személy szerint úgyszólván alig ismertük egymást. A tiz év alatt azonban,— talán szabad azt mondanom — a barátságnak meleg légköre fejlődött ki önök között is, de — úgy érzem — velem szemben is. Legalább én ezzel a meleg baráti szeretettel viseltetem a párt minden egyes tagja iránt. (Élénk éljenzés.) — Tiz év alatt minden egyes esztendő — miként a fánál az évgyűrűket — mindig újabb és újabb ilyen átfogó gyűrűket hozott, úgy, hogy ma már tiz ilyen évgyűrű fog bennünket körül ebben a barátságban, ez pedig olyan hatalmas összefogó erő, amellyel semmiféle ellenséges hatalom nem fog tudni megbirkózni. — Őexcellenciája szives volt megemlékezni erről a tiz évről. Azt mondotta, hogy ez az idő az emberiség történetében és életében talán egy röpke pillanat, de tiz év mégis nagy idő. Mert ha a barátság, az érzelmek mértékével mérem, akkor tiz év hosszú idő olyan kox-ban, amely gyorsan él és gyorsan felejt jót, rosszat egyaránt. — De különösen nagy idő ez a tiz év és különösen hosszú időköz akkor, ha mi azokat a sajátos körülményeket nézzük, ahogyan ez a párt megalakult. Olyan rettenetes körülmények voltak, hogy valóban mindenkit aggodalom fogott el, vájjon a lelkesedésnek, a nemzeti felbuzdulásnak lázában létrejött párt meg fog-e tudni később a maga helyén állni, amikor ez a nemzeti mámor talán már elszáll; vájjon meg fog-e tudni birkózni a rendkivüli nehézségek- gel, amelyeket az ország és a főváros helyzete hoz magával. És mindenki látja és örömmel látjuk, hogy ime, itt van ennek a tiz évnek a bizonyitéka, hogy ez a párt megküzdött minden nehézséggel. — Ennek a pártnak csodálatos kormányzati érzéke volt. Talán az ereje adta meg azt a tudatot, hogy nem kell és nem szabad végletekbe menni. Ez a párt megtalálta a módját annak, hogy ne széthúzást keressen és ne széjjel- huzást idézzen elő, hanem az erőknek az egyesítését, aminthogy a keresztény gondolat általában sohasem széthúzást akar, hanem az erőknek az egyesítését és kiegyensúlyozását. Ez tette lehetővé, hogy ez a párt együtt tudott dolgozni, együtt tudott haladni nagy kérdésekben olyanokkal, akik talán nem mindenben osztják vele az álláspontjukat, de bizonyos nagy kérdésekben mindig közel állanak egymáshoz. Ez tette lehetővé azt is, hogy bizonyos kérdésekben együtt tudjon dolgozni a főváros javáért még olyanokkal is, akik talán vele ellenkező világnézetet vallanak. — És reám nézve is a pártnak ez a felfogása hiztositotta a nyugodt kormányzás lehetőségét, mert hiszen ez a párt, amely engem a pajzsára emelt, sohasem követelt a maga számára kizárólagosságot; ez a párt megengedte, sőt nemcsak megengedte, de megkövetelte tőlem azt, hogy minden tántoríthatatlan keresztény és nemzeti gondolkozásom mellett is egész Budapestnek a polgármestere legyek. —• Én hálásan köszönöm azt a bizalmat, amely megnyilvánult ilyen minőségemben irántam és azt hiszem, hogy ez a jövő munkálkodásnak is hatalmas támasza és talpköve lehet. — Egy másik nagy tehertétele volt a pártnak, amint említettem, az, hogy rendkívül nehéz körülmények között vette át a főváros kormányzását, olyankor, amikor kétségbe voltunk esve az ország és a főváros sorsa fölött és tartani lehetett attól, hogy a sikertelenség és az eredménytelenség ezt a pártot ketté fogja törni, széjjel fogja morzsolni. — És ime, az elmúlt tiz év megint bizonyíték arra, hogy ez a párt és vele együtt az adminisztráció nemcsak helyrehozta a leromlott közintézményeket, hanem igenis rá tud mutatni hatalmas, nagy alkotásokra. Ott van a Községi Takarékpénztár létesítése, a vasutak megváltása, az üzemek nagy beruházó politikája és sok minden más, amit erűül hetnék; úgy, hogy ez a párt igenis büszkén mutathat rá ezekre a nagy alkotásokra. — Én ezt azért mondom el, nem mintha az önelégültségnek akarnék helyet engedni és hangot adni, mert az önelégültség sohasem helyes politika sem az egyéneknél, sem a közületeknél, mert ez tétlenségre vezet: hanem igenis rá akarok erre mutatni azért, mert nem szabad azt sem megengedni, hogy pesszimizmus hasson át bennünket. Igenis, büszkék lehetünk erre a munkára, büszkék lehetünk ezekre az alkotásokra és méltóztassék talán megengedni, hogy megemlithessem azt, amire a legbüszkébb vagyok: hogy mi mindig tiszta zászló alatt, mindig hűséggel a tiszta zászlóhoz és mindig tiszta kézzel vezettük a főváros ügyeit. — Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Szokás ilyenkor a következő évre vonatkozó programmot adni. A fővárost illetően ma ez meglehetősen nehéz, mert hiszen — amint őexcellenciája is említette — a fővárosi törvény mélyreható változásokat hozhat a főváros életében. Méltóztatnak az én álláspontomat ismerni. Én az autonómiának tántoríthatatlan hive vagyok. (Hosszantartó, élénk éljenzés.) Ennek kifejezést adtam ennek nem egyszer. Ma ebben a pillanatban bizonyos magasabb okoknál fogva tartózkodom a részletekbe való meneteltől és esetleg disszonancia keltésétől. — Nem akarok semmiféle disszonanciát ebben a percben, mert az ország olyan nehéz helyzetben van, hogy mindent ki kell kerülni, ami disszonanciát idézhetne elő. Néhány nap múlva utazik ki a kormányelnök Hágába, ahol nagyfontosságu, nehéz tárgyalások lesznek, amelyeken az ország jövője fog eldőlni. Hiszen borzasztó, amit ezzel a szegény, lesújtott országgal megint tenni akarnak, újabb kálváriát akarnak vele végigjáratni. — De, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, én azt mondon, lehet, hogy nyers erő ideiglenesen valami diadalt fog aratni, de szentül meg vagyok győződve, hogy véglegesen mégis csak az erkölcsi erő fog diadalmaskodni, az erkölcsi erő pedig ennek a nemzetnek a lelkében, a keresztény nemzeti eszmékben van. — Arra kérem önöket, hogy ezt az erkölcsi erőt tartsák és őrizzék meg önmagukban, ezt az erköcsi erőt igyekezzenek széjjelárasztani a főváros polgárságába, mert ez fog bennünket fenntartani. Legyen mindenkor előttünk a keresztény nemzeti eszme, de nem mint csábitó lidércfény, amely előttünk fut és mindig elszalad tőlünk: hanem legyen állócsillag, amely mindig egészen biztosan vezet bennünket a mi utainkon. — Nem szabad engednünk, hogy el- ernyedjünk, érezzük mindig azt az erőt, amely ebben a pártban van, dolgozzunk a polgársággal, a polgárság pedig serényen »munkálkodjék s a legnehezebb viszonyok között is, akármilyen szomorú legyen is a helyzet, ne engedjük azt, hogy a csüggedés erőt vegyen rajtunk. És még egy, amit kérek önöktől: legyen közöttünk mindig szeretet, barátság, egyetértés, ne a széthúzást keressük, ne a kicsinyességet, hanem tudjunk egyesülni nagy eszmékben, amelyek összehoznak és összekötnek bennünket. — Akkor, azt hiszem, fogunk més szebb jövőt is megérni, mint ma van és meg fogjuk érni az erkölcsi erő diadalát, az erkölcsi erő diadalával pedig A főváros legkedveltebb gyógyintézete Szív- és vérbetegek külön osztálya Dr. PAJOR szanatórium és vizgyógyintézet BUDAPEST, VIII., VAS-U. 7. meg fogjuk érni Magyarországnak, a mi szegény, lesújtott hazánknak újjáéledését és feltámadását. — Ebben a reményben kívánok én a párt minden egyes tagjának boldog újévet és kérem, hogy tartsanak meg továbbra is eddigi szeretetükben. (Percekig tartó frenetikus éljenzés.) # A polgármester üdvözlése után a párt megjelent tagjai a párt helyiségeibe vonultak, hogy Wolff Károly dr.-t üdvözöljék. Itt Csilléru András dr. mondotta szintén az üdvözlő beszédet. — Az uj év reggelén — mondotta Csilléry — megjelent a Keresztény Községi Párt, hogy elhozza a maga szeretetének zálogát és szerencsekivánatait s hogy ragaszkodásának is minden tekintetben kifejezést adjon a pártvezér iránt, hogy azokban az elkövetkező nagy harcokban, amelyek előttünk állanak, magad mellett érezhessed ennek a pártnak az erejét és azon keresztül irányithasd azt a politikát, amelyet ezelőtt tiz esztendővel magad elé célul kitűztél. — Tiz év ennek a városnak az életében hatalmas változást idézett elő. Mi, akik a keresztény nemzeti gondolatnak a nemzet leikéből való megszületése után, mint annak elhivatott képviselői és szószólói nemcsak a város falain belül, de talán az ország területén túl is, mi ezt az álláspontunkat tiz év alatt nem vettük revízió alá, e mellett az álláspont mellett kitartottunk és éreztük azt, hogy ez a guvarnementális erő, amelyre mi építettünk, a nemzeti erő és a keresztény hit oly hatalmas és sziklaszilárd pilléreken nyugszik, amelyeken egy főváros vezetését és irányítását a közületben egy pártnak kötelessége teljesíteni. — Hogy ehhez a munkához sokszor talán az elvesztett hitet vissza tudtad belénk plántálni, ebben nagyon sok köszönettel tartozik Neked Budapest polgársága. Tartozik azért, mert a nemzeti alap mellé odaadtad a keresztény hitet és ennek a keresztény hitnek a kimunkálásán nagyon sokat fáradoztál. Sokat fáradoztál polgármesterünkkel egyetemben s az a sok keresztény templom, amely ez alatt a tiz év alatt jött létre, mutatja, hogy a lelki megtisztuláson keresztül lehetséges a becsületes gazdasági elindulás és a gazdasági munkálatok előkészítése. Ezért hálával tartozik Neked mindenki és ha semmi mást nem tettél volna, mint csak a hitünket és a jövőbe vetett reményünket élesztetted volna, már ezzel eleget tettél volna annak a kötelességnek, amelyet veled szemben, mint pártvezérrel szemben pártod kér és követel és a főváros polgársága elvár. — Méltóztassál ezen a napon tőlünk szeretettel venni azt a fogadalmunkat, hogy mi, ha talán soraink meg • is ritMáíyás János szobafestő- és mázolómester XL, Alkér-utca ÍO. szám. Telefonhivó: Kőbánya 5—70 TUNGSRAM
